Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-09 / 109. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 109. szám ÁRA: 1990. augusztus 9., csütörtök 4,30 FORINT : :. ' PANASZOLOM, FŐKAPITÁNY ÚR... II ■ ■ ; ;í;: „Egy nagytályai ember viszont úgy gondolja, a helyi körzeti megbízott „pikkel” rá.” \ £:í (3.oldal) KISEMMIZTÉK VOLNA A TARNAMÉRAIAKAT?­„Nos, valóban az új idők szavát nehéz megérteni.” ■ (3.oldal) TUDJÁK-E, HOGY EZ AZ ÜVEG ÉVE...? „A tapasztalatcsere, az elismerés... és az elismertetés alkal­ma ez.” (4. oldal) : T - ­­Bagdadot egyre nagyobb gazdasági károk érik Bush elnök harci gépeket és szárazföldi csapatokat küld Szaűd-Arábiába A kuvaiti uralkodó pesszimista Bush elnök elrendelte ameri­kai harcigépek és szárazföldi csa­patok küldését Szaúd-Arábiába. A hírt ugyan a Fehér Ház egyelő­re nem volt hajlandó megerősíte­ni, vagy megcáfolni, de azt a hír­ügynökségek hitelt érdemlő amerikai törvényhozási és kato­nai forrásokra hivatkozva tény­ként közölték. A hírt kiszivárogtató washing­toni tisztségviselők elmondták: egyelőre az Egyesült Államok keleti partvidékén állomásozó hadosztályokból küldenek egy négyezer fős csapategységet a si­vatagi királyságba. Á források elismerték, hogy ez az erő nem lenne elegendő egy esetleges ira­ki invázió megállítására — ez az amerikai hivatkozási alap —, a csapatok feladata egyelőre azok­nak a repülőtereknek a „biztosí­tása” lesz, amelyeken majd az amerikai gépek állomásoznak. Egyes washingtoni hírek sze­rint egyébként az amerikai egy­ségek valamiféle „multinacioná­lis” haderő részét képeznék, amelyben egyebek közt Egyip­tom, Marokkó és Nagy-Britan- nia is szerepet vállalna. Az ENSZ főtitkára azonban — mint közölte — egyelőre semmiféle ilyen tervről sem értesült, s Lon­don, illetve Kairó is cáfolta, hogy csapatokat akarna küldeni Sza- úd-Arábiába. (Folytatás a 2. oldalon) A tanú szerint sem történhetett bűncselekmény Továbbra is válságos a hatvani képviselő állapota Tegnapi számunkban számol­tunk be arról a sajnálatos bal­esetről, amely a Magyar Demok­rata Fórum hatvani országgyűlé­si képviselőjét, dr. Baranyai Mik­lóst érte Kastélykert utca 5. szám alatti lakóépületében. A megjelent tájékoztatás elle­nére többen úgy vélték, nem vé­letlen baleset történt. Ezért szer­dán délelőtt újra érdeklődtünk dr. Lantos Bálint r. alezredestől, a Heves Megyei Rendőr-főkapi­tányság helyettes vezetőjétől, milyen eredménnyel járt a hely­színi vizsgálatuk. — Meghallgatták a helyszíne­lők a képviselő egyik szomszéd­ját — adta meg a választ. — Ő ar­ról számolt be, hogy közvetlenül a nagy „ zuhanás ” után szaktdt ki. Senkit nem látott, aki rohant vagy menekült volna, üres volt a lépcsőház. A rendőrök azt is megállapították, hogy belülről volt zárva a padlásfeljáró, Bara­nyai doktor lakásában mindent rendben találtak. Helyükön vol­tak a különféle okmányok, doku­mentumok, dulakodásra utaló nyomra sem bukkantak. Később kiderült: a képviselő legalább tíz éve szed szívritmus zavarok miatt gyógyszert, amit reggel kell min­dig bevennie. Ennek sajnos, van olyan mellékhatása, ami nagy hő­ségben rosszullétet idéz elő. Való­színűleg ez következett be. A megyei főkapitányság ille­tékesei az esetről — az Országos Rendőr-főkapitányság vezeté­sén keresztül — értesítették dr. Horváth Balázs belügyminisz­tert is. A továbbiakban állam- igazgatási úton folytatják a vizs­gálatot. Tegnap a kora délelőtti órák­ban hívtuk fel telefonon az Or­szágos Traumatológiai Intézetet, s érdeklődtünk Baranyai doktor hogylétéről. Dr. Körmendi László, az or­szággyűlési képviselő kezelőor­vosa a következőket mondotta: — Sajnos, dr. Baranyai Mik­lós állapota. még ezekben az órákban is súlyos, életveszélyes. A diagnózis szerint agykopo­nya-, mellkas- és hasüregi sérü­léseket szenvedett. Operáción esett át, s még jelenleg is kómá­ban fekszik. Az intenzív osztá­lyon állandó felügyelet mellett ápolják. Minden lehetőt, tőlünk telhetőt megteszünk a képviselő életben maradásáért. (mikes-szalay) Egy laza, délelőtti rádióműsorból értesülhettünk többek között arról a minap, hogy felajánlották az újdonsült honatyáknak: testi bajaikat, — ha akaiják — kiheverhetik a Kútvölgyiben. Az említett intéz­mény, kórház a fővárosban van. Mondják, olyan mint a többi, mégis más. A mindenkori hatalom napszámosainak gyógyítóhelye... A megelőző évtizedekben az MSZMP KB titká­rai és a még arra jogosult vezetői, esetleg középká­derei vehették igénybe a különleges ellátást. Tavaly már a kedvezményezettek listáját a Né­meth kormány határozta meg.(!) Most pedig a Tisz­telt Ház tagjai, a politikai pártok irányítói és a ma­gyarországi egyházvezetők számára ajánlották fel az extra egészségügyi ellátást. A riportban megszó­laltatott orvosok persze tagadták, hogy náluk más, azaz jobb nívósabb lenne minden (a műszerek, a gyógyszerek és a szaktudás). A nyájas hallgató és a kívülálló azért gyanakszik: valami oka mégiscsak lehet, hogy az idős elvtár­sak,- még a régi garnitúrából — oly sokan ragasz­kodnak az intézményhez. Embertelen lenne meg­tagadni tőlük, hiszen némelyiküknek — akiket évti­zedekig ott kezeltek,- ez maga lenne a halál — véle­kedett az egyik kezelőorvos. Az embernek a szíve szakad meg ennek hallatán. Dehát, amint a minisz­tériumi illetékes hivatalnok mondja — a kemény munkát végző politikusokat megilleti ez a kedvez­mény. Igencsak így gondolhatják az érintettek is, mert az SZDSZ-t és néhány kis egyházat kivéve — valamennyien levélben visszajelezték: élnek a ki­váltsággal. Bizarr, bizarr — világított rá a műsorvezető : az egyik fogorvosi székben mondjuk Orbán Viktor ül, a másikban esetleg... hogy nevet ne mondjunk, va­lamelyik volt megyei párttitkár. De hát emberek va­gyunk — zárult a riport, s üzemorvosi szolgáltatás ugye minden dolgozónak jár. Na már most, e szerint a Kútvölgyibejár ez is, az is. A régiek ragaszkodnak a kedvezményhez, az újak örülnek neki. A többiek meg? Na, ne legyünk naivak. Pedig azok voltunk sokáig. Keserűség gyűlt a tor­komba, amikor az üdülőben, eddig a kedvezmé­nyezettek közé tartozó asztaltársam sorolta: hol mindenhol járt már a világban ilyen-olyan bennfen­tesek számára hozzáférhető beutalókkal, no meg kiküldetésben. A hatvanas években például Skan­dináviában, aztán később a kontinensen túl is. Ügyes ember — legyintenek mások. No igen, de ha felidézem gyerekkoromat, szüleim két évtized alatt egyszer jutottak hozzá egy közös családi beutaló­hoz (mint vidéki tisztviselők.) Pedig a szándék megvolt. A személyes példákat lehetne még sorjáz­ni. Ki miben miért és hogyan, vagy hogy nem része­sült. Ma már dokumentumok (pl. a Bokor könyv) szólnak erről. Jó lenne tudni ezek után: — Na, és most ki megy a Kútvölgyibe? Újrafelosztás lesz, vagy végre ... de­mokrácia? Ez jelen pillanatban még mindig nyitott kérdés. Jámbor Ildikó Filmművészetünk tükrözi-e a társadalmi értékzavarokat...? Diplomaosztás a nyári egyetemen A nyári egyetem hallgatóinak egy csoportja, ők valamennyien Franciaországból érkeztek... (Fotó: Molnár Zsolt) Tegnap délután vehették át diplomájukat a TIT által szerve­zett nyári egyetem filmművészeti tagozatának hallgatói Egerben, az Ifjúsági Házban. Az idén 12 országból több, mint 50 résztve­vő érkezett az augusztus 2-től 9-ig tartó gazdag programsoro­zatra. A magyar film látványvilá­ga volt a témája a sorrendben 17. alkalommal megrendezett kur­zusnak. Ezen belül tíz játék- és nyolc rövidfilmet vetítettek, az idei termésből pedig 11 alkotást nézhettek meg a résztvevők. A vendégek találkozhattak Szom­jas György, Grunvalsky Ferenc, Ledniczky Márton és Vészi Já­nos rendezőkkel, továbbá a Heli­os és a Fórum Stúdió alkotóival. Egymást váltották az előadások és ankétok. A „filmes” nyári egyetemet Veres József, a Magyar Filminté­zet tudományos igazgatója zárta. S hogyan érezték magukat a külföldi hallgatók? Erről kér­deztük az egyik legszorgalma­sabbat, Isabella Fava-át. Isabella Bolognában jár egye­temre, irodalom-filozófia szakos hallgató. Ugyanakkor színház- és filmesztétikai kurzuson is részt vesz, amely a legmagasabb ilyen jellegű képzés Itáliában. — Tavasszal az olasz külügymi­nisztérium katalógust küldött egyetemünkre a magyarországi nyári tanfolyamokról — meséli az előzményeket Isabella. — Mivel ez volt az egyetlen filmművészeti fó­rum, hát ezt választottam — mond­ja. — Olaszországban ugyanis alig vetítenek magyar filmeket. — S mi volt a legnagyobb él­ménye? — Ügy vélem, Gotár Péter al­kotása, a Megáll az idő az egyik alapmű. Úgy magyar, hogy ugyanakkor egyetemes is. Talán ezért nagyon közeláll hozzám; a kedvencem. A filmkészítés egé­szen eredeti módját ismertem fel Bódi Gábor Psychéjében és Hu- szárik Szindbádjában. Ezek a posztmodem művek azért is vonzóak számomra, mert a dip­lomamunkámat is hasonló témá­ból mentem. — A filmművészet mellett gondolom, más impressziók is érték itt nálunk. Hogyan véleke­dik rólunk, magyarokról? — Megdöbbentett, hogy az elmúlt évtizedekben Magyaror­szágon milyen értékhiány, illetve értékzavar alakult ki. Ezt határo­zottan tükrözték a bemutatott filmek is. Különösen megdöb­bentett, hogy az értelmiségnek milyen rossz a közérzete itt Ma­gyarországon. Nagyon érdekes volt számomra a levetített rövid­filmek tematikája. De azt is meg kellett állapítanom, hogy nem egészen korszerű körülmények között készülnek ezek a művek. A legújabb filmtermés pedig azért volt szimpatikus, .mert problémafelvetésük letagadha- tatlanul magyar, s ennek ellenére számunkra is üzenetet hordoz­nak. Szóval, sokoldalú és nagy­szerű volt ennek az egy hétnek a programja. A magam részéről Olaszországban másoknak is fo­gom ajánlani. (h.f) Teljes heti rádió- és tv-musorpénteken, 16 oldalon a-han! Dinnyepiac a 3-as út mellett (Fotó: Szabó Sándor — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom