Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-21 / 93. szám

1990. július 21., szombat Hírlap 5. Szerelem — Te beteg vagy? — kérdezte a fiú. — Aha, egy kicsit — válaszolt a lány. — Akkor jó, mert mi testvérek vagyunk — lelkendezett a srác. — Biztos így van, ha Te mon­dod — felelte a lányka. Ezután a fiú puszit adott a lánynak, a lány a fiúnak, és kézen fogva elindultak a kijárat felé. Mindez egy orvosi rendelőben történt, két kiscsoportos gyerek között. Mamáik csak addig voltak megrémülve, míg csemetéik elő nem kerültek. Ezután a szülők egymás mellé ültek a váróban, s a gyerekek továbbra is sétáltak, kézen fogva. Szabó Sándor Kisvasút, magyar módra Működik, vagy végleg megszűnik? A magasra nőtt fű, a vékony rozsdaréteg, ami a váltókat és a síneket befedi — mutatja, hogy a kisvasutat régen nem használták. Régen a munkásokat szállították vele Egerbe, a turistákat Felső- tárkányba. Most az erdőgazdaság fenn­hatósága alatt áll 1991. decem­ber 31-ig. A tanácselnök szerint jó lenne felújítani, de ez már húsz éve is 15 millióba került volna, ami azt jelenti, hogy ma mintegy 100 millió forint kellene rá, hi­szen a síneket fel kellene szedni, a helyébe újat rakni, a pályát meg kell tisztítani a gaztól, és a moz­donyokat, kocsikat is rendbe tenni. Szerinte is csodálatos dolog lenne, ha újra működne, de nem sok reményt lát rá, mivel nincs meg a felújításhoz szükséges pénz. Szilvás Gergely Érettségizem Az érés olyan biológiai folya­mat, amelynek során az ember­ben különböző belső kiválasztá­sú szorongások alakulnak ki, meglehetős szövődményesen. Ilyen szövődmény lehet például egy kényszerűtlen fogyókúra, vagy egy nagyon is kényszerű, sőt érettségi... Már túl vagyunk az írásbelin, a felkészülés derűs időszaka ha­mar elröppen, s már itt a kutyára a dér, diákra az érettségi elnök. Általános meglepetésre az első számú közellenségről kiderül, hogy nem is emberevő, de a gyengébb nem alaposan felké­szült tagja... Az érettségi megnyitón a meg­érlelendő diákság mellett felso­rakozik a tanári kar is, akik kö­zött van, aki jobban izgul tanít­ványainál. Most az osztály notó­rius elkésői sem hiányoznak, itt toporog mindenki kifogástalan öltözetben és kifogástalan meg- fogadalmakkal, hogy tudniillik, mi történik, ha... Legtöbben a banketten elfogyasztandó szesz­mennyiséget fokozzák, egyre na­gyobb elszántsággal... Már el­hangzott, hogy ki mikor járul a bizottság elé, és várakozásaim­mal ellentétben én az utolsó helyre kerülök, de sebaj, több is veszett Mohácsnál. Te jó ég, hogy is van ez a tétel?!... Érlelődöm, aszalódom az öl­tönyben, csokornyakkendőm bájosan fityeg bele a világba, elő­kelő díszemet legszívesebben a pokolba kívánnám, de az elegan­cia része ennek az egésznek, mint Ali pasa és az egri nők... Egyébként az egri nők most itt szoronganak mellettem, és nem hiszik, hogy bármit is elérnének holmi forró levesekkel és szur­kokkal. Bár, ha rajtuk múlna, ki tudja... Érik a szőlő, hajlik a vesz- sző: hát csak görbüljön!... Ilyen hangulatban telik a délelőtt, ta­nulni már nem nagyon érdemes. Lassan megérek, de a színem ép- penhogy alapszín, szép sárga. Végre három óra körül szólítják az utolsó jelöltet, jobb szeretnék valahol máshol lenni. De már benn ülök, előttem a kihúzott té­tel, mögöttem négy év, így vágok neki az ismeretlennek... ...hogy aztán este fél hétkor egy hosszú sóhajjal szálljon el minden gond és fáradság, és minden egyéb, amelyet már érett fővel siratunk meg az érettségi banketten, ahol a félhomály jóté­konyan felejteti el a kamaszköny- nyeket, és fényesítgeti az emlé­ket. Már hajnalodik, mikor egy maroknyi ember búcsúzkodik egymástól, lucskosra ázva az esőben, de az eső nem törődik velünk, csak a nyomainkat mos­sa el, egyre gyorsabban és felis- merhetetlenebbül. Kácsor Zsolt Az UFO, a szenzáció f Jz) OSfOert feát tap '30. V1I.13. mil .............I!......................mil..—>wmmmmmmymmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A T 1 8 ő S I ti J S 1 t » #**»**«*#»* 4* « * * « * * * * *» «C » « * » * » Ht * t<t>orS#n,ho» «gykor »<s*MI« n«k • MSsg Mion Í* K<sr<5t* t«j«s • <,4ptr6r>$, ujsig *!»«*,0tv«*»4flyOS,tS ittm tuéja ttisnl «x «*fear,«art töStlftylr« <!#* mtilt. Itt a tá&or!í*it,hol pl Hangák ras>k«sD*,»lkápp*<s Szán t»S#p#tlk«i «ton 8«jt« E<m Círíonyl Hínsitnak, Kovtct Sr8)t ran<!«*»«art *«« árt t««*tf,e*ak agy feata Mr­Msx,*M káptalan átlátni • világ fONánt«ff dolgait, Itt a 1Jfcorbdfl,f>ol Gyöngyös!-$*nyi gátban sa«t raggaltzlk, mrf olyankor »ár »itaéuor alszik «I -hajnalban pákarxtats grafikusoknak kaávaz a lapjlráa.aklk arö*Skfc«n kát ol­dal fajlácát *«graj*olják„»«já taváMHIbfeanaek tatbaII-labdá­jukkal. » Itt a táborb'an<hal a nyurga fSasarkasxtS utoljára tudja »•9**1 karai ás kova az újságba—á «aga *«« ra*t, Zsoltival jár folyton boltba,tsoarf Skat mtr a falu- agáit nap kopog a*;Jrá- 3áp,«ág *#tát*ááakor I* másolja Erik* a *x«bá*»fntát,Igán csi­nos szoknya kászOI, Itt a táborban,hol a kosztra Igazán naa lakat panasz,csu­pa jdltápláit,pirospozsgás,álatvlááa listai törölgatl átkaid* aiátt szál»áfájával az av0a*ika*t|ás ál agászságsa álstaááot, Ital ns« folyik,clgarsttafSst na* száll az ág faiá,csupán agy stbsnysgoibstá taroiatrál,*»*iyik *«st szát «•» áráaasl,faszunk tovább. * itt a táborban,hol napok át« tarvazibk az ájataksi tarát, »annánk * csillagos ág alá,lábunk tapadná a saras toldat,altá- vaánánk,ás romantikusán fálnánk a «aávátálinaa távsdQnk at,ás na* fáiS/ik # »«dvátái ro»»«tlkuiin,»*rt itt a táborban a «ár aalltatt újság kász#l,*iv**»*l»***<«f**»l« *•• tuája tannl az •«bar,satöbbi,»art t*l#pátia,f5**«rk»«*tás,*tabá*«lnta,pobár- tbrlás.pfngpotáa.ssras'fáid tapadása «Ind azt »agitlk, ‘ iát i táborban az 'az wjsig káazöl, Ezt most ŐK írták... Azt írni egy táborról, amit részben mi magunk szerveztünk, hogy: sikeres volt — eny­hén szólva önteltség. (Még akkor is, ha tényleg az volt...) Azt írni egy táborról — még mindig ugyanarról —„ ogy kedves volt, vidám és emlé­kezetes, és mennyi hasznos, és mennyi szép, és mennyi barátság, szerelem — na meg munka... — ez már valamivel jobban hangzik. De még mindig nem egészen korrekt. Ügyhogy most egészen szárazon: a Heves Megyei Hírlap és a Demisz Eger városi szervezete megtartotta (megcsinálta, lebonyolította, megszervezte...) egyhetes ójságí- rótáborát, Felsőtárkányban. Az ott született írásokból adunk közre most egy oldalnyit. (Adhatnánk többet is, de a lapszélek behatárolnak...) latömbhöz, majd keserű kiábrán dultsággal vettem tudomásul, hogy ez legfeljebb egy kommu­nista ideológiai meteorit, amely „megrengette a világot”. Közelebbről szemlélve, a. mo­numentális kődarabból kibonta­kozik egy rendületlen arc, Há- mán Katóé: kőkemény tekintet, határozott vonalú száj, szóval, sugárzik róla a kommunizmus megdönthetetlen ereje. „Hűség a néphez, hűség a párthoz” véső­dik belém a tartalmas felirat. Hű­ség a párthoz. Hmm..., de me­lyikhez is? Manapság már elég könnyelmű cselekedet lenne csak azt írni: a párthoz. Hiszen vannak már kisgazdik, Mesze­sek, szabadkozó demokraták, sőt még „nyugodt erőnk” is. Ezért azt hiszem, ezt az aktuali­tását vesztett, roppant művészi értéket el kellene tüntetni vala­hová, hogy ne hirdesse egy bu­kott diktatórikus rendszer félel­metes nagyságát. Csak egy a probléma: mázsás súlyú, szikla­szilárd szocializmusunkat még mindig oly nehéz eltávolítani... Talán csak egy daru kellene? Jung Anna Egy csodacsatár vallomása A demokrácia kiszélesülésé- vel egyre több tény és bizonyíték látott napvilágot az UFO-król (Undentifiled Flying Object), vagyis az azonosítatlan repülő tárgyakról. Eredetükről több fel­tevés is van. UFO néven az idegen világból érkező látogatókat és járműve­ket ismeri a földi ember. De töb­ben ezt nem fogadják el. Ők azt tartják, hogy a pénzt és a feltű­nést kívánó emberek munkája ez, amellyel meghódítják a Föld lakosságának nagy részét. De miért nem bizonyosodnak meg erről? Megadom a választ. A mai társadalmi rendszerek­ben hatalmas a kapzsiság, harco­sai attól félnek, hogy ha létrejön­ne egy kölcsönös, mély kommu­nikációs eszmecsere, akkor való­színűleg megváltoznának az alapvető társadalmi osztályok, s így ők elveszítenék hatalmukat és vagyonukat. Tehát szerintük amiről ők nem beszélnek, vagy tagadják, az nincs is. De jó lenne nekünk, ha ezek az „ufonauták” tényleg fölven­nék velük a kapcsolatot? Ez kétségtelenül kétélű kér­dés. Mi történik, ha „ők” a jövő­ben megpróbálják leigázni a Föl­det. Ilyen esetben a kapcsolatfel­vételt messze el kell kerülnünk. No de mi van akkor, ha az eljö­vendő világbékét tartják a ke­zükben. Elgondolkoztató!!! És...félelmetes. Kohári Péter Vár állott... A ház feltételezéseim szerint az öltöző lehet — homlokzatán öles betűkkel hirdeti: Dózsa TSZ SK. Előtte még — de ezt már csak közvetlen közelről, vagy egészen éles logikával lehet kita­lálni: Felsőtárkányi. Aztán a két kapu jelzi, hogy itt pályának is kell lennie, s hosszas keresgélés után rá is találok. Előzetes becs­léseimet messzemenően alátá­masztják a kis srácok által el­mondottak, miszerint az aréna természetes eszközökkel van nyírva. Még tőlük érdeklődöm, hogy végzett a csapat, meg hogy ki a sztár... Ki a csodacsatár? ...egymást felülmúló lelke­sedéssel bizonygatják, hogy a Berci még az NB I-ben is megáll­ná a helyét, a többiek a Pistára esküsznek. Abban már nem tud­nak a segítségemre lenni, hogy merre induljak a fölkeresésükre — hiába, nagy falu ez —, bár sok lehetőség nincs. Természetesen a helytelen irányt választom, majd egy korosodó néni világosít fel, hogy „amarra fiam, a városon túl, a cigánysoron.” De a Berci nincs otthon. A motor a hobbija, most is eme szenvedélye szólítot­ta el. Az otthonmaradottakkal megbeszélem, hogy majd holnap délelőtt jelentkezem. Nem kis meglepetésemre fény derül egy sejtésemre, miszerint egy utcával odébb is lakik egy focista. Kérde­zik, ő jó lesz-e? Állok az alkura, bár a csodacsatár, azért, ugye... A lakás barátságos Csengő híján, na meg a kutyá­tól való félelmemben körbejá­rom a házat, s egy, a kertben tüs­ténkedő nőt szólítok meg. Éles logikámmal, a „fiam, keresnek” — kiáltásból azonnal rájövök a hölgy kilétére. Már el is készül­tem a legrosszabbra, mikor Bo­tos Attila barátságos hangja tes­sékel be. Játék, ingyen Elcsevegünk a bajnokságról, elmondja, hogy tizennyolc éves, Aki túlélte Lenint... A felsőtárkányi régi KISZ-tá- lusában készült szobor. Először bor művészi világát gazdagítja „meteorit” felkiáltással odaro- egy, a „szocialista realizmus” stí- hantam a fent nevezett szik­az MTH-ban végzett, s most nincs állása. — Kapsz valami juttatást a já­tékodért? — Semmit. — Még csak egy sört sem? — Nem. — De vajon akkor mi motivál egy, a körzeti bajnokságban sze­replő, ráadásul munkanélküli fiatalembert, hogy hétről hétre izzadjon a győzelemért? — Egész egyszerűen — mond­ja, mintha mi sem lenne termé­szetesebb —, hogy szeretek fo­cizni. Haverokból áll az egész csapat. — Támogató? Például a busz cehjét ki állja? — Kocsival járunk mindenho­va. — Nincs igény Felsőtárkány­ban a sportra? — Dehogynem. Hat-nyolc- száz néző jár ki a meccsekre, rá­adásul igazi karneváli hangulatot varázsolnak, pénztárszalag, ko- lomp, duda... Nincs más. Nem is edzünk, csak esténként járunk össze focizni. Következő kérdé­sem előtt gyorsan körülnézek, nincs-e bicska a közelben, mely esetleg a hátamban találna ott­honra... — És idegenben? Nem kezde­nek ki amiatt, hogy cigány vagy? — Néha. De nem foglalkozom vele, bár rosszul esik. Beszélgetünk még a vb-ről, aztán azzal válunk el, hogy sok sikert, meg gólokat... Megszólal a csodacsatár Később megjön a Berci is. Kö­ré seregük az utca apraja-nagyja. Hiába, a sztár ugye, sztár itt is. — Hallom, jól megy a játék. — Megy — mondja, miközben a most kapott kereket igazgatja. Még egyszer megtárgyaljuk, hogy hol végeztek a bajnoksá­gon, meg hogy a Makiár elleni milyen nagy meccs volt. Sőt, bal­szélső! — Hívtak már máshová is ját­szani? — Még Egerbe is — dicseke­dik. — De jó itt nekem, nem me­gyek sehová. Itt haverokkal ját­szom, ebben lelem örömöm. — Úgy hallottam, te sem dol­gozol. — Nem. — Mégis ingyen? — Nincs pénz. Megelégszünk annyival, hogy játszunk. S hogy az embereknek jó vasárnapi szó­rakozást tudunk biztosítani. — Mennyi gólt lőttél? — Nem is tudom. Úgy kb. tí­zet. — De tea legtöbbet? — Hát én. Száguldás, a gatyám meg... Megköszönöm, láthatóan nem mindennapos vendég va­gyok. Azonnal felajánlja, hogy kivisz a táborba. Nem szeretek motorozni. Kiváltképp, ha más kezébe adom az életem. De nem sokszor adódik az ember életében, hogy egy csoda- csatár fuvarozza. Még időm sincs elhelyezked­ni, máris százhúszat mutat a kilo­méteróra. Megijedek, hiszen a li­beró a kőházban maradt. A ka­nyarban szinte a vízszintes test­helyzetet vesszük fel. Meg is jegyzem magamnak, úgy mellé­kesen, hogy csak ezt éljem túl. A tábor kapujánál nyitom ki a szám, s nagy megelégedéssel nyugtázom, hogy egészben va­gyok. Még egyszer elköszönök, majd az elrobogó gólzsák után nézek, s önkéntelenül eszembe jut, hogy ezek a fiúk csak a játék szeretete miatt csinálják, a kö­zönség kedvéért. Rádöbbenek, az NB I-ben mennyi pénzt felvesznek futball dinen. A nézőszám csak valami­vel lehet több, gólt viszont ott nem nagyon rúgnak... Farkas Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom