Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-23 / 69. szám

1990. június 23., szombat Hírlap-HÉTVÉGE 9. Kertész leszek Az ikebana, a japánok virágművészete Mi jut eszünkbe, ha ezeket a szavakat halljuk: Nissan, Toyo­ta, Mitsubishi, Akai, Fuji, Sony? Hát, igen! Japán, és ezzel együtt a japán gazdasági csoda. De hányán tudják, mit jelent a bonsai és az ikebana? Pedig ez­zel legalább ilyen csqdálni valót alkottak a kert- és virágművé­szet terén. Az ikebana szó ma már ismert Magyarországon, de tapasztala­taim szerint gyakran mást érte­nek alatta, mint ami valójában. Legtöbbször a száraz virág és más technikai anyag felhasználá­sával készült különféle ajándék- tárgyat, falidíszt. Ezek, bármi­lyen divatosak, esetleg ízlésesek is, messze esnek az ikebana „fá­jától”. Mit jelent tehát? Maga a szó, fordításban: „ vízben (tóban) virág”. Jelentését illetően ennél sokkal több. Amikor egy nö­vényt vázába helyezünk, számá­ra egy önálló világot alkotunk. Újjáélesztjük, szinte az eredeti, természetes mivoltában. Az ikebana évszázados ha­gyományú, mélyen gyökerezik, kapcsolódik a japán ember élet­módjához. Minden házban, csa­ládban találkozhatunk vele. Az ikebana japán mesterei az ötve­nes évektől kezdődően beutazva Európát, Amerikát, az egész vi­lágon elterjesztették és megsze­rettették ezt a művészetet. Ma­gyarországot a hetvenes években érte ez a „fertőzés”, és azóta szá­mos hazai művelője, szenvedé­lyes követője van. Japánban na­gyon sok ikebana-iskola műkö­dik, ahol az érdeklődők megis­merkedhetnek a klasszikus és modem stílusirányzatokkal, a készítés technikájával. Ez a sajá­tos virágművészet Japánban, il­letve Kínában született a VI — VII. században, vallásos ceremó­nia részeként. A templomokban papok által készített ikebanát ál­dozati ajándékként mutatták be Buddha tiszteletére. Kifejezte a természetszeretetét és Isten tiszte­letét. A későbbi évszázadok so­rán már nemcsak vallási célból, templomokban, hanem maga­sabb rangú vendégek fogadására is készítettek ikebanát, ma pedig egyszerűen a család örömére. A kompozíció rendszerint ünnepi, megtisztelő helyet kap a teaszo­bában, a szertartás egyetlen dí­szeként. A vairási és filozófiai alapokon nyugvó, és nekünk, európaiaknak nehezen érthető buddhizmus az ikebana fejlődé­sének folyamán több irányzatot alakított ki. Ezek mindegyike egy-egy stílust képvisel. A legis­mertebb ezek közül a négy klasz- szikus irányzat: Rikka (1. sz. kép), Seiko (2. sz. kép), Nageire (3. sz. kép) és a legfiatalabb Mo- ribana (4. sz. kép). Bármelyik módszer szerint kí­vánjuk elrendezni növényeinket, szigorú szabályokat kell betarta­nunk. A legfontosabb rendezési elv a hármas tagozódás, valamint a szimmetriától történő elhajlás. A kompozíció vonalvezetése kö­veti azt a buddhista elképzelést, ami az universumot három részre osztja: ég (Shin), ember (Soe) és föld (Tai). Ennek megfelelően alakítja ki és nevezi el a virágvá­zában vagy tálban elrendezett három fő ágat. Ezek hosszúsága, illetve mérete szabályozott, el­rendezésük viszonylag szaba­dabb. A fő ág (Shin) természeté­nél fogva fölfelé, az ég felé tart, másfélszer hosszabb, mint a vá­za, plusz a váza mélysége. A má­sodik (Soe) háromnegyede a fő ág hosszának, a Tai pedig fele az első ág vázán kívüli részének. A Shin, Soe, Tai hajlásszöge, elhaj­lása stílusirányzatonként eltérő, de ha a képeken bemutatott el­hajlási szögeket követjük, hiteles ikebanát készíthetünk. Lénye­ges, hogy ezeket a fő vonalveze­tést kialakító ágakat ún. „kitérő virág” kövesse. Olyan szerepet töltenek be, mint zenében a fő melódia mellett a hangzatok, ze­nei ellenpontok. Fontos szerepet kap az alkalmazott növény for­májú, színe, a váza alakja, formá­ja. A japánok