Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-29 / 125. szám

1990. augusztus 29-, szerda Hírlap 3 A véletlen hozta úgy, hogy a múltkoriban ré­szese (-pontosabban hallgatója) lehettem egy megbe­szélésnek. Az MDF egri képvise­lői (hárman) keresték fel a me­gyei tanács művelődési osztályá­nak vezetőjét javaslatukkal: le­gyen Egerben művészeti gimná­zium! Az ötlet, az igény valójában nem újkeletű. A művelődési osz­tály — s személy szerint dr. Ko­vács János osztályvezető — már korábban is szorgalmazta — hogy az egri Dobó gimnázium­ban tanítsanak táncot, zenét, színház- esetleg képzőművésze­tet. (A megvalósítás azért fenek- lett meg, mert a Dobónak van­nak ugyan művészeti hagyomá­nyai, ám jelenleg kevés az olyan pedagógus, aki felelősséggel vál­lalhatná a művészeti tárgyak ok­tatását.) A mostani felvetés merőben új. Nyolcosztályos művészeti gimnáziumot szeretnének a Ma­gyar Demokrata Fórum köré tö­mörült egri pedagógusok. A fő célkitűzés — mint ahogy a javas­lat előteijesztője Radnóti Tibor elmondta- nem elsősorban a mű­vészképzés, hanem a fiatalok műértőkké nevelése. Ha pl.a ze­neoktatást nézzük — ami ennek a gimnáziumnak az alappillére lenne — elsődlegesen a zongora­tanszak fejlesztésére kell gondot fordítani. Hiszen a zongora a leg­alkalmasabb hangszer ahhoz, hogy csiszolja a zenei ízlést (amely, a műveltség egyik igen fontos alkotórésze), s örömet okozzon a muzsikálás, még ak­kor is, ha művelője nem ezt vá­lasztja hivatásul. Ezt az igényt mi sem bizonyítja jobban, mint az: Manapság a zeneiskolán kívül, nyolcán tízen tanítanak Egerben zongorát, olyanok, akik jószeri­vel csak a Für Elise-t ismerik! A megyeszékhelyen sokan vannak olyan művésztanárok, akik egy ilyen vállalkozásba szí­vüket lelkűket beleadnák, s még többen olyan szülők, akik szíves örömest íratnák ilyen iskolába gyermeküket. Sőt, áldoznának a tandíjra is. Csakhát a feltételek... Kellene épület ( vagy épületek), pénz és engedélyek az induláshoz. Ak­kor talán, — az ötlet szülői sze­rint is-1991 -re lenne ebből vala­mi. Megkezdődhetne az oktatás egyelőre egy osztályban... Az MDF minden követ megmozgat Művészeti gimnáziumot szeretnének... Az ötletadók az egri 1-es szá­mú általános iskolára gondoltak amelyben eddig is folyt ének-ze­nei tagozatos képzés. S ráadásul ott a közelben a Megyei Művelő­dési Központ, amely otthona az egri szimfonikusoknak! Dr. Kovács János így véleke­dik: Bár az a tendencia országo­san is, hogy már meglévő közép­iskolákból (és ne általánosból) „nőjön ki” nyolcosztályos gim­názium, kellő indoklással és megalapozott tantervvel ez a verzió is elfogadható oktatási kí­sérletként. Nagyjából ennyit tudunk. Hozzátéve azt is, úgy tűnik, jó­szándékú javaslattevők nem kí­vánják pártérdekek alá vonni az ügyet. Tárgyaltak az egyházzal, pártonkívüliekkel is. Lesz-e mű­vészeti gimnázium Egerben? Mi mindenesetre a tervezetet köz- zétesszük. Talán egy lépéssel kö­zelebb jutunk a célhoz: Legyen művészeti gimnázium Eger­ben! Jámbor Ildikó Képösszeállításimk a tavalyi évkezdetet idézi. Vajon milyen lesz az idei...? Becsön­getésre várva (Fotó: Gál Gábor) A humán- és kiemelt zenei képzést adó egri 8 osztályos gimnázium terve: Egerben a jelenlegi általános képzéstől eltérően az alábbiak indokolják az új iskolatípus lét­rehozását: Az egri középiskolák nagy ré­sze specializálódott (számítás- technika, közgazdaságtan stb.), a humán- és művészeti képzés je­lenlegi formájában nem megol­dott. Céljai: Magas szintű humán- és mű­vészeti képzés megfelel a jövő társadalmi igényeinek. Az egyházzenei szakember- képzés felkészítő iskolájaként is működhet. Egy intézményen belül a közismert oktatás mellett — va­lósuljon meg egy emelt szintű hangszeres képzés is, e mellett a felsőbb évfolyamokban fakulta­tív szakirányú felkészítést nyújt­son az alábbi szakterületeken: zene, művészettörténet, bölcsé­szet. Folyamatosságot biztosít­son az alsó- és felsőfokú zenei képzés között. Képzési területek: A közismereti tantárgyak megfelelnek a nemzeti alaptan­terv követelményeinek. A leendő iskola illeszkedik egyéb iskolatípusokhoz, hori­zontálisan átjárható. Különbö­zeti vizsgával fogadhat, alkal­matlanság esetén elbocsáthat ta­nulókat. Az iskola érettségit ad, első­sorban az alábbi területeken ké­szít fel továbbtanuláshoz — pedagógusképzés (óvónő, tanító, tanár) főiskolai és egyete­mi szintjéhez — jogtudomány — bölcsészet — művészeti főiskolák — kántorképzés, egyházzenei intézmények Az iskola tárgyi és személyi feltételei: Az iskola állami intézmény­ként működne, irányítását isko­laszék látná el. A katolikus egyház előzetes egyeztetés alapján vállalta az épület biztosítását, nem kötve feltételekhez a tanulói és oktatói állomány felekezeti hovatarto­zását. A személyi állomány az Eger­ben tanító és élő szakemberekből biztosítható. A képzés 10-18 éves korig (je­lenlegi általános iskola 5. osz­tálytól érettségiig) terjed. Az iskola speciális jellegéből adódóan a jelentkezéshez megfe­lelő szintű hangszeres tudás szükséges. Az iskola indításának terve­zett időpontja 1991.szeptember. Évfolyamonként két osztály, osztályonként minimum 18 fő. Első évben 1. és 5. osztály indítá­sa lenne célszerű. (Jelenlegi ált.isk.5. és gimnáziumi 1. osz­tálynak megfelelően). így négy év alatt lehet teljes létszámúvá fejleszteni az intézményt. A tervezet társadalmi igényen alapul, az aláíró szakemberek az elgondolást gyakorlatilag támo­gatják. Iskolaigazgatók A tanévet mindenképpen meg kell kezdeni. Évszázados hagyomány köt, szeptemberben most is becsengetnek. Mindegy, hogy jó néhá- nyan nem tudják még pontosan miből és mit ta­nítanak, s még akkor is, ha bizonytalan kérdés, mi lesz, hogyan tovább? A tanévet el kell kezde­ni, még akkor is, ha az sem bizonyos, kik és mi­lyen szellemben oktatnak, kinek, avagy kiknek az irányítása alatt. Az elmúlt évtizedek alatt soha még ilyen szo- rongatóan nem szólt csengőszó, s soha még ilyen felszabadítóan sem. Szorongatóan azoknak a ta­nári közösségeknek, akik még nem tudják, ho­gyan teljesítsék küldetésüket,.akiknek van is meg nincs is vezetőjük, akiknek van is meg nincs is programjuk. (Bizonyosan van, csak nem biz­tosak abban, véghez vihetik-e?) Felszabadítóan azoknak a szerencséseknek, akik annyi évtized­nyi szellemi alárendeltség elnyomorítottság után végre lehetőséget kapnak. Ellentmondásosan kezdődik tehát ez az isko­lai esztendő. Sok minden a levegőben lóg még... S igazán nem kellene, hogy így legyen. Egy vérnélküli, de lelkeket, egzisztenciákat, erkölcsi és egyéb normákat megrengető forra­dalom zajlik ma nálunk. Csak mint a nehéz szü­lések általában, lassan, gyötrően és fájdalmasan. Nyilvánvaló volt persze, hogy a nem szakmai ér­demei miatt az iskolaigazgatói székbe ültetett di­rektoroknak menniük kell. Az is kézenfekvő: válasszanak azok, akik a leginkább érintettek, a pedagógusok. így hát az előző tanév végén csak­nem minden intézményben lejátszották a „szín­darabot.” Jelöltek és önjelöltek mérkőztek, mé­rettettek meg szakmailag és emberileg kollégáik előtt. Megválasztott vezető személyéről véle­ményt formáltak az illetékes tanácsi testületek (miként korábban is), s ezután került sor az igaz­gató kinevezésére. Már ahol így történt. A megyeszékhelyen például — az általam is­mert esetben — nem adták meg a kinevezést, az egyébként megválasztott két igazgatónak. (Mondván, tegye meg azt az új önkormányzat.) No persze, nem könnyű tisztán látni az ügyben, így csak név nélkül, a példa kedvéért szeretném elmondani: az említett vb-ülés, amely a két meg­választott iskolaigazgató kinevezését tárgyalta, úgy döntött — egy kormánypárti és egy ellenzéki párt képviselőjének javaslatára —, hogy nem dönt. No persze, a két eset látszólag rokon, de mégsem az. Az egyik megválasztott igazgató ko­rábban is az intézmény élén állt, s bár szakmailag elfogadták, eredetileg a szocialista társadalom­ban megszokott módszerrel került oda (pártve­zető feleségéről van szó). A másik igazgatóje­lölt, eddig beosztottként dolgozott az egyébként mostoha körülmények között, külkerületi isko­lában. Kollegái bizalmát pusztán megerősítette volna a kinevezés. Igaz, így megbízottként kezd­heti a tanévet, ám egy sor döntést, intézkedést, mint ilyen, nem tehet meg. Elgondolható, hogy milyen közérzettel és lendülettel fognak a munkába az említett veze­tők. írom ezt anélkül, hogy bárkit elmarasztal­nék. A tanácsi testület valószínű, jól tette, hogy óvatos volt. Ketté kellett volna választani a két ügyet? Az egyiket, a volt beosztottat kinevezni, a másikat nem? Mi bizonyítja, hogy az utóbbi nem jó szakember, hiszen kollegái bizalmat sza­vaztak neki? Kinevezni mindkettőt? Talán igen. Csakhogy a tanácsi testület két új tagja — az említett pártok képviselői — a döntés ellen szavaztak. Ellentmondásosan kezdődik tehát az iskolai esztendő. S nem kellene, hogy így legyen. Most már minden és mindenki — a jelenlegi tanácsi testület is — a helyhatósági választásokat várja. Gyanítom, az említett esetben is ezért nem mer­tek érdemben dönteni. Becsengetnek tehát, s jó néhány iskolában nem bizonyos, ki vezet kit és meddig. Egy azért talán még állandó. A tanár tanít, s a diáknak fe­lelni kell. Ha tudja a leckét, ötöst kap, ha nem, akkor megbuktatják. Ha megnő majd akkor ráér megtudni, hogy az életben nem így van: nem biztos, hogy megbuk­tatják, ha a leckét nem tudja, s ha bizonyítja rá­termettségét, attól még nem biztos, hogy nekijár a legjobb érdemjegy. (Különben megnézzük, hogyan lesz ez mond­juk két hónap múlva.) Jámbor Ildikó Egy megbízható és végtelenül türelmes partner Zeneoktatás és számítógép A zeneoktatás és a számítógép fogalmának összekapcsolása né­hány felnőtt olvasó számára kü­lönösnek tűnik. Persze azok sin­csenek sokan, akik meggyőző- déses hívei volnának e témának. Ez a cikk azok számára készült, akik szerencsére legtöbben van­nak és előítéletektől mentesek. Nem véletlenül ismétlem a fel­nőtt szót. Ez a későbbiekből fog kiderülni. Az oktatásban három területen alkalmazható számító­gép: az ismeretközlésben, a be­gyakorlásban és az adminisztrá­ciós munkában. A zeneoktatás egyik jellegzetessége, hogy itt nem sok a tanulnivaló, hanem az ismeretek begyakorlása a döntő. Ez történhet tanórán vagy ott­hon. A továbbiakban elsősorban a hangszertanuláshoz kapcsoló­dó szolfézsről lesz szó, mivel a dolog természeténél fogva itt tud a számítógép legtöbbet segíteni. A segítség részben abból áll, hogy a computer egy tudásban megbízható és végtelenül türel­mes partnert jelent. Ezenkívül a felhasználó megszabhatja azt a nehézségi szintet, ami az adott témában hozzá legközelebb áll. Ilyen módon a számítógép alkal­mas otthoni gyakorlásra, ahol pontosan fel lehet mérni a hiá­nyosságokat, illetve megszüntet­ni azokat. Azt már régóta tudjuk, hogy az a heti kétszer 45 perc, amit a zeneiskolák a szolfézsok­tatás részére biztosítanak, a leg­több tanuló számára kevés ah­hoz, hogy a szolfézs valóban a hangszertanulás segítőtársa tud­jon lenni. A szolfézsoktatás alapelemeit (ritmusképietek, hangközök, hangzatok, skálák) sokszor kell megszólaltatni, míg a tanuló felismeri azokat. A szá­mítógép pontosan ezt a lehetősé­get kínálja. Egyes előítélettel rendelkező kollegák félnek a ze­neoktatás elgépesedésétől. Ez valóban nagy hiba lenne, de sze­rencsére ennek pont az ellenke­zője igaz. Ha ugyanis az alapele­mek gyakorlását az órán végez­zük, sokkal kevesebb idő marad az élő zenére, s ez a gyakorlás nem is mindenkinek elegendő. Mások a megszólaló hang minő­ségétől féltik a tanulót. Ez az ag­gály sem megalapozott, mivel egyrészt a tévében, rádióban, számítógépes játékokban na­gyon sok elektronikusan előállí­tott hangot hall a tanuló, de emellett képes befogadni a ter­mészetes hangforrások hangját is. A kettő nem zárja ki egymást. Egyáltalán a tanulók természe­tes módon közelednek az új technikai lehetőségekhez. Ezért hangsúlyoztam a bevezetőben a felnőtteket. Az eddigiekben arról írtam, amikor a computer a tanár mun­kájának egy részét magára vállal­ja. Másik jelentős felhasználási terület az, amikor jellegzetes szá­mítástechnikai megoldásokkal a számítógép olyan lehetőséget biztosít, melyet legképzettebb tanár a legjobb igyekezete elle­nére sem tudna megtenni. Ebből a szempontból kiemelt helye van a Commodore 64 típusú gépnek. Vagyis arról van szó, hogy példá­ul egy ritmus visszakopogásánál egy századmásodperc időt is ké­pes érzékelni, vagy egy ezrelék hangmagasság változást képes produkálni vagy meghallani. Ez utóbbihoz egy kiegészítő szerke­zet is szükséges. Ezek a lehetősé­gek fordulnak elő például egy ze­neiskolai felvételi vizsgát segítő programban is. Itt feltétlenül meg kell említeni még egy elő­nyös tulajdonságot, az objektivi­tást, miáltal a felvételinek ez a szakasza abszolút igazságos. Mint említettem, a tanórákon is jelentős részt kap a begyakor­lás. A számítógép alkalmazása itt kissé eltér az otthoni felhasz­nálástól. A computer jelentős mértékben aktivizálja a tanulót, ezért ilyenkor nem a felmérés a cél, hanem a tudás bemutatása. Pillanatnyilag saját tapaszta­latomból is azt írhatom, hogy a tanár hagyományos módszerek­kel nem tudja olyan aktivitásra késztetni a tanulót, mint a számí­tógép. Amiről eddig írtam, az a múlt és a jelen. Mindegyikben az a kö­zös, hogy egy számítógép áll a felhasználók rendelkezésére. Pedig a computer a tanórán is képes speciális lehetőségeket biztosítani. Ehhez viszont leg­alább hat gépre volna szükség. Arról van szó, hogy az alapele­mek elsajátítása, de még más fontos dolgok is a dallamírásban mérhetők legjobban. Nem vélet­len tehát az, hogy a szolfézstaní­tásnak ez a legkritikusabb pont­ja. Sok esetben nem is az alapele­meknél van a baj, hanem ott, hogy a hallottés értelmezett dol­gokat láthatóvá kell tenni. A kottapapír mindent elvisel, nem így a tanár és a computer. A szá­mítógép lehetőséget teremt arra, hogy ki-ki a munka elkészülte előtt meghallgassa azt, amit leírt, összehasonlítsa az eredetivel, ez­által javítsa magát. Ez a mód sokkal maradandóbb a tanuló számára, mint ha ugyanezt a ta­nár teszi a dallamírás befejezése után. Végül is láthatjuk, hogy a szá­mítógép a zeneoktatásban is hasznos eszköz lehet. Nem a ta­nár helyett van, csak munkájá­nak egy részében akar segíteni. Nem az élő zenét akarja pótolni, hanem épp ahhoz akarja köze­lebb vinni a tanulót. Ebből a szempontból lényeges a felhasz­nálás mértéke is. Nem kényel- mesíti el a tanulókat, hiszen a programok hangzó vagy vizuális feladatot adnak. Iskolai órán ki­fejezetten mozgósító hatása van. Kalmár Gyula zongora- és szolfézstanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom