Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-22 / 146. szám

1990. szeptember 22., szombat Hírlap Robot robotol az ember helyett A Volkswagené a világ legnagyobb autógyára Több mint ötvenmillió Volkswagent adtak el 1945-től napjainkig, s ez a szám is jelzi, hogy a négy kontinensre kiterjedő vállalkozás magáénak mondhat még néhány rekordot. Mindjárt az egyik, hogy 1985 óta folyamatosan az élen áll az európai eladási statisztikák­ban, a másik, bogy a cégé a viág legnagyobb autógyára, ami az „anyavárosban", Wolfs- burgban épült fel, és fokozatosan olyan turistaattrakcióvá Is vált, amit évente százezernél több látogató keres fel. A hatalmas gyártelep egy részlete, madártávlatból, háttérben az erőművekkel A foszfáttal bevont karosszériára hat év garanciát adnak Az adatok imponálóak: a ha­talmas gyártelep másfél millió négyzetméteres területen fek­szik. Itt 64 ezer alkalmazott munkájával 4000 gépkocsi ké­szül el naponta, az Európában, Ázsiában, Afrikában és Ameri­kában található üzemekben 260 ezer dolgozó napi tizenkétezer autót állít elő. Már ez sem kis tel­jesítmény, de az még nagyobb, hogy ezt mind el is tudják adni — s ennek titka nyilvánvalóan a Golf és a többi típus minőségé­ben keresendő. Csak a vállalat németországi központjában hatezer szakem­ber foglalkozik a fejlesztéssel. Ők már az ezredforduló típusait formálják, olyan létesítmények­re támaszkodva, mint az Ehra- Lessienben kiépített 11 millió négyzetméteres próbapálya, vagy az a klimatikus szélcsator­na, melyben mínusz negyven foktól plusz hatvan fokig terjedő határok között 180 km/órás szélsebességig tudják vizsgálni az űj típusokat. A tervezésre nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a pi­ac telítettsége és a rendkívül nagy konkurenciaharc miatt rendsze­resen meg kell jelenni új típusok­kal a piacon. Aki nem tud lépést tartani, az elvérzik, ezt pedig egy ekkora cég nem engedheti meg magának: ahhoz túl sok pénz és emberi egzisztencia forog koc­kán. Elég, ha annyit mondunk, hogy az NSZK-ban minden he­tedik munkahely az autóiparhoz kötődik. A vállalatnak alapvető érdeke a nyereséges és takarékos gaz­dálkodás, és a wolfsburgi gyárte­lepet is folyamatosan moderni­zálják és racionalizálják. Az energiát például két saját erőmű szolgáltatja, mert így az jóval ol­csóbb, mint ha máshonnan vásá­rolnák. De kövessük végig, ho­gyan készülnek itt a Volkswage­nek! Az egész gyár ultramodern technológiával, komputervezér­léssel működik, így gondoskod­nak arról, hogy minden alkatrész a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen, különben leállna a termelés. Egy Golf közel nyolcezer alkatrészt tartalmaz, így könnyű kiszámolni, hogy na­ponta 32 millió kisebb-nagyobb mütyürt kell megmozgatni. A présüzemben 450 nagy tel­jesítményű présgép formálja a karosszériaelemeket. Ezek közül némelyik négy emelet magas, és 2000 kilopond nyomóerő kifej­tésére képes. Az itt készült ele­mekből robotok állítják össze a karosszériát, amely a festőüzem­be kerül, ahol előbb foszfát—, majd műanyagfürdőbe mentik a rozsdásodás ellen, s csak aztán következik a színrefújás. Ezután a legendás A-54-es csarnokba viszi a szalag a karosszériákat, amit szellemüzemnek becéznek a gyáriak, itt ugyanis emberi kéz érintése nélkül szerelik össze, majd építik az autóba a robotok a különféle részegységeket. Az itt dolgozó „fehérgallérosok” dolga mindössze annyi, hogy kontroll alatt tartsák az okos gépek mun­káját. Bár az ipari robotok ötszá­zad milliméteres pontossággal dolgoznak, külön részleg foglal­kozik a folyamatos minőség-el­lenőrzéssel. Egy-egy autót szú­rópróbaszerűen kiemelve, külön is igen alapos vizsgálat alá vesz­nek, melyhez ultrahangos, szál­optikás, lézeres és röntgenberen­dezéseket használnak. Miközben ez a gyár folyama­tosan ontja az új modelleket, a mérnökök tervezik a Factory- 2000 nevű üzemet, ami annyira rugalmas lesz majd, hogy a vevők kívánságai szerint szinte bármi­lyen kombinációjú autót elő tud­nak majd állítani, persze, a gyár által meghatározott kereteken belül. A sok okos gép ellenére a vál­lalat filozófiája szerint a termelés (és persze a fogyasztás) legfonto­sabb tényezője az ember. Min­den dolgozónak rendszeres to­vábbképzéseken kell fejlesztenie tudását, és a megszűnő munka­helyekről kieső munkásokat át- képzik olyan szakmákra, ame­lyekre a gyárnak szüksége van. A cég saját egészségügyi appará­tussal rendelkezik. Elsősorban a megelőzésre helyezik a hang­súlyt, s ennek érdekében min­denkinek kötelező a rendszeres kivizsgálásokon megjelennie. Ez a tapasztalatok alapján mindig olcsóbb, mint a betegség miatt hiányzók pótlása. Ez az „egészséges” szemlélet is magyarázza azokat az eredmé­nyeket, melyekkel a Volkswagen büszkélkedhet. Reméljük, egy­szer még Magyarországon is el­jön majd az az idő, amikor nem­csak egy szűk kisebbség kiváltsá­ga lesz, hogy a Wolfsburgban gyártott autókon járjon. De ez már egy másik történet. Addig is, ha arra visz az útjuk, ugorjának be a gyárba, amely minden mun­kanapon nyitva áll az érdeklő­dők előtt... KonczJános Hajó a Barguzin folyó torkolatvidékén Gyümölcskereskedő az irkutszki piacon Buddhista hívő, istentiszteletre várva A „lábatlan” székesegyház Ulán-Ude városában Bajkáltavi részlet Az európai szem számára sajátos világ a Távol-Kelet, egyszerre ri­asztó és barátságos a szibériai táj, az ismerősebb nagyvárostól a vad­regényes vizekig, erdőkig, a magasba kúszó hegyekig, ahol az embe­rek sem kevésbé érdekesek. E néhány kép csupán találomra kiemelt válogatás a nyarát hetekig itt töltött fotózó szentdomonkosi turista gyűjteményéből, de talán így is érzékelteti az élményeket. Matyiké Tibor Távol-keleti hoiiot'iíílr Q Iracvnit^

Next

/
Oldalképek
Tartalom