Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-01 / 153. szám
HEVES MEGYEI I. évfolyam, 153. szám ÁRA: 1990. október 1., hétfő 5,80 FORINT Érdektelenség vagy vélemény? A többség távolmaradásával szavazott Önkormányzati választások ’90 Vasárnap reggel 6 órakor — az idén immár negyedszer — megnyíltak a szavazókörök kapui. A 7.8 millió választópolgár most először választhatta meg helyi önkormányzati képviselő-testü- leteit. A választópolgárok több, mint ötezer egyéni választókerületben, csaknem 11 ezer szavazókörben voksoltak. Az önkormányzati választás első fordulójában a mintegy 25 ezer önkormányzati képviselői helyre sok tízezren pályáztak: több mint ezer párt, társadalmi szervezet, kisebbség és valamilyen koalíció állított vagy támogatott jelölteket, de sokan indultak függetlenként is. Annyi már az első forduló előtt bizonyos volt, hogy tizenegy kisebb településen időközi választást kell tartani, mivel nincs polgármesteijelölt. További 13, ugyancsak e kategóriába tartozó településen pedig csak második fordulót lehet tartani, mivel a kislistákon a jelöltek száma kevesebb, mint amennyi a megválasztható önkormányzati képviselők száma. Az ország többi településén akkor érvényes az első forduló, ha a választópolgárok több mint 40 százaléka részt vett a szavazáson. Egerben: hangszórós biztatás Éppen abban a pillanatban kerestük fel az egri választási bizottságot, amikor arról töprengtek, hogyan vehetnék rá a választópolgárokat a szavazásra. A délután 2 órai adatok szerint ugyanis csak a választópolgárok 25-30 százaléka élt jogával. Ha pedig ez a helyzet, akkor meg kell ismételni a szavazást. A tagok egy része azon az állásponton volt, hogy induljanak el hangoskocsival, s hozzák ezt a tényt a választópolgárok tudomására. Mások úgy vélekedtek, hogy ez nem a választási bizottság dolga. Elegendő, hogy ha a városi televízió képújságjában adják tudtul e várható fejleményt. Dr. Kerekes Lajost, a választási bizottság elnökét kérdeztük arról, hogy szerinte mi az oka ennek a pasz- szi vitásnak. — A közvélemény mindenkor visszavetíti a társadalom valós helyzetét — mondta. — Ezt tíz érző ember ki tudja tapogatni. Várható volt, hogy a tavaszi választásokon tapasztalt aktivitás csökkenni fog az önkormányzati választásokkor. Ekkora érdektelenségre azonban nemigen számított a városért felelősséget érző ember. Hogy mi lehet ennek az oka? Szerintem az, hogy az elmúlt egy esztendőben a politika nem a lényeget kereste. Sokszor személyeskedők a villongások, nem mindig kezelik felnőttként az állampolgárt. — Feltűnő az is, hogy már most érzékelhető: minél nagyobb egy település, annál kisebb a szavazók aránya. Eger leginkább „nagyvárosi részén”, a Csebok- szári-lakótelepen legszomorúbb a kép. Ön szerint mi lehet ennek az oka? — A nagyobb városokban fokozottan a politika iránti bizalomra kellene épülnie a választásnak. A kistelepüléseken személyes tulajdonságaik alapján ki tudják választani ajelöltek közül a maguknak megfelelőt az embelil am Sonntag Exkluzív interjú Németh Miklóssal Nem márkáért nyitották ki a vasfüggönyt! 1989. augusztus 25-én dél körül egy repülőgép landolt a Köln/ Wahn repülőtéren. Csupán két utas volt a fedélzeten. Egy katonai helikopter vitte őket a legrövidebb úton a gymnichi kastélyba. Ott Helmut Kohl szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter várta a két férfit, akik négy óra múlva éppoly észrevétlenül távoztak, mint ahogy érkeztek. Este jelent meg a bonni külügyminisztérium szűkszavú közleménye: Németh Miklós magyar miniszterelnök és külügyminisztere, Horn Gyula munkalátogatást tettek Bonnban. A megbeszélés témáját a Magyarországon tartózkodó — és a Német Szövetségi Köztársaságba kiutazni kívánó — NDK-s állampolgárok jelentették. A megelőző napon a budapesti kormány egy „egyszeri akció” keretében engedélyezte több száz NDK-polgár számára a távozást Ausztrián keresztül — és ezzel megadta az első jelet a németek számára a szabad egyesülésre. A Bild am Sonntag riportere parlamenti képviselői dolgozószobájában beszélgetett ezen a héten Németh Miklóssal — azzal a férfival, akinek a németek Gorbacsov mellett a legtöbbet köszönhetik. Ez volt az első alkalom, hogy Németh nyíltan beszélt az 1989. augusztusi drámai napokban lejátszódott események valóságos hátteréről. Németh: — A hatos megbeszélésen mégegyszer megtárgyaltuk a helyzetet. Ismét felmerült a döntő kérdés: vagy eleget teszünk az NDK-val kötött szerződésnek — ami a menekültek visszaküldését jelentette volna —, vagy felmondjuk a szerződést, az ENSZ menekültügyi konvenciójára hivatkozva. Utána összefoglaltam az eredményt: a menekülők javára döntünk, az NDK ellenében. Közvetlenül ezután a magyar kormány írásban közölte döntését az NDK kormányával. Németh Miklós miniszterelnök és Horn külügyminiszter találkozót kértek Kelet-Berlinben az NDK vezetőivel, hogy kifejthessék számukra a döntés okait, s ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozták a NSZEP vezetését. Németh: — Először azt tudatta velünk az NDK kormánya, hogy egy ilyen „magasrangú” látogatás — mármint Horn Gyuláé és az enyém — protokolláris okokból nem lehetséges. Mivelhogy Erich Honecker és Willi Stoph betegek. Csak Horn Gyulát hajlandó Oskar Fischer NDK-külügyminiszter fogadni. így Horn egyedül utazott. BamS: — És a kelet-berlini találkozó során tettlegességre került sor Fischer és Horn között... (Folytatás a 3. oldalon) fék, de itt nem ismerik egymást, a függetlenekről nemigen tudják, kicsoda. A többi jelöltet támogató politikai erők iránt pedig bizalmatlanok. — Van-e valami helyi oka annak, hogy Egerben így alakulnak az eredmények? — Belejátszhat a szüret, az utolsó órák eredményeit javíthatják az onnét hazatérők. — Milyenek az egriek kilátásai, ha nem érik el a 40 százalékot? — Ha a 45 ezer 99 választó- polgár negyven százaléka nem megy el, akkor a listás szavazást mindenképpen meg kell ismételni. Egyéni választókerületekben persze meglehet a 40 százalék, de így is akkor marad el ott a második forduló, ha egy jelölt megkapja a 25 százalékot. — Érkezett-e törvénytelenségről szóló bejelentés a választási bizottsághoz? — Olyan nem, amellyel kapcsolatban határozatot kellett volna hozni. Viszont állást foglaltunk egy-két kérdésben. Az egyik párt például túlbuzgóságból összeírta a mozgásképteleneket, és leadta a névsort, hogy oda menjenek ki mozgóumával. Ez törvénytelen, mert személyes jog a választás, ha akar valaki, elmegy, ha nem akar, nem. Tehát csak kérésre mehet ki a mozgó- urna. Ezután csak felszerelték a Késő esti gyorsjelentés: Éjféli lapzártánkig csak tájékoztató jellegű, előzetes eredményeket kaptunk. Ezek alapján leszögezhető, hogy a vártnál alacsonyabb a helyhatósági választásokon a választópolgárok részvételi aránya. Sok helyen — különösen a városokban — meg kell ismételni a szavazást. Országosan 50 településen dirit el — a tízezer lélekszámúnál kisebbekre vonatkozik ez — a polgármester személye. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az ellenzék előretört a helyhatósági választások első fordulójában. A siker azonban viszonylagos a résztvevők alacsony száma miatt. Megyénk négy tízezernél nagyobb lélekszámú településén a következő előzetes eredmények születtek: EGER: a tizenhat egyéni körzetből 6-ban szerzett képviselői helyet jelölt, ebből négyet az ellenzéki koalíció, egyet a kormánypárti koalíció és egyet független. GYÖNGYÖS: a 14 körzetből egyet a KDNP, egyet pedig a Fidesz. HATVAN: a tíz egyéni körzetből valamennyiben érvénytelen volt a forduló. HEVES: a tíz körzetből egyben az MDF és az FKgP, kettőben az MDF, és kettőben pedig független jelölt szerzett képviselői helyet. A többi egyéni körzetben meg kell ismételni a fordulót, ahogy érvénytelen lett valamennyi településen a listás választás is. A tízezernél alacsonyabb lélekszámú települések adatainak mintegy' 32 %-át dolgozták fel éjfélig. Ezek szerint 28 megválasztott polgármester független, 4 az MDF, 3 az SZDSZ és 1 a Tenki Független Faluszövetség soraiból került ki. A végeredményt keddi lapszámunkban közöljük. hangoskocsit, s inkább a faluhelyekre emlékeztető módon nekiindultak, hogy megagitálják az egrieket. Kérdés az, hogy milyen eredménnyel. Erről lapzártunkkor kaptunk hírt. Erdőtelki közjáték Délelőtt többször csörgött szerkesztőségünk telefonja, de a jelentkezőt arra kértük, hogy a választási bizottságoknál kezdje a kopogtatást. Ki kell ugyanis törvényesen vizsgálni a bejelentéseket, nem adhatunk hitelt egy telefonbejelentésnek. Az erdőtelki Pusoma Miklós kitartó volt, s végül a területi választási bizottság két tagjával, dr. Chikán Zoltánnal és Koltai Ottó titkárral együtt helyszíni vizsgálaton vettünk részt. Ez volt az egyetlen eset, amellyel ezen a napon a területi választási bizottságnak érdemben kellett foglalkoznia. A bejelentő szerint az egyik ottani jelölt, Pusztavári Karoly töltötte ki Pusoma Andor szavazólapját. Az erdőtelki 2-es számú szavazatszámláló bizottság nyolc tagja aláírásával utasította vissza ezt a feltételezést. Ennek ellenére Pusoma Miklós fenntartotta véleményét. Állítását azonban bizonyítani nem tudta. A két érintett meghallgatása sem járt eredménnyel, csak annyi bizonyosodott be, hogy Pusoma Andor egyedül nem tud eligazodni a szavazólapon. Tehát valamilyen segítséget kapnia kellett, de azt mind a ketten tagadták, hogy ezt Pusztavári Károly nyújtotta számára. Az meg végképp világossá vált: nem kenyszentette senki, hogy akarata ellen voksoljon bárkire is. A történet ágait-boga- it még lehetne boncolgatni, hogy ki mit csinált és kire haragszik Erdőtelken, de ez az eset — bármiképpen történt is — nem befolyásolhatta döntően az ottani eredményeket... A területi választási bizottság három napon beiül határozatot hoz erről az esetről. Az újságírónak pedig annyi megjegyzés engedtessék meg, hogy bizony keservesen nehez dolog ez a demokrácia. Az iskoláját nem egyszerű kijárni, s ha „osztályt”, vagyis szavazást ismétlünk, attól nem leszünk okosabbak, legföljebb a „tanulók” kedve megy el... (Folytatás a 2. oldalon) Éji csendtörés — Ivádon Ritka eset lehet, hogy egyszerre ennyien álldogáljanak, beszélgessenek, sürögjenek a falu kicsinyke „főterén”. A kívülállónak úgy tűnik, valami váratlan esemény csalogatta ki otthonaikból az ivádiakat, akik ebben a kora reggeli órában zömmel már túl voltak a szavazáson. — Valóban váratlan esemény történt— mondta Ivády Borsos Béla —, de nemcsak itt, hanem még Pétervásárán is, meg másfelé is a környékén, ahogy hallani. Az éjszaka leple alatt szórólapok százai borították be a falu központját, ahol a szavazóhelyiség van. Vagyis, valakik megtörték a kampánycsendet, s ez nekünk és személy szerint nekem provokációnak tűnik... — Éspedig? — Azért, mert a kisgazdapártot reklámozó, a programját hirdető röplapok hevertek a földön. S úgy tűnhet, ez az éjjeli akció a mi művünk lehet. Pedig, semmi közünk hozzá, mi csak azokat a propaganda anyagokat használtuk, amelyeket a falakon lát, s ezek mind az országos központból érkeztek. A szórólapokon viszont nincs semmi jelzés, hogy hol és kik készítették, s nem szerepel rajtuk a kisgazdák aláírása sem... — Ezért kínos tehát ez az eset a pártnak, de miért sértő a kampánycsend megtörése Önre nézve? — Csupán azért, mert a párt polgármesterjelöltje vagyok a faluban, s nekem nincs szükségem ilyen kétes reklámra... Zám István, a helyi választási bizottság elnöke: — A kisgazdák azon nyomban bejelentették az esetet, amint felfedezték a szórólapokat. Elolvastuk őket, de nem találtuk provokatívnak a rajtuk lévő szöveget, mint ahogyan Pétervásárán sem, ahová szintén panasszal mentek. Csupán azt állapíthattuk meg, hogy valóban a kampánycsend megsértéséről van szó, de a tettesekre nem sikerült fényt deríteni. — Miként zárult végül is az wgy?-kérdeztük ismét a kisgazdák vezetőjét. — Jobb híján összeszedtük a cédulákat... BamS: — Miről folyt akkoriban a megbeszélés a kastélyban, ki vett részt a tárgyaláson? Németh: — Kohl úr, Genscher úr, egy tolmács, Horn Gyula, és én. A helyzet drámai volt. Már 30 ezer romániai menekült tartózkodott nálunk, és az NDK- ból egyre többen özönlöttek a túlzsúfolt táborokba. Közeledett az ősz, és nem tudtuk, hogyan vészeli át a telet a sok ezer gyermek, nő és férfi. Ezért döntést kellett hozni. BamS: — Ki és milyen döntést hozott? Németh: — Csak hatan, köztük Horn Gyula és én. Józanul elemeztük a helyzetet. A kérdés a következő volt: vagy megnyitjuk határainkat Ausztria felé valamennyi menekült számára, vagy teljesítjük az NDK-val kötött szerződésünket, amely tiltotta a határok megnyitását. Belpolitikai kockázatunk nem volt — egy magyar sem gondolt arra akkoriban, hogy elhagyja hazáját. Korábbi bécsi villámlátogatásom során konzultáltam Vranitzky kancellárral. Ő nem kifogásolta a műszaki határzár felszámolását, a vasfüggöny megnyitását, de meg kellett ígérnünk, hogy szorosan együttműködünk az osztrákokkal a terrorizmus, a csempészet és a kábítószer-kereskedelem legyőzésében. Erről biztosíthattam a kancellárt. BamS: — Mi volt a következő lépés? Eger, 22- sz. választókörzet
