Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-07 / 81. szám
Hírlap, 1990. július 7., szombat Hírlap-hétvége 7. Bachmúzeum Kőthenben Kőtheiihen az NDK egyik kisvárosában élt és alkotott Johan Sebastian Bach családjával, egy korabeli hangulatos kis házban. A számos értékes, a nagy zeneszerző életével kapcsolatos dokumentum és a hajdani lakóház varázsos hangulata sok turistát csalogat e kisvárosba. Felvételünk a múzeumlakő- ház belső részleteit, hajdani dokumentumokat és egy csodálatos makettet mutat be, amely a hajdani muzsikálási szokásokról mesél. (Fotó: Perl Márton) /V í x í"*: ttíf-■ A Fanul íc Bath RtttuítV&iirlf? f r I? Hitch Köttuit ItMtH-iifhorfcn« Ak kí«i,!a Gitlmri«« CVrofluvtGirl Philipp Ewiítmui**’ 1 * Gottjcic.l Cvotliítnj- •; t--I> BíícIi als LufiitTímet 4** **«**■ ’s * : • «' » •<„> Í >/ . iw tcfoeimatcM Kothen ■ > t*- !• .. ..... A .. , ..-j .. v ' . > « j' * , * '>••<* < \ vv»K.. * *>*> »., 1 ■$ f f i , > ; • t / N; ♦£<' »'x - G |A i y ♦ í 4 'ff*** * »■' > \>A* :•* V •■i •**« « >yAW.. < r * "'5"í % m&gfp £>«4 Alit rút Dmívmi BrtdiivHíc 3$. Barit h< er ßitekkdir vtm ri#r Brukmjc dt’S Ftíeftm atMmd am 17,7,1720 ßhon Oúj caOai fmä IWlnmvif»! ■ívC't ^-ícr*< .***>**& ~ t» a nnv&m i'**Aä A.*»< . »«.4*1 :>N i\ ».-.*» MhK ASHttHÍHMirf Északi-sark hősei Krisztus előtt már voltak tervek — Arany és fóka — Temetők a jég alatt — Magyarok a sarkvidéken — A pálma az amerikaiaké Ki gondolná, hogy a mindig kíváncsi emberek már Krisztus előtt a negyedik században azon törték a fejüket, hogy miként juthatnának el a jégmezők birodalmába. Egy hajdani görög úr, Pütheász agyából pattant ki a szikra, hogy az Északi Jeges-tenger szigetvilágát fel kellene kutatni. Elgondolásához elsősorban hajósok, bálnavadászok, tudós kutatók csatlakoztak, mert sejtették, hogy a jég ismeretlen birodalma valamennyiük számára izgalmas meglepetést tartogat. A sokáig érlelődő gondolat bizony húzódott mind a XV. századig, amikor is a különböző szándékkal induló kutatók, szinte rajokban lepték el a távoli északot. Szándékaik túlmutattak a természetes kalandvágyon, ugyanis az első hajósok kifejezetten sok-sok fókát és bálnát kívántak ejteni és e hatalmas zsákmányból meggazdagodni. Olyan törekvés is volt, hogy Európából Kína és Japán felé rövidebb utat keressenek, mint a régi, amelyik Afrika megkerülésével vezetett a távoli keletre. Amidőn azonban Fróbischer Márton a XVI. század közepén Észak-Kanadából olyan kődarabokat hozott, amely aranyat tartalmazott, az angol kormány sorra szervezte az északi expedíciókat. Kiderült azonban, hogy a derék alkimisták tévedtek — mert az arany csak réz —, így maradt a másik nagy cél, a fóka és a bálna. Egyetlen példával szolgálnak a felkutatott, öreg írások: Scores by XIX. század legelején 28 sarkvidéki útján 2198 bálnát ejtett el, amelyből 4246 tonna halzsírt termelt ki százötvenezer font értékben. Az első konkrét tudományos sikernek az számított, hogy a hajósok az idők során megismerték Grönland belsejét, a sarkvidék szigetvilágának egy részét. Ez volt tehát az ostrom kezdete, amiért a kutatók máris sok emberélettel fizettek. A pólus meghódításáért vívott hosszú küzdelem 1827-ben Parry vállalkozásával kezdődött. ”Hekla ” nevű hajója a Spitzber- gákon vetett horgonyt, éppen úgy, mint később a „Maud”, a ’’Hobby” vagy a „Citta di Milánó”. Parry innen hajószerű szánokkal óhajtotta megközelíteni az Északi-sarkot. Negyvennyolc küzdelmes napon haladtak észak felé hiába, mert a hatalmas jégmező, amelyen folyton észak felé törtek, mindinkább dél felé úszott. Ennek ellenére ő, és expedíciója jutott elsőként a legészakabbra, méghozzá a 82. szélességi fokig. Harminc évvel később a Franklin csoport kísérelte meg a pólus elérését. Sajnos feltevésük téves volt, ugyanis azt gondolták, hogy a sark vidékét nyílt tenger borítja, ahol gyorsan juthatnak majd előre. E hitükben egy Hendrik nevű eszkimó erősítette őket, aki végül is megszökött egy szép eszkimó lánnyal, otthagyva szerencsétlen társait. Később amerikaiak, angolok próbálkoztak a kirándulással, legmesz- szebbre a „Discovery” jutott; mindössze 700 kilométerre a pólushoz. A „kirándulások” sok emberáldozatot követeltek és hősökként fagytak meg, vagy süllyedtek el a mélybe hajóikkal együtba vállalkozók. Sokak közül De Longot említhetjük meg, akinek csónakjáról csak két matróz menekült meg, akiket a Léna deltától a kapitány előreküldött Szibériába segítségért. 1881-ben 11 nemzet állított fel a sarkvidéken egy-egy figyelőállomást. Az amerikai Nores néhány emberével ismét megpróbálta a lehetetlent, de amikor sikertelenül visszatértek, törvényszék elé állították őket azzal a váddal, hogy megették holt társaik testét, és így sikerült megmenekülniök. Érdemes megjegyezni „Janette” nevét, aki Szibéria fölött szándékosan befagyasztotta a hajóját tudván, hogy az áramlás a jégheggyel együtt északra sodorja. Számítása részben vált be, mert annyit tévelygett — jobbra, balra —, hogy egy év alatt mindössze 220 kilométerrel jutott közelebb az ígéret földjéhez. Andreé neve új fejezetet nyitott a sarkutazások történetében. ő voltalégijárműves expedíciók úttörője és egyben vértanúja is. 1897 július 11-én — tehát közel száz évvel ezelőtt — vágott neki az útnak sárga léggömbjével az „Adlerrel”. Eszkimók látták, amint a nagy sárga valami a tengerbe, illetve a jégre zuhant. A következő kísérletezők olaszok, illetve magyarok voltak. Savoyai Lajos, a Rudolf trónörökös- földig jutott előre, és innen Cagni csoportja szánta rá magát a folytatásra. É kis csoportnak is volt egy magyar tagja, nevezetesen: dr. Kepes Gyula hajóorvos. Érdemes megemlíteni a későbbi Kiss Gyulát, valamint Reguly Antalt akik a térképkészítés tudományában jeleskedtek és szerzett elévülhetetlen érdemeket a tudománynak. A tudomány az amerikai Pe- ary-t tartja az Északi-sark meghódítójának. 1906 tavaszán ő tűzte ki a póluson az amerikai lobogót. Természetesen a pálma megszerzése előtt neki és expedíciójának rengeteg gyötrelmeken kellett keresztülmennie. Egy évvel korábban intézte a sark ellen az első támadást, De Rosewelt nevű hajójával kudarcot vallott. Újrakezdett a reá következő tavaszon és 19 szánnal, 133 kutyával vágott neki az immár sikeres útnak. A harminchét napig tartó — halálos áldozatokat is követelő — küzdelem április 6-án következett be. Első és legnagyobb tudományos megállapítás a felfedezőnek az volt, hogy a póluson nincs szárazföld, hanem három kilométeres mély tenger, amelyet mindenütt jég borít. Később az első világháború után léghajók, repülőgépek sora indult észak felé. Amundsen volt az első, akinek a nevét a háború után felröppentették a lapok, ő indult ugyanis újra a sarkra, ő volt, aki korábban elsőként hajózott át az északnyugati átjárón az Atlanti-óceánból a Csendesóceánba. Amundsen egy amerikai tőkepénzes segítségével repülővel indult északra, bár Mussolini is akart neki ajándékozni egy repülőt azzal a kikötéssel, hogy olaszokat is vigyen magával. Valamilyen okból ez a vállalkozás elmaradt! Ez az úr többször is kísérletezett, míg végül lekörözte őt egy amerikai pilóta, Byrd, ugyanis óriási bravúrral 1926 május 8-án Foker típusú gépével elrepült az Északi-sarkra, azt egyszer megkerülte és 15 órás repülőút után sértetlenül és sikeresen leszállt a Spitzbergák- ra, maga mögé utasítva a többszörös kísérletezőt. Ennek az útnak nem a tudományos jelentősége, hanem a repülés teljesítménye adott világraszóló hírnevet és sikert. A felfedezések ellenére a sarkon bőven maradt rejtély, amely sarkallta a kutatókat, így az olaszokat is. Hiányos térképek, víz vagy jég, ez az örök dilemma foglalkoztatta a tudományt. Az Itália léghajó tragédiája a legemlékezetesebb, de Malmgreen svéd meteorológus is szerencsétlenül járt, aki után húsz repülőgép és tizenöt hajó kutatott heteken át sikertelenül. Lehetne sorolni a svéd, a dán kísérletezőket és kutatókat, akik hősiesen bár, de sokan életükkel fizettek vállalkozásukért. Az „Itália” tragédiája, tizenhárom vértanúja, a Franklin dráma mártírjai; Amundsen, Byrd, Wilkins, és Nobile nem zárták le a sarkkutatást, sőt tartanak azok ma is, bár az igazi hősök, a modem technikával még nem rendelkezők örökre beírták nevüket az emberiség történetébe. Ma, amikor az ember már a világűr meghódításán fárad, és távoli bolygókon tanyázik, vagy azok felé halad, még mindig marad rejtély az öreg Föld északi és déli pólusán. A kép még mindig hiányos, nem tűntek el végleg a "fehér” foltok, sőt viták bontakoznak ki, amelyeket be kell bizonyítani egyik vagy a másik oldalról, éppen a bizonyosság érdekében. És ez még a második évezred küszöbén sem könnyű és veszélytelen vállalkozás. A történet tehát folytatódik... Szí