sohasem dolgoz­nak nagy tömegű növényanyag­gal. Kedvelik a bambuszt, fenyőt, juhart, cseresznye és más gyü­mölcsfa virágzó ágát, lombos vagy lomb nélküli ágakat, gyö­keret, követ. Hazai növényanya­gunk is kitűnően használható, de ezzel már a magyar ember érzés­világát kell kifejezni. Kezdők konkrét „recept” sze­rint dolgozhatnak, bizonyos gya­korlás után felfedezik ennek lé­nyegét, és önálló kompozíciót hozhatnak létre. V. Pénzes Judit Kapásra várva... „Úgy vágyom a , mikor kivirá...” A tiszavirág a hazánkban élő negyven-egynéhány kérészfaj egyike. Nászrepülése az annyi­szor emlegetett és megénekelt ti­szavirágzás. Azért kell róla szól­nunk, mert mind a kifejlett ké­rész, mind annak lárvája halaink igen kedvelt tápláléka. A kéré­szek karcsú testű rovarok, ame­lyeknek mindkét pár szárnyuk hártyás és sűrűn erezett. A kifej­lett rovarok igen rövid ideig, sok­szor csak néhány óráig élnek, eleget téve ezalatt faj fenntartási feladatuknak. Szájszerveik csö- kevényesek, kifejlett állapotban már nem táplálkoznak. A páro- sodás és a peterakás után a rova­rok elpusztulnak, a vízfelszínt olykor tömegesen borítják. (A tiszavirágzásról tartja a nóta: „Temető a Tisza, mikor kivirág­zik...”) Lárvájuk, a kérészálca teljes kifejlődése 3 — 4 évet vesz igény­be. A folyamszabályozások és élő vizeink fokozódó szennyező­dése következtében a kérészek állománya rendkívüli mértékben csökkent az utóbbi időben. Ettől függetlenül még ma is az egyik legjelentősebb horgászcsalinak számít. Hogy helyenként csak a kecsegézők, mámázók, harcsá- zók használják csaliként, annak egyik fő oka, hogy az egyéb hal­feleségekre horgászok még nem jöttek rá, hogy nem él olyan bé­kés halfaj vizeinkben (de a csu­kát kivéve rabló sem), amely a kérészt, illetve a kéreszálcát ne fogyasztaná szívesen. Ennek egyébként hátránya is van, mert sokszor az apró halak lecsipke­dik a horogról, mielőtt a nagyob­bak tudomást vehetnének jelen­létéről. A kérész és lárvája is fe­szesek maradnak a horgon, így érthető, hogy a halászok és hor­gászok is ragaszkodnak hozzá­juk, mint csalihoz. Sokan azért nem használják, mert nem isme­rik begyűjtésének módját. Apadt vízből kézzel, kapával, lapattal, ásóval, vagy ha mélyen van, az úgynevezett üdgerre/szedhetjük. (A báger házi elkészítésének módját később ismertetem.) Az összeszedett és tisztára mosott lárva száraz, hűvös homokban 2 — 3 napig is tárolható, vízzel telt edényben tartva viszont rövide­sen elpusztul. A kifejlett kérészt közvetlenül a rajzás időszakában natúr állapotban, azt követően pedig kíméletesen leszárítva használhatjuk fel. Közvetlen felhasználása során leggyakoribb a még élő kérész­nek súly és ólom nélküli, könnyű készséggel, vízfelszínen történő felkínálása. A kapás általában zajos, felszíni rablás formájában jelentkezik. A felszíni horgászat közben kellemes meglepetés is érhet bennünket, mivel olyan fa­jú, nagy testű halakat is akaszt­hatunk, amelyek egyébként nem sorolhatók kimondottan a vízfel­színen tartózkodók közé. De a kérészt és álcáját úszós és fene- kező szerszámon is felkínálhat­juk. A kapás mindkét esetben igen határozott, de rendkívül rö­vid. Ezért a kapáson állandóan „rajta kell lenni”, egyébként a tö­rékeny állatokat egykettőre le­lopják az érdeklődő halak. Mint már említettem, a kérészálcát, ha mélyen van, első­sorban bágerral gyűjthetjük be. A báger ősi halász-horgász szer­szám, amely egy (a vízmélységtől függően) 2 — 5 méter hosszúsá­gú, erős nyélre felszerelt, 30 — 40 centimeteres csodarab. A cső alsó átmérője 13 — 14, felső át­mérője pedig 14 — 15 centimé­ter. Szükségből a kályhacsőda- rab is megteszi, de jobb, ha anya- a erősebb, alsó végén vágoél- iképzéssel. A csövet úgy kell a nyélhez erősíteni, hogy az bármi­lyen irányú mozgatásnál szilár­dan rajta maradjon. Mielőtt elkezdenénk kérészál­cák után kutatni, célszerű meg­kérdezni a helyi horgászokat, ha­lászokat, hogy hol van jó kéré- szes (’’szakadt”) part. Általában keressük meg a meredek, kemé­nyebb, agyagos-márgás partré­szeket. Alacsonyabb vízállás esetén egyébként a kérészálcák árulkodnak jelenlétükről: az agyagos-márgás partoldalon sű­rűn egymás mellett fél-egy centi- méteres lyukak, kérészjáratok tömege látható. A kérészszedés sokkal köny- nyebb és gyorsabb, ha csónakból végezzük. A vízfolyás irányába állított csónak orrát és farát ki­kötjük a kérészespartba vert ka­rókhoz. A csónak farán a kötést addig lazítjuk, amíg a víz folyása a csónakot derékszögbe nem for­dítja a parttal szemben. Ezután a csónakban állva, a vízfolyás irá­nyában megkezdjük a bágerezést. A kérészálcák gyűjtése egyben természetes etetésnek is tekinthe­tő, mivel a bágerezéskor a szer­számból mindig hull ki annyi ép és sérült kérészálca, amely igen rövid idő alatt odavonzza a kör­nyék halait. A begyűjtött sérült és nem megfelelő méretű álcákat, to­vábbá azokat, amelyeket a hor­gon a halak megrágtak, célszerű az etetőanyagba bekeverni. Végezetül megemlítem, hogy a halak, madarak és horgászok ál­tal annyira várt virágzás átlagos hőmérsékletű nyarakon június 20 — 25. körül éri el a csúcsfokát. Molnár Csaba Biblia! alapú nyelvhasználati formák szépirodalmi alkotásainkban Gyakran kapunk jelzéseket arról, hogy főleg a fiatal olvasó- közönséget a bibliatörténeti hát­tér nem kellő ismerete akadályoz meg abban, hogy értelmezni és értelmesíteni legyen képes azo­kat a szövegrészieteket, ame­lyekben a biblikus hátterű nyelv- használati formák játsszák a kulcsszerepet. A nagy egri író, Gárdonyi írá­sait is például idézhetjük arra, hogy elsősorban falusi szereplői­nek szájába adja a bibliai alapú szövegrészieteket, hiszen a nép leányai és fiai a templomban és az iskolai vallásórákon gyakran hallottak azokról a bibliai isme­retekről, amelyeknek alapján az író a bibliai fogantatású szöveg- részleteket papírra vetette. Erről külön is vall Aggy isten, Biri alko­tásának férfiszereplője: „Ostoba voltam, Saul voltam, mint aho­gyan a bibliában tanultuk.” A bibliai ismeretek hiánya miatt nehezen érzékeli az olvasó az alábbi bibliai motívumsor külön sajátos mondanivalóját. Gárdo­nyi űorcímű darabjában Baracs Imre ezt a szövegrészletet fogal­mazza meg: „ Úgy vagyok most, mint Illés próféta a pataknál.” Szomszédasszonya, Eszter telje­sebbé teszi a bibliai eredetű szó­láshasonlat sajátos stílusértékét, amikor így kapcsolódik bele a beszédhelyzetbe: „ Csakhogy nem holló táplálja kendöt. ” Az ótestamentum lapjain (Ki­rályok könyve I. XVII. 2.3-5.) olvasható bibliai ismeretanyagra utaló bibliai szövegrészlet még teljesebbé és hitelesebbé teszi a biblikus hátterű nyelvi formák sajátos szerepvállalását: Az Úr utasítást ad a prófétának, men­jen el a Kerith patakja mellé, s táplálni fogják a hollók: „Visz­nek neki vala kenyeret és húst mind reggel, mind estve.” Gárdonyi Hosszúhajú vesze­delem című alkotásának egyik szereplője is idézi ezt a bibliai motívumot szellemes, humoros áthallásokkal dúsítva: „ Várom a reggelit, mint Illés a hollót a Ke­rít h-patak mellett.” Gárdonyi egészséges humor­érzékének hatásfokát gyakran emelik a biblikus eredetű és szí­nezetű nyelvi alakulatok, s ha az olvasó nem képes ennek érzéke­lésére, akkor a nyelvi finomsá­gokkal is telített szövegrészlet is veszít hatóerejéből. Különösen jelentkeznek az ilyen nyelvi rész­letek akkor, amikor furcsa visel­kedésforma és beszédhelyzet jel­legét is érzékeltetni kívánja az író. Erről tanúskodnak ezek a be­szédes példák is: „Állok, nézek, mint Lóth felesége a sodomai dombon. ” A legkönnyebben el­foglalható vár a leányi szív, nem kell hozzá gedeoni trombitahar­sogás”. Úgy ült a széken, mint Szent Péter apostol, mikor azt mondták neki, hogy: „ Te is ama Galileusszal voltál.” Ültem kó- kadt szemmel, mint Jób a sze­métdombján.” Pukkadnának meg, mint a Dániel sárkánya.” Az eseménysorozat figyelem­mel kísérésében nem meghök­kentő, hanem nagyon is találó az Egri csillagokban az a nyelvi for­ma, amelynek kifejező ereje csak úgy érzékelhető igazán, ha is­merjük a megfelelő bibliai törté­netet és hátteret: Paksy lovas­hadnagy száz katonát kért Do­bótól, hogy hadd üssön ki a kiál­tozó törökökre, majd „lefelélici­tált, mint Ábrahám a sodomai úton: csak ötvenet, csak hú­szat...” (Mózes I. 26. 1-3.). Dr. Bakos József Állatkerti talány János bácsi a feleségével hossza­san elnézi az állatkertben a vízilo­vat, majd a vízsz. 1. és függ. 27. sz. sorokban olvasható szavakkal for­dul az asszonyhoz. VÍZSZINTES: 1. A bácsi szavainak első része (zárt betűk; K, A). 14. Kis részekre tagol. 15. Időmérő szerkezet tarto­zéka. 16.' Hollandia gk-jele. 17. ... mail (légiposta). 19. Nagyon csú­nya. 20. Képző. 21. Óratartozék. 23. Történelmi város Bulgáriában. 26. Maró hatású folyadék. 27. Ster- binszki személynevének ismert alakja. 29. Nehéz tárgyat visz. 30. Kisebb kohó. 31. Kölcsön biztosíté­kaként átadott vagyontárgy. 33. A Biblia szerint felesége sóbálvánnyá vált. 34. A Jó reggelt, búbánat c. könyv írója (Francoise). 35. Tonna­súly, röv. 36. Tréfálkozó, mókás. 38. Táplálkozhat. 40. Némán ráz! 42. Női név. 43. Magasabb réteghez tar­tozó fiatalember egykori megszólí­tása. 44. Newtonméter, röv. 46. Kelta nép tagja. 48. Népek vágya. 49. Helyrag. 50. Ábrándozva. 52. Ütőszín a kártyában. 54. Für ... (Beethoven zongoradarabja). 56. Olyan, mint a borotva. 57. Úttörők jelszava volt. 59. Finnugor nép tag­ja. 60. Tréfás színpadi bemondás. 61. Csiszolóvászon. 63. Zalaeger­szegi sportegylet. 64. Az antimon vegyjele. 65. Vajon az? 66. Nettóre- gisztertonna, röv. 68. Jegyzetel. 69. Igen ritka, kékeszöld ásvány. 72. Peti. FÜGGŐLEGES: 1. A mélyben. 2. Vasúti megálló épülete. 3. A tantál vegyjele. 4. A nagyapa megszólítása egyes vidéke­ken. 5. Albánia legnagyobb folyója. 6. Férfinév. 7. Mutatószó. 8. Félig lakó! 9. Neheztel. 10.... Castro Ruz (kubai hadügyminiszter). 11. Ág németül. 12. Kettős mássalhangzó. 13. Villámlással járó légköri jelen­ség. 18. Borászati eszköz. 22. Hely­ség Heves megyében. 24. Röv. súly­mérték. 25. Női ivarsejt. 26. Halkan mond. 27. A vízsz. 1. sz. sor folyta­tása (zárt betűk: A, M, Y). 28. Túl­fűtöttség, szenvedélyesség. 30. Fél­tucatnyi irányba. 32. Hírekből csa­tározások miatt ismertté vált fenn­sík. 34. Vérszívó élősködő petéje. 37. Vízi állat. 39. Város Dél-Viet­namban. 41. Muzsikálásra szolgáló helyiség. 45. Melankolikus. 47. Be­cézett Lajos. 48. A volt császári pa­lota Bécsben. 49. Becézett Eszter. 51. A felsőfok jele. 53. Oktalan, meggondolatlan. 55. Ipari Szövet­kezet, röv. 57. A magyarok ősanyja a monda szerint. 58. Elkövetett hi­bát nem tesz szóvá. 61. Hosszabb cérnadarab. 62. Pusztító. 65. ... mars (lódulj!). 67. Műveltető kép­ző. 70. Némán okoz! 71. Részben izgat! 72. A foszfor és a kén vegyje­le. 73. Eres! , Báthory Attila A megfejtéseket június 27-ig küldjék el. * Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „A mérnök, ugyanis az újságírót választotta.” A helyes megfejtők közül az aláb­biak nyertek könyvutalványt, amit postán küldünk el: Sípos Károlyné (Szentdomonkos), Papp Gabriella (Heves), Sándor Kálmán (Apc), Birinyi Mihály (Eger), Könczöl Emőke (Eger). (Gratulálunk!)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom