Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-18 / 64. szám
HEVES MEGYEI I. évfolyam, 64. szám 1990. június 18., hétfő ÁRA: 4,30 FORINT MAKLÁRI ÚT 1. „...nincs egyetlen, mértanilag egyenes vonal a helyiségben,...” (3. oldal) 25 ÉVES A HEVESI ZENEISKOLA Az évfordulóról stílusosan jubileumi hangversenysorozattal emlékeztek meg (4. oldal) LINCSHANGULAT VOLT TARNALELESZEN „...ökölbe szorított, fenyegetően emelkedő kezek jelezték, előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok...” (5. oldal) HOL JAVÍTJÁK A PARABOLA- ANTENNÁKAT? Ha üzemzavar keletkezik, a Rendszer GM ideiglenes irodájában jelenthetik be a hibát (8. oldal) Egerben is elhelyezték a kegyelet virágait Az 1956-os forradalom mártírjairól emlékeztek meg a nemzeti gyásznapon Egy évvel a történelmi fordulópontot is jelentő, 1989. június 16-i temetés után, szombaton kegyeletes megemlékezés színhelye volt a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellája, Nagy Imrének és mártírtársainak, valamint az 1956-os forradalom hőseinek tényleges vagy jelképes nyugvóhelye. A nemzeti gyásznapon, a Himnusz elhangzása után először Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke koszorúzott, őt követte Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke, majd a Magyar Köztársaság kormánya nevében Antall József miniszterelnök és Für Lajos honvédelmi miniszter helyezte el a tisztelet és az emlékezés koszorúit a mártírok sírján. Ezt követően a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek nevében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság nagykövete, a testület doyenje, majd a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) vezetősége nevében Nagy Erzsébet, Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András és Hegedűs László, a Recski Szövetség nevében Zimányi Tibor főtitkár és Bőd Béla koszorúzott. Elhelyezte a kegyelet virágait Fónay Jenő elnök vezetésével a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Volt Politikai Foglyok Világszövetsége, valamint a TIB 1956-os, illetőleg lelkiismereti, nemzetiségi tagozata. Végül Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit vezetésével a TIB katonai tagozata koszorúzott. A katonai tiszteletadással rendezett megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget. * * * A hivatalos megemlékezést követően helyezte el a kegyelet virágait és koszorúit a mártírok sírjain számos társadalmi-politikai szervezet és párt, köztük az 1956os Szövetség, az 1956-os Kegyeleti Bizottság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az Ifjúsági Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Fórum több szervezete. Majd benépesült a 301-es parcella sírkertje, hozzátartozók és az emlékezők sokasága tisztelgett az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak sírjainál. A Szabad Demokraták Szövetségének szombaton délután Budapesten rendezett megemlékezésén Mécs Imre, az SZDSZ ügyvivője beszédében megemlítette: 1987. június 16-án vonult először utcára a demokratikus ellenzék mintegy ötvenfőnyi csoportja, hogy a sok esztendőn át illegálisan, bujkálva tartott emlékezés után nyíltan is kifejezze kegyeletét és tiszteletét Nagy Imre és az 1956-os forradalom mártírjai iránt. Akkor „keresztelték át” a mostani megemlékezés színhelyét Batthyány Lajos — Nagy Imre-emlékmécsessé. Mécs Imre a továbbiakban kiemelte: 1956 értékvédő hagyományunk, s a forradalom céljaiból meg kell valósítani a legfontosabbakat, mindenekelőtt az ország függetlenségét. Hankó Faragó Miklós, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetőségének tagja hangsúlyozta: a szabad demokraták vállalják 1956 nemes hagyományainak folytatását. Szólt arról, hogy hosz- szú idő után végre szabadon választott parlamentje és legitim kormánya van az országnak. A kormányt azonban megoldatlan problémák feszítik, s úgy tűnik, hogy a „nyugodt erő egyre inkább tétova erővé válik.” A szabad demokrata képviselő kifogásolta, hogy még mindig nem indulhatott meg a valódi privatizáció, ezzel szemben a rende- (Folytatás a 2. oldalon) „Lelket gyújtani a lelket oltó évek után” Papszentelés Egerben Az egyházmegye életrevalóságát bizonyítja, hogy a nehéz idők után is bizakodva lehet nézni a jövő elé — ilyen szavakkal köszöntötte dr. Seregély István egri érsek azokat, akik a papszentelésre gyűltek össze az Egri Bazilikában szombaton délelőtt. Hangsúlyozta ennek az eseménynek a jelentőségét, és kérte a katolikus egyház minden tagját, hogy imádkozzon, hogy ez az áldozatos, egész életet elfogyasztó szentség, a papi hivatás teljesüljön. A hagyományoknak megfelelően először Mikolai Vince, a Hittudományi Főiskola tanára mutatta be azt a tíz szerpapot és hét áldozópapot, akik Krisztus követeiként hirdetik majd az evangéliumot, végzik a megszentelés szolgálatát, s jó pásztorként gondoskodnak Isten népéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1990-es év történelmi korforduló a magyar nemzet és a magyar egyház történetében. Szabadon választott Parlament és kormány irányítja az ország életét, helyreállították a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatot, rehabilitálták az igazságtalanul meghurcolt és eh'télt főpapokat. A magyar egyház minden erejével megújulásra törekszik, hogy hatékonyan közreműködhessen a magyar élet megújításában, s a Szentatya, II. János Pál fogadására készülnek. Hangsúlyozta, hogy hálás szívvel gondolnak azokra, akik a szentelési oltárhoz segítették a jelölteket: szüleikre, rokonaikra, plébánusukra, egyházközségükre, tanáraikra és nevelőikre, akik áldozatosan egyengették útjukat. A szerpapok (diakónusok) azok, akik az ötéves teológiai tanulmányukból már négyet elvégeztek: Linzenbold Levente (Napkor), Kiss Tibor (Balkány), Maga László (Újfehértó), Mészáros László (Nyíregyháza), Szováti Tamás (Hodász), Zuoály Lajos (Ajak), Takács Tamás (MisÚj papokat szentel az egyház (Fotó: Perl Márton) kolc), Kocsis Sándor (Harsány), Baranyák Béla (Füzérkomlós) es dr. László László (Montreál). Az áldozópapok, akik elvégezték az ötéves teológiát (ők jelmondatot is választottak, amelyet zárójelben közlünk): Bodnár Zoltán, Ózd-Bolyok („Sze- retetben és hűségben szolgálni.”), Mischinger Ferenc („Az én igám édes, az én terhem köny- nyű”) Zahar Béla, Salgótarján („Itt vagyok Uram, engem küldj!”), Lovas László, Sátoraljaújhely („Él az Úr, az ó szolgálatában állok.”), Bereczkei Miklós, Pusztadobos („Krisztus a mi életünk.”), Linzenbold József, Napkor („Legyen hála Istennek, mert ó győzelemre segített minket Krisztus által”), Kiss Gábor, Kunszentmárton („Úgy szerette Isten a világot...”). Tíz órakor megszólaltak a Bazilika harangjai, s a káptalan tagjai az érsek elé mentek, aki ünnepélyesen vonult be. Miután köszöntötte a jelenlévőket, Kanal Ernő, a Hittudományi Főiskola rektora tett tanúbizonyságot arról, hogy méltónak találtattak a jelöltek a felszentelésre. Ezután dr. Seregély István egri érsek intelmet mondott el a tisztelendők- höz. Mint hangsúlyozta, a régebben fölszentelt papok, s az újak is egy más korszak kihívásával állnak szemben, amelyben még inkább Isten embereivé kell válni, meg kell vívni a szent hit harcát. Ez az új kor missziós hivatásra szólít fel. Arra, hogy az elmúlt negyven év embert Istentől elsza- (Folytatás a 2. oldalon) Az érsek ünnepélyes bevonulása Elbúcsúztak a végzős diákok Mátyás-emlékoszlopot avattak a Lenkeyben Együtt az avatáson: Jónás Imre faszobrász, Kárpáti Lajos jelenlegi kollégiumigazgató, Kéri Kálmán nyugalmazott tábornok és a Lenkey új igazgatója, dr. Angyal Ferne alezredes, aki júliusban veszi át az intézmény vezetését „Egy jel kell, hogy vagyunk”. A Mátyás-oszlop emlékeztet mostantól az idei végzős évfolyamra (Fotó: Koncz János) Tőkés László tiltakozása Iliescunál Román bocsánatkérés az erdélyi magyarok képviselőjétől Szombaton délelőtt rendezték meg az egri Lenkey János Honvédkollégium kibocsátóünnepségét, melyen az intézmény végzős diákjait búcsúztatták el. ők hetvenen úgy gondolták, nem mennek el anélkül, hogy maradandó emléket ne hagynának. így született meg a Mátyásemlékoszlop felállításának ötlete. A nagy királyunkat megörökítő, Jónás Imre egri faszobrász által faragott alkotást bensőséges ünnepségen avatták föl, melyen részt vett Kéri Kálmán nyugállományú vezérőrnagy, az Országy- gyűlés korelnöke is, aki az ezt követő állománygyűlésen rövid beszédben szólt a növendékekhez. Sokat tapasztalt, a XX. századi történelem viharait megélt emberként arra kérte őket: mindenkor álljanak arra készen, hogy megvédjék határainkat. Esküjük szellemében akár életük árán is meg kell ezt tenniük, ahogy az óriási túlerővel szemben is megpróbálta a II. világháborúban a magyar hadsereg. Fegyelem, ön- feláldozás és hazaszeretet — ezek a katonai hivatás kulcsszavai, ezek szellemében kell tevékenykedni, ha erős hadsereget akarunk — figyelmeztetett a tábornok. A végzősöket Kárpáti Lajos ezredes, a honvédkollégium igazgatója búcsúztatta, aki maga is búcsúzik, hiszen július elsején nyugdíjba vonul. Az ünnepélyes szavak után, a díszebéd végén egy-egy „elbocsátó” kézszorítással engedte útjukra a volt diákokat, kiknek többsége a Zalka Máté, illetve a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tanul tovább, néhányan pedig polgári főiskolák és egyetemek honvédségi ösztöndíjas hallgatói lesznek. Az európai együttműködés emberi dimenzióiról folyó koppenhágai konferencián a román küldöttségvezető visszaadta az erdélyi magyarok képviselőjének elkobzott iratait, és elnézést kért tőle. Bíró Annamária, akitől útban Koppenhágába, június 4-én a román — magyar határon vették el iratait a román hatóságok, visszautasította a magyarázatot, hogy a helyi szervek túlkapásáról lett volna szó. A kolozsvári tanárnő a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa képviselőjeként utazott a dán fővárosba, hogy tájékoztassa a küldötteket a romániai magyar kisebbség súlyos helyzetéről. Traian Chebe- lue román nagykövet — az eset után tíz nappal — azzal szolgáltatta vissza Koppenhágában a dokumentumokat, hogy a helyi szervek törvénytelenül jártak el, túllépték hatáskörüket. Bíró Annamária közölte vele, hogy a magyarázatot nem tudja elfogadni, hiszen nyilvánvaló, hogy személyére előzetesen felhívták a figyelmet. Bíró Annamária ügyét korábban már az amerikai küldöttség is — nem hivatalos formában — felvetette Koppenhágában a román delegációnak. Az elmúlt napi üléseken egyébként a küldöttségvezetők sorra elítélték a bukaresti eseményeket. A román küldöttségvezető sajátos hangvételű válaszában azt mondotta: a külföld érdeklődését a román kormánnyal, a demokratizálás folyamatával való szolidaritás jelének tekintik... A Magyar Emberi Jogok Alapítványa értesülése szerint egyébként a bukaresti „rendcsinálás” során két magyart is súlyosan bámtalmaztak. Szilágyi László Temes megyei szenátort és Zsigmond Lászlót. Zsigmond nem nemzetisége miatt, hanem mint értelmiségi volt kitéve a brutalitásoknak. Tőkés László református püspök táviratban tiltakozott Ion Ili- (Folytatás a 2. oldalon)
