Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-31 / 127. szám
HEVES MEGYEI I. évfolyam, 127. szám ÁRA: 1990. augusztus 31., péntek 4,30 FORINT INGYENES MELLÉKLETÜNK: Betakarítás — aszály után Az idei csapadékmentes időjárás a növényi kultúrák közöl leginkább a kukoricát és a napraforgót sújtotta. Ennek bizonyítéka az a látvány, ami a makiári határ felé járót fogadta az elmúlt napokban. Igaz, az andornaktályai Egervölgye Termelőszövetkezet kombájnjai szorgalmasan dolgoztak a 140 hektáros területen. Az olajnak felhasználható növényből ott- jártunkkor a termés felét már levágták, s hamarosan végeznek az egész táblával. (Fotó: Perl Márton) Újra választások előtt állunk. A helyi önkormányzatok és polgármesterek megválasztása legalább olyan fontos, mint a törvényhozóké. Kik és hogyan irányítják mindennapi életünket? Lényeges ez a kérdés, a válaszhoz viszont sok mindent kellene tudni. A Hírlap szeretne hozzájárulni a helyes döntéshez. Ezért szeptember 30-ig — a 3. oldalon — folyamatosan jelentkezünk összeállításunkkal, amelyben tájékozódhatnak a pártok programjairól, a jelöltekről, a szervezés módjáról, az önkormányzatok működési rendjéről. Önkormányzatokat választunk Európai elvek alapján A szovjet típusú tanácsrendszer egy olyan államszervezet része volt, ahol túlközpontosított módon a társadalmat és a gazdaságot adminisztratív módszerekkel irányították. Ahol a demokratikus módszerek helyett a párt által kinevezett vezetők, fölülről lefelé haladó kézi vezérléssel igazgatták a monolitikus állampárt helyi szerveit. Igaz ugyan, hogy a harmadik tanácstörvényből már kimaradt a hatalmi elem, és a definíció csupán népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervként határozza meg a tanácsi testületet. Az önkormányzatiság azonban csak papíron maradt, mert az 1970. évi I. törvény bevezető része úgy rendelkezik, hogy a tanácsok a párt elvi és politikai irányításával működnek. Az elvi irányítás azonban valójában másképpen érvényesült, mert a párt teljesen rátelepedett a testületekre. Amennyiben ez nem volt elegendő, úgy a megyei tanácsi szervek segítségével konkrétan is beavatkozott az ön- kormányzati jellegű hatósági ügyekbe, lehetetlenné téve, hogy ezekben az ügyekben a testület helyileg politizálhasson. Most az Országgyűlés az 1990. évi LXIII. törvény megalkotásával megteremtette annak a lehetőségét, hogy az 1949. előtti, évszázados tapasztalatokkal rendelkező ön- kormányzati típusú szerveződéseket tovább lehessen fejleszteni. Az időtálló történelmi hagyományokhoz jól illeszkednek az európai önkormányzati rendszerekben kialakult közös eredmények, melyek megteremthetik a demokratikus jogállamot. A törvény biztosítja mindazon jogokat, melyet az Európai Önkormányzati Karta, mint alapkövetelményeket támaszt azon országok elé, akik tagjai kívánnak lenni a közös Európának. A törvény első fejezete tartalmazza az önkormányzati jogokat, feladatokat és hatásköröket. A jogok közül kiemelkedő 3 fontos önkormányzati jog: az önállósághoz való jog, a demokratikus hatalomgyakorlás joga és az önkormányzati jogok bírósági védelme. (Folytatás a 3. oldafc/n) Antall-Thatcher találkozó Helsinkiben Katonai szövetségként: közép-kelet-európai uniót A Nyugat-európai Unióhoz hasonló katonai szövetségként egy közép-kelet-európai unió létrehozását javasolta Antall József magyar kormányfő az Európai Demokrata Szövetség csütörtökön Helsinkiben kezdődött 13. pártvezetői konferenciáján. Ez a VSZ katonai szervezetének megszűnése, illetve egyes tagjainak kiválása után válhatna szükségessé. A Szovjetunió és a NATO közötti térségben együttműködést biztosít olyan országoknak, mint például Magyarország, Lengyelország, a Cseh- és Szlovák Köztársaság. Az EDU-konferencia közben Antall József magyar és Margaret Thatcher brit miniszterelnök rövid kétoldalú megbeszélést folytatott. A Finlandia palotában. Szóba került az eszmecserén a brit kormányfő közeli budapesti látogatásával összefüggő számos kérdés, amelyek a magyar-brit kapcsolatokat ölelik fel. Kitűnt a találkozón, csakúgy mint a tanácskozáson elhangzott felszólalásokból, hogy a nyugati politikusok a magyar politikától komoly koncepciót várnak a térség problémáinak megoldására. Eddig hétezer fegyvert gyűjtöttek be Két nap alatt 7004 önvédelmi fegyvert gyűjtött be országszerte a rendőrség — közölte az MTI kérdésére Borsányné Czégény Julianna ezredes, az ORFK igazgatásrendészeti főosztályvezetője. Mint ismeretes, Horváth Balázs belügyminiszter kedden azonnali hatállyal elrendelte az önvédelmi fegyverek beszolgáltatását. A rendelet csak a hivatásos rendőrökre, katonatisztekre, illetve tábornokokra nem vonatkozik.- (Folytatás a 2. oldalon) • r LOTTO 18, 21, 34, 40, 71 Az augusztus havi tárgy- nyeremény-sorsoláson a 34. hét szelvényei vesznek részt ff heti radioes tv-műsor 16 oldalon! Körkérdés tanévkezdéskor: Ön miért aggódik? Tanácstalansággal, kételyekkel indul az idei tanév. Az önkormányzati választások valószínűleg hatással lesznek az iskolák fenntartására, gazdálkodására, sőt a tanintézetek belső életére is, de senki nem tudja, pontosan milyen változásokra számítson. Megyénk néhány középiskolájának vezetőjétől arról érdeklődtünk, mitől fáj éppen a fejük, miért aggódnak a szeptemberi tanévkezdés előtt. Fekete Györgyné, az egri Neumann János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese az optimistábbak közé tartozik: — Nyugodtan, felkészülten indulunk. Újító, kísérletező iskola vagyunk, már 1987-től elkezdtük a korszerűsítést, hogy számítástechnikai ismeretekkel rendelkező közgazdasági szakembereket képezhessünk. A kollégáink megszokták, hogy nem a tankönyvet tanítják, hanem szemléletet formálnak, és a lelkiismeretük dönti el, hogy mit adnak tovább a diákoknak. Ezért aztán a történelem oktatásának szemléletváltozását is viszonylag könnyen fogják követni. Erősen sújt viszont bennünket az energiaárak emelése, ez rezsiköltségünket alaposan megemeli majd. Csak abban bízhatunk, hogy a helyhatósági választások után az oktatásügy elnyeri valódi helyét, elvi és anyagi támogatást kapunk. Reméljük, létrejön egy olyan közoktatási bizottság, melyben hozzáértő emberek ülnek, akik garantálják, hogy ne a politikai pártok pillanatnyi erőviszonya döntse el, hova kerülnek a programban az iskolák. Próbáljuk tartani a lelket tantestületünk tagjaiban, hiszen ha a vezetés elveszti a talajt a lába alól, még azt is elrontjuk, ami rajtunk múlik. Szabó Gyula, a gyöngyösi Vak Bottyán János Szakközépiskola új igazgatója: — Teljes bizonytalanságban vagyunk, pillanatnyilag azt sem tudjuk, melyik minisztériumhoz tartozunk. A költségvetésünket nem növelték, a kiadások emelkednek, akad olyan terület, ahol már elköltöttük azt a pénzt, aminek év végéig ki kellene tartani. A gazdaságvezetőnket ráadásul baleset érte a közelmúltban, ezért e pillanatban nemcsak pénzünk, de szakemberünk sincs. Valóban „tanácstalanok” vagyunk: a régi tanácstestület már csak arra törekszik, hogy tisztes- (Folytatás a 2. oldalon) Kormányülés , Új energia- koncepció A kormány csütörtöki ülésén Bőd Péter Ákos miniszter tájékoztatott az ország energiaellátásának jelenlegi helyzeterői. A miniszter szerint az idén — ha a legrosszabb esetet veszik számításába — a szovjet olajszállítások 1,5 millió tonnával maradhatnak el a tervezettől. (Folytatás a 2. oldalon) Csendes emlékezés Nagyváradon Maguk tényleg Romániába mennek?— kérdezte a határ közelében egy eladó, s már a választ is alig várva mesélte, hogy decemberben többen elhagyták a falut akár több napra is, mert neszét vették, hogy a határon túlról harcos szándékkal jönnek át többen. — Most is elterjedt ez — folytatta-, sokan megijedtek. És invázió valóban volt az ár- tándi átkelőn. Voltak, akik tizenkét órát is vártak arra, hogy Magyarországra jussanak, de nem volt náluk sem furkó sem fegyver, sokkal inkább feketén vásárolt forint, amiért Nagyváradon tegnap még német márkát is kínáltak. (Folytatás a 2. oldalon) Száz nap demokrácia Letelt a kormány által kért száznapos türelmi idő, az ember pedig kinéz az ablakon, és megnyugtató motívumokat keres: előttem a megyei bíróság épülete, oldalt rezgő nyárfák, amúgy pedig békés és csendes az utca. Demokratikus táj. Hogyan is értékeljük ezt a jó három hónapot, ami a választások óta eltelt, hiszen a hétköznapok tekintetében ez az időszak nemigen különbözött a választások előtti három hónaptól. Infláció volt akkor is, ma is — továbbá, semmi jó. A hétköznapok tehát nyomorral voltak és vannak teli, kívülről nagyjából ezt látni. Ezért is érdekes az az Élet és Irodalom-beli vita, ami ezekben a hetekben arról folyt: vajon eleve jobb-e ez, ami most van. A demokrácia. Nekem az az érzésem, hogy nincs ilyen „eleve”, csak tények vannak, a dolgok magukban értékelhetők, és nem megyünk semmire azzal, hogy az, ami van, eleve jobb, mint a régi. Lehet abban valami gyanús, ha száz kérdésre mind a százszor az a válasz, hogy: a negyven év... Mert ha az áremelést vesszük, akkor azt kell látnunk, hogy ez a fajta árrendszer — támogatások leépítése stb. — mondjuk nem annyira negyven, hanem inkább nyolcéves. A közvélemény pedig olyan „fajzat”, hogyha túl sokat hall egy érvet, azt egy idő után nem hiszi el. Kelet-európai reflex. Senki sem gondolta komolyan, hogy az örökséget, ami tényleg egy merő hendikep, hónapok alatt föl lehet számolni, senki józan gondolkodású nem állítja, hogy változtatni egy csapásra lehet. De elkezdeni valamit, világos programot adni, azt lehet. A legfontosabb ügyekkel foglalkozni, azt lehet. A kormányposztokra elfogadott szakértőket kinevezni, azt is lehet. • Ezzel szemben (a megnyugtató motívumokat teljességgel felhasználva), a jó szándékot pillanatig sem kétségbe vonva, megpróbálom leírni, mi látszik így kívülről. így kívülről az látszik, az sejthető, hogy eleve jobb kormánypártunknak nincs kész koncepciója a legégetőbb kérdésekben. Olyanokra gondolok, hogy gazdaság, meg infláció, meg szociálpolitika. Az is látszik továbbá, hogy az „erő” egyáltalán nem nyugodt; sőt megsértődik és rézignálttá válik, ha a sajtó vagy ellenzék ellenezni mer. (Hogy az ellenzék ellenez, az rendkívül meglepő jelenség... hát nem erről volt szó...). Azt is el lehet hinni a szakíróknak, politológusoknak, hogy a kormány összetétele nem éppen optimális, sokan veszik a bátorságot, hogy egyszerűen azt mondják: ez meg ez a miniszter nem ért az adott területhez, már ahhoz a területhez, ahol ő az első ember. Az is nyugtalanító, hogy az új vezetés miféle rendezőelvek alapján választódik ki. Ilyen ideges időkben feltűnő, hogy sok a gimnáziumi osztálytárs, ismerős, de lehet, hogy ez rágalom, mondom, csak arról beszélek, ami így kívülről látszik. Stiláris szempontból pedig egyenesen kétségbeejtő, hogy a kormányfő minden második héten magyarázkodik, korrigál, hiszen valakik valamit állandóan félreértenek. Aztán itt a koalíció: a kisgazda-ballaszt. Én komolyan aggódom ( ós tarsakkal, de a k sei egész egyszerűen azt a benyomást keltik, hogy itt klasszikus diktatúra van, meg észbontó viszonyok. Mikor a Parlamentben kakastollas csendőrök rendcsinálását emlegetik, meg hatalomátvételt... Meg ahogy leütik egymást a bálon. Meg az egész... Szóval akkor itt nem elég röhögni, mert ez már akkor jelzésértékű cselekedetek sora, ami azt jelzi — „ami van”. Ami viszont konkrét eredmény: sikerült megállapodni a hittan ügyében, az önkormányzati törvényben, sikerült többek között leváltani a Hungaroton Hanglemezgyár vezérigazgatóját, most pedig legújabban sikerült meghirdetni egy tervet, mely alapján — természetesen jogszerűen — fölülvizsgálják a volt vezetők fizetéseit és lakáshelyzetét, szóval — és ez a legfontosabb — sikerül igazságot szolgáltatni így kampány idején... Ez lesz az egyetlen konkrét dolog, amit le lehet tenni az asztalra: „hogy tessék, száz napja van demokrácia, és máris itt az eredmény, egyelőre igazságot szolgáltatunk, a többi meg majd lesz valahogy.” Addig meg: az ég legyen velünk...! Havas András
