Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-31 / 127. szám

6 SPORT 1990. augusztus 31., péntek Egy magyar edző Sibenikből A vízilabdázás iránt érdeklő­dő olvasóink az utóbbi években jól nyomon követhették Pozsgay Zsolt edző pályafutásának eodi- fegi állomásait. Természetes do- nog, hogy amíg az egri csapatnál edzőskódött, gyakran megjelent a neve, a nyilatkozatai az újság- hasábjain. De miután elköszönt a megyeszékhelytől, arról is hírt adtunk, hogy a Tisza-parti város­ba, Szegedre tette át székhelyét, ahol bronzérmes együttest ková­csolt össze. Az eredményes esz­tendők ellenére — kikerülhetet­len az edzők életében — itt is el­érkezett a búcsú ideje, és hová máshová is vezethetett volna az útja, mint a kiindulópontra, Egerbe. Az is szóba jött, hogy az Eger SE ügyvezető irányítója valhat belőle, de az egri tartóz­kodás mégis röpke vizitnek bizo­nyult. Valami visszacsalta őt a medence partjára, nem tudta, de nem is akarta visszautasítani a ju­goszláv első osztályban szereplő gárda, a Solaris Sibenik invitálá­sát. Az Agria-kupán ők is vízbe szálltak, és Pozsgay Zsolt ekkor beszélt szerződtetesének körül­ményeiről, első benyomásairól.- Első hallásra talán furcsának tűnik, de a Szeged vízilabdázói­nak kapcsolata szorosabb és élőbb volt a jugoszláv csapatok­kal, mint a fővárosi klubokkal. Edzőtáborozások, felkészülési mérkőzések követték egymást, hol ők vendégeskedtek nálunk, hol mi utaztunk hozzájuk. Ami­kor hírét vették szegedi távozá­somnak, felkerestek az ajánla­tukkal. Elsősorban szakmai szempontból találtam hízelgő­nek, ezért mondtam igent.- Úgy tudom, első alkalom­mal szerződött külföldre. Csak sejtem, hogy ennek a családi kasz- sza sem látta kárát...- Persze, hogy üzletnek sem utolsó, a többszörösét keresem a szegedi béremnek. Mégis — akár hiszik, akár nem — engem főleg a? a lehetőség vonzott, hogy a földkerekség talán legszínvona­lasabb bajnokságában ülhetek kispadra. Déli szomszédaink ugyanis nem arról híresek, hogy funek-fának osztogatnák ezt a megtiszteltetést. Tudomásom szerint Kiss Egon és a kassai Bottlik László után én vagyok a harmadik külföldi tréner, akinek bizalmat szavaztak.- Az Agria-kupán annyi kide­rült, hogy a mostani Sibenik jó­szerivel egy csikócsapat, amely alkalomadtán számolatlanul kapja a gólokat. Ez lenne a tava­lyi nyolcadik helyezett társaság?- A tavalyi csapatból alig ma­radt valaki hírmondónak. Ennek is tudható be, hogy a Fradi hu­szonhétszer vette be az Agria- kupán a kapunkat. Legjobb em­lékezetem szerint az irányításom alatt álló csapatok közül eddig még egyetlen sem kapott ennyi gólt. Az állam akkor esett le iga­zán, amikor leutaztam az egyéb­ként elbűvölő Adria-parti varos­kába, és mindössze négyen je­lentkeztek edzésre a tavalyi csa­patból. Többen bevonultak, a re­mek képességű Vrbcsics átiga­zolt a bajnoki elsőségre törő Jad- ran Splithez, két játékos pedig súlyosan karambolozott. Való igaz, nem számítottam rá, hogy egy teljesen szétesett gárdát talá­lok. A vezetők azonban gyorsan megnyugtattak, hogy hosszú táv­ra kapok bizalmat, es a cél az első osztály tizenkét csapatos felső­házában maradás kiharcolása. Tapasztalatlan juniorokkal ez sem lesz éppen könnyű feladat.- A Sibenikben feltűnt egy nem éppen behemót termetű, de annál fürgébb pólós, bizonyos — a mérkőzések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint — dr. Josko Sí­ké. Mondana róla is néhány szót?- Az egri torna előtt tíz nappal jött össze úgy-ahogy a társaság. Sike Józsi — merthogy róla van szó — nem volt ismeretlen a szá­mukra, hiszen már többször is vendégeskedett a jugoszláv vá­rosban, és beszállt egy-egy edzésre. Ezért kértük meg arra, hogy Egerben is segítsen ki min­ket. Nem bántuk meg, mert jól mozgott, és minden meccsen meglőtte a maga gólját.- Netán további terveik is van­nak vele kapcsolatban?- A szoyiet válogatott Grisin­nel szándékoztunk erősíteni, de terveink az utolsó pillanatban dugába dőltek. Ezután merült fel dr. Sike szerződtetésének lehe­tősége, ő azonban a megfelelő erőnlét hiányára hivatkozva, el­állt ettől. (buttinger) Sakk Flóra Hotel-kupa Kiss Pál egy pontra a nemzetközi mesteri normától A befejezéséhez közeledik Egerben a Flóra Hotel-kupa nemzetközi sakkverseny. Mi­után a nyolcadik fordulóban Fe­hérkikapott Mészárostól, elvesz­tette reményét arra, hogy a nyílt f bajnokságban az élen végezzen. Egy nappal korábban a román Olteán legyőzte a német Der- mant, akinek egyébként fél pont hiányzik a nemzetközi mesteri cím eléréséhez. Az utolsó fordu­lóban dől el az is, hogy az egri Kiss Pál teljesíti-e ugyanezt a normát, neki győznie kell ehhez. Eredmények. 6. forduló: Fe­hér-Német döntetlen, Mészáros- Borsos 1-0, Kiss-Radovszki 1-0, Sándor-Párkányi 0-1, Oltean- Derman 1-0. 7. forduld: Derman-Fehér döntetlen, Párkányi-Oltean 0-1, Radovszki-Sándor döntetlen, Borsos-Kiss 0-1, Német-Mészá­ros 1-0. 8. forduló: Kiss-Németh dön­tetlen, Fehér-Mészáros 0-1, Sán- dor-Borsos 0-1, Oltean-Ra- dovszki 1-0, Derman-Párkányi 1-0. Tizenegyesrúgó­bajnokság Utolsó lehetőség A hét végén utoljára nyílik le­hetőség arra, hogy a tizenegyes- rúgó-bajnokságra az érdeklődők benevezzenek, ugyanis a megyei selejtező első fordulóját a har­madik játéknappal befejezik. Szeptember elsején Gyöngyö­sön a Bányász sporttelepen, má- sodikán Egerben az Északi sportpályán váiják reggel kilenc­től délután négyig a mesterlövé­szeket. Az ezerötszáz forint ne­vezési dijat a helyszínen is be le­het fizetni. Újdonság, hogy a me­gyék legjobb nyolc tizenegyesrú- gója — nevezési tarifa nélkül — részt vehet a novemberben, elő­reláthatólag a fővárosban sorra kerülő nemzetközi büntetőpár­bajon. Sportcsínálóh A magyar sport vészharangjait a közelmúlt­ban már többször is megkongatták. A szakem­berek és sportvezetők többsége szerint sürgős segítség szükséges, másképp felbecsülhetetlen értékek pusztulnak el, válnak a semmivel egyen- , lóvé. A segélykiáltások azonban másért sem fo­hászkodnak, csak a pénzért. Úgy vélekednek, hogy a forintok mindent képesek megoldani. Kétségtelen tény, hogy fizetőeszköz híján min­den jó szándék ellenére is sokszor képtelenség a problémák orvoslása. Gyakran eszembe jut a bölcs közmondás: ad­dig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Sajnos, ehhez a gondolathoz sokan egyolda­lúan ragaszkodnak. Mihelyst elapadnak a pénz­források, előszeretettel hivatkoznak erre. Holott a segítség más formája is elképzelhető, nyújtha­tó. • A minap volt szerencsém betekinteni a III. sí­roller Európa-bajnokság előkészületeibe. Meg­lepődve tapasztaltam, hogy olyan sportvezetők­kel találkozhattam, akik valóban szívügyüknek tekintették a rendezvény sikerét. Pedig nem se­gítették az átlagosnál jobb körülmények a mun­kájukat. Mi több, olyan pluszterheket vállaltak magukra, amelyekre senki sem kötelezte őket. Mégis, miért tették? A felelet annyira egysze­rűen hangzik, hogy már-már hihetetlen. Nos azért, hogy egy, még kevéssé ismert, ám sokra hivatott sportág magyarországi népszerűsítését segítsék. Ügyanis három hónappal a kontinens- viadal előtt még úgy volt, hogy hazánk csak a he­gyi EB-nek ad otthont, a másik két futamra az NSZK-ban kerül sor. A nyugatnémetek azon­ban visszaléptek. Mivel nem akadt új jelölt a há­zigazda szerepkörére, a Magyar Síszövetség ve­zetősége úgy döntött, lesz ami lesz, az országúti és a váltóversenyt is lebonyolítja. 