Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-30 / 177. szám
1990. október 30., kedd Hírlap 5. Pl: 23 S3 POSTAJA Üzen a szerkesztő G.J.: Az ön levelét egv viszonylag hosszú telefonbeszélgetés előzte meg. Nyilván nem nyugtatta meg az a párbeszéd, annak tartalma, és ezért azt kiegészíteni kívánta. A kisajátítási, illetve kártalanítási eljárások beindítása okából bérlői feljegyzéseket, illetve véleményeket hoz fel, majd közöl is egy ilyen levélből. Hogy egyetlen panaszából hogyan lehet általánosítani valamennyi lakás állapotára, ezt csak elképzeljük, de mindaddig bizonyító erővel nem bír, amíg valamennyi lakás állapotát meg nem vizsgálják, nem ellenőrzik. A vállalata álláspontját is tükröző levélből nem következik az a tény, hogy az „Üzen a szerkesztő” rovat által leközölt levél tartalma valótlan, hiszen ön is csak azt állapítja meg ironikusan, hogy a fele sem igaz.” Azt a panaszos levél közlésekor, sem később nem kutattuk, nem is igen kellett, hogy 1975-ben, december 15-én városi tanácsi határozattal a Kertész utca 18. sz. alatti ingatlant kivették az IKLV kezelésiből. Azt történeti tényként közli, hogy ettől az időtől kezdve az „újabb kisajátítási eljárást, szanálást a beruházási vállalat bonyolította.” Az is igaz, hogy a beruházási vállalat, mint lebonyolító szerv ettől kezdve végeztette a bontást is. Az is igaz, hogy a bontásra jelentkezőknek építési engedéllyel kellett rendelkezniük, és jelentkezniük kellett Eger Város Tanácsa V. B. Tervosztályán, majd a bontási szerződést a beruházási vállalat kötötte meg. Ez az adminisztratív út egyáltalán nem záija ki azt, hogy nem történhetett összefonódás következtében olyan helyzet, amit a panaszos, vagy mondjuk így, a panasz mögött lévő jól tájékozott olvasó a nyilvánosság elé akart tárni. Nem kívánunk belemenni azokba a csak szakembereket érdeklő részletekbe, mennyi előnyt lehet szerezni ilyen esetekben, ha valamiről időben és megfelelő helyről értesülünk. És itt nem magyarázat az a jogi helyzet, hogy 1985. december 15-től az IKLV kezéből kivették a beruházások lebonyolítását, a bontási ügyeket. Az ön levele több irányban hagy nyitott kérdéseket és megválaszolatlanul olyan tételeket, amiket az olvasó felsorolt. Pontosabban: semmit nem cáfol az olvasói állításokból. Megjegyzés, reflexió nélkül elsiklott aggályaink felett, ami a telefonbeszélgetés során téma volt. Akkor sem nyilvánított véleményt, most sem, s bár elhisz- szük, hogy ennyi idő távolságából „összecsúszhatnak időpontok, intézkedések” az emlékezetben, a panaszos annyira konkrét tényekre utalóan írta mondandóját, hogy annak ellenkezőjére öntől — ennyi gondolkodási idő után — választ szerettünk volna hallani, olvasni. Azóta bizonyára önöknél is, a beruházási vállalatnál is változtak az ügyintézők, így a személyi felelősség firtatása illuzórikus dolog. Ha viszont a témát az olvasó a köz elé hozta, az újság nem hátrálhat meg a nevek nélküli bírálat elől. Végtére is az okiratok rendelkezésre állnak, s ha nagyon utána akarunk járni, meg lehet kutatni, hogyan is történt mindaz, amit az olvasó papírra vetett? Mi készséggel belemegyünk ebbe a vizsgálódásba, ha ónok szükségesnek tartják, s ha a közre nézve tanulsággal szolgál. H. M. A kételkedőkhöz címzett cikktervezetét figyelmesen végigolvastuk, de abban éppen azokat a gondolatokat hiányoltuk, amik — túl a napi politika szóvirágain, kiszólásain, harsogásain — a földhöz közel levő emberekhez szólnának. Azon a nyelven, amit ők is megértenek. Mondatai általában minősítenek, mintha valamely kampánybeszéd részei lennének. Küldjön olyan írást, amelyben a saját mondanivalóját vallja, és azt ön is hitelesnek tartj a. Akkor bizonya nyal a Hírlap olvasói is szívesen válaszolnak önnek is, nekünk is. Még egyszer a főiskolások sztrájkjáról Lapunk Pf. 23. elnevezésű oldalán nemrég közöltük Erdélyi László egri olvasónk levelét a főiskolások sztrájkjával kapcsolatban. Erre válaszolt Köves Erzsébet negyedéves hallgató imigyen: „Nem tudom, honnan származnak a levélíró információi, hogy minden tanuló egységesen 3100 forintot kap ösztöndíj gyanánt. Ez nem egészen így van. Igaz ugyan, hogy 3100 forint az egy főre kiszabott fejpénz, de ez tartalmazza az úgynevezett húspénzt, az albérleti és az étkezési hozzájárulást, az ösztöndíjat, valamint a szociális támogatást is. Ezt az összeget egy csoport hallgatói közösen kapják meg, és maguk között, a tanulmányi átlagot, az egy főre eső jövedelmet, az egymás között sokkal inkább ismert tényleges anyagi körülményeket figyelembe véve osztják el. Úgy gondolom, ez sokkal reálisabb, mint a központi elosztás, hiszen igazán mi tudjuk eldönteni, hogy ki mennyit érdemel. Van egy minimális összeg, 1300 forint, amit mindenkinek meg kell kapnia, különben akár 2000 forint különbség is lehet két hallgató „ösztöndíja” — ami nem csupán tanulmányi ösztöndíj — között. Erdélyi László azt úja: „Tudom, drága az albérlet, őket sajnálom ...” Nos, az albérlet valóban drága. De! Kollégiumba azok kerülnek, akiknek a legkevesebb az egy főre jutó jövedelmük, és tanulmányi átlaguk meghalad egy szintet (ez kollégiumonként változó lehet). így ők sem valószínű, hogy dőzsölnek az anyagi javakban...” * * * Jacsó József egri olvasónk is tollat ragadott e témával kapcsolatban. Számára tény, hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók az előző évinél rosszabb anyagi helyzetbe kerültek, s szüleik reáljövedelme is csökkent. Megérti a tiltakozók helyzetét, nehéz körülményeit, de feleslegesnek tartja, hogy a Hírlapban heteken át helyt adjunk a sztrájkkal kapcsolatos reflexióknak. Egyetértve olvasónkkal, ezúton közöljük, hogy a szerkesztőség a vitát a maga részéről lezártnak tekinti. Huszonötszörös felvásárlási árért... Hogy hol kell keresni a gazdasági válság és az azzal járó, inflációt eredményező drágaságok okait? íme, egy elrettentő példa. A búza felvásárlási ára minőségtől függően mázsánként körülbelül 650 forint. Ez a következő értékekben oszlik meg: a korpa értéke 50 forint, a lisztes anyagé 600. Tehát a felvásárló mázsánként körülbelül 200 forintot fizet a korpáért, amelynek egy részét aztán nagy lyukú szitán megszitálják, és 25 dekás adagokban műanyag zacskókba csomagolják. Ezt a negyedkilós „étkezési korpát” 13 forintért árusítják a boltokban. így a mázsánként 200 forintos áron felvásárolt búzakorpából 5200 forintot tesznek zsebre azok a vállalkozók, vállalatok, akik ezzel üzletelnek. Minthogy az eladási ár körülbelül huszonötszöröse a felvásárlási árnak, bizonyára van min osztozkodni az érdekelteknek. Jó lenne már megvizsgálni, hogy tisztességes-e ez az üzlet. Vagy inkább üzérkedés? Nem is olyan régen valaki felfigyelt arra, hogy az egyik konzervgyárban a szemétbe dobják a meggymagot, viszont egy állami gazdaság meggyfatelepítés céljából éppen meggymagot keresett. Nos, ez a bizonyos valaki olcsón megvette a konzervgyárból a magot, amit igen magas áron eladott az állami gazdaságnak. De ez nem tetszett valamelyik „fejesnek”, és üzérkedés miatt a bíróság elmarasztalta azt a valakit, aki népgazdasági szempontból tulajdonképpen jól cselekedett. Ugyanakkor a Kereskedelmi Minisztérium mosta kezeit, amikor a televízióban azt a lánckereskedelmet kezdték feszegetni, aminek következtében a felvásárlási ár többszöröséért árusították a gyümölcsöt és a zöldségféléket. Ebben az esetben nyilvánvalóan árfelhajtó üzérkedés történt a dolgozó nép kárára. Itt nem egykét mázsa meggymagról volt szó, hanem nagyon sok milliós harácsolásról. De úgy látszik, akkor is érvényes volt az a közmondás: „Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.” Tehát nemcsak gazdasági változásra van szükségünk, hanem erkölcsire is, és a korrupció kiirtására. Amikor sláger volt ez a nóta: Kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel — akkor körülbelül 20 pengő volt egy mázsa búza felvásárlási ára, és csak 20 fillérbe került egy kiló kenyér. Pedig akkor is szállítási, őrlési, sütőipari és kereskedelmi költségek álltak fenn azon az útvonalon, amíg a learatott búzából kenyér lett. És érdekes, a pékek nem panaszkodtak, nem mentek tönkre! Az őstermelőktől felvásárolt gyümölcsöt és zöldséget csak mérsékelt haszonnal árusították a kofák. Viszont verseny volt a piacon! Mikor éljük meg az egészséges verseny kialakulását, s egyben a lánckereskedelem végét? Hevesy György Eger Sorbanáííás — kenyérért A hét végén úttorlaszok emelkedtek, a kenyér pedig pillanatok alatt elfogyott. A sütőipar igyekezett pótolni a felvásárlási láz okozta hiányt, de így is hosszú sorok alakultak ki. (Fotó: Gál Gábor) Miért nem intézkednek, ha a panaszom jogos? Váradi Tamás egri olvasónk, aki a Vallon u. 13. számú ház harmadik emeletén lakik, levelet út szerkesztőségünknek, amelyben többek között azt kéri, hogy a lapon keresztül közvetítsük kérését az ingatlankezelő vállalathoz. A következőket úja: „A fent megjelölt ház körülbelül egyéves. Tetőráépítést végeztek, és ezt követően lakásuk teljesen beázott. Nem elég, hogy szörnyen néz ki, de még egészségtelen is a lassan penészedő fal. Fiatal, siketnéma házaspár vagyunk, egy pici gyerekkel élünk igen szerény körülmények között. Tortúránk három hónapja tart. Kértük az IKLV-t, hogy a beázást hozassa helyre, és festesse ki a lakást. A vállalat panaszunkat meghallgatta, ki is jött hat-nyolc emberből álló bizottság, amely elismerte, hogy kérésünk jogos. ígéretet is tettek, hogy mihamarabb helyrehozzák a hibát. Sajnos, nehezen tudom megértetni magam, a tárgyalásokhoz is kísérőt kell vinnem. De már feladtam az utánajárást, mert látom, nincs semmi foganatja. Vajon ha ők lennének ilyen helyzetben, meddig várnának? Szűkös anyagi helyzetem miatt saját költségemen nem tudom a munkálatokat elvégezni, és persze nem is akarom, hiszen ez az IKLV kötelessége. Úgy határoztunk, ha nem intézkednek minél hamarabb, nem fizetem ki a lakbért, hátha akkor történik valami. Annyira elkeserített már a dolog, hogy a Hírlaphoz fordultam segítségért.” Minthogy a levélből is kitűnik, a fiatal házaspár kérése, panasza valóban jogos, s reméljük, következő számunkban már arról adhatunk hút, hogy az IKLV megkezdte a hibaelhárítást. Egy nyaralás keserű emlékei Történt egyszer, hogy történetünk hőse kirándult Rómába, útba ejtve Velencét és Firenzét is. Mivel ezekre a helyekre az ember nem mindennap jut el, ezért hősünk buzgón kattogtatta fényképezőgépét — megörökítvén az emlékezetes út minden mozzanatát. Hazaérkezésekor első dolga az volt, hogy felkereste a gyöngyösi Ofotért szaküzletét, és boldogan átnyújtotta az eladónak féltve őrzött kincseit. Nem kellett sokat várnia, a képek pár nap múlva elkészültek, s csekély félórai sorban állás után végre kézhez kaphatta az áhított képeket. Gyorsan kifizette a számlát, s rohant a Fő tér padjaihoz, hogy elgyönyörködhessen a vakáció emlékeiben. Boldogan nyitotta ki a borítékot, végignézte a képeket. De jaj! Éz nem lehet! Gyorsan végiglapozta még egyszer, aztán még egyszer: a 36 kép közül kb. 18-at tartott kezében! Mi történhetett? Elő a negatívot! S amit akkor látott, végképp megdöbbentette: a film elejét a közepéig fény érte! Ez hogy lehet? Hiszen — emlékezett ra — a filmet szakember tette be és vette ki a gépből. Talán az előhívásnál? — gondolkodott tovább hősünk. De hát azt is szakember végezte! Naiv hősünk maga is any- nyira jó volt, hogy másokról sem feltételezett rosszat. Am érdekes módon hősünk barátai, ismerősei is hasonlóan jártak. Kinek a felét, kinek az egész képmennyiséget semmisí- i tette meg Valaki vagy Valami, j Talán a Kisördög? Másra nem tudok gondolni. A történet azonban elgondolkodtató. Hiszen — bizonyíték híján — reklamációnak helye nincs, s kárpót- 1 lásul legfeljebb egy tekercs új filmet kap a kárvallott. S hősünk gyűjtögethet újból a római útra, nátha a következő képek jobban sikerülnek. Hátha? De ezek után kire merné bmű az előhívást? Talán, ha egy kicsit tovább gyűjtöget, akkor építhet magának egy fotólabort, ott előhívhatja saját, illetve barátainak filmjeit. Ez lenne a megoldás? Fodor Dorottya Gyöngyös Sem kell hirdetésfelvevő-helyeinkre fáradnia! írja a mellékelt kockákba hirdetési szövegét. Egy betű5. -Ft. Adja össze a betűk számát, szorozza meg 5-tel, s a pénzt rózsaszínűpostautalványon adja fel címünkre: 3300 Eger, Beloiannisz u. 1. Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége. A borítékra írja rá: APRÓHIRDETÉS. A feladást igazoló szelvény t tegye hirdetése mellé a borítékba! Az így beérkezett hirdetések 48 órán belül megjelennek lapunkban. Köszönjük bizalmát, s reméljük: elégedett lesz új szolgáltatásunkkal. APRÓHIRDETÉS - MEGRENDELŐLAP Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: Aláírás (név, lakcím) HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. állásajánlatai: VILATI EGRI GYÁRA: Eger, Faiskola u. 9. Felvételt hirdet jó kereseti lehetőséggel 18-40 év közötti nők részére kábelkötegkészítő betanított munkás munkakörbe. Jelentkezni lehet a^gyár közgazdasági osztályán. AUTOKOMPLEX Vállalat: Eger, Lenin út 129-131. Felvételre keres: személygépkocsi és tehergépkocsi szerelésben jártas autószerelőt, esztergályost, TMK munkára: villanyszerelőt, gép- lakatost, elektroműszerészt, ív- és lánghegesztő, kazánfűtőt, valamint gépjárműalkatrész ismerettel rendelkező raktározásban jártas raktárvezetőt. Alkalmaz továbbá gyakorlattal rendelkező gyors és gépírót titkárnői munkakörben. Jelentkezni lehet a fenti címen. PÁLYAKEZDŐK FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Gyöngyösi Irodája-'gGyöngyös, Kossuth u. 1. sz.) 17. életévüket betöltött pályakezdők részére szakmai képzési lehetőséget ajánl munkaerőpiaci képzés formájában nőiruha-készítő és hegesztő szakmákban. A képzési időtartam 11 hónap, mely idő alatt a résztvevők átképzési támogatásban részesülnek. Jelentkezni lehet: 1990. október 31-' PÁLYAKEZDŐK FIGYELEM! A Heves Mepyei Munkaügyi Hivatal 18. életévüket betöltött pályakezdő fiúk részére képzési lehetőséget ajánl munkaerőpiaci képzés formájában hegesztő szakmában. A képzés időtartama 5 hónap, mely idő alatt a résztvevők átképzési támogatásban részesülnek. A tanfolyam kezdési időpontja 1990. november 5. Jelentkezhetnek azok a munkanélküli fiatalok, akik nappali tagozatos tanulmányaikat egy évnél nem régebben fejezték be. Jelentkezés végső határideje: 1990. november 1. Cím: Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Eger, Kossuth L. u. 9. B. épület 119-es szoba. _______________________