Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-19 / 169. szám

1990. október 19., péntek Hírlap 3. A turista a falut is keresi Vendéglátás bioportán A VÉKONYODÓ PÉNZ­TÁRCÁK és a nosztalgikus ál­mok világszerte élénkítik a falusi turizmust. A jobb módúaknak vélt vagy tartott országokban is keresik a sokcsillagos hoteleknél csöndesebb, szerényebb, barát­ságosabb, emberközelibb szál­láshelyeket, a családiasabb kör­nyezetet. A franciáknál már 750 ezer ágy várja ilyen helyeken a vendéget, a volt NSZK területén félmilliónál több, s a szomszéd osztrákoknál is igen nagyszámú látogatót fogadnak hasonlóan. Nálunk még inkább a hagyo­mányosabb fizetővendég-szol­gálat dívik vidéken, községeink- j, ben is, csupán tavaly óta van egy kis elmozdulás az újabbnak szá­mító „üzletág” felé. Az érdeklő­dők jobbára csak kóstolgatják a tevékenységet. A kíváncsiság bi­zonytalanságának talán az az oka, hogy valójában sok vállal­kozónak fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia. S a segítséget adható budapesti székhelyű Ma­gyar Falusi Vendégfogadók Szö­vetségéről is alig tud valamit. A találgatás, a csapongó fantázia a legritkábban talál célba. Véletle­nül sem sikerül becsalni a turistát a házba, vagy pedig a betérőt is elriasztják. Jóllehet, külföldi példák egész sora bizonyítja a másfajta igye­kezet népszerűségét, s talán nem is kellene senkinek különöseb­ben csikorgatnia agytekervénye- it ahhoz, hogy az idegen azt talál­ja, amit kutat, ami miatt útra kelt — akár szép megyénkbe. Mert voltaképpen mi is kell ahhoz, hogy a kikapcsolódást kereső, üdülni, pihenni vágyó ember kedvében járjunk? Nos, feltétlenül az a miliő, amit az uta­zásra felkerekedő a ragaszkodá­sig megszokott odahaza, családja körében, de valahogy mégis más. Érdekesebb, több annál. Egy­szerre régi, illetve új a számára, fellelje benne a kényelmet, a praktikumot, és ami hiányzik, az se okozzon neki kellemetlensé­get soha. Egyszóval, mindenek­előtt legyen tiszta, vonzó az a szoba, amelyet nyitnak előtte, a házban ki-ki megtalálja a szüksé­geseket, nem utolsósorban pedig a gazda véletlenül sem idegen­nek, hanem kifejezetten vendég­nek tekintse az érkezőt. Kö­szöntse szíves szóval, beszéljen vele barátságosan, halmozza el seregnyi olyan apró figyelmes­séggel, amelyekből külön-külön is érződik, hogy itt valóban vár­ták. Mi több: az első pillanattól Ismeretlen erők nyomában CXXII/1B.) _____________________ H ová vessük az ágyunkat? Megbízható mérések sokasá­ga erősíti meg, hogy a világ kü­lönböző tájain élő és ezzel hiva­tásszerűen foglalkozó, nagyon érzékeny emberek egészen döb­benetes módon több tíz méter mélyen meg tudják határozni, hogy hol húzódnak vízerek, hol érdemes kutat fúrni, és meg tud­ják becsülni azt is, hogy milyen a vízhozama az adott vízérnek. Ugyanilyen módon érclelőhelye­ket is meg lehet keresni, vagy na­gyobb föld alatti üregeket is. Ter­mészetesen vastagabb elektro­mos vezetékeket is meg lehet ta­lálni így, és közös jellegzetessége minden egyes esetnek, hogy megváltozik a talaj elektromos vezetőképessége az adott helye­ken, és azt valahogy visszajelzi a szervezet, és kilendül a „varázs- vessző”. Ha eső után kezdjük el hasz­nálni a pálcát, amikor a tócsák serege borítja még az utakat, ak­kor is jelez a pálca, tehát nem szükséges, hogy folytonos, nagy vezetőképesség-megváltoztatást találjunk, egyes elszigetelt helye­ket is kimutat ez a módszer. Ép­pen ezért csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy vízeret vagy vezetéket találtunk, ha hosz- szabb távon folyamatosan kimu­tatható a zónának a vonulata. El­lenkező esetben lehet, hogy csak egy helyi vízzsákot találtunk, vagy egy nagyobb darab ottfelej­tett vasat a föld alatt. A módszer segítségével föld alatti üregeket is meg lehet találni, itt pontosan az ellenkezője történik, mert az elektromos vezetőképesség a föld alatti üregekben erősen le­csökken. Az amerikai katonák rendsze­resen használták ezt a módszert a vietnami háborúban, a vietnami hadsereg föld alatti üregeit ösz- szekötő alagútjaiknak a megke­resésére, mert semmilyen jól mű­ködő műszert nem tudtak találni erre a célra. (Ezt a módszert egy­szerűen használhatjuk például emésztőgödrök határainak pon­tosabb kijelölésére, vagy régi, használaton kívüli pincék meg­keresésére.) A módszer igazi és legfonto­sabb fölhasználási területe azon­ban a lakásokon belül lenne, azért, hogy föltérképezzük azo­kat a káros zónákat, amelyekre kockázatos ágyat rakni, vagy író­asztalt. A lakásokon belüli zónák keletkezése több okra vezethető vissza: egyrészt elképzelhető, hogy egy vagy két vízér halad át a lakás alatt, sokkal gyakoribb azonban, hogy vasbeton geren­dákat vagy vasgerendákat hasz­náltak föl az építéshez, és ennek ugyanolyan a hatása. Ézt onnan lehet tudni, hogy többemeletes lakótelepi lakásnak a zónatérké­pe pontosan ugyanaz, ha az egy­más fölötti lakásokat nézzük. Ha ez valamiféle földből induló su­gárzás lenne a sugárzás szó klasz- szikus értelmében, akkor min­denképpen elvárhatnánk, hogy ez a hatás gyengüljön, ahogy egyre magasabban és magasab­ban vagyunk. A mérések azon­ban egyértelműen azt mutatják, hogy akár a 12. emeleten is ugyanolyan intenzitású ez a ha­tás, mint a földszinten. Ezért te­hát nagyon kétséges, hogy való­ban, a szó igazi értelmében vett sugárzásról van-e szó, sokkal in­kább arról, hogy az emberi szer­vezet — legalábbis az emberek jó részénél — érzékeny a környezet elektromos vezetőképességére, főleg akkor, ha ez drasztikusan megváltozik, vagy nagy eltérések vannak. Azt ma még nem tudni, hogy milyen módon, de biztos, hogy az erre érzékeny embereknél na­gyon lassan fejti ki a hatását— és főleg az immunrendszerre. Álta­lában álmatlanságot, gyengesé­get, fáradtságot okoz, majd hosz- szú távon — főleg azoknál a szer­veknél, amelyek állandóan ilyen káros zónában (főleg keresztező­désükben) vannak — valamiféle betegséget is okoz. Hangsúlyozni kell, hogy na­gyon erős egyéni eltérések van­nak, van, aki káros zónában él­heti le az életét, de makkegészsé­ges marad, van, akinél viszont néhány hét múlva már megjele­nik a fájdalom vagy gyulladás, vagy valamilyen más probléma. Mivel maga a jelenség a két szál drót segítségével nagyon köny- nyen kipróbálható, ellenőrizhe­tő, mindenkinek ajánlatos lega­lább egyszer kipróbálnia ezt éle­tében, mert számos gondot, bajt lehet egyszerűen megelőzni így. Voltaképpen akkor örülhetünk, ha valaki nem érzékeny erre a arra gondolhasson, hogy csakis reá számítottak. Szakítson a tulaj mégoly kevés idejéből is a meg­hittebb közeledésre, együttlétre. Kicsit avassa be éppen végzett munkájába, kínálja saját asztalá­nál is. KÜLÖNÖSEN A VÁROSI SZÁMÁRA izgalmas a falu, ér­dekes az is, ami az idevalósinak mindennapos, szürke vagy kife­jezetten semmitmondó, unal­mas. Észrevenni az ilyen érdek­lődést úgyszólván már az első percekben, de a találkozás nap­ján feltétlenül. A világért sem szabad hát előle elállni mondjuk az istálló vagy az ól ajtaját, neta­lán a rendetlenebb baromfiudvar bejáratát. Bátran biztatni lehet a kertre is, minden további nélkül megengedhető, hogy az illető, ha kedve tartja, hát maga szedjen gyümölcsöt a fáról, virágot a szo­bájában lévő vázába. Különösen nagy sikere lehet megyénkben is a másutt már meglévő biogazdaságoknak, ahol a portán — benn a faluban vagy kinn a tanyán — csupa olyan kerül a vendég asztalára, aminek semmi köze a tápokhoz, vegyszerekhez, műtrágyákhoz. A gazdasszony főztje, sültje nem divatos receptkönyvek tanácsai, hanem az örökölt, ellesett „tudo­mány” szerint készül igazán há­zias, tájjellegű ízekkel. Bármilyen furcsán hangzik, program lehet az is, ha felkínál­ják a „fizetőnek”, hogy részt ve­het az állatok etetésében, gondo­zásában, fejheti a tehenet, kecs­két, bekapcsolódhat a kenyér­vagy rétessütésbe, a befőttkészí­tésbe, a lekvárfőzésbe, a szüret­be, dolgozhat maga is a varrógé­pen, tanulhat kötést, hímzést is a háziaktól. S lehet még tömi a fe­jet hasonló eredetibb ötleteken, amelyek mindegyike túltehet a sablonosabb, mindennapibb kí­nálaton. A közismertebb nyársa- lásnál, pinceszereknél, a falun is már-már divatozó teniszpályák­nál minden bizonnyal felejthe­tetlenebb marad, bármelyiket is ajánlja a vállalkozó a vendégé­nek. Egyszóval ebbe az irányba kellene lépni, ha a falusi turizmus felé kacsintgatunk. Korántsem csakis a luxusfelszerelésű villák­ra szabad gondolni, s a szállodai hűvös udvariasságra, gyakran hi­deg, rideg érintkezésre, kapcso­latra. Legyen a ház jól, kifogásta­lanul ellátott, a szoba tisztessége­sen, szépen berendezett, de a vendég igazából a családias han­gulattól érezze magát mindig kellemesen. Úgy, mintha talán otthon lenne. FŐLEG, mert ezt meg is fize­ti. S — a vállalkozói kedvezmé­nyek miatt — mivel a házigazdá­nak megéri. Gyóni Gyula „földsugárzásra”, mert akkor mindegy, hogy hol dolgozik, vagy milyen zónában van az ágya. Ha valaki viszont érzékeny er­re a hatásra, és kiderül, hogy ilyen zónában fekszik, akkor a lehető legrövidebb időn belül el kell onnan mennie. Nyugat-Európában nagyon sok helyen bevett szokás, hogy kórházi ágyak elhelyezésénél is figyelembe veszik ezeket a zóná­kat. Megfigyelték ugyanis, hogy vannak olyan kórházi ágyak, ahol az átlagosnál sokkal súlyo­sabb komplikációk fordulnak elő, nehezebben gyógyulnak a betegek, vagy éppen több a halá­lozás. Ez annak tudható be, hogy ha arra az ágyra érzékeny ember kerül, akkor azoknak a gyógyu­lási esélyeit nagybein rontja egy erős zóna. Többen állítják, hogy ha nincs más megoldás és lehető­ség, valamilyen módon védekez­ni is lehet a káros sugárzások el­len. Mivel valójában nem va­gyunk pontosan tisztában azzal, hogy mi is ez a hatás, a védekezés is meglehetősen bizonytalan. Az itt-ott olvasható védőtekercsek, hálók stb. alkalmazása fölöttébb kétséges, nagy valószínűséggel ezek csak jóindulatú amatőr pró­bálkozások vagy kóklerkedések. A legbiztosabb dolog, ha igyek­szünk elmenni a káros helyekről, ez azonban például lakótelepi la­kások esetén nehéz, hiszen a vas­beton szerkezetek miatt szinte minden méteren található egy ilyen zóna. Hivatalos megfigye­lések, felmérések ugyan nem ké­szültek mindeddig Magyaror­szágon ezekről a zónákról — azonban személyes információ­im vannak arról, hogy lakótele­peken egymás fölött lakó embe­rek (akik a szűkös lehetőség mi­att csak egy adott helyre tehetik az ágyukat) hasonló megbetege­désekben szenvednek. Természetesen azóta, mióta ismerjük a jelenséget, rendkívül sok mítosz és félreértés kapcso­lódik hozzá. Többször is kiát­kozták, elátkozták ezt a jelensé­get, azonban olyan egyszerű az ellenőrzése, hogy bárki, aki tényleg meg akar győződni arról, hogy létezik-e, könnyen kipró­bálhatja, és ha legalább 10 isme­rősét, barátját megkéri, hogy próbálják meg a jelenséget, lega­lább egy elég érzékeny akad majd közöttük. Ez is egy olyan eset, amikor maga a jelenség egyszerű, okai­nak felderítése viszont rendkívül nehéz és összetett, mivel egy­szerre igényelne nagyon érzé­keny fizikai méréseket és jó ana­tómiai, orvosi, biológiai ismere­teket is. (Folytatjuk) Egely György

Next

/
Oldalképek
Tartalom