'Az idő rövidsége miatt gőzerővel láttak mun­kához. Stábjuk nem sajnálta a fáradságot, még szabadságuk terhére sem. Éjt nappallá téve szor­goskodtak a sikerért. Hogy ez nem túlzás, azt bizonyítja: közben nem feledkeztek meg a feb­ruári, junior biatlon-világbajnokság szervezésé­ről sem. Hiszik avagy sem, alelnök és a főtitkár nem szégyellt szerszámot ragadni. Galyatetőn gyak­ran maguk vezették a földmunkákat végző erő­gépeket. Mások meg a friss, ózondús levegőn in­kább sétára, kirándulásra indultak. őszintén bevallom, eleinte amolyan csodabo­garaknak véltem őket. Tanácstalanul álltam szo­katlan mentalitásuk előtt. Megismerve őket azonban tamáskodásom is elmúlt. Mert bárho­gyan is csűrtem-csavartam gondolataimat, és próbáltam indítékaikat vizsgálni, semmiféle szenzációs dologra nem bukkantam. Be kellett látnom, hogy léteznek még olyan emberek, akik szíwel-lélekkel végzik teendői­ket. S ráadásul cserében még ellenszolgáltatást sem remélnek. Legalábbis mesés pénzeket nem. Az erkölcsi méltatás, az viszont dukál nekik. Ajutalom nem más, mint a tény, hogy az EB zavartalanul, zök­kenőmentesen lezajlott. Nemcsak a versenyzők voltak elégedettek, a három város, Eger, Gyön­gyös és Pásztó lakossága is élményekkel gyara­podott. Nem beszélve arról a ma még felmérhe­tetlen sikerről, amelyet a sportág aratott. Talán a közeljövőben a kíváncsiskodó fiatalok közül is többen késztetést éreznek majd arra, hogy ki­próbálják, mi több, űzzék a sírollerezést. A végére azért idekívánkozik másfajta remé­nyek táplálása is. Bizodalom abban, hogy a hiva­tásos „sportcsinálók” előtt is példával szolgál­hatnak az előbb említettek önzetlen cselekede­tei. Molnár Zsolt A Vasas-kupáért A napokban a siroki gyár sporttelepén került sor a Vasas­kupa idei nyári küzdelmeire, amelyeken ez alkalommal a me­gye nyolc üzeméből közel kétszá­zan indultak. A szakszervezet hagyományos versenynapján at­létikában a női százméteres fu­tást Nemesik Éva (gyöngyösi KAEV), míg a férfit Kovács Ist­ván (egri KAEV) nyerte. Négy­száz méteren is első lett Nemesik Éva, míg nyolcszázon Deák Ti­bor (gyöngyösi MEV) győzött. Távolugrásban Honfi József né (Finomszerelvénygyár, Eger) és Doktorcsik Tibor (Mátraviaéki Fémművek, Sírok) bizonyultak a legjobbaknak. A súlylökésben Bozsik Nán- dorné (Finomszerelvénygyár, Eger) és Juhász Tibor (KAEV Gyöngyös) vitték el a pálmát. így az atlétika összesített versenyé­ben a nőknél 39 ponttal a Finom­szerelvénygyár egri együttese léphetett a dobogó legfelső foká­ra, sorrendben pedig a Gagarin Hőerőmű Vállalat, illetve a gyöngyösi KAEV képviselői kö­vetkeztek utána. A férfiak sor­rendje: 1. egri KAEV, 2. gyön­gyösi Mikroelektronika, 3. Fi­nomszerelvénygyár. Kézilabdában és kispályás labdarúgásban csak férfiak lép­tek pályára. Az előbbiekben a gyöngyösi KAEV, az utóbbiban a Finomszerelvénygyár lett a bajnok. A természetjárásban a GH Vés a Csepel A utógyár osz­tozott az első helyen. A sportnap versenysorozatán együttesen nyújtott teljesítmé­nyeiért 156 ponttal a Finomsze­relvénygyár lett az első, 109 ponttal a Csepel Autógyára má­sodik, 105 ponttal a Mikroelekt­ronika a harmadik helyen végzett. Ki viszi át a sportot? A címben feltett — Nagy László-ihletésű — cím nagyon is aktu­ális a tényleges hatalomváltás küszöbén. Az önkormányzati vá­lasztást előkészítő kampány során a pártok, a különféle érdekcso­portok a nyilvánosság elé tárják programjukat, pontokba szedve mindazt, amit másként képzelnek el. Mi, sportszerető emberek — bár tudjuk, hogy nem e témáé az elsőbbség —, kíváncsian várjuk, hogy a pártoknak és személy sze­rint a polgármesterjelölteknek milyen elképzelésük van a testkul­túra fellendítésére, hogyan körvonalazzák a klubokat érintő teen­dőket. Jó, tisztában vagyunk azzal, hogy sokan erre csak legyintenek, mondván: a sport ráér, sokkal égetőbb gondokat kell mielőbb or­vosolni. Akik ezt vallják, azoknak igazuk van. Valóban ideje lenne már a gazdasági problémákra ráirányítani a reflektort, hiszen az ország fellendülésének, a jólét megteremtésének ez az alapja. Mégis úgy hiszem, a sport borotvaélen táncolásának is mielőbb véget kell vetni. Nemrégiben az OTSH elnöke, Gallov Rezső sajtótájékoztató­ján egy levelet olvasott fel. Ennek röviden az volt a tartalma, hogy egy egyesületi vezető gyorssegélyért esdekelt, mivel egy lyukas ga­ras nem sok, de még ennyi sem lapult meg a klub kasszájában. A megdöbbentő nem is az, hogy a kérés egy patinás, olimpiai bajno­kokat kinevelő egyesülettől érkezett, hanem az, hogy ehhez ha­sonló leveleket nap mint nap kézbesít a posta. És sajnos nem is egyesével. Hasonló példát megyénkből is tucatjával hozhatnánk. Szinte mindegyik sportvezető azon kesereg, hogy nincs elég pénz a szak­osztályok fenntartásához. S bár ezt az évet még valahogy kihúz­zák, fogalmuk sincs, hogy mi lesz jövőre. Mindegyikőjük abban reménykedik, hogy a hatalom új birtokosai nem fordítanak hátat a sportnak, hiszen amíg nincs piacgazdaság, amíg a reklámnak nincs valódi értéke, addig a sport nem tud a saját lábára állni. A mankót az önkormányzatok patronálása kell hogy jelentse. Különben... Egyik atyánkfia az ifjúságra nézve károsnak tartotta a verseny- sportot, mivel szerinte az örökös rivalizálás kiöli a jó tulajdonsá­gokat a gyerekekből. Ami persze nem igaz. Sőt az ellenkezőjéről győződhetünk meg nap mint nap. Arról, hogy a sport fegyelemre, rendszerességre ta­nít, formálja az egyéniséget, fejleszti az akaratot. Egyszóval test­ben és lélekben egészségessé tesz fiatalt és idősebbet egyaránt. És még valami. A sport mosolyt tudott és tud csalni az emberek arcára, lett légyen bármilyen is a körülöttünk zajló világ. Ugye, átviszik a sportot a túlsó partra! (budai) Készülnek az egri röplabdás lányok Nemrégiben elkezdték az edzéseket az egri röplabdás lányok. Az erőgyűjtés napjai kemény mun­kával telnek, s a bajnoki rajtig még jó néhány tréning vár a tavalyi bronzérmes gárda tagjaira. Mint ismeretes, új edző, Fésűs Irén látja el az edzői feladatokat. A napokban megérkezett a szovjet ide­genlégiós Cserkaszova, így ő is a többiekkel együtt készülhet. A sűrű izzadságcseppek ellenére ki­tűnő a csapat hangulata, s remélhetőleg a szeptember 28-án kezdődő bajnokság folyamán is mo­solygós marad a lányok arca. Képeink a tegnapi edzés néhány pillanatát örökítették meg. (Fotó: Molnár Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom