Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-17 / 116. szám
Hírlap 3 1990. augusztus 17., péntek GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA Megyénkben, az országoshoz hasonlóan, 1990.első félévben — a rendelkezésre álló adatok alapján — az év elején kialakult irányzatok túlnyomó része a félév folyamán folytatódott. Vonatkozik ez többek között a kereslet, a kínálat (termelés) és az árak alakulására. 1990.l.félév Megnevezés: az 1989.1. félévi %-ában Ipar A termelés volumene 87.5 A foglalkoztatottak száma 93.1 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 94.0 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 120.3 Az értékesítés volumene 95.4 Ezen belül: külkereskedelmi célú 91.4 Kivitelező építőipar Az építőipari termelés volumene 87.9 A foglalkoztatottak száma 88.6 Az egy foglalkoztatottra jutó építőipari termelés 99.2 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 116.1 Mezőgazdaság Szarvasmarha-állomány (a nagyüzemi gazdasá- 93.2 Sertésállomány gokban, június 30-án) 104.2 A lakosság pénzbevétele Összesen 112.2 Ezen belül: munka-(tagsági) viszonyból, 109.1 kis- és magánvállalkozásokból 95.8 társadalombiztosításból 129.6 Kereskedelem Az eladási forgalom volumene 90.4 Lakáshelyzet Az épített lakások száma 123.9 A megszűnt lakások száma 59.9 Az iparban a megfigyelt, 50 főnél többet foglalkoztató gazdálkodó szervezetek — az egy évvel korábbi növekedéssel szemben — az 1989.1.félévben termelt mennyiségnek mindösz- sze 87,5 %-át állították elő. Az átlagosnál jobban csökkent a bányászat, a kohászat, a gép- és a könnyűipar teljesítménye. Ez a belföldi kereslet mérséklődésével, valamint a rubelelszámolású export visszaesésével függ össze. A szakágazatok közül 33 termelése mérséklődött. A csökkenő teljesítményű szakágazatok súlya a termelésben az 1989.1.félévi 26 %-ról 65 %-ra emelkedett. Ezen belül 19 azok száma, melyeknél már az előző év azonos időszakában is csökkent a termelés. A termelékenység színvonala romlott. A megyei székhelyű ipar ösz- szes értékesítése — összehasonlítható áron — 4,6 %-kal kevesebb, mint 1989.1.félévben. A külkereskedelmi célú értékesítés 8,6 %-kal csökkent, ezen belül a rubelelszámolású 29,5 %-kal visszaesett, a nem rubelelszámolású 2,3 %-kal nőtt. A rubelelszámolású kiszállítás csökkenése számottevő a gép-, a könnyű- és az élelmiszeriparban. A megyei székhelyű kivitelező építőipar termelésének volumene az egy évvel korábbitól 12,1 %-kal elmaradt. A termelékenység színvonala romlott. A befejezett vállalkozói termelés értékének egynegyedét a fenntartási jellegű munkák adták, kisebb hányadát, mint az előző év azonos időszakában. A június végén kivitelezés alatt álló lakások száma az egy évvel korábbinak kétharmada. A mezőgazdaságilag művelt terület csökkent. A betakarítási munkákkal a gazdaságok előbbre tartanak, mint az előző évben. A megyében a várható termésátlag búzából a tavalyival közel azonos, árpából annál több. Június végén a nagyüzemek számos állatállománya kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ezt elsősorban a juhok számának csökkenése okozta. A gazdaságok a központi árualapba — összehasonlítható áron — 9 %-kal kevesebb mezőgazdasági terméket értékesítettek, mint 1989.1.félévben. Ezen belül a növényi termékeké nőtt, az állatoké és az állati eredetű termékeké csökkent. A megye általunk megfigyelt munkahelyein foglalkoztatottak száma jobban fogyott, mint az előző év első félévében. A foglalkoztatottság minden népgazdasági ágban csökkent. A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 22,1 %-kal, az átlag- keresete 24,0 %-kal emelkedett, gyorsabban, mint az előző év azonos időszakában. A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal adatai szerint a munka- viszonyban nem álló állást keresők száma az év elejihez képest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a bejelentett szabad álláshelyeké több mint egynegyedével csökkent. A félév során az elhelyezkedési lehetőség ösz- szességében tovább romlott. Egy szabad álláshelyre 1.6 állást kereső jutott. Ezen belül legrosszabb a szellemi munkakörökben elhelyezkedni szándékozók helyzete. Június végén a munkanélküliek 35 %-a jogosult munkanélkülisegélyre, egyharmaduk szellemi foglalkozású volt. A lakosság központi forrásból származó folyó pénzbevételei 12,2 %-kal emelkedtek. A pénzbevételek közel fele munka- tagsági) viszonyból származott, amelynek 91 %-a adóköteles személyi jövedelem. A pénzbevételek mintegy 11 %-ához kis- és magánvállalkozás útján jutott a lakosság. A kiskereskedelem eladási forgalma fogyasztói folyó áron 13,5 %-kal emelkedett, összehasonlítható áron 9,6 %-kal visszaesett. Minden árufőcsoportban csökkent az eladott áruk meny- nyisége, legnagyobb mértékben a ruházati cikkeknél. A lakosság elsősorban az olcsóbb termékeket kereste, amelyekből az igényeket nem mindig sikerült kielégíteni. A megyében az egy évvel korábbinál több lakás épült. Számuk a városokban tovább nőtt, a községekben — az 1989.1.félévi- vel ellentétben — csökkent. A magánlakások mintegy 59 %-a városokban épült. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Heves Megyei Igazgatósága Magánegyetemek alapítása A privatizáció bevételéből... Hogyan csökkenthető a magyar államadósság? Az államháztartás a bankrendszerrel szemben jelenleg már több mint 1300 milliárd forinttal tartozik. Az elmúlt években az államadósság viszonylag gyorsan nőtt. Míg két évvel ezelőtt az államháztartás adóssága 950 milliárd forintot tett ki, tavaly az év végén már elérte az 1235 milliárd forintot. A folyamat úgy tűnik, megállíthatatlan. Ezért is keltett figyelmet Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének az a javaslata, hogy a privatizáció során nyert bevételt lehetne az adósságcsökkentésre fordítani. Hagelmayer István az MTI munkatársának elmondotta: véleménye szerint semmiképpen sem lehet megoldás, ha az adósságcsökkentés kiadásai a folyó költségvetést terhelik. Ebben az esetben nagyon hosszú időre elnyúlna a folyamat, s csak lassan csökkenne az államháztartás ösz- szegyűlt tartozása. Ráadásul nagymértékben megterhelné minden esztendőben az éves költségvetést, amely jelenleg is meglehetősen feszített, s valószínűleg az elkövetkezendő időszakban sem lesz másként. Az államháztartás adósságának csökkentése azért fontos, mert évente a költségvetésnek — a viszonylag alacsony kamatokkal számolva is — 60-70 milliárd forintot kell fordítania kamatköltségek kifizetésére. Kézenfekvő, hogy az államadósság csökkentésében szerepet vállaljanak azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a nagymértékű tartozás kialakulásához. Ezeknek az állami vállalatoknak a vagyona az elmúlt 40 esztendő során — a juttatott állami támogatások révén — jelentősen bővült. így amikor sor kerül privatizációjukra, indokolt, hogy az ebből származó állami bevétel egy részét a tartozások csökkentésére fordítsák. Az államháztartás adósságainak egy bizonyos hányadát már most fel lehetne osztani az érintett vállalatokra. Tény, hogy eddig még viszonylag kevés bevétele származott az államnak a privatizálásból. Ha azonban a folyamatok felgyorsulnak, és sor kerül a jól működő, jövedelmezően gazdálkodó cégek magántulajdonba adására is, várhatóan az állami bevételek növekedni fognak. De egyéb intézkedések is szükségesek az államháztartás helyzetének rendezésére. Jelenleg ugyanis szabályozatlan az, hogy a GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva mekkora lehet az államháztartás eladósodása. Rövid időn belül ezt is szabályozni kell. Az sem helyénvaló, hogy a tartozások finanszírozására az állam 7 százalékos kamatozású Magyar Nemzeti Banki hitelekhez jut. Ilyen körülmények között nem tükröződik reálisan, hogy mennyibe is kerül az államháztartás nagymértékű hiányának finanszírozása, s ez nem ösztönzi kellőképpen a kormányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybanktörvény rendezze, s a jogszabályt még az idén a Parlament elfogadja. Ugyancsak lényeges a kedvezményes kamatozású lakáshitelek ügyének rendezése. A lakosság 1-3,5 százalékos kamatot fizet e hitelek után, azért csak ilyen keveset, mert a piaci kamatokhoz viszonyított különbözetet a költségvetés kipótolja. Ez azonban egyre elviselhetetlenebb terhet jelent. A Pénzügyminisztériumban már dolgoznak a megoldáson, valószínűleg szeptemberre elkészül a javaslat. (MTI) A kormány hamarosan tárgyalja azt a rendelettervezetet, amely a magánegyetemek alapításának módjára tesz javaslatot. A kormányrendelet tervezete rögzíti azokat a feltételeket, amelyeket az universitások alapítóinak meg kell teremteniük. Az intézmények több tudományterületen és több szakon folytassanak alapképzést — nem lehetne például bölcsészegyetemet alapítani —, és foglalkozzanak a továbbképzéssel, valamint a tudományos kutatómunkával is — szól a javaslat. A vállalkozóknak szigorú személyi és anyagi feltételeknek kell megfelelniük. Az oktatói kar egyharmadát, ezen belül az egyetemi tanárok és docensek kétharmadát csak főállásban lehet alkalmazni. A tanári kar egy- harmada a tudományos fokozatot szerzett szakemberek közül kerüljön ki. Elengedhetetlen a tagolt intézményi struktúra (karok, tanszékek) kialakítása. Az alapítók feladata, hogy biztosítsák a megfelelő épületet, tárgyi feltételeket. Számot kell adniuk arról is: rendelkeznek-e az egy naptári évre elegendő pénzügyi fedezettel, s a teljes képzéshez szükséges anyagi garanciákkal. Az egyetemet gründolók a miniszterhez fordulhatnak kérelmükkel, amelynek már a tervezett intézmény oktatói névsorát is tartalmaznia kell.
