Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-26 / 97. szám
1990. július 26., csütörtök Hírlap 3 Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-1956. (XII./4.) Foglyos és nem foglyos ügyek 8800/1946. ME. sz. rendelet: A közellátási bűncselekményekről Essék szó a tárgyalásokról. Ezek kitűzése és elhalasztása — vélhetnénk — olyan szükségszerű, ha úgy tetszik, ártalmatlan perjogi cselekmény, amely aligha érdemelhetne szót. Különösen nem a titkos utasítások tárgyaként. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy „az éberség korát éljük”, amikor — legalábbis a központi irányítás meg van győr ződve róla — a tárgyalások kitűzése, illetve elhalasztása szintén politikai feladat, aminek megoldására a bírák önmagukban nem alkalmasak. Igazából az intézkedések hátterében a hatalom félelme érhető tetten! Választás idején nincs per! Jűlius-augusztus hónap aligha múlhat el anélkül, hogy ne jelenjen meg intézkedés a tárgyalások beállításáról. Nézzük példaként az 1952-ben kiadott utasítást: „...a falusi büntetőügyekben lehetőleg mellőzni kell tárgyalások tartását, nehogy a legnagyobb munkaidőben elvonjuk a dolgozó parasztokat a mezőgazdasági munkától”. Az utókor szégyenkezik ama cinizmus miatt, amely az 1950. évi választásokkal kapcsolatos október 3-án és 4-én kelt utasításokban öltött testet. Az állam- ügyészségek elnökei Tímár István aláírásával vették az utasítást: „a választási harc eredményes megvívásához szükséges, hogy minden olyan körülményt kiküszöböljünk, amelyek éppen a választás előtti napokban egyes városokban vagy községekben zavarólag jelentkezhhetnének. Ilyen zavart, rossz hangulatot idézhet elő egy-egy büntetőtárgyalás megtartása, vagy a büntetés végrehajtásának éppen a választás előtti napokban való szorgalmazása is”. Az elnököknek ezért az a feladatuk, hogy „...válasszák ki azokat a nem foglyos ügyeket, amelyeknek vádlottjai egyszerű dolgozók, és ezek tárgyalásának elhalasztására tegyen a bíróságnál indítványt. Ugyanígy járjon el a foglyos ügyekben is kivételesen, ha az ügy tárgyalása véleménye szerint, a tanácsválasztások szempontjából zavarólag hatna”. Aligha támad bárhol is a világon a választások előtt rossz hangulat azért, mert némely bűnelkövetők felett a bíróságok ítéletet mondtak. Nem, ha a bűnösök bűnösök voltak, és ha a bűn, amiért felelniük kellett, bűn volt. Mindez ugyanis a legtermészetesebb módon egybeesik a nép jogérzetével és erkölcsi értékítéletével. Ha egy országban a tárgyalásokat azért kell leállítani, hogy a soronlévő választásokon emiatt rossz hangulat ne uralkodjon, ez annak beismerését jelenti, hogy a bíróságok ítélete és a nép értékítélete között a szakadék áthidalhatatlan, és hogy a hatalom — amelynek bíróságai a nép erkölcsi és jogérzetének ellenében a nyers erőszakra támaszkodva ítélnek — fél. Megdönthetetlen vélelmek A büntetőeljárásban a tényállás megállapítása olyan sarkalatos dolog, amelyet aligha lehet maradéktalanul a bírákra bízni (azokra sem, akik nem estek át a rostán ugyan, de végtére nem megbízhatók a hatalom számára.) Ahhoz, hogy a „jól kiválasztott” eljárások a terveknek megfelelően végződhessenek mentői szőkébb területekre kellett szorítani a bizonyítékok szabad értékelését. Ezt a célt szolgálják „a szocialista törvényesség jegyében fölállított” megdönthetetlen vélelmek, amelyek egyikével más vonatkozásban már foglalkoztunk. Eszerint a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos kritikát gyakorló kulák az izgatást teljes tudatossággal követi el, míg az osztályellenségnek nem minősülőt tudatlannak, mi több, a ku- lákság befolyásolása alatt állónak kell vélelmezni. Erdei Ferenc igazságügy-miniszter 1950-ben elvi éllel utasítja a bíróságokat: „...a tsz-ek fel- bomlasztására törekvő kulák hangja nem kritikai, hanem olyan ellenséges hang, amelynek határozott célja arra irányul, hogy a kevésbé öntudatos tsz-ta- gokat befolyása alá vonja, és a szövetkezetét ily módon szétzüllessze. Noha Rákosi elvtárs a budapesti pártaktíva értekezleten külön felhívta a figyelmet arra, hogy le kell leplezni, és keményen vissza kell verni az ellenség minden támadását, a helytelen értékelés eredményeként az izgató kulákot a járásbíróság két évi börtönre ítélte, és egyidejűleg megállapította, hogy a vádlott büntetése kegyelem alá esik. Nyilvánvaló, hogy a járásbíróság fenti ítélete sem az ellenség leleplezésére, sem a támadás visz- szaverésére nem volt alkalmas. ” Ha a kuláknál zsizsikes a búza... A tényállás lényeges része a célzat megállapítása. Olyannyira, hogy olykor a bűnösség léte vagy nemléte múlik rajta. Ez is olyan kérdésnek ítéltetett tehát, ahol indokoltnak tartották titkos körlevél kiadását. A Molnár Erik által aláírt, 1950. október 7-én kelt leirat valamennyi felsőbíróság elnökének elküldetett a zsizsikes búza beszolgáltatásával kapcsolatos eljárásokról. A miniszter kifejti, hogy ha a kulák gabonájában találnak zsizsiket, úgy az csak államellenes célzattal lehetséges! A kulák — úgymond — megfelelően tudja tárolni a terményét, s hanem teszi, „ épp a népi demokráciánkkal szembeni beállítottsága folytán nem teszi meg a szükséges intézkedéseket”. Szólni kell a tényállás megállapítását alapvetően meghatározó környezettanulmányokról is. Ezekről a nyomozó hatóság zárt anyagot készített az ügyész számára. Annak tartalmával a vádlott és a védő nem ismerkedhetett meg. A 8681/1951. számú igazságügy-miniszteri bizalmas utasítás lényegében a büntető perrendtartás szabályozásával szembefordulva teszi kötelezővé e környezettanulmányok alkalmazását a bíróságok számára. Az utasítás alapját képező munkarészek rendelkezése árán tekinthetünk be a számos ember sorsát eldöntő, törvényt rontó titkos utasítások létrejöttének menetébe is. Sömjén Pál főosztályvezető 1951. május 10-én az alábbi feljegyzést készítette: „A környezettanulmányok tekintetében a belügyi intézkedés többek közt úgy szól, hogy a környezettanulmány végig — mint bizalmas, zárt anyag — egyedül csak az ügyésznek, illetve a bíróságnak álljon rendelkezésére. Azt nem vezethetjük be, hogy minden közvádas ügyben elfekszik egy zárt boríték. Egy ilyen rendszer meghonosítása tápot adna a legkülönbözőbb mende-mondák- nak, káros dolog volna. Ellenkezik új eljárásjogi törvényünk alapelveivel is... Az alárendelt bíróság Más szóval tulajdonképpen egy titkos utasítás — tudva, hogy tartalma ellentétes az eljárásjogi törvényben foglaltakkal — a törvényt semmibe véve megkerüli azt. Még csak annyi fáradtságot sem vesz a kibocsátó, hogy megkíséreljen valamiféle magyarázkodást, a törvény szellemével való összhangolást. Kétségtelen, ez a vállalkozás igen erőltetett lenne, ezért csak arra kell ügyelni, hogy „a káros mende-mondák elkerülhetők legyenek”, s ha ez megoldható a titkos ügykezeléssel, akkor a továbbiakban lényegtelenek az eljárásjog törvénybe foglalt garanciális szabályai, különösen pedig a védelem joga. Az is marginális kérdés, ami ezen túl van, nevezetesen, hogy a bíróság így alárendeltetik a nyomozóhatóságoknak, illetve a vádhatóságnak! Ehhez képest a szóban forgó utasítás nemcsak az ügyfélegyenlőség elvét semmisíti meg, hanem alárendelt szerepre ítéli azt a bíróságot is, amely „csak” arra való, hogy beteljesítse mindazt, ami másutt már elvégeztetett. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy mindez tudatosan történt ígyDr. Kahler Frigyes (Következik: Az Á VH listázta védők) Kamatot semmiképp sem fizetnek Az angol jegybank keresi az ukrán aranyat Sok millió dollárt érhet Az angol jegybank keresi azt a hordónyi aranyat, amelyet állítólag három évszázada egy ukrán tábornok helyezett letétbe nála, s amelynek visszaadását az ukrán parlament követeli. A Bank of England szóvivője közölte, hogy nem tudnak a szóban forgó aranyról, de kutatnak a bank archívumában olyan adatok után, amelyek bizonyíthatnák a létét. A szóvivő elutasította azt, hogy a bank esetleg kamatot fizessen a nála letétbe helyezett arany után, miként azt egy ukrán parlamenti képviselő követelte. „Arany átadása megőrzésre nem azonos bankszámla nyitásával” — jelentette ki. \ Az aranykincs, ha valóban létezik, sok millió dollárt érhet. (MTI) Újra a Mátravidéki Fém müvekről Válasz Bátka László vszb-titkár levelére Tisztelt Bátka Úr! „Szívszorongva és meghatódva” olvastuk a sztálinista szak- szervezet reméljük utolsó levelét, amely fényes jelent és ragyogó jövőt ír le a Mátravidéki Fémművekről. Mi most leírjuk az igazat. A munkástanács szervezésekor elmondtuk a gyári kollektívák előtt, hogy hét hónap múlva gyárzárás, ha nem bocsátunk el 1500 dolgozót (ez igazgatói vélemény). Ma örülök a féléves eredményeknek, gyorsan változott minden, Németh úr mosolyog, kezel a dolgozókkal, prémiumot ad, de arról sem Ön, Bátka úr, sem Németh úr nem beszél leveleiben, hogy a leválni készülő füzesabonyi gyáregység termelte meg a féléves prémium 90 százalékát. Nem kétséges, hogy a törzsgyárnak megfelelő stratégia hiányában be kell zárni kapuit, ha 1991. január 1-jével a füzesabonyi gyáregység leválik, amely maga után vonja a létszám-leépítéseket és az elbocsátásokat is. Bátka Úr! Tagságát tájékoztatta-e vajon, hogy amíg nekik átlagban 7-8 ezer forint fizetésük van, addig Ön a tagdíjakból 20.500 forint fizetést kap, plusz prémiumot. Kérdésünk:így hogyan várhatnánk el öntől a vezetés felé övalatti ütéseket, bátrabb kritikát. De sorolhatnám, közérdekű bejelentésemhez sem volt véleménye Önnek. Nem titkolt szándékunk, hogy a korumpálódott vezetőket föl akarjuk állítani, és önökre, szakszervezetekre majd becsületes tagságuk mondja ki a halálos ítéletet (bizonyíték: kilépések sorozata). Vajon ezeket a prémiumokat a dolgozók kapták volna-e meg, ha a munkástanács nem ilyen arrogáns és agresszív? Önök legutóbbi gyűlésükön is a vezetői prémiumokat szavaztatták. A munkástanácsnak meg sem kellett volna alakulni, ha önök keményen és radikálisan lépnek föl a korrupció és a kommunista rendszer vezetői által előidézett infláció visszaszorítására. Bátka Úr! Igaza van a füzesabonyi gyáregységnek abban, hogy amit ők megtermeltek, azt ne a siroki nomenklatúra vegye fel helyettük. A munkástanács ígéri Önnek, hogy ezután még keményebben, és radikálisabban lép fel a dolgozóinkat irritáló jelenségekkel szemben. Nem akarunk mást, csak nyugodt, egészséges vezetőcseréket. És igaza van Önnek, ezt már csak szemtől-szembe illik kimondani. Igaz, vezetőink ehhez nem szoktak hozzá az elmúlt negyven évben, ugyanis nekik a demokrácia szó életidegen. De leírjuk a Tisztelt Olvasóknak, hogy a siroki szakszervezet különböző (rongy, szörp, kávé, hűtőpult) akciókkal jelzi, hogy létezik. Munkástanácsunk véleménye az, hogy inkább igazi érdek- védelmet nyújtson, de ezt nem tud. Miért? Majd ha Bátka úr is 8 ezer forintot vinne haza három műszakban a családjának, akkor tudná csak igazán az ön által irányított szakszervezet tagjainak érdekét védeni és képviselni. Budapesti gyűlésünkön egyesült a három irányzat, és megalakult a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Az elfogadott tervezet néhány pontjára felhívnám figyelmüket: — a vállalatvezetők elszámoltatása, — a vállalati és üzemi vezetők kiválasztása. — a munkástanácsok szövetsége saját magától szerveződött, a független és legitim szakszervezetekkel együttműködve kíván fellépni a munkavállalók védelmében és a munkáltatók érdekképviseleti szervezete az MSZOSZ ellen. Mementóként: csak annyi esélyt a munkásnak a tulajdonhoz, amennyi a kivételezett vezetőknek, a meggazdagodott spekulánsoknak biztosítva van. Tisztelettel: Mikola József képviselő Mátravidéki Fémművek Munkástanácsa' * »1 A vitában eddig megszólalt a munkástanács, a vezérigazgatónak címezve nyílt levelét, az válaszolt (a július 20-i számunkban jelent meg), majd hozzászólt a vállalati szakszervezeti bizottápg titkára (július 24-én), s most erre válaszol a munkástanács képviselője. Úgy érezzük, a kör bezárult, s olyan kérdésekkel, amelyeket elsősorban vállalati szinten kell megoldani, ne terheljük a közvéleményt. Ezért ezt a vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. (A szerk.) Egyre nagyobb a zsúfoltság Egerben, a Kertész utcai lengyelpiacon, amely nemcsak túl messzire esik a városközponttól, hanem környezete is riasztó. Ahol eny- nyien szeretnének olcsóbb árucikkekhez jutni, illene a higiéniával is törődni.Gondolva a polgárok sokaságára... (Gál Gábor felvételei) • • Üzemzavarban a lengyelpiac
