Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-16 / 192. szám
HÍRLAP, 1990. november 16., péntek EGER ÉS KÖRZETE 5. Felsőtárkányi Hírmondó Nem üres kasszával kezdett az önkormányzat A választásokat követő napokban — az előírásoknak megfelelően — alakult meg Felsőtár- kányban a helyi önkormányzat, amelynek tizenegy tagja van. Ba- kondi Simon polgármester ma már arról is beszámolhatott, hogy pályázat útján sikerült betölteni a jegyzői állást az állam- igazgatási főiskolai végzettségű Herkules Ferencné személyében. Nincs hát akadálya annak, hogy elmélyedjenek a jövő tervezésében. Mint megtudtuk, az Eger környéki település nem örökölt üres kasszát, az előző tanácsi vezetés megnyugtatóan gondoskodott a gazdálkodási folyamatosságról, még egy kis tartalékot is képezhettek. Igaz, .új feladatokhoz most már nem fognak hozzá, bizonyos „áthúzódó” teendőik vannak: folytatódik az idén kezdődött szennyvízhálózat-építés, amely várhatóan jövőre fejeződik be. A 17 kilométer hosszú rendszer mintegy 80 millió forintba kerül, a megvalósításához a lakosság portánként 35 ezer forinttal járult hozzá. Az önkormányzat most az elkövetkezendő négy esztendő terveit állítja össze: ezek közé tartozik a volt pártház hasznosítása, az elképzelések szerint vagy egészség- ügyi, vagy kulturális célokat szolgál majd. Ugyancsak foglalkoztatja a képviselő-testületet egy iskolai tornaterem építésének terve. S egy érdekesség az új faluvezetés első döntései közül: a lakossággal való kapcsolattartás érdekében megjelentették a helyi információkat tartalmazó Felsőtárkányi Hírmondót, amely máris sikert aratott a községben. Jobb félni, mint megijedni, de... Korán kondult a „vészharang” az András bíró utcában Ha a házunk mellé áll a markológép, mi az urammal elébe fekszünk. A sírással küszködő BartalIstvánnészavai nagyon megleptek, de láttam, a mindenre elszánt idős házaspár komolyan gondolta, amit mondott. Azzal a kéréssel keresték fel szerkesztőségünket, hogy az egri András bíró utcában akadályozzuk meg a csatornaépítést, mert szerintük a kivitelező — a Közmű és Mélyépítő Vállalat — a munkák megkezdése előtt nem mérte fel kellően a terepet. Félnek, hogy az ásás során megrongálódnak a szűk utcára néző melléképületeik, de még össze is omolhatnak a talajmozgás következtében. Nem értik továbbá, hogy miért az ő kertjük mellé kell azokat a csöveket fektetni. Vita kerekedett tehát az utcában az idős házaspár és a kivitelező között, amelynek az lett a vége, hogy az utóbbi elvonult a területről, mondván, nem dolgozik addig, amíg megegyezés nem születik Barta- lék és az építőközösség között. Aggodalmukat fejeték ki a Janicsár, az András bíró, a Szabó Sebestyén és a Domonkos utcai lakóközösség képviselői is, amely azért alakult 1989 novemberében, hogy végre közös akarattal, saját pénzből változtassanak a lehetetlen állapotokon. Az utcákon szabadon folyó szennyvíz, ételmaradék nemcsak környezetszennyező, egészségtelen, nyáron bűzlik, télen pedig a megfagyott folyadék balesetveszélyes is. A közművesítésre negyvenből harmincegy család várakozott — többségük már nyugdíjas korú -,s nem kevés összeggel, egyenként 71 ezer forinttal járultak hozzá az építéshez. Amikor a tervek elkészültek, a műszaki osztály engedélyében külön felhívta a kivitelező figyelmét az épületek állagának fokozott védelmére, hiszen az itt lévő házak némelyike 60-80 éves is már, és mint Bartalék féltett alsó épületei, tufából, alap nélkül készültek. A nagyobb biztonság érdekében, a kivitelező saját terhére, a „kényszerpihenő” alatt a tervezővel Majoros Zsuzsannával átdolgoztatta az eredeti terveket, hogy minél kisebb földmozgással kelljen a csőfektetést elvégezni. Hozzá is láttak az ásáshoz, méterenként haladtak, s ahogy lerakták a csöveket, már betonozták,és be is fedték az árkot. Sem a munka minőségére — hiszen nem tátongott hetekig az üreg — sem a munkásokra kifogás nem lehet. A helyszínen járva mi magunk is örömmel tapasztaltuk, hogy a közműfejlesztés gond nélkül folyik ezen a szűk szakaszon. A felzaklatott kedélyek mára már lecsillapodtak, s visszatért a béke az András bíró utcába. Szakkollégium a főiskolán Eötvös es Bibo nyomdokain Mint arról már korábban beszámoltunk, megalakult Egerben a Phralipe Független Cigányszervezet helyi csoportja, amely az elképzelések szerint nem csupán a megyeszékhelyen élő cigányságot kívánja soraiba invitálni, hanem egész Hevesből, illetve a környező régiókból is. Az első ülésükön kialakították az öttagú ügyvivő testületet, a vezetőség titkárát viszont egy szélesebb körű közvélemény-kutatás alapján a november 17-én, szombaton délután 3 órakor kezdődő tanácskozáson választják meg az egri Megyei Művelődési Központban. Zöld telefon Az Egri Környezetvédők Körének vezetője, dr. Ringelhann Györgyné november 19-én, hétfőn délután 3 és 5 óra között a 11 -036-os telefonszámon váija a lakosság észrevételeit a környezetükben előforduló problémák feltárásában és megoldásában. A városlakók személyesen is felkereshetik ez idő alatt hasonló témájú bejelentéseikkel a Bajcsy Zs. u. 9. alatti helyiségben. Tavasztól: park, játszótér Néhány héttel ezelőtt lapunk foglalkozott a Rózsa Károly utca 2. számú épület belső udvarának rendezetlenségével. A helyszíni szemlén megegyezés született, miszerint a Vörösmarty és a Rózsa Károly úti Lakásépítő Szövetkezet társadalmi munkában játszóteret épít az itteni és a környékbeli apróságok részére. A Polgármesteri Hivatal műszaki osztályától kapott legfrissebb információ szerint a városgondozási üzem dolgozói a szeméttől és a gaztól hamarosan megtisztítják a terepet, hogy tavasztól már semmi akadálya ne legyen a parkosításnak és a játszótérépítésnek. Orgonahangverseny Bíró Lajos orgonaművész-ta- nár már több alkalommal adott koncertet az erdélyi menekültek javára. Régiónkban két évvel ezelőtt a Hatvani Galéria szervezésében lépett fel Faragó Laura népdalénekessel. Most Egerben a Bazilikában ad hangversenyt november 20-án, kedden a Heves Megyei Erdélyi Szövetség és a Megyei Művelődési Központ szervezésében. A művész az este 7-kor kezdődő szentmisét követően játszik majd hallgatóságának Bach, Mendelshon műveket. A közelgő karácsonyi ünnepekre is gondolva Antalffy-Zsíros Dezső Ünnepi ének című művét is előadja. Az 1990-91-es tanév elején alakult meg Egerben az Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola szakkollégiuma. A nagy elődök (Eötvös, Bibó, Rajk) példáján felbuzdulva, s azok tapasztalatait felhasználva a 45 tagú közösség azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a tehetséges és az átlagosnál céltudatosabb hallgatókat felkészítse a pedagóguspálya néhány speciális területére. A főiskolás csoportosulás feladataként fogalmazta meg többek között a széleskörű szakmai ismeretek megszerzését, az aktív és felelős közéleti tevékenységet, valamint a reális és kritikus társadalomszemlélet kialakítását. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az itt végzett hallgatók biztos nyelvtudással fejezzék be tanulmányaikat: idegen nyelvi kurzusaik az összes szakkollégista aktív részvételével október elején indultak. A szakkollégium működésének alapját — a hallgatói öntevékenységre épülő — szakmai kurzusok adják (társadalompolitika, vezetőképzés és értékelemzés, kulturális vállalkozások szervezése, művészetfilozófia, filmklub). Ez a kezdeményezés példaértékűnek tekinthető a főiskola történetében az újszerű közösség építésével. Hallgatói aktív szerepet vállalnak a főiskola közéletében: részt vettek többek között a felsőoktatási demokrácia helyi programjának megszervezésében, a gólyabál lebonyolításában, országosan ismert tudományos előadókat és művészeket hívtak meg, stb. Ők is közreműködtek abban, hogy az egykori MSZMP tulajdonú Oktatási Igazgatóság épülete a főiskola kezelésébe kerüljön. Sajátos módon éppen a szakkolégi- um — melynek égető szüksége lett volna a jó körülményekre — szorult ki ebből a létesítményből, így jelenleg a főiskola Berzeviczy Gizella Kollégiumának egyik szárnyában kapott ideiglenes elhelyezést. Itt próbálják megvalósítani programjaikat, terveiket — közös helyiség nélkül, szűkös lehetőségek között. Eredeti elképzelésüket azonban nem adták fel: folyamatosan próbálkoznak önálló helyiségek megszerzésével. A szakkolégium működéséhez szükséges anyagi fedezetet alapítványok, szponzorok, vállalkozások, közös munkákkal biztosítják. A továbblépéshez azonban — az ötletek és a szándék mellett — szélesebb körű ismeretségre és támogatásra lenne szükségük. (Coly) Az oldalt összeállították: Jámbor Ildikó Szilvás István Szüle Rita Mi történik a „végeken”? Ne higgyék, hogy Egerben nincsenek hajléktalanok... Patkós Attila pszichológus, aki az egri Szociális Szolgáltató Központ megbízásából alkalmanként foglalkozik a városunkban élő hajléktalanokkal, alkoholfüggőekkel és narkománokkal. Esetleírása tipikus. (A népjóléti miniszternek szánt tanulmányából közlünk részleteket.) Sietek előrebocsátani, hogy Egerben több a férfi hajléktalan, mint a nő. Azok, akik a végeken élnek, valamennyien elvált emberek. Az esetek csaknam 80 százalékában a kétgyermekes elvált családapák képezik a hajléktalanok egyre népesebb táborát. (A mélyinterjúk ezt bizonyítják.) Az a néhány százalék, aki nem elvált, az vagy állami gondozásban, vagy ugyancsak elvált szülők gyermekeként, csonka családban nevelkedett, illetve még 18-20 év körüli. Tekintsük végig az anyagi helyzetet mindkét oldalon, két kiskorú gyermek esetében. Ha a férj és a feleség jövedelme egyaránt 11 ezer forint, akkor a válás után a férj, az összes levonást követően alig több mint négyezer forintot kap, míg a feleséget 17 ezer forint illeti. A számok magukért beszélnek. Nem hagyhatók figyelmen kívül a fajlagos költségek sem, ugyanis egy személyre lényegesen nagyobb a rezsi, mintha ugyanaz négy között oszlana meg. A lakást az a fél kapja, akinél a gyermekeket helyezte el a bíróság. Ha az elválasztott férj vagy szülei nem tudnak letenni annyi pénzt, ameny- nyivel a lakás megváltható, akkor máris készen áll a potenciális hajléktalan képlete. Ugyanis négyezer forintból önmagát sem tudja fenntartani, nemhogy a négyezer forintos albérletet fizesse. Ha netalán kis lakással rendelkezik, annak rezsije ugyancsak számottevő. Öltözködni választékosán, egészségesen táplálkozni, kulturálódni nem tud. Intellektuális értékéből folyamatosan veszít. Ha értelmiségi, vészesen fennáll annak a veszélye, hogy idővel megszűnik értelmiséginek lenni. A társadalom — előítéletes Ha hivatalos dolgait intézi, rideg pléhpofákkal találkozik, akik nem hagyják, hogy zavarja őket egy perifériára sodródott ember. Ezért hivatalos ügye intézésében segíteni kell. Elveszíti gyermekeit, barátai és ismerősei egy részét. Magára marad, szexuális élete felborul. Nemigen tud új partnerkapcsolatot létesíteni, már nem partiképes. Konfrontálódik korábbi énképével, ha tükörbe néz, tört tekintetű, roggyant arcú embert lát, aki megette már kenyere javát, és az Emberélet útjának felén túljutott. Orvosi kezelést nem vesz igénybe, ha eddig nem is tette, most lassacskán megismerkedik a világ egyik legjobb szorongásoldó szerével, az alkohollal. Gyorsan kialakul a függőség és könnyen belecsúszik az alkoholizmusba. Elvonókúráról hallani sem akar, mert ha eddig nem is tűnt fel az alkoholizmusa, akkor az intézetből kijövet címkézi őt annak a környezete. Gyakorlott cimborái elmondják, hogy mi van ott „bent”. Ha átesett már egy elvonókúrán, netalán megmegjárta Nagyfát is, akkorment- hetetlenül nagyon rossz élményei vannak a korábbi kezelésekről. Végképp nem akar fehérköpenyesekről hallani. Betegségtudata nincs, alultáplált. Következmény: a felmondó- levél Munkáltatója költségkímélő gazdálkodás címén az alkoholfüggőtől és a megváltozott munkaképességű dolgozótól szabadul meg a legelső adandó alkalommal. A vállalatoknál nincsenek szakképzett rehabilitációs munkatársak. A piramis csúcsán levő felső vezetés nem tűri, hogy a teljesítményorientált elképzeléseit a rehabilitációs megbízott megzavarja. Hallani sem akar csökkent munkaképességű, netán rokkant dolgozókról. Neki százszázalékos munkaerő kell! Ezért könyörtelenül, szemrebbenés nélkül aláírja a dolgozó felmondó levelét. Emberünk tovább megy a területileg illetékes munkaügyi hivatalba, és munkanélküli-segélyt igényel. Kötelezően három helyre közvetítik, természetesen sehol sem kell. A megaláztatások után végre beletörődik a munkanélküli segélybe, ami az infláció növekedésével fordított arányban csökken: Örül, hogy kap. Csak ő tudja hányán vannak sorstársaik között, akik nem kaphatnak. És jön a végrehajtó... A munkanélküli-segélyből — hiába nevezik segélynek — ugyanúgy vonnak TB-járulékot, jövedelemadót és gyermektar- tásdrjat. A volt feleség ezt „helyből” kevesli. Pert indít. Bűncselekményt emleget. A rendőrségen feljelentést tesz. ím, itt a ragyogó alkalom a perzekútoros tendenciák bősz kiélésére... A munkanélküli gyanúsítottat előállítják. A vizsgálati nyomozás hosszantartó és részletes. Végül a nyomozást hivatalosan megszüntetik. Erről az ügyészséget és a feleséget értesítik. A volt feleség természetesen mindebbe nem törődik bele. Az ingóságok végrehajtását kéri. A végrehajtók váratlanul megérkeznek, és minden, még éppen meglévő ingóságot gondosan lajstromba vesznek. Megállapítják, hogy a Bizományi Áruházon keresztül semmi sem értékesíthető. Ha netalán ingatlannal rendelkezik, akkor a volt feleség újabb beadvánnyal a behajtást az ingatlanra is kiterjeszted. A kör bezárul. A munkanélküli férj választhat a csöves vagy a hajléktalan életforma között. Jó esetben bebocsátást nyerhet a hajléktalanok átmeneti szállására, a kiválasztottak közé. Ott talán egy jobb jövőről álmodhat...! Patkós Attila A felvételek az egri Gondozói Házban készültek (Fotó: Koncz János)
