Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-04 / 78. szám

2. Hírlap 1990. július 4.. szerda Az inflációt erősíti a kormány gazdasági csomagterve Pillanatok az ülésteremből (Fotó: Perl Márton) Maratoni vita a címerről (Folytatás az 1. oldalról) Vagyonügynökségnek. A kor­mányprogram megvalósításához indokolt, hogy az Állami Vagyonügynökség közvetlen irányítását és ellenőrzését az Or­szággyűlés helyett a kormány lássa el, a privatizáció fő irányá­nak meghatározása viszont to­vábbra is az Országgyűlés hatás­körében marad. Ugyanakkor a privatizáció teljes körű ellenőr­zése, az állami vagyon védelme megköveteli az Állami Vagyo­nügynökség hatáskörének kiter­jesztését a tanácsi alapítású vál­lalatok egy részére, különösen azokra, amelyeknél a spontán privatizáció veszélye a legna­gyobb. A miniszter ilyennek em­lítette a kiskereskedelmet, a ven­déglátást és a szolgáltatást. Vé­gezetül indokoltnak minősítette annak lehetővé tételét, hogy az Állami Vagyonügynökség a vál­lalatot ne csak gazdasági társa­sággá alakíthassa, hanem értéke­sítés céljából államigazgatási fel­ügyelet alá vonhassa. Az általános vitában először hozzászóló Juhász Pál (SZDSZ) a Gazdasági Bizottságban ki­sebbségben maradt véleményt ismertetve szükségesnek nevez­te, hogy az Állami Vagyonügy­nökség minisztériumi jogállást kapjon, s kötelező nyilvánossága megmaradjon. Eörsi Mátyás (SZDSZ) saját módosító javaslatát indokolva hangsúlyozta: a törvénymódosí­tás hihetetlen horderejű, hiszen az ország vagyonának túlnyomó részét vonja az Állami Vagyon­ügynökség felügyelete alá. Csépe Béla (KDNP) egyetér­tett azzal, hogy az Állami Vagyonügynökség működtetése tipikusan kormanyfeladat, de szükség van a Parlament fel­ügyeletére. Azon véleményének adott hangot, hogy az operatív irányítást, beleértve az Állami Vagyonügynökség vezetőjének kinevezései, a kormány kezébe kell letenni, ugyanakkor a Parla­mentnek folyamatosan ellenő­rizni szükséges a vagyonügynök­ség tevékenységét. Pál László (MSZP) kifejtette, hogy pártja egyetért a privatizá­ció folytatásával, sőt gyorsításá­val, s ezen belül a kormány szere­pének növelésével. Ugyanakkor fenntartását fejezte ki azzal kap­csolatban, hogy az állami, illetve a volt állami tulajdont rövid tá­von kormánytulajdonná alakít­sák, hogy a szükséges törvények megszületéséig így akadályozzák meg a nemkívánatos spontán (Folytatás az 1. oldalról) vényjavaslat döntési joggal ruház fel bizottságokat, bizonyos vá­lasztmányokat, ez azért lenne helytelen, mert mindenképpen korlátozná az önkormányzati testület tevékenységét. Magya­rul: olyan szerepék alakulnának ki, amelyek hasonlítanak a régi végrehajtó bizottságok működé­sére. — Az említett aggályok közül melyek a legégetőbbek? — Már most látszik, hogy tisz­tázatlan a gazdasági források kérdése. Szintén jól látható gond: nem említi a javaslat az ön- kormányzati vagyont, mint a működési feltételek egyikét. De szabályozni kellene azt is, hogy például a közérdekűség kérdésé­ben kiderülhet, van-e a polgár- mesternek ilyen joga, s ez helyes­privatizációt. Különösen aggá­lyosnak nevezte az ilyenfajta el­járást a leendő önkormányzati tulajdon esetében. Szerinte ehe­lyett szeptember végéig morató­riumot kellene hirdetni az ön- kormányzatok tulajdonának spontán privatizációjára. Azt azonban semmiképpen sem il­domos kimondani egy hosszú távra vonatkozó törvényben, hogy központi szerv fog az ön- kormányzatok helyett gazdál­kodni. Szalay Gábor (SZDSZ) egyetértett azzal, hogy a privati­zációval a szakmailag profi vagyonügynökséget bízzák meg. Ugyanakkor szükségesnek véli, hogy a törvénybe bekerüljön: a privatizációból ki, milyen mér­tékben részesül. Ellenkező eset­ben ugyanis félő, hogy a módosí­tással biankó-csekket kap a kor­mány. Botos Katalin pénzügyminisz­tériumi államtitkár szerint nem kell megijedni attól, hogy a mó­dosítással biankó-csekket ír alá a Parlament, hiszen a privatizáció­ról további törvények fognak rendelkezni. Éppen ezért meg­alapozatlannak nevezte, hogy a privatizációs részesedés arány­számait rögzítsék a törvényben. A vitát ebédszünet vágta fél­be. A hosszúra nyúlt ebédszüne­tet követően Szabad György be­jelentette, hogy a keddi ülésna­pon a népszavazással kapcsola­tos javaslatról nem tudnak dön­teni, mert a Házbizottság ülésén több módosító indítvány hang­zott el, és azokat még az illetékes bizottságoknak meg kell vitatni­uk. Egyúttal azt is közölte, hogy a Házbizottság szerdán 14 órára rendkívüli plenáris ülésre hívta össze a képviselőket. Ezt követően az ülésnap dél­utáni szakasza — megszakítva az Állami Vagyonügynökséggel kapcsolatos törvénymódosító ja­vaslat vitáját — az interpellációk megtárgyalásával folytatódott. Haraszti Miklós (SZDSZ) a sajtóprivatizációval kapcsolat­ban interpellált a miniszterel­nökhöz. Mint mondotta, arra szeretne választ kapni Antall Jó­zseftől, hogy a Magyar Nemzet című napilap privatizációjával kapcsolatos események megfe­lelnek-e a nyilvánosság, a pártat­lanság és az egész nemzeti érdek szolgálata követelményeinek. A képviselő kifejtette, hogy véle­ménye szerint a kormány pártér­dekek szolgálatában avatkozik bele a sajtó, pontosabban a Ma­e... Eldöntendő továbbá, hogy milyen legyen a megyerendszer: önkormányzati, hivatali, avagy a kettő egymást egészítse ki. Ebben bizony még sok vita várható... — ...S vajon meddig húzódhat ez a parlamenti vita? — Szerintem még egy jó hó­napos vita várható. — Ezzel be tudja tartani a vál­lalt határidőt a Parlament? — Be kell, ezt be kell tartani, ebben egység van a pártok kö­zött... * A „házimunkán” kívül időn­ként más feladatot is vállal a kép­viselő. Dr. Baranyai Miklós (MDF) például véradást szer­vez: — A Magyar Vöröskereszt hívta fel a képviselőház figyel­gyar Nemzet privatizációjába. Ántall József miniszterelnök vá­laszában elöljáróban hangsú­lyozta, hogy a Magyar Köztársa­ság elismeri és támogatja a vállal­kozás jogát és a gazdasági ver­seny szabadságát. A kormány e rendelkezés szellemében járt el a képviselő által felvetett esetben is. Ezután ismertette a Magyar Nemzet privatizációjával kap­csolatos tárgyalások időpontjait és eredményét, majd kijelentet­te, hogy a kormányzat nem pró­bálta befolyásolni a tárgyaláso­kat azért, hogy a lap a kormány számára politikailag elfogadha-. tóbb ajánlatot válassza. Semmi­lyen utasítás nem született a tár­gyalások leállítására, sőt éppen arra tettek javaslatot, hogy ne csupán egy, hanem több ajánla­tot mérlegeljenek. A miniszter- elnök szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a kézi vezér­lést ő sem tartja kívánatosnak, és ugyanígy ellenzi, ha az állami tu­lajdonból származó jogokat bár­ki pártpolitikai célok érdekében gyakorolja. Ugyanakkor a kor­mány felelős azért is, hogy a pri­vatizációs folyamatok ne a nem­zet érdekével ellentétesen men­jenek végbe — fejtette ki. Még mielőtt negyed hét után Szabad György az ülésnapot be­rekesztette volna, Ráday Mihály (SZDSZ) képviselőnek rendkí­vüli ügyben adott szót. Az ismert városvédő okulásképpen el­mondta, hogy hétfőn a Parla­ment folyosóján hagyott táskájá­ból eltűnt teljes havi jövedelme. Felhívta képviselőtársai figyel­mét arra: vigyázzanak jobban értékeikre. A teremben többen bekiabálták, hogy összeadják a énzt, lévén Ráday négygyerme- es nagycsaládos. Ezt Tarján Lászlóné államtitkár meg is fo­f almazta, javasolva, hogy fejen- ént mindenki 100 forintot ad­jon e célra. Erre olyan hangok hallatszottak, hogy ez bizony ke­vés lehet, ha ténylegesen a teljes havi jövedelmet óhajtják össze­adni. A problémát Szabad György oldotta meg, mondván: visszatérnek a kérdésre, hiszen amúgy is kevesen vannak jelen az ülésteremben. Majd ténylegesen berekesztette az ülésnapot. Az Országgyűlés szerdán a rendkívüli ülésszakba iktatott rendkívüli ülésnappal délután kettőkor folytatja munkáját. A napirenden szerepel többek kö­zött a köztársasági elnök megvá­lasztásának módjáról döntő nép­szavazás időpontjának kitűzé­se. mét, hogy aggasztó a hazai vérel­látás helyzete. Példaértékű lenne hát, ha a honatyák is beállnának az önkéntes donorok közé a júli­us 17-re és 31 -re szervezendő vér­adáskor. Mint orvos is tudom — mondta —, hogy a gyógyító-, életmentő munkához egyre több vérre van szükség, s az elmúlt év­ben jelentősen csökkent az adott, begyűjtött mennyiség. — Ön, mint az egészségügyi bizottság alelnöke, bizonyára jó példával áll majd elöl... — Ha jól számolom, olyan húsz alkalommal adtam már vért, most is ott leszek, s bízom benne, hogy száznál többen is követnek majd a Parlamentből is. Reméljük, otthon a választó- körzetekben — ugyancsak... Szilvás István (Folytatás az 1. oldalról) sági választások után három hó­nappal kell megtartani. Mind­ezeket figyelembe véve újólag le­szögezte, hogy nincs jogi akadá­lya a helyhatósági választás és a népszavazás egyidejű megtartá­sának. Ha viszont július 29-én tartanák a népszavazást, az eleve annak meghiúsításához vezetne. Horn Gyula a továbbiakban szólt a vidéki lapok privatizáció­jával kapcsolatos problémákról is. Ismételten beszámolt arról, hogy a Szocialista Párt állásfog­lalást juttatott el ezzel összefüg­gésben a kulturális bizottsághoz, amelyben az MSZP jelezte: le­mond ezekről a lapokról, hogy az érvényes törvények szerint privatizálni lehessen azokat. Idézte a privatizációt vizsgáló al­bizottság egyes megállapításait, amelyek szerint nélkülözhetet­len a külföldi tőke bevonása, il­letve a privatizáció felgyorsítása. A bizottsági véleményre rea­gálva, pártja álláspontját ismer­tetve kijelentette: más pártok se vonják befolyásuk alá ezeket a lapokat. Szorgalmazta, hogy a lapok privatizációjával összefüg­gő bevételek az államot illessék meg, s javasolják, hogy a privati­zációs szerződések ellenőrzésé­ben vegyenek részt a sajtó-albi­zottság tagjai. A pártot e tekin­tetben a teljes nyitottság jellemzi, s azt kívánja, hogy szeptember 1-jével fejeződjön be a megyei lapok privatizációja. A sajtótájékoztatón Békési László volt pénzügyminiszter a kormány által beterjesztett 1990. évi, pénzügyi egyensúlyt javító — az MSZP-s képviselő szerint „kvázi” — csomagtervet bírálta. Pártja szerint a csomagtervben elsikkadnak a lényegi összefüg­gések, nem lehet ténylegesen megítélni, hogy a tervek között szereplő intézkedések ténylege­sen mennyi haszonnal járnak. Az intézkedési csomagterv nem­hogy fékezné az inflációs nyo­mást, hanem felerősíti azt. Kifej­tette egyúttal, hogy a kormány eredetileg meghirdetett antiinf­lációs politikája és annak gya­korlata között ellentmondás mu­tatkozik. Békési László úgy ítélte meg, hogy a benzin 20 százalé­kos áremelésének nincs közgaz­dasági tartalma, legalábbis a je­lenlegi bevezetésének. Az már lehetséges viszont, hogy 1991- ben szükségessé válna ez az in­tézkedés, de most indokolatlan. Számítási tévedésnek nevezte, hogy a múlt héten bejelentett ár­emelések 1,7 százalékkal növelik csupán a fogyasztói árindexet; számításaik szerint ez 5 — 6 szá­zalékos fogyasztói árszintnöve­kedést jelent. S hogy ne csak bí­ráljon, megfogalmazta azt is, hogy a csomagtervben szereplő intézkedések helyett pártja mit látna célszerűnek, bár ezeket a megjegyzéseit is bírálatokhoz kötötte. így szólt arról, hogy a csomagterv nem foglalkozik a decentralizált pénzalapokkal, amelyekben 90 milliárd forint nyugszik. Nem háborgatja a la­kásfinanszírozás kényelmetlen kérdését, és emiatt másutt akarja megkeresni azt a 4,5 milliárd fo­rintot, ami a kamatadó elvetése miatt kiesik, illetve figyelmen kí­vül hagyja a védelmi költségek csökkentéséből és a társadalom- biztosítás többletbevételeiből adódó forrásokat. Békési sum- mázata: a csomagterv egyes ele­mei nélkülözhetetlenek, más ré­szei viszont közgazdaságilag tel­jesen indokolatlanok; megvaló­sítása kiszámíthatatlan követ­kezményekkel jár. (MTI) Hagyományok és történelmi értékek... A párt egysége a tét (Folytatás az 1. oldalról) Bírálta a sajtót, amely gyakran ad helyet — mint mondta — a szocializmus és a kommunista párt elleni támadásoknak. A saj­tó általa bírált része szerinte azoknak a reformátoroknak tap­sol, akik „szétverik a pártot”. Ugyanezek a sajtóorgánumok sütik rá egyesekre Ligacsov sze­rint a konzervativizmus bélyegét. Nagy tapsot váltott ki a terem egyik részéből felszólalásának az a része, amelyben az Oroszor­szági KP-t és a hadsereget táma­dókkal szállt szembe. Leszögezte, hogy nem lát al­ternatívát az átalakítás politiká­jával szemben, önmagát pedig sem konzervatívnak, sem radi­kálisnak nem tartja, úgy véli: ő realista. Akkor, amikor a foko­zatosságot hirdeti, nem a lassú­ságnak fogja pártját. Nehéz volt az első másfél nap alapján megítélni az ülésterem uralkodó hangulatát. A PB-ta- gok felszólalásai után másodszor vonult le ugyanis felszólaló az emelvényről dübörgő taps köze­pette. Az első tapsvihart még hétfőn az a Jakovlev aratta, aki­nek helye — ha Ligacsovot a pártvezetés politikai színskálájá­nak egyik szélén helyezik el a megfigyelők — a Ligacsowal el­lentétes oldalon van. Ligacsov után kapott szót Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter érzelmektől fű­tött beszédben jelentette ki: nem tart igényt feltétlenül arra, hogy ismét beválasszák a legfelsőbb vezetésbe, mert „nem kötelező ott ülnie”. Síkraszállt az erős, de nem ál- lig felfegyverzett hadseregért. — A külpolitika eredményeként el kell érni, hogy az országnak ne legyenek ellenségei. — Kelet- és Közép-Európa változásai kap­csán megvédte azt a szovjet állás­pontot, hogy az ország nem haj­landó beleavatkozni a térség ál­lamaiban végbemenő folyama­tokba. A német egység ügyéről azt hangoztatta, hogy nem lehet megbízható az a garancia, amely egy nagy nemzet mesterséges megosztottságára épül. A külügyminiszter után Jurij Maszljukov miniszterelnök-he­lyettes, az Állami Tervbizottság elnöke beszélt elsősorban a gaz­dasági reform kérdéseiről. Az ország vezetése — mondta — a válságból a gazdaságirányítás közgazdasági módszereivel ke­resi a kiutat. A feladat az, hogy a lehető legkisebb veszteséggel le­hessen kijutni abból a patthely­zetből, amelyben jelenleg van az ország. Arra utalt, hogy az irá­nyítás régi formája már, az új még nem működőképes. Maszíj ukovot Vitalij Vorot- nyikov váltotta fel, aki a közel­múltig az OSZSZSZK parla­mentjének volt elnöke, s akinek tisztét Borisz Jelcin vette át. A politikai vezetésben játszott sze­repéről szólva elmondta, hogy hosszú évekig ő is elfogadta azt a tételt, amely szerint a társadalom minden kérdését előzetesen a Politikai Bizottságnak vagy a KB Titkárságának meg kellett vitat­nia, el kellett döntenie. Az oroszországi szuverenitás­ról kifejtette, hogy az nem lehet öncél, viszont a kitűzött célok el­érésének elengedhetetlenül fon­tos eszköze. Beismerte, hogy ko­rábban kételyei voltak az Orosz- országi KP szükségességével kapcsolatban, de ma már úgy íté­li meg, hogy egyértelműen he­lyes döntés volt a párt megalakí­tása. (MTI) G y 0 r s I i s t a Hivatalos lottó tárgy nyereményjegyzék a júniusi hatos lottó juta­lomsorsolásáról. A 99. heti nyertes szelvények számai és az azokra kihúzott nyere­mények: 5 012 230 F VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 025 403 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 038 576 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 051 749 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 064 922 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 078 095 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 5 091 268 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 157 133 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 170 306 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 183 479 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 196 652 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 209 825 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 Fii 5 222 998 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 249 344 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 262 517 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 275 690 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 288 863 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 302 036 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 315 209 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 5 328 382 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 354 728 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 381 074 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 5 394 247 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 420 593 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 433 766 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 486 458 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 539 150 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 552 323 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 565 496 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 5 578 669 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 605 015 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 618 188 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 631 361 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 644 534 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 5 684 053 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 710 399 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 723 572 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 736 745 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 749 918 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 763 091 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 776 264 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ J----- V» H árom műszakos munkakörbe karbantartó villanyszerelőt veszünk fel. Baromfikeltető Vállalat Eger, Szövetkezet u. 2. 5 789 437 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 802 610 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 828 956 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 842 129 SZERENCSE-UT./30 000 FT/ 5 855 302 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 868 475 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 894 821 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 921 167 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 5 934 340 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 960 686 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 973 859 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 5 987 032 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 10 360 468 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 10 373 641 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 10 386 814 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 10 399 987 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 10 426 333 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 10 439 506 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 10 465 852 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 10 492 198 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ 10 505 371 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 10 584 409 VÁSÁRLÁSI UT./10 000 FT/ 31 924 669 VÁSÁRLÁSI UT./ 9 000 FT/ 40 526 638 VÁSÁRLÁSI UT./ 5 000 FT/ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy id. SÖVÉNYI GÉZA elhunyt. Drága halottunk temetése július 4-én 10 órakor lesz az egri Kisasszony temetőben. A gyászoló család Köszönetét mondunk mindazoknak, akik SUMI ANDRÁS temetésén részt vettek, fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom