Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-07 / 107. szám

6 SPORT 1990. augusztus 7., kedd Számvetés a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában Szerény körülmények és szürkeség Ha számbavesszük a labdarúgó NB III. Mátra-csoportjában szereplő megyei csapataink eredményeit, örömre semmi okunk. Csupán a hatvaniak szerepeltek a hagyományokhoz méltóan, igaz tőlük csak a bajnoki cím elnyerése volt az elfogadható. A többiek viszont nem szaggatták az istrángot, meglehető­sen szerény produkciókkal rukkoltak elő. Pedig a Borsod megyei együttesek távozása miatt alaposan felhígult a mezőny. Igaz, ez csak az érem egyik oldala. Ugyanis az egyesületi vezetők többsége örül, ha az előző években megszokott körülményeket képes biztosítani. így aztán szó sem lehet színvonal­emelkedésről. Futottak az eredmény után Az Apci Vasas labdarúgói a második esztendőt tudhatják a hátuk mögött a harmadik vonal­ban. Az első évben nagyszerűen helytállt együttesnek mindjárt a rajt előtt gondokkal kellett küz­denie, hiszen Fodor és Szőkevisz- szavonult, Orosz, Jambrik ésAu- gusztin pedig klubot cserélt. Ko­vács J.-t sérülése akadályozta. A szakvezetésnek hosszas erőfeszí­tésekbe került, amíg a hiányzó­kat pótolta. Bár a szurkolók többsége biztos volt abban, hogy megállíthatatlanul elindultak a lejtőn, a pontvadászat félidejét mégis a középmezőnyben, a 10. helyen zárták. A téli felkészülést tíz napos hajdűszoboszlói edző- táborozással kezdték. Majd sor­ra játszották az előkészületi ta­lálkozókat, s időközben Tóth és Kovács S. személyében űj focis­ták csatlakoztak.a kerethez. A szorgos munka gyümölcse beér­ni látszott, hiszen a tavaszi sze­zonjói kezdődött. Később azon­ban fokozatosan kiütköztek a hi­ányosságok. Nem akadt vezér- egyénisége az együttesnek, ezért „arctalan” volt a játékstílusuk. Kétszer egymás után ugyanab­ban az összeállításban nem lépett pályára az Apci Vasas, s ez nehe­zítette Kiss János edző dolgát. Nézeteltérések támadtak a tréner és a szakosztályvezetés között, amelynek gyökerei nem voltak ujkeletűek. Mindezt csak tetézte, hogy lazult a fegyelem, néhányan sportszerűtlen élet­módjukkal hívták fel magukra a figyelmet. Az utolsó hetekben az edzéseken végzett munka is csorbát szenvedett. Mindezek együttesen eredményezték, hogy az utolsó nyolc mérkőzésen, írd és mondd, öt pontot szereztek, így a befejezés előtt még a kiesés réme is fenyegetett. Kiss János edző a következő­képpen summázta véleményét: — Nem várt, kitűnő őszi szezont produkáltunk. A téli hónapok után több sérülés hátráltatott bennünket, és a csapat gyenge pontja, a középpályás sor telje­sen szétesett. Kapusaink sem áll­tak helyzetük magaslatán. Ugyanakkor nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy rendsze­rint csupán egy góllal maradtunk alul. Több ízben egy játékrésznyi előnyt adtunk ellenfelünknek, és futottunk az eredmény után. Di­cséretet csak Farkas, Nagy, Tur- csányi és Fekete érdemel. A következő idényre július közepén kezdték el a felkészü­lést. Német és Nagy visszavonult, Tóth és Kovács pedig ott hagyott csapot, papot. Az ifjúságiaktól Szabó és Makó készül együtt a felnőttekkel. Kiss János lejárt szerződését nem hosszabbítot­ták meg. Jelenleg Rezsnyák László, Fodor Lászlóval az olda­lán a szakmai munka felelőse. A célkitűzések idén sem vál­toznak, azaz szerények. Meg sze­retnék őrizni NB III-as tagságu­kat. Megszűnt a prémium A gyöngyösiek már évek óta vérmesebb reményekkel vágtak a bajnokságnak. Nem titkolták, igyekeznek a mátraaljai város­ban második vonalbeli gárdát formálni. Eddig a nagy akarás­nak nyögés lett a vége. Csak egy­szerre sikerült kivívniuk az osz­tályozó lehetőségét, de azon el­buktak. Treiber Rudolf edző is azzal a szándékkal látott neki munkájá­nak, hogy a fentieket megvaló­sítsa. A korábbiakból okulva, s az egyesület anyagi lehetőségeit felmérve a kiöregedett, maga­sabb osztályt megjárt labdarú­gók helyett elsősorban a saját ne­velésű fiatalokra alapozott. A generációs konfliktusokat azon­ban nem tudta áthidalni. Hátrál­tatta munkáját az is, hogy a klub vezetése az NB Il-es álmok meg­hiúsulása után hitét vesztette. Nagy volt a jövés-menés is, az el­múlt két esztendő során tizenné­gyen érkeztek, és huszonötén tá­voztak. így aztán minden mond­ható, csak az nem, hogy össze­szokott együttes verbuválódott. Örömtelibb tény viszont, hogy az ifjúsági csapatból Nagy, Maj­zik, Baranyi, Tóth, Márkus, Szerdahelyi, Bezzeg és Labancz rendszeres lehetőséget kapott a kezdők között. S ha figyelembe vesszük, hogy ezek a srácok még utánpótláskorúak, az elért ered­mény mégsem lebecsülendő. A sportegyesület vezetése a nehezedő körülmények között is biztosította azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlenek vol­tak. így segített állást találni, la­kásproblémákat rendezni, és el­jutottak a fiúk edzőtáborba is. Az anyagi ösztönzés sem hiány­zott. Gond volt viszont a pálya milyenségével és minőségével. A felelősség néhány hanyag ember nyakába varrható. Szakmai szempontból akad­tak biztató jelek. A gyöngyösiek erőnléte nem hagyott maga mö­gött kívánni valót. A futógyorsa­ság és a fejjáték egyaránt fejlő­dött. A rúgótechnikán azonban van még mit csiszolni. A játéko­sok korából fakadóan az egész­séges csibészség és bölcsesség, valamint a higgadtság még hiá­nyoznak. Erre valószínűleg még éveket kell várni. A szakosztály vezetése hiba­ként róta föl a vezetőedzőnek, hogy a meglévő értékeket nem becsülte meg kellőképpen. Túl sok játékost menesztett, vélemé­nyük szerint, indokolatlanul. Mint arról már korábban be­számoltunk, az eddigi pályaedző Ács János foglalta el Treiber Ru­dolf helyét. A fiatal szakember többnyire az elmúlt évben sze­replőkre számíthat, így La- banczra, Nagyra, Tóth Sz.-re, Tóth A.-ra, Kunra, Borsányira, Vonára, Vajdára, Nagy II.-re, Törökre, Márkusra, Baranyira, Kovácsra, Majzikra, Szerdahe­lyire, Patócsra, Bezzegre és Mol­nárra. Újdonság, hogy a jövőben nem jár anyagi juttatás egy-egy győztes találkozó után. Persze a premizálás nem szűnik meg, de csak akkor vándorol pénz a zseb­be, ha a „félidőben” dobogós he­lyen végeznek. Ebből a célok is következnek... Szokásos nyári bizonytalanság Mint újoncnak, nem lehetett más feladata a H. Gáspár SE- nek, mint a megkapaszkodás. Az első fordulókban 50 százaléko­san szerepeltek a katonák, majd jött a vesszőfutás. Sorban szen­vedtek vereséget, még pontot is alig gyűjtöttek. A hosszas med­dőséget Oláh Ferenc szakosz­tályvezető azzal magyarázta, hogy lassan szokták hozzá a megnövekedett követelmények­hez. Ráadásul a szokásos nyári bizonytalanság miatt a bajnoki mérkőzéseken kellett összeko- vácsolódnia a csapatnak. A télen viszont rendezték a sorokat. Az erőgyűjtés napjai Hajdúszobosz­lón teltek. Az előkészületi mécs­esek már szebb tavaszt sejtettek. Kalló, Nagy, Sima, Szűcs, Au- gusztin és Ádamovics vezérleté­vel szorgos méhecske módjára gyűjtögették a fontos pontokat, s ha nehezen is, de feljebb araszol­tak a táblázaton. Bár nem kerül­tek messzire a veszélyes zónától, mégsem lebegett fejük felett Da­moklész kardja. Stupek István edző alapjában véve nem volt elégedetlen, de azért elmondta, hogy néhány embertől többet várt. Adós ma­radt a középpályás Sűrű, s a csa­társor egésze. Az elkövetkezőkről nehéz volt bármit is mondania Oláh Fe­rencnek, mivel Nagy, Kalló, Sza­bó, Augusztin, Mikó leszereltek. Az újak neveit még nem ismerik, csupán a bevonulás után lesznek bizonyosak: erősödtek avagy sem. Mindenesetre a meglévő labdarúgók nagy elánnal készül­nek, hogy jövőre se kelljen bú­csúzniuk az NB III. Mátra-cso- portjától. Molnár Zsolt Nagydíj: lelkes szakma, érdektelen közönség Megyei labdarúgó­csapatok— figyelem! Kérjük a megyei labdarú­gó-bajnokságban szereplő csapatok vezetőit illetve edzőit, hogy csütörtökön 8-11 óra között hívják fel lapunk sportrovatát a 36- 13-644-es telefonszámon. A hét végén induló bajnok­sággal kapcsolatban szeret­nénk információkat kérni. Előre « köszönjük! íbtí nyeremények A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a Totó 31. játékhetére 5 064 133 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 449 darab, nyereményük egyenként 12 740 forint, 13 találatos szelvény 258 darab, nyereményük egyenként 8355 forint, 12 találatos szelvény 12 545 darab, nyereményük egyenként 314 forint, 11 talála­tos szelvény 95 138 darab, nye­reményük egyenként 103 forint. Tekintettel arra, hogy a 10 talála­tot elértek nyereménye 20 forint alatt van, ezért a rájuk eső részt a 11-esek kapják. Régóta visszatérő vitatéma magyar atlétikai körökben, hogy szükség van-e a korábban Hun- galu Budapest, az idén pedig elő-' szőr Hungalu Mentor Nagydíj néven megrendezett IAAF Mo­bil Grand Prix-viadalra. Nos, a kérdésre a vasárnapi verseny után is nehéz választ adni. Újra bebizonyosodott, hogy a magyar közönséget ez a sportág még akkor sem vonzza igazán, ha a legnagyobb sztárok állnak rajthoz a Népstadion rekortán- ján. Szakmai szempontból vi­szont feltétlenül hasznos, ha a fiatal magyar atléták is lehetősé­get kapnak a megmérettetésre egy rangos nemzetközi mezőny­ben. Ugyancsak a nagydíj mel­letti érv lehet, hogy a verseny propagandaszempontból sem utolsó: a nemzetközi sajtó, a vi­lág legtekintélyesebb hírügynök­ségei nagy terjedelemben szá­moltak be az eseményről. Szigorú kritikát kapott a 400 méteres férfi síkfutás világcsúcs­tartója, Harry Butch Reynolds, ő ugyanis inkább amolyan edzés­nek tekintette a Hungalu Mentor Nagydijat, mintsem a GP-soro- zat egyik állomásának. Az ame­rikai futó mentségére szolgál, hogy Achilles-ínsérülése miatt május óta nem indulhatott verse­nyen,- s a budapesti találkozó egyfajta „bemelegítést” jelent­hetett számára. Eredménye em­lítésre sem érdemes, 46.89 mp- es idejével a vert mezőnyben végzett. De hogy Reynolds egészség- ügyi okok miatt „lelazsálta” a nagydijat, tulajdonképpen ma­gánügynek is lehetne tekinteni, ha a hozzá hasonló sztárok fellé­pési dija nem emelkedett volna dollártízezrekre az utóbbi évek­ben. Az amerikai atléta is kínos­nak ítélheti a helyzetet, erre utal legalábbis, hogy egyelőre nem jelentkezett tiszteletdijáért a ma­gyar szervezőknél... Becsületesen megdolgozott viszont a pénzéért a jamaicai Merlene Ottey (200 m), aki az el­lenszélben is nemzetközileg jegyzett időt, új stadioncsúcsot futott (22.16 mp). A 3000 méte­res akadályfutás győztese, a ke­nyai William Mutwol pedig akár a nagydíj felfedezettjének is te­kinthető, miután remek idővel (8:15.47 p), hatalmas egyéni csúccsal győzte le honfitársát, a táv olimpiai bajnokát, Julius Ko­rirt. (MTI) Gyöngyös ’90 Szovjet és német fölény Félidejéhez érkezett a Gyöngyös ’90 elnevezésű nemzetközi sakkverseny, amelynek a Mátraalji vá­ros Kócsag úti oktatási központja ad otthont. Két csoportban ötvenheten ülnek nap mint nap asztal­hoz. A versenyzők nyolc országból érkeztek, s az eddig lejátszott partik után az egyik csoportban szovjet, a másikban német fölény alakult ki. Az elmúlt napok mérkőzései közül emelünk ki néhányat: Jacob (nyugatnémet) — Lengyel 1-0 Pesina (szovjet) — Félegyházi 1-0 Fradkin (szovjet — Dovzsik (szovjet) 0-1 Sápi — Fradkin 0,5-0,5 Vaulin (szovjet) — Pesina 1-0 Zimmersmann — Horváth 1-0 Az ”A” csoport állása: Vaulin 4,5, Dovzsik 4, Fradkin, Forgács, Lengyel, Félegyházi, Zimmers­mann 3,5-3,5 pont. A ”B” csoport állása: Röhl (nyugatnémet) 4,5, Németh J., Rabinovics (szovjet) 4-4, Gunnarson (svéd), Bak (dán) 3,5-3,5 pont. A mérkőzések délután három órakor kezdőd­nek. Megyesi Ferenc a recskiek új edzője Kényszer- szülte visszalépés A hír már nem hír. Hiszen a megyei bajnokságot nyert Recski Ércbányász visszalépése az NB III-tól futótűzként teijedt. S ez­zel együtt az is, hogy helyüket a harmadik vonalban a Bélapát­falva foglalja el. Jogos örökös­ként, mivel a pontvadászat során ők végeztek a másodikként, így őket illeti ez a jog. A hír tehát már nem hír. Arról viszont még nem esett szó, hogy Recsken miért döntött így — szinte az utolsó pillanatban — a vezetőség. — Ma is az a személyes véle­ményem — fejtegeti Maruzs András a klub elnöke —, hogy az első helyet szerzett csapatunk sem ütötte meg az NB III-as szin­tet. Ráadásul a bajnoki címet nyert társaság nem maradt együtt, így komoly vérvesztesé­gek értek bennünket. Sorolom. Bódi és Bencsok befejezte aktív pályafutását, s ugyancsak szögre akasztotta a cipőjét Forgó Balázs is, aki vállalkozásba fogott. Pá­dár és Soós kölcsönjátékosként szerepel nálunk, s bár az ESE-vel úgy állapodtunk meg, hogy ma­radhatnak, Soósnak állást kellett volna biztosítanunk, ami ugye nálunk, a bányánál manapság egy bűvészmutatvánnyal ér fel. Nagylakit már korábban kiadtuk a Hatvannak, és Csanálosi is a biztosabb jövőt választotta, ő már a bélapátfalviak futballistá­ja. Bartuska is bejelentette, hogy még egy évet nem focizik a me­gyeiben, ha nincs NB III., akkor ő is veszi a kalapját. Hát jelen pil­lanatban így állunk. Azt hiszem mindenki belátja, hogy ebben a szituációban ez volt a legoko­sabb, amit tehettünk. — Szóba került egy esetleges fúzió gondolata is. Érről miért mondtak le? — Mi csak egyet szerettünk volna: az NB III-as tagságot megmenteni a megyének. Ko­rábban az volt az MLSZ állásfog­lalása, hogy a visszalépett csapat helyét a hat csoport legjobb ki­esője foglalhatja el. Vagyis ha mi közvetlenül az idény végén, a be­fejezés után pár hétre bejelent­jük, hogy nem indulunk, a megye nem kapta volna meg a mi NB III-as helyünket. Ezért gondol­tunk a fúzióra. Megkerestük a Si- rokot és a Bélapátfalvát, hogy fel tudnák-e vállalni a harmadosz­tályt. A Vasas nemmel az Építők igennel felelt. Vagyis papíron lét­rejött volna az egyesülés, a bél­apátiak a mi tagságunkkal élve játszottak volna az NB Ill-ban, mi pedig a megyeiben marad­tunk volna. Tehát a községi lab­darúgást nem volt szándékunk­ban elsorvasztani. Végül is az imént említett feltételes mód az elmúlt héten kijelentőre válto­zott, mivel az amatőr liga úgy döntött, hogy a visszalépett csa­patok helyét automatikusan a másodikok tölthetik be. — Az a tény, hogy egy héttel a megyei bajnokság rajtja előtt je­lentették be a szándékukat, én ar­ra következtetek, hogy az utolsó pillanatig reménykedtek, hátha bedobnak valahonnét egy men­tőövet. — Való igaz, megmozgattunk minden követ, de hiába volt. A döntő lökést az elhatározáshoz az adta, hogy a bánya igazgatója végérvényesen bejelentette: szeptemberben nyugdíjba vonul. Ez idáig Szigeti Károly személye nekünk garancia volt, a cég ere­jéhez mérten támogatta a labda­rúgást. Hogy az utódja ki lesz, és a szívén viseli-e a focit még nem tudjuk, ám nem mertünk koc­káztatni. Az NB Ill-hoz legalább 1,7-2 millió forintra lett volna szükségünk. A megyei ennek csupán a harmadrészébe kerül. — A csapat megmaradt játé­kosai hogyan fogadták a hírt? — Nem tapsoltak örömük­ben, de belátták, hogy még min­dig jobb egy stabil megyei csa­patban rúgni a labdát, mit sem pofozógépnek lenni az NB Ill- ban. Mi nem akartunk a Nagybá- tony sorsára jutni. — Kiss Tibor edzőnek lejárt a szerződése. Meghosszabbítot­ták? — Az ő kérésére nem kötöt­tünk újabb szerződést. A csapat munkáját a jövőben az NB I-et megjárt volt futballista Megyesi Ferenc irányítja. A hét végén kezdődő szezonban mi egy olyan, a középmezőnyhöz tarto­zó együttest szeretnénk, amely­nek nem lesznek kiesési gondjai. Ez a cél úgy hiszem elérhető — még ezzel a pillanatnyilag foghí­jas csapattal is. (budai) Befejeződtek a Jóakarat Játékok Egy magyar arany született Vasárnap a Washington ál­lambeli Seattle városában befe­jeződtek az idei Jóakarat Játé­kok. A zárónapon a legnagyobb érdeklődés a jégkorongozók és a női kosárlabdázók döntőjét kí­sérte. Mindkét sportágban a szovjet és az amerikai válogatot­tak mérték össze tudásukat. A hokisoknál a szerencse fő­szerepet játszott: az amerikaiak ugyanis az utolsó pillanatokig vezettek az esélyesebbnek tartott szovjetek ellen, 21 másodperccel a befejezés előtt azonban Valerij Kamenszkij egyenlített. A hosz- szabítás következett, de miután a tízperces ráadás alatt egyszer sem zördült a háló, a labdarúgás­ból ismert módon, büntetőkkel döntötték el, melyik csapat kapja az aranyérmet. A szovjetek vala­mivel jobban összpontosítottak, s négy kísérletből kétszer a kapu­ba találtak, míg az.amerikaiak­nak ez egyszer sem sikerült. A múlt hónapban világbajno­ki címet szerzett amerikai női ko­sárlabda-válogatott a Jóakarat Játékokon újra bizonyította egyeduralmát. A fináléban a ten­gerentúliak fölényesen, 82:70 arányban győzték le a „szboma- ját”, méghozzá olyan játékkal, hogy a mérkőzés után Jevgenyij Gomelszkij&zo\\et vezetőedző is elismerte: az amerikai együttes ma kétségkívül a legjobb a vilá­gon. Az éremtáblázat élén 66 első helyezéssel a szovjetek végeztek a zárónap után, az Egyesült Álla­mok sportolói 60 alkalommal győztek. A magyar küldöttség hét éremmel térhet haza Seattle- ből, a dobogó legfelső fokára azonban egyedül Egerszegi Krisztina állhatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom