Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-01 / 128. szám

1990. szeptember 1., szombat Kiválóak ugyan — de pénz már nem jár érte T Ó KA-titkok Az egri Petőfi Sándor fiúkol­légiumot a köznyelv még mindig régi igazgatójának nevén, „Tó- ka”-ként tiszteli. Ha a név nem is, stílusában az intézmény talán változik, s megpróbál alkalmaz­kodni a megváltozott anyagi és társadalmi követelményekhez. Többek között erről is beszélge­tünk a mostani vezetővel, Dobos Józseffel. — Száraz tény, s talán nem is mindenki kapja fel a fejét ennek hallatán, de 4,11-es tanulmányi átlaggal az egyik legjobb va­gyunk az országban — kezdi sommásan az ízes beszédű igaz­gató. — Hozzáteszem, hogy fiú­kollégium vagyunk, épp a legne­hezebb korú, kamaszodó legé­nyekkel „birkózunk” — ugye nem kell bizonygatni, hogy a ta­nulás ennél a korosztálynál néha az „elhanyagolható” kategóriá­jába csúszik. Ennek ellenére nincs okunk különösebb panasz­ra: az átlag alatti szintet mindösz- sze négy gyerek bizonyítványa tükrözi... — Régebben ezzel az ered­ménnyel pénz is járt... — Nem túl sok, tízezer forint, de ebből legalább lehetett venni ezt-azt a kollégistáknak. Mára az egész tanulmányi mozgalomnak befellegzett, legalábbis a kollégi­umok számára. Talán azért, mert a mozgalmat hajdan a KISZ KB és a művelődésügyi minisztéri­um indította el — mára az egyik megszűnt, a másik átalakult. Mindenesetre az eredmény az eredmény, akár észreveszik má­sok, akár nem. Nekünk az elmúlt tíz évben egy bronz, egy ezüst és hét arany oklevél jutott — ehhez az utóbbihoz „fejben”, mi ma­gunknak hozzáadhatunk egy újabbat. — Beszéljünk egy kicsit a kol­légium szigorúságáról is, mert­hogy a Tóka erről még ma is híres a városban... — A klasszikus előd hagyo­mányaiból mára már nem sok maradt. Akkoriban fél kettőkor bejött ide a gyerek, és másnap reggel fél nyolckor engedték ki innét. Ma a kimenő mindenki számára szent — délután négy óráig. Később is kérhet az, aki moziba, edzésre, szakkörbe akar menni — ekkor azonban már mérlegelhetjük, hogy megér- demli-e. Aki jól tanul, jól is visel­kedik, annak sárga vagy piros cé­dulát adunk — bizonyos tanul­mányi átlag felett — ezzel auto­matikusan tovább is „kimarad­hatnak”. A közgyűlés követelé­sére eltöröltük a kora reggeli kö­telező tanulási időt: csak az kel fel hajnalban, aki tanulni akar. — Hogyan viszonyulnak az olyan „renitenskedéshez”, minta hosszú haj, vagy a fülbevaló? — Egy kollégistán látszódjon, hogy ő középiskolás, sőt, még az is, hogy a Petőfi-kollégium lakó­ja. Nem tűijük a fülbevalót — de az épület falain kívül viselhetik, ha akaiják. A hosszú haj pedig? Egyetlen gyerek volt tavaly, aki középen lila csíkot festett a frizu­rájába, meg olyan punkosra nyí- ratta: megpróbáltunk beszélni a fejével, és amikor ez nem veze­tett eredményre, behívattuk a szüleit is. Nekik ugyanaz volt a véleményük, mint nekünk: hogy nem való a gyereknek lila csík a hajába. Egyébként mi nem bán­juk, ha a fiúk modemül öltöz­ködnek, csak legyenek tiszták. És egy ollóval szétszabdalt, ron­gyos gatya, nadrág nem tartozik a „viselhető” kategóriába. — A vallásos gyerekek meny­nyiben élveznek itt valamiféle szabadságot? — Adunk kimenőt a szentmi­sére — ha erre gondol. Egy fiú van, akit Pannonhalmáról „áthe­lyeztek” ide, ő minden alkalom­mal mehetett. De tervezzük, hogy szeptembertől vallásfilozó­fiai sorozatot szervezünk — de persze ezt sem tesszük kötelező­vé. Egyáltalán: nem kívánunk semmiféle szélsőség csapdájába beleesni. Mert az továbbra is el­vünk, hogy a kollégium egyetlen dologra teremtődött. Arra, hogy itt nyugodt körülmények között tanulhassanak a diákok. (doros) „HOT-SO” 10 a csúcson a megyei HÍRLAP slágerlistájá­nak első félévi összesítése 1. GET UP BEFORE... - TECNOTRONIC 15.510 szavazattal 2. PUMP UP THE JAM - TECNOTRONIC 10.880 3. THISBEATT IS TECNOTRONIC - TECNOTRONIC 8.630 4. STREET TUFF-REBEL MC 8.050 5. ANOTHER DAY IN PARADISE - JAM TRONIC 7.560 6. EASY-ICE MC 6.000 7. ENJOY THE SILENCE - DEPECHE MODE 5.980 8. DUB BEE GOOD TO ME - BEATS INTERNATIONAL 5.620 9. THE POWER - SNAP 5.390 10. THE ROAD TO HELL - CHRIS REA 5.260 11. RIDE ON TIME-BLACK BOX 5.190 12. RADAR LOVE - OH WELL 4.980 13. O.K. CORRAL - ICE MC 4.680 14. KINGSTON TOWN UB 40 4.120 15. CINEMA-ICE MC 3.630 16. JET A IME-DAVID HASSELHOFF 3.260 17. SWING THE MODD - JIVE BUNNY 3.250 18. VOUGE - MADONNA 3.080 19. GOT TO GET - LEILA K 3.050 20. PUMP AB DAS BIER-WERNER 3.000 21. GET TO LIFE-SOUL II SOUL 2.940 22.1 FEEL EARTH THE MOVIE - MARTIKA 2.830 23. TEARS ON MY PILLOW - KYLIE MINOGUE 2.660 24. TOUCH ME - 49-ERS 2.630 25. INFINITY - GURU JOSH 2.510 26. PERSONAL JESUS - DEPECHE MODE 2.390 27.1 CAN STAND IT - TWENTY 4 SEVEN 2.220 28. SACRIFICE - ELTON JOHN 2.110 29.1 PROMISED MYSELF - NICK KAMEN 2.000 30. YO-YO - PLAZA 1.780 31. ALL MY LOVING - FANCY 1.610 32. LOT TO LEARN - LEE MARROW 1.570 33. THATS WHAT I LIKE - JIVE BUNNY 1.510 34. SIT AND WAIT - SIDNEY YOUNGBLOOD 1.460 35. BUST A MOVIE-YOUNG MC 1.150 36. GET DOWN ON IT - KOOL and the GANG 970 37. MAGIC SYMPHONY-BLUE SYSTEM 950 38. BACK TO LIFE-SOUL II SOUL 900 39. SHOW ME TO WAY-BAD BOYS BLUE 810 40. THE RAPPERS - JOVANOTTI 750 41. GHOSTBUSTERS - RAY PARKER Jr 740 42. LONDON NIGHTS - LONDON BOYS 730 43. LISTEN TO YOUT HEART - ROXETTE 720 44. DANGEROUS - ROXETTE 710 45. ALL OF MY LIFE - PHIL COLLINS 640 46. IT S ON YOU — MC Sar n the real mcC 600 47. WHEN YOU COME BACK TO ME - JASON DONOVAN 560 48. MEGAMIX 89 - OTTAWAN 500 49. DRAMA! - ERASURE 480 50. NOTHING C0MPERR0S 2 U - SINNED 0 CONNOR 470 Sallai Ferenc lemezbemutató Ablakmosás Bármennyire kívánta, egyáltalán hem jelentek meg a verej- tékcseppek a homlokán. Pedig a férfi dolgozott. Ablakot pucolt. Mari, a felesége szén vtelenül nézte, finoman lakkozott kör­meivel néha felcsippentette a Vileda-kendőt, és odanyújtotta ne­ki. Közben mosolygott, szelíden, de mindig csak néhány másod­percig. A lakótelep eközben nem mozdult. A férfi megpróbálta eltökélt alapossággal végighúzni a gu­miszalagot az ablakon: akárha a szélvédőjét tisztogatná feltúrt ingujjakkal, akárha. ..de ez most egy egészen más élettér volt, egé­szen szokatlan. Bütykös lábait megtámasztotta a párkányon, egyszer felvillant benne, hogy Mari egy könnyed mozdulattal akár meg is taszajthatná... „Marikám, Marikám, megtennéd, te ribanc, itt maradna neked a lakás, lehetnél vígözvegy... Vígöz­vegy...” — mormolta félhangosan a szót. „Mi van, szívem?” — kérdezte mosolyogva a felesége. — Na, csak alaposan, mert felmegyek, megnézem — jött lentről az öblös hang. Oda se kellett néznie, tudta, hogy azalattuk lakó pajkoskodik, a szikár szomszéd, a fanyar mondataival. — Ott, az alját suvickolja szomszéd, innen is látszik, hogy csupa fekete. Fekete az, koromfekete — kajánkodott tovább. A férfi kezéből kicsúszott a Vileda-kendő. „A rohadt anyád” — gondolta. Félszemmel Marira sandított, és csak a fogai között szűrte a szavakat: „meg a tiéd is, kedvesem...” „Tessék, szívem?” — érdeklődött Mari szinte komolyan. Tényleg, mintha érdekelte volna az elhallgatott gondolatsor. Mintha... A férfi kezén pedig meghitten csörgött, egészen a könyökéig a fekete lé: megölelte, végignyalta, körbefonta a karját. Még akkor is a fekete víznyom lebegett a szemei előtt, ami­kor éjszaka, villanyoltás után néhány pillanattal véletlenül a Ma­rifarához ért, mire az asszony álmos hangon, de még a sötétben is érzékelhető mosollyal megkérdezte: „Akarsz valamit, szívem?” A férfi nem szólt semmit, az ablakot nézte: az üveg tisztán csillogott. Besütött rajta a holdfény. Gitáros a felhők felett Néhány hete belga barátomnál voltam, aki egyetlen reggel sem pakolta addig a müzlit és a gyü­mölcsös joghu rtot az asztalra, míg el nem indított teljes hangerővel egy Steve Ray Voughn-lemezt. Szerinte ugyanis (és véleményét magam is osztom) a rhythm and blues képes erőt adni az embernek egész napra, és az amerikai gitá­ros e műfaj legjobb fehér művé­szei közé tartozott. A szomorú múlt idő hétfő óta aktuális, amikor a népszerű muzsikust szállító heli­kopter Visconsin délkeleti részén lezuhant, s a benne utazók mind­annyian szörnyethaltak. A nevé­nek kezdőbetűiről csak SRV-nek becézett zenész egy másik nagyá­gyúval, Eric Claptonnal adott kö­zös koncertjéről tartott hazafelé, amikor a tragédia bekövetkezett. Szerencsére Clapton egy másik helikopterbe szállt... Szomorú vagyok, hogy nem ké­szül már több briliáns SRV-lemez. Csak az ad némi megkönnyebbü­lést, hogy elképzelem: Steve együtt ül elmaradhatatlan kalapjá­ban egy felhő szélén nagy példaké­pével, Jimi Hendrixszel, és olyan mennyei rockot produkálnak együtt, amilyet mi, földi halandók még soha nem hallottunk. De türe­lem: ez csak idő kérdése... (DJ.) (koncz) HÁROM FUTAM Costa Rica Sétálok Pesten valamelyik mellékutcában, és egyszercsak megállók a színesen rikító kira­kat előtt. Felnézek. Az üvegen sárga, kék, zöld, továbbá bíbor díszek, fölötte perzselő nap, madarak, szóval egzotikus táj az üvegen, a tekintet rögtön rá­tapad. A Costa Rica bár. A táj vonzó; csalogató pál­mafák, tengerszínű tenger az üvegen, az ember legszíveseb­ben beleugrana ebbe a színes világba, ám hirtelen sárga-kék színű feliratokat vesz észre a ki­rakaton. Hogy kávé, hogy ze­ne, és hogy: Kőbányai Vilá­gos­Kőbányai sör a csodás álom közepén: különös kép, jó lett volna nagyobbat szárnyalni, szebbeket képzelni, ha már így alakult. így, hogy öntapadó de­korációk között gondolunk az elérhetetlen távolra, valami olyanra, ami soha nem lesz a miénk. Egy kicsivel nagyobb ámítás hasznosabb lett volna. Az úgy lehet, hogy az ember agya ritkán visz a tengeren túl­ra, ha nem látta az óceánt, és el­engedheti magát, elnyúlhat a balga akár a nyugágyon is (ká­vé, zene), ha a képzelet nem bírja áttörni a falat. Ha a fantá­zia kidöglik már Kőbányán, ak­kor a világnak ott van vége. Akkor annyira itt vagyunk, de­rékig süppedve, de talán nya­kig, hogy az csak na. Az első lépés a kép, legalább a vízió, a többi csak utána jön. Kőbányai sör a Karib-tenge- ren. Ez így még reménytelen. Re­ménytelen kirakat. Valahol (Magam például a múltkor elképzeltem egy tökéletesnek mondható víziót. Az úgy előtte lehet az embernek. Ültem a parton, hajnali ten­gerzúgás közepette: vizes szik­lák plusz medúzák felett. A lá­tóhatárjobb felében óriási ten- geijáró haladt valamelyik irányba, szép lassan csendesen, és ami a fontos — felségjelzés nélkül. Mindegy, hogy svéd vagy portugál. A hullámok, mint rendesen, a szél úgy közepesen fúj dogált. Én meg ott ültem magamban és néztem spontán a végtelent. Aztán kezeket éreztem a válla­mon, de úgy emlékszem, nem akartam megfordulni, hogy megtudjam, ki az? Ha valahol „kezek a vállamon” — gondol­tam — akkor nem érdemes tud­ni, ki az. Ha valahol vagyunk, akkor aki mögöttünk áll, az csupán valaki. Nem kell meg­neveznünk őt. Se az irányt. Se a jelzést. A vízió autonóm, a kép­zelet abszolút. Igaz, ettől még nem leszünk okosabbak. Bár ez a kép legalább előt­tünk van — előttünk lehet.) Párizs — Cegléd Azt mondja Czakó Gábor regényében a hős: teljesen mindegy, hol van az ember, Pá­rizsban van-e vagy Cegléden. Mert Párizsból is csak annyit látni a világból, mint Ceglédről. Szerencsém volt mindkét he­lyen elidőzni. S az a sejtésem, hogy alighanem igazat beszélt a hős. Mert én egyszer lekéstem a vonatcsatlakozást Cegléden, és nem tudtam továbbmenni. Az­tán körülbelül tíz év múlva Pá­rizsban lemaradtam az utolsó metróról. És ott álltam mind­két városban (Párizs, Cegléd) éjjel egy óra tájban, azt hiszem mindkétszer augusztusban, és nem volt pénzem taxira sem, és nem adatott meg a továbbme- nés lehetősége. Szóval ott áll­tam pontosan ugyanúgy, és hát végül is ugyanott. Ugyanarról a helyről pedig nagyjából ugyanazt lehet látni. Vagy nem látni. Most, hogy írom „ezeket”, és nézek az ablakomon kifelé, szép nagy kék eget látok; köny- nyű felhőket, a háttérben he­gyeket, fákat. Csak a szomszéd épület ormótlan háztetője ne zavarná mindig a kilátást. De zavarja. Állandóan belelóg az égbe, és én ettől nem látom az egészet. Mert ott az a tető, és belerondítanak azok az ósdi cserepek: meg antennák meg kémények. Párizsi háztetők. Ceglédi háztetők. Háztetők. Mindegy. Havas András THE BEDLAM Avagy egy „Tébolyda” története Sokak által ismert lehet már a kazincbarcikai THE BEDLAM (A TÉBOLYDA) nevű együttes, amely a thrash stílus kedvelőinek nyújt élvezetet kitűnő zenéjével. Aki nem ismeri, és még nem hal­lott az együttesről, számíthat rá, hogy egy jó „bandával” köthet a beszélgetés kapcsán távoli „is­meretséget”... — Igaz-e a hír, hogy az együt­tes neve eredetileg nem Bedlam volt? — kérdeztük Ignéczi Péter­től, az együttes szóvivőjétől. — Valójában 1987 tavaszán alakult ki a zenekar végleges for­mációja Reaper néven. Ekkor még a nyugatnémet thrash irány­zat volt a ránk leginkább jellem­ző stílus. — Miért éreztétek szükséges­nek az együttes nevének megvál­toztatását? — A következő év januárjá­ban elhatároztuk, hogy megvál­toztatjuk a zenénket, s ezzel együtt a nevünket is. Egyhangú­lag a Bedlam (Tébolyda) név mellett döntöttünk. Akkoriban írtuk azokat a számokat. BAY AREA-i stílust, „megszólalást” tükröztek. Szeptember elején készítettük el első demo kazet­tánkat, amelynek a REALITY OF PRESENT címet adtuk. Úgy érezzük, hogy ez alatt az időszak alatt sikerült a jelenlegi zenei szintig fejlődnünk. Ekkor már jelentősebb fellépési lehetősége­ket is kaptunk. — Rajongóitok örömére azóta számos új demo is született a stú­dióban... — ...S a mi örömünkre is, bár anyagi gondok és egyéb akadá­lyok miatt csak tavaly, augusztus közepén sikerült elkészítenünk a második zenei blokkot. Igaz, csak három számot, egy húszper­ces anyagot tudtunk felvenni a miskolci stúdióban. És mindezt egy hét alatt! Egyébként ezt a de- mot már ’89 elején szerettük vol­na elkészíteni, hogy kárpótoljuk az érdeklődőket az előző szalag hiányosságaiért. Végül is elké­szült, s ennek az anyagnak a GE­NERÁL RAJECTION címet adtuk... És a legfrissebb hírünk: június végén fejeztük be legújabb demónk stúdiómunkáit, a címe: DREAMLAND IN MISERY. Ez ismét csak három számot tar­talmaz, ám a többinél lényegesen jobban sikerült, okulva a GE­NERAL REJECTION hibáiból. Reméljük, hogy a DREAM­LAND IN MISTERY hatására kapunk majd egy komoly lemez­szerződést, kedvező feltételek­kel. — Köztudott, hogy az együt­tesben már többször is voltak személyi változások. — Az elsőaS9-es összeállítás felvétele után történt: a kazetta elkészültével megváltunk dobo­sunktól, Bajdi Vilmostól. A kö­vetkező évben újabb változások történtek együttesünkben. Ekkor már öten újra átkereszteltük a bandát, a nevünk THE BED­LAM lett. így jelenlegi felállá­sunk a következőképpen alakult: Fodor Zoltán (ének), Jánosi Szabolcs (gitár), Lovász Béla (gitár), Mester Csaba (basszusgi­tár), Üjvári Péter (dobok). — Egy fejlődőben lévő együt­tes, amelyik egyre jobb dalokat készít, hogy-hogy nem kap sem­miféle ajánlatot a lemezcégek­től? — Ezt mi sem tudjuk. Külföl­di hanglemezgyárakkal már pró­bálkoztunk, de elutasítottak bennünket azzal, hogy kevés a pénzük. Az viszont nem igaz, hogy nincs érdeklődés irántunk, ugyanis van egy lehetőségünk: a két utolsó demónkat kiadják le­mezen és CD-n Angliában, csak az a baj, hogy elég kis példány­számban. Igaz, konkrétan nem állapodtunk meg, ezért ebben az ügyben még semmi sem biztos. — Angliai lemezkiadásról esett szó, összefügg ezzel az, hogy az összes dalotok szövege ango­lul van? — Nem... Ez azért van, mert a rockzene nyelve az angol, ezért nem is akartunk, és nem is aka­runk olyan nótát írni, amelynek a szövege magyar... Szilvás Gergely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom