Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-22 / 146. szám

8. Hírlap 1990. szeptember 22., szombat Kapásra várva... Horgászás — csónakból A legtöbb horgász a partról kez­di a pecázást. Ez érthető is, hi­szen biztonságosabb, kényel­mesebb, olcsóbb, sőt gyakran nem is eredménytelenebb, mint a csónakból való horgászás. Sok horgászvízen nem is engedélye­zett a csónak használata. Aki azonban a nagy vizeket látogat­ja, előbb-utóbb maga is vízre akar szállni, ahhoz pedig vala­milyen vízijármő kell. A vízi közlekedés járművei a hajók és a csónakok. A hajókat 15 tonna vízikiszorítás alatt kis­hajóknak, 15 tonna vízkiszorítás felett nagyhajóknak nevezik. A csónak 7 méter hosszúságúnál kisebb vízi jármű, amelynek mozgatása evezőkkel, vitorlával vagy motorral történik. A ladi­kot főleg halászok és horgászok használják. A versenyzésre hasz­nált csónakot, sőt a szörf deszká­ját is gyakran hajónak nevezik. (Erre mondta a horgász, hogy ha az a deszkadarab, amelyiken a szörfös imbolyog, hajó, akkor az általa fogott törpeharcsa igazi bálna.) A csónakmotorok használata rohamosan teljed, de a horgá­szok körében az evezés is őrzi ér­tékrendjét. Vannak vizek, amelyeken a benzinmotorok használata tilos. (Például a Balatonon.) A hor­gászmódszerek közül a kuttyo- gatásnál előnyös az evező hasz­nálata. Az evezésre különösen áll az a mondás, hogy „gyakorlat teszi a mestert”, a tapasztalt eve­zős megfelelő vízijártasságra tesz szert, a legnehezebb víz- és szél­viszonyok között is biztosan uralkodik csónakja felett, s nem jön zavarba, ha váratlan akadál­lyal találkozik. A horgász első­sorban azért használja a csóna­kot, hogy az egyébként megkö­zelíthetetlen helyeket elérje. (Nádasok, szigetek, túlparti hor­gászállások). A kiszemelt hor­gászhely elérése után vagy kiköt, és partra száll a pecás, vagy rög­zíti (lecövekli) csónakját, s a vízi járműből horgászik. Kivétel a kuttyogatás, amikor mozgó csó­nakból várjuk a harcsák kapását. A kikötés művelete tapasztala­tot, gyakorlatot igényel. A Tisza medrében közlekedők több ve­szélyes akadállyal találkozhat­nak a patthoz közeledve. Mindig a vízfolyással szemben kössünk ki! Akár stégnél, akár vízparton akarunk kikötni, lassítsuk le a csónak futását, hegyes szögben álljunk a stéghez, illetve a part­hoz, ne a csónak orrával men­jünk neki. Ha kikötésre alkalmas partszakaszt találunk, mindig gondoskodjunk arról, hogy csó­nakunk az evezőkkel együtt ár­nyékos helyre kerüljön. A vízi közlekedés is szabá­lyokhoz kötött. A folyókon, nagy tavakon a vízi közlekedést éppúgy szabályozni kellett, mint a közutak, a vasutak és a légi utak esetében. A csónakokra éppúgy kötelezőek a hajózási szabályok, mint a nagyhajókra. Ezeket a szabályokat nem elég elmélet­ben ismerni, hanem a gyakorlat­ban is jól kell alkalmazni, csak így lehet biztonságban közleked­ni a vizen. Sok horgász — kihasz­nálva a csónak által biztosított mozgási lehetőséget — több na­pos kirándulásra indul. Leg­gyakrabban letáborozik, s az ál­tala legszebbnek és legjobbnak vélt helyen napokon át horgá­szik. A parti sátorozás lehetősége évek óta vitatott téma a Tiszánál. A kemping az igazi horgásznak nem felel meg, hiszen rendsze­rint távol van a horgászhelytől. A vita mára hallgatólagos bele­egyezéssé szelídült: ha betartunk bizonyos szabályokat, sátrat ver­hetünk a parton vagy a szigete­ken is. Alapszabály, hogy a nö­vényzet, a bokrokat, fákat kímél­jük, és ügyeljünk a tisztaságra. Akik a Tisza partján töltenek né­hány napot, nemcsak horgászél­ményekre számíthatnak. A Tisza hullámterének háborítatlan er­dőiben majdnem minden ha­zánkban előforduló állatfaj meg­található. Az ártéri erdők és ma­ga a viz is vonzza a madarakat. A gátak között húzódó erdők, s a vízpart kitűnő fészkelő helye a madaraknak. Vannak horgászok, akik nem a táborozást választják, hanem hosszú vízitúrákat tesznek, segy- egy jónak ítélt helyen állnak meg hosszabb-rövidebb időre, hogy bedobják horgaikat. Elsősorban a motorcsónakkal rendelkezők vállalkoznak hosszabb utakra, de gyakran evezősökkel is talál­kozunk. A táborozás és a vízitú­rázás nemcsak kellemes élmé­nyeket tartogathat, hanem kelle­metlen „társakra” is számítha­tunk. Sok bosszúságot okoznak például a szúnyogok. Szúnyog­csípés ellen riasztókrémmel, ae- rosolos rovarirtó szétpermetezé- sével védekezhetünk. A kullancs a puha, laza bőrbe borított test­tájat keresi, és fejét a bőrbe fúrja. Az egyszerű kihúzási kísérlet eredménytelen, mert a megfo­gott potroha rendszerint lesza­kad, miközben a feje a bőrben marad. E helyett olajat, benzint, kölnit vagy alkoholt cseppent­sünk a kullancs kiálló potrohára, így kis várakozás után a rovar el­engedi a bőrt, és kijön vagy óva­tosan kihúzható. Sikertelen eltá- volítási kísérlet után forduljunk orvoshoz, mert a fertőzött kul­lancs halálos végű agyhártya­gyulladást is okozhat. Pióca bőrre tapadása esetén az állat szívófejére kevés sót szór­junk, így könnyen megszabadul­hatunk tőle. Molnár Csaba Egyeduralomra törő nyelv! hibáról, nyelvhasználati pongyolaságról A címben idézett „egyedura­lomra törő” nyelvi formát egy ol­vasónk leveléből vettük át. Le­vélírónk ezzel a minősítéssel hív­ta fel a figyelmünket arra, hogy újabban felesleges gyakorisággal már nemcsak a hivatalos, a hiva- taloskodó nyelvhasználatban vállal közlő, kifejező szerepet annak ellenére, hogy a nyelvmű­velő szakirodalom a felé irányt mutató névutó gyakori és feles­leges használatáról cikkekben, cikksorozatokban mondta el el­ítélő véleményét. Elsősorban azt emelve ki, hogy a felé hibáztat­ható használata miatt a -nak, -nek, a -ra, -re, a -val, vei ragok visszaszorulásának folyamata in­dult meg, s ezzel a mondanivaló határozottságát is elmossa, s egyúttal értelemzavaró képza­vart is eredményezhet. Az ezerkilencszázötvenes években egyre nagyobb mérték­ben elszürkülő közéleti nyelv- használatban, a hivataloskodó mozgalmi zsargonban tűnnek fel ezek a nyelvhasználati formák: közölnünk kell a tagok felé, ki kell vinni a problémát a dolgozók felé is, javaslatba hoztuk ki a ve­zetőség felé. Egyre gyakrabban hallhattuk és olvashattuk azokat a szövegrészieteket, amelyekben éppen a határozatlan irányulás révén bizonytalanná vált a mon­danivaló, s elsikkadt a közlő szándék határozott rendeltetése is. Háttérbe szorultak a pontos, az egyértelmű közlést biztosító rágós nyelvi formák. Ez a folya­mat napjainkban felerősödött. Ez a szövegrészlet is erről tanús­kodik: „Arra kérnek bennünket, hogy postázzunk két információt az érdekelt olvasók felé." (Nép­szava, 1990. júl. 18.). Az egyre inkább elhivatalosított, elsze- mélytelenített közlésformákban, a hivatalból illetékesek szöveg­formálásában halmozottan je­lentkező nyelvhasználati pon­gyolaság, a felé névutóval szer­kesztett sablonossá váló nyelvi hiba szinte idegmegterhelést okoz az olvasóknak. Egy kisszö­vetkezet elnökének válaszában olvasható szövegrészlet hibatára is erről bizonykodik: „Az ajtóhi­bát (?) a szövetkezet felé (Nép­szava, 1990. július 28.). A tévés és rádiós módon köz­vetített beszélgető műsorok is el­rettentő példákat nyújtanak a felé névutó helytelen használatá­ra. Példatárunk is erről tanúsko­dik: „Az iskola közvetíti a tudást a gyerekek felé(?) (TV2 Napzár­ta, 1990. jún. 28.) „Nagy biztosí­tékot tud adni a bank felé” (TV 1, 1990. júl. 5.) „A követségek felé is volt ellenőrzés"(TV 1, Panorá­ma, 1990. júl. 6.) „A fogyasztó felé a számla a vízóra leolvasása után automatikusan történik.” (Rádió, 1990. aug. 3.) A riportok, az interjúk nap mint nap egyre gyakrabban „fe- léznek”, és még nem hallhattunk olyan partneri megjegyzést, amely kritikával illette volna ezt a nyelvhasználati hibát és pon­gyolaságot. Dr. Bakos József Kertész leszek Az OMÉK-on láttam Megvallom őszintén, az 1990-es Országos Mező- gazdasági Élelmiszeripari Kiállítást a virágköté­szet szemszögéből néztem végig, és kerestem az ötleteket, az új szakmai megoldásokat — még ott is, ahol az első látásra nem volt felfedezhető a vi­rágkötészet jelenléte. A magyar mezőgazdaság nagy seregszemléjén a virágkötészet — érthetően — sem nagyságrendileg, sem gazdasági súlyát te­kintve nem tölthet be olyan szerepet, mint a kerté­szeti termesztés életszínvonalat befolyásoló egyéb területei. De ott volt szinte minden pavilonban, „tálalta” a megvételre kínált portékát, díszítve a környezetet. Virág — zse­lében És természetesen jelen volt úgy is, mint áru. A legtöbb újdonságot a ma még ismeretlen nevű kft.-k, vállalkozók pultján láttam. Az volt a jó, hogy nemcsak bemutat­ták termékeiket, hanem meg is le­hetett vásárolni. A Transzparens nevű kft. „Aquaplus-hydroplus” néven víztároló kristályt hozott a piacra. Ez a lágy, kocsonyás állomá­nyú anyag megjelenési formáját tekintve a néhány évvel ezelőtt országszerte tenyésztett „japán kristály” nevű csodaszerre emlé­keztet. Divatos színekben — zöld, sárga, narancs, fehér, lila — 1,5 literes átlátszó műanyag hen­gerben forgalmazták. Ha igaz, amit írtak róla az ára is elfogad­ható (190 forint). A gyártók ajánlása szerint a víztároló kristály virágzást, ter­mést és növekedést fokozó ha­tást fejt ki a növényeknél. Egyik felhasználási módja szerint a vi­rágföldet össze kell keverni a zse­lével 0,5 kg föld + 2,5 dl zselé arányban. Ezzel a keverékkel kell megtölteni a cserepet, bal­konládát vagy más virágtartó edényt, majd beleültetjük a nö­vényt. Ültetés után alaposan megöntözzük. Ezt követően már csak 4-6 hetentekéü öntözni, mi­vel a zselé által tárolt vízmennyi­ség ennyi időre is elegendő. Nyu­godtan elmehetünk nyaralni, nem kell a szomszédot megkérni, hogy locsolja növényeinket. A víztároló kristály önállóan, virágföld nélkül, illetve virágföld helyett is használható. Ugyan­úgy kell az edényt megtölteni, majd ebbe a növényt beleültetni, mintha föld lenne. Mivel a kris­tály színes, többnyire átlátszó üvegedényt alkalmazzunk, eset­leg nem is egy, hanem két-három színben. Ha földdel nem kever­jük, elegendő hetente öntözni, de csak olyan mértékig, amíg a kristályok visszanyerik a kiszára­dástól elvesztett formájukat. In­tenzívebb növekedési hatást érünk el, ha az öntözővízbe tápsó is kerül. Az aquaplus előnyei kö­zé sorolják még a kövekezőket: a növény mindig az igényének megfelelően folyamatosan veheti fel a vizet, ennek következtében megszünteti a rendszertelen ön­tözés okozta károsodást. Leve­gőssé teszi a talajt azáltal, hogy az öntözés hatására megduzzad, majd a növénynek átadva víz­készletét összezsugorodik anél­kül, hogy a gyökereket károsíta­ná. Serkenti a gyökérképződést, télen a szabadban tartott növé­nyek gyökerét megóvja a fagy­kártól. Ilyen sok kedvező tulajdonsá­gú, ugyanakkor tetszetős megje- \ lenésű anyagnak nehéz ellenáll­ni, s legalább kísérlet erejéig vá­sárlásra csábít. A gyártók ajánlá­sának igaz voltát kellő tapaszta­lat hiányában még nem tudom alátámasztani. Igaz, — mint már az elején em­lítettem — erre a termékre is vi­rágkötő szemmel tekintettem és megpróbáltam úgy használni, — vízfelszívó tulajdonságára építve — mint virágkötészeti segéd­anyagunkat, az oázist. Vázába, virágtartó edénybe helyezve megkönnyíti a virágok elrendezését, és a vízfelvételt is biztosítja. Állítólag több (há­rom) évig megfelelő nedvesítés, átmosás után használható. Sze­retném, ha megfelelő tapaszta­latszerzés után mindezek valódi­ságáról magam győzhetném meg kedves olvasóimat. V. Pénzes Judit « * s « Keresztrejtvény Joe, a vásott kölyök nagyszü­leinél nyaral. Már éppen letelik a szünidő, amikor a szülők a kö­vetkezőket táviratozzák: — Joe maradjon még nálatok, mert a környékünkön veszedelmes hur­rikán tombol! A nagyszülők választáviratát a rejtvény vízsz. 4. és függ. 1. sz. sorai talmazzák. Vízszintes: 1. Testrész 4. A választávirat első része (zárt betűk: H, Z, Y, J) 14. Véget ért 15. A tetejére szök­kenne 16. Szöveget írásba foglalt 17. Életkörülményeink alakuláa 18. Zseblámpatartozék 19. Fo­lyó Bolíviában 20. A távolugrás női világcsúcstartója volt 22. Természettudányi Egyesület, röv. 23. Diákétkezde 24. Névelő 26. Röv. szögfüggvény 27. A múlt idő jele 29. Becézett Sándor 30. Annuska 32. Növényi forrá- zat 34. Az SZTK elődje volt 35. Két egyenlő részre vágják 37. Női név 39. Folyadékot kortyol­gattak 40. A hang írott formája 41. Részeges 43. Teljesítményért adott jutalom 45. Ébred — népi­esen 46. Fegyverrel a szobából az udvarra tüzel 47. Nógrád megyei népcsoport tagja 48. Négyszá­zötven római számmal 49. Kicsi­nyítő képző 51. Az Egri csillagok írójának monogramja 52. Savval való kezelés 54. Hálával emleget 56. Erős szándék 58. A közepé­be — népiesen 60. Kubai politi­kus (Roca) 62. Egyiptom népe 63. Harapásnyi étel 64. Festőis­kola színhelye volt Franciaor­szágban 66. Idősebb nő kedveskedő megszólítása 67. Vi­rágtámasztékok. Függőleges: 1. A nagyszülők üzenetének folytatása (zárt betűk: E, N, A, N) 2. ...iacta est (a kocka el van vetve) 3. Nobel-dijas amerikai orvos-biológus (Hamilton) 4. Földtörténeti korszak 5. Tüzet szüntet 6. Klasszikus kötőszó 7. Veszprém megyei település 8. Zaj 9. Becézett Anna 10. Az ezüst vegyjele 11. ...pozíció (elöl­járószó) 12. Állj! — németül 13. Női név 17. Alattomosan megla­puló 20. Méricskéző 21. Ritka férfinév 23. Kína vezetője volt 25. Nadrág része 28. Pufók, hú­sos 30. Belekezd valamibe 31. Aromák, zamatok 33. Forma 35. Fából levágott rész 36. Bírói döntést hoz 38. Kismértékben 42. Női név 44. Jövendőmondó 47. Dél-amerikai folyam 50. A mohamedánok istene 52. Behaj­lított tenyér 53. Papírra jegyez 55. Gázlómadár 57. Kiváló atlé­tanő volt (Olga) 58. Komárom megyei település 59. Albérlő 61. Zsebóra páros betűi 63. Jármű biztonsági berendezése 65. Szi­getországi nép tagja 66. Nóta egynemű hangzói. Báthory Attila \ s < < <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom