Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-01 / 153. szám

2 Hírlap 1990. október 1., hétfő Önkormányzati választások ’90 A Mátra községeiben (Folytatás az 1. oldalról) Délelőtt fél tizenegy tájban ér­keztünk a mátraszentimrei — akkor még — tanácsházára, az 1. számú szavazókor helyiségébe. Ahogy a szavazatszedő bizottság elnökétől, Búzás Zoltántól meg­tudtuk, a kb.70 százalékban szlovákok lakta falu lakosságá­nak több, mint kétharmada ek­korra már leadta a voksát, az em­berek állást foglaltak, hogy kit támogatnak a két polgármester­jelölt közül, illetve hogy kiket juttatnak be az önkormányzat öt testületi helyére. Utóbbiakra egyébként nyolcán pályáztak, köztük öt nemzetiségi jelölt, mindannyian függetlenek, a pol­gármesterjelöltekhez hasonlóan. Ami még fontos: Mátraszentim- rével közös önkormányzata lesz Mátraszentistvánnak, Mátra- szentlászlónak, Galyatetőnek, Bagolyirtásnak és Fallóskútnak. Búzás Zoltán arról is tájékoz­tatott, hogy a reggeli órákban ér­kezett a legtöbb szavazó. Akik eljöttek, általában tudták, hogy kire kívánnak voksolni, ismerték a jelölteket, de ez persze nem csoda egy néhány száz fős köz­ségben. Talán csak a Bagolyir­tásról, a Fallóskútról érkezők voltak kissé tanácstalanok: kire is szavazzanak. Mindenesetre a kétharmados részvételi arány elég szép eredmény, bár itt tavasz- szal is majd mindenki az urnák­hoz járult. Másik beszélgetőtársunk, Stuller György megfigyelőként vett részt a szavazatszedő bizott­ság munkájában. Az volt a fel­adata, hogy képviselje a szlovák nemzetiségi érdekeket, ügyeljen a nemzetiségi jogok érvényesíté­sére. Mint kiderült, semmiféle szabálytalanságot nem tapasz­talt, s ez nem véletlen, hiszen — Stuller György szavai szerint — Mátraszentimrén soha nem volt nemzetiségi probléma. A jelöl­tek nagy része most is kidolgo­zott nemzetiségi programmal in­dult; a tervek között szerepel például a szlovák ősök felkutatá­sa, egy tájház létrehozása, vala­mint a minden évben megtartott „szlovák nap” hagyományának folytatása. A Mátra egy másik kis falujá­ban, Parádsasváron már szom­bat este izgalomban tartotta az embereket a vasárnapi szavazás. Nagy viták folytak arról, hogy a jelöltek közül ki volt régebben kommunista, börtönőr, vagy ép­pen KISZ-titkár (a kocsmában történt kisebb ordítozás ez ügy­ben). Mindez persze szinte vár­ható is volt, mert egyrészt Parád- sasvár eddig a parádi tanács fennhatósága alá tartozott, s most nehéz a döntés az önállóság kérdésében is, másrészt pedig sok a jelölt — a polgármesteri tisztségre például kezdetben he­ten pályáztak, később ketten visz- szaléptek, így is maradt viszont még öt jelölt. A kedélyek azonban a válasz­tás napjára megnyugodtak, s a sasváriak csaknem negyven szá­zaléka már reggel elment szavaz­ni a művelődési házba, az 5. szá­mú szavazókor helyiségébe. Mint azt Vanó Ferencné, a sza­vazatszedő bizottság elnöke el­mondta, 9-10 óra körül érkeztek a legtöbben. Ottjártunkkor — 11 óra — még a kora délutáni vok­solók jöttében bízott az elnök, s arról is beszámolt, hogy négy la­káshoz szállnak majd ki mozgó­urnával. Sírokban, az 1. számú szava­zókörben a választásra jogosult állampolgárok több mint 50 szá­zaléka leadta sza vazatát délig. I tt is főleg reggel, 10 órakor jöttek sokan a szavazóhelyiségbe, az ál­talános iskolába. A községben egyébként 3 szavazókört alakí­tottak ki (ezekből az egyik Sírok - Kőkútpusztán volt), két polgár- mesteij elölt és 26 önkormányza­ti képviselőjelölt indult, vegye­sen függetlenek és szabad de­mokraták. Borics József, a szavazatsze­dő bizottság elnöke szerint tá­jékozottak voltak az emberek, legfeljebb az idősebbek szorul­tak segítségre, informálásra. Mozgóumát 11-en igényeltek. Gond, probléma nem merült fel, az elnök mindössze attól tartott, hogy hosszú időt vesz majd igénybe az eredmény megállapítása a jelöltek magas száma miatt. A kis kíváncsi... A legtöbb helyen a már megszokott rendben éltek választójo­gukkal az állampolgárok. Odaadták személyi igazolványukat a szavazatszámláló bizottságnak, megkapták a szavazólapokat, a fülkében a maguk gondolta névhez rajzolták a két egymást met­sző vonalat, a borítékba zárt voksol bedobták az urnába, majd távoztak. Karácsondon Tóth Zoltán, a községi választási bizottság el­nöke ettől eltérő esetről adott számot. — Az egyik választópolgárunk azzal a kívánsággal állt elő, hogy szolgáltassunk neki adatokat. Tulajdonképpen azt akarta megtudni délelőtt, hol tart a szavazás, kire, mennyi szavazatot adtak már addig. — Mit tettek önök? — Természetesen udvarias formában elutasítottuk a kérését. Felvilágosítottuk, hogy a választójogi törvény előírásai erre nem nyújtanak lehetőséget... Hatvan év után... Kora délután sétált szavazni Andornaktályána kultúrházba Bez- zegh János és felesége. Útközben állítottuk meg őket. — Kit szeretnének támogatni? — Nekünk tulajdonképpen már mindegy — felelte az asszony. — Elvettek tőlünk mindent, amikor a kommunisták kerültek ha­talomra... Dehát most a keresztlányunk is ajelöltek között van, hát csak szavazunk. A rövid beszélgetés alatt az is kiderül, hogy János bácsi jócskán túl van már a nyolcvanadik életévén. Hat évtizeddel ezelőtt volt az első alkalom, hogy az urnához járult. Az bizony még a Horthy- rendszer idején történt. Akkoriban a 24. életév elérése után lehe­tett csak a magyar állampolgárnak szavaznia. Arra nem emlékszik már, kire-mire is voksolt hajdanán. Mivel azonban 1948-ig igen hosszú időt volt kénytelen Oroszországban eltölteni, s a katonáskodás is sok évébe került, abban bizonyos, hogy ez a mostani valódi választás számára itthon. Hatvan év után... Füzesabony, Gyöngyös, Heves térségében A már mandátumát vesztett Heves Megyei Tanács szakappa­rátusával folytatott vita volt előz­ménye Kompodon az önkor­mányzati választásnak. Az ere­detileg a faluhoz tartozó terület Káltól való visszanevesítésétsze­rették volna, legalábbis az ott élők egy része. Erre azonban már nem kerülhetett sor. — Emiatt adódott is némi fél­reértés — hallottuk a kompolti általános iskolában kialakított 2. számú szavazókor szavazat- számláló bizottságának elnöké­től, dr. Nagy Zoltántól. — Néhá- nyan idejöttek voksolni megszo­kásból arról a tájról, kénytelenek voltunk átküldeni őket a káli 4. számú szavazókörbe. Ezzel együtt is jó hangulatban végezték munkájukat a megbí­zottak a szavazóhelyiségben, hi­szen délelőtt 10 óráig a választó- polgároknak már a 22 százaléka járult az urnákhoz, hogy a 18 je­löltből megválasszák a kilenc képviselőt, s a kettő személy kö­zül a polgármestert. Csaknem bizonyosak voltak, hogy meglesz Boka Lászlóné estére az érvényességhez szüksé­ges 40 százalék. Kálban egyéb­ként jócskán volt dolga az ada­tok feldolgozásakor az erre ille­tékes testületnek: 34-ből kellett megszavazni all képviselőt. Egy órával később Gyöngyö­sön a Jeruzsálem utcai napközis óvodában Hencz István szava­zatszámláló bizottsági elnök ar­ról tájékoztatott, hogy az 1472 szavazásra jogosult közül addig 263-an jelentek meg. Ez az arány épp elérte a 20 százalékot. Kilenc párt listájából kellett vá­logatniuk, s hat egyéni jelöltből. Érdekesség, hogy ebben a gyön­gyösi 16-os szavazókörben in­dult a Magyar Cigányok Igazság Pártjának egyetlen városbeli tá­mogatottja. Karácsondon — ahol a 11 képviselői helyre harminc jelölt jutott, s három állampolgár kö­zül kellett kiválasztani a leendő polgármestert — páran igencsak korán érkeztek a szavazóhelyisé­gekhez. Fél órával előbb, mint hogy azok megnyitották volna kapuikat. Szó sem volt késleke­désről, mindössze a hajnali ébre­dők elfelejtették átállítani az óráikat... A községben mellesleg — tudtuk meg Tóth Zoltántól, a helyi választási bizottság elnöké­től — mozgóurnát is használtak délután három órától. Addigra készült el azok listája, akik be­tegség vagy más ok miatt nem mehettek voksolni. A tanácsháza lépcsőjén üldö­gélve többen várakoztak hajnal­ban Erken is. Ők is eltévesztet­ték az új időszámítást. Ez a vi­szonylag gyors tempó későbbre is megmaradt: a választók egy- harmada adta le szavazatát a te­lepülés egyetlen szavazöhelyisé- gében fél 11-ig. A szavazatszám­láló bizottság elnöke, Bóka Lászlóné elmondta, hogy hét képviselőjük 16 jelölt közül ke­rül ki, kilencüket az MDF helyi szervezete támogatta, a többi független. A demokrata fórum különben Er ki Hírek című kiad­ványával vett részt a választás előkészítésében. Mivel ími-ol- vasni nem tudók is jöttek szavaz­ni, nekik a bizottság a nevek fel­olvasásával segített. A délelőtt és kora délután gyűjtött információk szerint álta­lában jellemző volt, hogy a ki­sebb lélekszámú településeken nagyobb a választópolgárok ak­tivitása, mint például a városok­ban. Érthető is, hiszen a közsé­gekben jól ismerik egymást az emberek, míg a nagyobb helysé­gekben sok a teljesen új név... Voksolóvárás Pétervására környékén Amerre csak megfordult a tu­dósító Pétervására környékén, a szavazatszedő bizottságok tagjai a kora délelőtti órákról mond­hatták el csupán, hogy „élénk volt a forgalom”. Amint az lenni szokott, az idősebb korosztály tagjai érkeztek az első „hullám­mal”, majd a templomjárók jöt­tek a reggeli mise végeztével. Talán ennek is volt betudható, hogy Bükkszéken hangos ’’Di­csértessék a Jézus Krisztus!’’kö­szöntéssel lépett a szavazóhelyi­ségbe a nyugdíjas éveit taposó Juhász Kálmán, aki később nem rejtette véka alá: kire is voksolt a hét polgármesteijelölt közül. — Rátermett emberek ezek mindannyian — szögezte le —, de én a függetlenként induló Hu­szár Istvánra szavaztam. Isme­rem, s állíthatom, mindig a köz­ség érdekeit képviselte. Most úgy mondják á „régi rendszerben”, szóval korábban vb-titkár volt itt, csak akkor mennie kellett... No, hát, ő a mi emberünk. S hogy mit várunk tőle? Van itt tenniva­ló: gyógyszertár kellene, szebbé szeretnénk varázsolni a fürdőt, bővíteni az ABC-üzletet, hogy jobb ellátást találjanak az idecsa­logatott turisták, külföldiek. Hallottam, a programjában az is szerepel, hogy létesíteni kellene egy szép szállodát... Az idős férfi ezzel lezárta a té­mát. Siet, mondta, mert más ün­nep is van a faluban: a templom bejáratánál felavatják a két világ­háború áldozatainak emlékszob­rát. Osztafin Miklós, a szavazat­szedő bizottság elnöke a további­akban elmondta: a 989 lakosú faluban 811 voksolásra jogosul­tat tartanak nyilván, legutóbb 57 százalékuk szavazott az ország- gyűlési választásokkor. Zömük délelőtt 11 óráig „letudja” a sza­vazást, ezúttal is így volt, a dél­utáni órák már inkább a „vokso­lóvárás” jegyében zajlanák le. Érdekességként említették meg özv. Huszár Gyuláné esetét, aki 82 éves létére már a hajnali pir­kadatkor ott várakozott a szava­zóhelyiség előtt. Igaz: a „feledé- kenysége” miatt, ugyanis elke­rülte a figyelmét a most esedékes óraigazítás... Pétervásárán — mint Holló Istvántól, a választási bizottság tagjától megtudtuk — ezúttal há­rom körzetben szavazhatott a 2800 lakosú kisváros 1954 jogo­sult polgára. A helyi önkor­mányzatba jelölt képviselők ne­ve mellett két polgármesteri pá­lyázó is döntésre késztette a pé- terkeieket: ottjártunkkor még csak jóslatokba sem bocsátko­zott egyetlen helybeli sem, hi­szen — ahogy fogalmaztak — mind az MDÉ-es Czenthe Huba tanárnak, mind pedig a függet­lenként indult korábbi tanácsel­nöknek, Pál Lászlónak nagy tá­mogatóserege van. Egyébként a városi választási munkacsoport „látókörébe” tartozott a körzet­ben fekvő Erdőkövesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes is. Az utóbbi — mindössze 280 lakosú — kistele­pülésen 170 választópolgár já­rulhatott az urnák elé, s nem kis feladat várt rájuk: négy jelölt kö­zül kiválasztani a falu leendő polgármesterét. A tegnap déli órákban egyébként errefelé biz­tosra vették, hogy második for­dulóra is szükség lesz, hiszen ugyancsak „elaprózódik” az a kevéske szavazat a négy jelölt között... Tudósítás: Gábor László Kénes Marcell Szalay Zoltán Szilvás István (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom