Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-14 / 139. szám

1990. szeptember 14., péntek Hírlap 3. Egész Heves arról beszél, hogy az Erzsi szült, és nincs meg a gyerek... Babasirató (Folytatás az 1. oldalról) — Nem voltunk benne bizto­sak, máskor is rosszul lettem már, a vérzésem meg egyébként is nagyon rendszertelen. Ráadá­sul a második kislányomat úgy hordtam ki, hogy végig menstru­áltam. Hogy terhes voltam-e? Még egyszer mondom, hogy nem tudtam semmi biztosat. Tényleg híztam néhány kilót — ...de emiatt nem mentem orvosi vizsgálatra. Csütörtökön volt ez a kis rosszullét, aztán elmúlt. Va­sárnap, dél körül viszont iszo­nyúan éreztem magam, alig ér­tem ki a vécére, s csak az tudato­sult, hogy vérdarabok csúsztak ki belőlem, és vérzek, vérzek egy­folytában... Elhiheti, hogy egy kicsi és fejletlen gyereket azért észrevettem volna. Alvadt vér- darabokat láttam csak, semmi mást. Lehúztam a vécét, tisztál­kodtam, aztán a féljem mentőt hívott, és bevittek Egerbe. — Ott, a kórházban mi tör­tént? — Dr. Nagy Péter volt az ügyeletes, ő vizsgált meg. Rám­tette azt a készüléket, ami a szív­hangokat érzékeli — és én hallot­tam is szívhangokat. Az orvos nem szólt semmit, aztán annyit kérdezett, hogy meg akarom-e tartani a terhességet... Később bevittek a szülőszobára, rámtet­ték az infúziót. Éreztem, hogy megint el kezdek vérezni, szól­tam az ápolónőnek, de csak any- nyit válaszolt, hogy nincs itt sem­mi különös. Benyúltam a dere­kam alá, mert azt hittem, hogy hallucinálok: teljesen vörös lett a kezem. Az ultrahangos vizsgála­ton Nagy Péter kijelentette, hogy itt szülés volt, és azonnal értesíti a rendőrséget. Később már csak annyit hallottam, nem tudom ki mondta, hogy „na takarítsák ki”. Amikor legközelebb magamhoz tértem, szóltak, hogy egy nyo­mozó ki akar hallgatni. — Igen, de addigra itthon He­(Illusztráció: Gál Gábor) vesen már kijöttek hozzánk a he­lyi rendőrök- szól közbe a férj. — Utánuk néhány órával megérke­zett a szemlebizottság, kinyito- gattak mindent, lefényképezték még a hűtőszekrényt is, célozgat­tak rá, hogy a falakon medvebő­rök meg vaddisznóbőrök vannak — vadászok, nem tehetek róla, hogy ennek jelei léteznek a laká­somban. Elvittek három szip- pantónyit a derítőből — Mond­tam nekik, hogy „Tessék, keres­sétek meg a gyereket” — de alig láttam a dühtől — itt állt az egész utca a ház előtt, gondolhatja, mekkora szenzációnak számított ez aznap este. — Észrevették azóta valami­lyen változást a közvetlen kör­nyezetükben, a szomszédaik vi­selkedésében? — Nem nagyon beszélgetnek velünk azóta. Mintha leprások, vagy megbélyegzettek lennénk. A boltban összesúgnak az asz- szony háta mögött, még szeren­cse, hogy nem egy sírós típus. Igaz, néha itthon nekikeseredik, máskor csak nevetünk az egé­szen, mert annyira morbid és hi­hetetlen az egész történet. Az el­ső házasságomból van egy hu­szonegy éves lányom, a múltkor már azt hallottam vissza, hogy ő szült, mi meg összejátszunk vele. — És ön, az anya, végül is az egész ügy főszereplője hogyan magyarázza meg magának az eseménysort? — Lehet, hogy tényleg terhes voltam. Lehet, hogy volt egy spontán vetélésem. De nem egy 1-2 kilós gyerekem, amit köve­telnek rajtam. Akkor éreztem a legszörnyűbben magam, amikor kaptunk egy idézést, hogy „em­berölés alapos gyanúja miatt” fo­lyik ellenünk eljárás. És azóta is fáj, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy nekünk kell elhitetni: nem tettük meg, amit ránk akarnak bizonyítani. „Én a piacon hallottam...” Nyilatkozik az egyik szomszé­dasszony, de név nélkül: nem akar belekeveredni... — Én a piacon hallottam, ott beszélték, hogy hát az Erzsi szült, és nincs meg a gyerek. Nem nagyon akartam elhinni, egy nő­nek az arcán meglátszik, ha ter­hes...Igaz, hogy én régen talál­koztam az Erzsivel, de kérdez­tem a szomszédasszonyomat, szerinte se látszott rajta semmi. De amúgy is elég ritkán látjuk az asszonyt, tudja, a férje vadászik, tele vannak vendégekkel, elég neki a háztartást ellátni, nem olyan szomszédolós fajta. — Mit tud arról a bizonyos va­sárnapról? — Annyit, hogy megjelent két szippantóskocsi, meg azt is hal­lottam, hogy lecsapolták a ház végében lévő halastavat, de ezt már nem hiszem el, képtelenség. — Kívülről szemlélve, milyen családnak látszik a Bognáréké? — Erre szokták azt mondani, hogy „ideális”. Én Sándort még hangosan megszólalni se hallot­tam, nemhogy veszekedni. Jól élnek. (folytatjuk) Doros Judit „Kamaszkoromtól tudatosan készültem e hivatásra” Kivívni a tűzoltóság erkölcsi, anyagi elismerését... Komoly, nyugodt tekintetű, határozott, ugyanakkor megnye­rő egyéniség. Dr. Rab János őr­nagy idén július elsejétől az új megyei tűzoltóparancsnok. Beszélgetésünkkor „egy kis visszatekintésre” kérem, eddigi pályafutásáról faggatom: — Feltétlenül fontosnak tar­tom, hogy tudja: tizenhat éves voltam, amikor elhatároztam, tűzoltó leszek. Barátom édesap­ja is az volt, sokszor bementünk a laktanyába, megkapott az ottani légkör. Tudatosan készültem hát e hivatásra, — meséü. Akkoriban megmosolyogtak diáktársaim —, kicsit csodabogárnak tartót- • tak. Ma már tudom, megtaláltam számításomat. — Egri születésű, mégis, eddi­gi élete során sokfelé vitte sorsa... — A tűzoltótiszti iskolát a fő­városban végeztem, majd Bor­sodba kerültem, edelényi városi parancsnokként. Majd 1973-tól az NDK-ban, az ottani Belügy­minisztérium iskoláján tanul­tam, tűzoltó üzemmérnöki képe­sítést szereztem. Aztán a sors új­ra Budapestre „vezényelt”, a BM Országos Parancsnokságára; lét­rehoztak egy operatív csoportot, melynek főelőadója lettem. Itt a tűzoltás irányítását, ellenőrzését végeztük, s gyakorlati tapaszta­latokra is szert tettem. Nem hagyott nyugodni a kér­dés, hogyan, miért szerez doktori címet egy tűzoltó... Nos, az őr­nagy úr elmagyarázza: maga­sabb beosztás magasabb képesí­tést is követel, s bár munkája kö­zelebb áll a műszaki jelleghez, ő mégis a jogi egyetemet választot­ta... — No nem véletlenül, — mondja — humán beállítottságú vagyok, s bár műszaki alakulat vagyunk, a jogalkalmazás is a fel­adataink közé tartozik. A tűzol­tóság politika mentes, államigaz­gatási szerv, s a megelőzésnél vagy a szankcionálásnál hatósági jogköre van... Hat évvel ezelőtt lettem Egerben városi tűzoltó- parancsnok, s ez idő alatt talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a teljes állomány részvételével építettünk egy kiképző bázist, melynek értéke 4-5 millió forint. Csupán építőanyagot kaptunk, a munkát valamennyien egy fillér térítés nélkül végeztük. — Mint frissen kinevezett me­gyei parancsnok, milyen tervek­kel, elképzelésekkel indul, őr­nagy úr? — Legfontosabbnak tartom megvalósítani a csapatmunkát, s kivívni a tűzoltóság társadalmi, erkölcsi, anyagi elismerését. Napjainkban helyünk, szere­pünk, megítélésünk nem egyér­telmű. Nem olyan, mint a nyuga­ti demokráciákban. Az utóbbi időben, az állampolgárok nem segítik a tűzoltók munkáját, még tíz évvel ezelőtt is, mondjuk egy erdőtűznél megálltak az autó­sok, megpróbáltak támogatni, bármilyen módon. Ma, sajnos, a közönyt tapasztaljuk, még a fal­vakban is. Az is bántó, hogy a cégek leg­többje nem adja meg a megfelelő felszereléseket vész esetén. Pél­dául közúti balesetnél mi nem rendelkezünk daruval, s bizony nem is kapunk. Persze az is szo­morú, hogy megyei parancsnok­ságunknak nincs meg minden szükséges felszerelése. — On szerint vonzó ma ez a pálya? — Elég ha annyit mondok, az átlagéletkor nálunk több mint 54 év. Ott nincsenek gondjaink az utánpótlással, ahol kevés a más munkalehetőség. No és vegyük számításba: állományunk nagy többségének fizetése alig éri el a létminimum alsó határát... Ezért Dr. Rab János: „Az is non­szensz, hogy a tűzoltóságnak vízdíjat kell fizetnie...” (Fotó: Gál Gábor) kényszerülnek arra, hogy a 24 órai szolgálatot követő 48 órá­ban sem pihenhetnek, többnyire állattenyésztéssel, mezőgazda- sági munkával foglalkoznak. Dr. Rab János azt is elmeséli, hogy elképzelései között szere­pel egyfajta gazdasági szerveze­tet létrehozni, főképp a szakszer­vezetek részvételével. Például arra a célra, hogy megoldják a középmagas épületek tűzvédel­mét. E szervezet egyben munka­helyteremtő vállalkozás is lenne. Ha minden igaz, jövő ilyenkorra meg is valósul. Az őrnagy úr bármennyire ko­moly, humorát is megcsillantja mikor gratulálunk kinevezésé­hez. E kis sztorit meséli el: — Legutóbb, mikor az orszá­gos parancsnok nálunk járt, megkérdezte tőlem: „sok a mun­kátok?” Munkám? — kérdeztem vissza, az nincs. Mert nekem ez a hobbim... Különben is, ennyi pénzért?! Mikes Márta Álláspont „Honnan jövünk?Mik vagyunk? Hová megyünk?” Gauguin e három kérdést tar­talmazó, 1898-ban készült fest­ményének címe és mondaniva­lója az elmúlt napokban akár többször is eszünkbe juthatott. Utoljára a Heves Megyei Hírlap szeptember 10-i számát olvas­ván, az MSZP választási bemu­tatkozásakor. Konkrétan miről is van szó? Nem először e választá­si kampány során a már csak 14 főre csökkent (időközben az MSZP, munkáspárt, Demisz, Vállalkozók Pártja, népfront ál­tal — tudtán kívül — jelölt egy személy nyilvánosan visszalé­a füzesabonyi jelöltek neve ;tt most sem található a pártállás, a párthovatartozás. Igen, tudjuk, hogy a Szocialista Párt által támogatott jelöltekről van szó, de nem mindenki szá­mára világos a kép. így akár füg­getlenek is lehetnének, de nem azok. Fölmerül a kérdés: vajon mi okuk lehet a ködösítésre? Mi nem tudjuk — esetleg ők tudják? —, hogy miért szégyellik a politi­kai hovatartozást? Talán a nyomda ördöge tréfált újfent, és lemaradt az, aminek — vélemé­nyünk szerint nem kellett volna (lásd: ugyanott Eger, Gyöngyös, Hatvan jelöltjeit, onnét nem ma­radt le). Óhatatlanul is Gauguin — egyébként az elmúlást, a pers­pektívátlanságot sejtető — a cím­ben idézett művének első kérdé­se jut eszünkbe: a „Honnan jö­vünk?” Válaszunk: néhányuk az újjászervezett MSZMP-ből (egyébként annak létrehozásá­ban tevékenyen részt is vettek, sőt a vezetésbe tartoznak), a többségük az MSZP-ből, mely, hajói emlékszünk, többször is el­határolta magát a mostanában már csak divatosan Munkáspárt­nak nevezett MSZMP-től, s akad köztük néhány — kettő, ma már — pártonkívüli is. A második kérdést, hogy „Mik vagyunk?” nem is akar­nánk különösebben firtatni, de megjegyzés nélkül emellett sem tudunk elmenni. Mert lehet vala­ki gépészmérnökként gyárigaz­gató, technikusként szervizveze­tő, kereskedőként áruházvezető, szabómesterként üzemvezető, és folytathatnánk a sort. Miért is ne lehetnének? Csak hát nem vilá­gos számunkra néhány dolog. Mit és kiket értenek programúk­ban a volt „pártállami elit”, illet­ve „új hatalmi elit” elnevezés alatt? Hiszen, ha Füzesabonyt nézzük, ők jórészt ebbe a „párt- elit”-be tartoztak, és még most is ugyanott vannak, abban a beosz­tásban, ahol néhány évvel ez­előtt. Ezek szerint az „új uralmi elit”-et is ők képviselik, s ők azok, akik ki akaiják rekeszteni a dolgozókat a tulajdonból. Nem paradoxon ez? Vagy nem egé­szen gondolták át, hogy mit ír­nak le? Csak azt ne mondják, hogy az úgynevezett „pártállami elit” idejében akár csak egyszer is tiltakoztak volna annak mód­szerei ellen. Ki hallotta? Mert mi nem. Dehogy is tiltakoztak, hisz párttagságuk révén kerültek azokba a vezető beosztásokba, ahol ma is vannak, és hát önmaga ellen az ember a legritkábban ágál. Persze most már lehet, mert úgy érzik, hogy veszélyben az ak­kor megszerzett hatalom, beosz­tás, ami egyébként egy rendszer- váltás esetén érthető is, és a leg­egyszerűbb másra kenni bűnein­ket. Tehát a képlet világos: hogy „Mik vagyunk”. Marad még egy kérdés: „Hová megyünk?”. Ha Gauguin képére gondolunk, a perspektíva nélkü­lire ábrázolt figurák jutnak az eszünkbe. Bármennyire is pró­bálunk asszociálni, nem tudunk. A hamis próféták, a megbukott hatalom helyi kiváltságosai vál­tozatlanul bomlasztanak, hitün­ket gyöngítik. Számunkra világos, hogy: Ho­vá mennek... MDF Füzesabonyi Szervezete Emlékezés egy elfelejtett politikusra A népjóléti miniszter Egerben A Kereszténydemokrata Néppárt országos vezetősége, és Heves megyei szervezetei szom­baton megemlékeznek a KDNP jogelődje, a Demokrata Nép­pártnak alapítójáról és vezetőjé­ről, Barankovics Istvánról. Ke­vesen tudják ugyanis, hogy kö­zépiskolai tanulmányait Eger­ben, a ciszteri gimnázium falai között végezte, és 1925-ben itt érettségizett. Politikai követke­zetessége, jellembeli szilárdsága, és a nehéz időkben való állhata­tossága követendő példaként áll előttünk. Pártja, a Demokrata Néppárt az 1947-es választáso­kon, mint a legerősebb ellenzéki párt szerepelt. A kommunisták mesterkedései ellenére sem tört meg, nem hódolt be. Nem léptek koalícióra, s nem olvadtak be, in­kább vállalták az üldöztetést, a megaláztatást, a mellőzést, mint­sem azt, hogy megtört gerinccel éljenek. A mostani nehéz idők­ben, és a válaszutak előtt az ő példája lebegjen előttünk. Ebből az alkalomból dr. Sur­ján László, népjóléti miniszter, aki egyben a Kereszténydemok­rata Néppárt elnöke is, Egerbe látogat. Szeptember 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor az Érsekudvarban a Lázár-lovag­rend, a már hazánkban is műkö­dő segélyszervezet irodájának avatásán vesz részt. Délután 4 órakor a Gárdonyi Géza Gimná­ziumban Barankovics István (1906-1974) emléktáblájának avatására kerül sor. 16 óra 30-tól az Eszterházy Károly Tanárkép­ző Főiskola dísztermében Ba- rankovics-emlékülés lesz, mely­nek előadói: Dessewffy Gyula, az egykori Kis Újság tulajdonosa és főszerkesztője, valamint dr. Surján László. Ezt követően a megemlékezés résztvevői 18.30 órakor közös szent­misén vesznek részt a Bazilikában, a Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei szervezetei Hogyan szavaznak a katonák? A helyi önkormányzati képvi­selők és polgármesterek szep­tember 30-ra kiírt választása so­rán az állampolgárok csak lakó­helyük szerint adhatják le szava­zataikat. Hogyan tudják ezt biz­tosítani a katonák számára? — kérdezte a Honvédelmi Minisz­térium szóvivőjétől az MTI mun­katársa. A hivatásos tisztek és tiszthe­lyettesek esetében ez nem jelent gondot — mondotta Keleti György ezredes —, hiszen lakó­helyükön adhatják le szavazatai­kat. Az viszont igaz, hogy a sor­katonák és a katonai tanintézeti hallgatók, valamint a behívott tartalékos katonák jelentős része nem az állandó lakóhelyén telje­síti szolgálatát, ezért a szavazá­son való részvételük feltételének megszervezéséről gondoskod­nunk kell. Ennek szabályait a Magyar Honvédség parancsno­ka már meghatározta. A legfon­tosabb az, hogy lehetőség szerint minden arra jogosult számára biztosítani kell a választáson való részvételt, de arra parancsot ad­ni, a szavazásban őket hatalmi eszközökkel befolyásolni tilos. A katonai szervek parancsnokai szeptember 29-én és 30-án a kü­lönböző szolgálatokba lehetőleg a helyőrségben vagy a közelben lakó katonákat fogják vezényelni, akik a szolgálatváltás előtt, illetve után állandó lakóhelyükön szavazhat­nak. A távolabb lakókat pedig úgy fogják hazaengedni, hogy ők is fel­kereshessék a szavazóhelyisége­ket. A fogdafenyítéseket erre a napra fel kell függeszteni. Mégis előfordulhat, hogy lesznek olyan katonák, akik a harckészültségi okok miatt nem tudnak részt venni a választáson, erről őket az illeté­kes parancsnokok előre tájékoz­tatni fogják. Ugyancsak a választással függ össze, hogy a különböző pártok választási plakátjaikat és a választási gyűléseikről szó­ló értesítéseiket szeptember 28-án éjfélig a katonai objektu­mok területén a parancsnok ál­tal kijelölt helyen kifüggeszthe­tik. A választási gyűlésre kato­nai objektumon belül ugyan nem kerülhet sor, de a parancs­nokok a szolgálati elfoglaltság függvényében lehetővé teszik, hogy a helyőrségben rendezett választási gyűléseken a kato­nák kérésükre, a kiképzési időn túl részt vehessenek. A válasz­tási kampány során a pártok a katonai objektumokon kívüli, honvédségi kezelésben lévő kulturális intézményeket, mű­velődési házakat, klubokat té­rítés ellenében igénybe vehetik — fejezte be tájékoztatóját a szóvivő. Szabadelvű választási szövetség Egerben Az önkormányzati választá­sokra készülve az SZDSZ, a Fi­desz, az Ipartestület és a Zöld Párt választási szövetséget kö­töttek Egerben. A szövetség célja, hogy a majdani önkor­mányzatban olyan egriek kép­viseljenek egrieket, akik képesek ellenállni a központi hatalom he­lyi érdekeket sértő szándékai­nak, és akik szolgálni kívánják a várost szakértelmükkel, tisztes­ségükkel. A négy szervezet egye­tért abban, hogy a képviselőtes­tületben polgármesternek dr. Ringelhann Györgyöt fogják ja­vasolni. A megállapodás értel­mében az SZDSZ jelöltjei a 3., 11., 12., 13. választókerületek­ben a Fidesz jelöltek javára visz- szalépnek. A Fidesz-jelölt a 16. választókerületben lép vissza. Ennek megfelelően a tizenhat egri választókerületben a követ­kező jelölteket támogatjuk: l.vk: Herman István vállalko­zó; 2.vk: Gyetvai József vállal­kozó; 3.vk: dr. Révész Tamás állat­orvos; 4.vk: Katona Józsefné tanár; 5.vk: Mészáros György író; 6.vk: Láng András programozó matematikus; 7.vk: Bíró Jó­zsef szállodaigazgató; 8.vk: dr. Ringelhann György gyermek- gyógyász; 9.vk: írlanda Dezső tanár; lO.vk: Jobb László Eger 1956-os forradalmi városparancsnoka; ll.vk: Ki­rály József szociálpedagógus; 12.vk: Kovács Attila újságíró; 13.vk: Révész Tamás főiskolai hallgató; 14.vk: Farkas Zsuzsa szocio­lógus; 15.vk: dr. Sípos Mihály közgazdász; 16.vk: Semper- ger Sándor tmk-vezető SZDSZ, Fidesz, Zöld Párt egri szerveze­tei, Ipartestület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom