Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-06 / 54. szám
1990. június 6., szerda _______Hírlap______ ________________________5. \ V éleményről véleményre A csúcstalálkozó után Bonn: „Németország-politikai hullámvasút” Irta egy nyugatnémet újságíró a csúcsértekezletnek a német egységgel foglalkozó, s a derűlátás és a borús szemlélet között ingadozó részéről. A hivatalos Bonn azonban általában eredményesnek minősítette a Németország-politikai tanácskozást, noha a rádió híradásai lenyesegették az írott nyilatkozatok lelkendezőnek ható mondat- füzéreit. Kohl kancellár egyértelműen haladást lát a helsinki folyamat, a leszerelés, valamint a kelet-nyugati, főként a gazdasági együttműködés elmélyítése területén, ami pedig döntő a német egység külső vonatkozásai szempontjából. Genscher külügyminiszter olyan nagy sikerről beszélt, amely lényegbe vágóan javította meg a nagyhatalmak viszonyát. Ez kihat mind az európai folyamatra, mind pedig — természetszerűleg — a német egység előrevitelére. Brüsszel: A belga kommentátorok inkább a nagyobb áttörés hiányát emelték ki, mint a hipotetikus eredményeket. A baráti légkör nem feledtethette, hogy a német kérdésben, vagy a hadászati támadófegyverek korlátozásáról nagyon jó — nyilatkozta Szaka- moto Miszodzsi japán kormány- szóvivő. A megmaradt döntő nézetkülönbségek következtében azonban a Jomiuri Simbun szerint a hidegháború utáni korszakjellege még mindig nem világos. Ezt a bizonytalanságérzést az Aszahi Simbun azzal a kérdéssel toldja meg, hogy a megmaradó amerikai és szovjet atomfegyver-arzenál végül is kire fog irányulni. London: „Ez volt az első csúcstalálkozó, amelyen a szuperhatalmak vezetői inkább kellemesnek, mint zavarbaejtőnek találták, hogy nyíltan hangot adhatnak nézetkülönbségeiknek olyan kérdésekben, mint Németország, vagy Litvánia.” (The Daily Telegraph); „Az eredemények nem elhanyagolhatók, jóllehet, csalódáskeltőek a legutóbbi hat hónap nagy eseményei keltette várakozásokhoz képest.” (The szóló szerződés tekintetében — noha szándéknyilatkozatot írtak alá — nem sikerült áthidalni a nézeteltéréseket, a kereskedelmi szerződés jövője pedig az amerikai kongresszustól függ. A rendszeres találkozók ígéretét természetesen biztatónak tartják Brüsz- szelben, de általános az a nézet, hogy a fő kérdések nyitottak maradtak. Annál is inkább, mivel Borisz Jelcin megválasztása az Oroszországi Föderáció élére kérdésessé tette azt, mi történik ezután magában a Szovjetunióban — hangoztatták a brüsszeli rádiós- és televíziós hírmagyarázók. Tokió: A fegyverzetcsökkentés terén elért megállapodáson túl a csúcs legfontosabb eredménye az, hogy a két ország kapcsolatát a bizalomra alapozva fejlesztette tovább, ami a nemzetközi béke és biztonság szempontjából is Independent); „Nem a szerény, vagy éppen csalódáskeltő kereskedelmi és fegyverzetkorlatozási megállapodásaiért történelmi jelentőségű ez a találkozó, hanem mert a hagyományos szuperhatalmi rakéta-alkudozások régi világa kezdte átadni helyét egy újnak... Az amerikai és a szovjet vezetők még akkor sem határozhatják meg maguk között Németország jövendő helyét Európában, ha ez ügyben Gorbacsov és Bush történetesen közös talajon állna”. (The Guardian) Moszkva: A szovjet tömegtájékoztatás a korábbi gyakorlathoz híven a látogatás alatt nem kommentálta érdemben az eseményeket. Érdemi, a megállapodásokat és a csúcstalálkozó egészét kommentáló írásokat várhatóan csak Gorbacsov hazatérése után közölnek. Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő annyiban összegezte a hivatalos program eredményeit, hogy azok egészében igazolták az előzetes várakozásokat, sőt egyes elemeiben felül is múlták őket. Washington: Az amerikai főváros politikai köreiben egyetértenek abban, hogy George Bush és Mihail Gorbacsov személyes viszonya kitűnő — ám kérdéses, hogy ez elég lesz-e a súlyos problémák megoldásához, amelyeket a csúcs változatlanul nyitva hagyott. A ETTF-szerződés kulcskérdése közül három továbbra is megoldatlan — közülük kettőn, a „Backfire” szovjet bombázó korlátozásán és a szovjet rakéták korszerűsítésének eltiltásán múlhat, számíthat-e a jövendő szerződés egyáltalán jóváhagyásra az amerikai szenátusban. A kölcsönös ígéretek ellenére a bécsi haderőcsökkentési megállapodás a német kérdés megoldásának foglya, így idei aláírása változatlanul kétséges. A litván ügyben semmivel nem közeledtek az álláspontok, így belpolitikai szempontból az amerikai elnök mozgástere szovjet viszonylatban inkább szűkült. Közben a gyorsan változó szovjet belpolitikai helyzet miatt megjelentek az első figyelmeztetések arra, hogy a kormánynak talán már nem is Gorbacsovra, hanem az előretörő, demokratikus ellenzékre kellene figyelni. Vilnius: Vytautas Landsbergis litván köztársasági elnök kifejezte reményét, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök a washingtoni csúcsértekezletről való visszatérése után módosítja Litvániával kapcsolatos álláspontját. Az Amerika Hangja rádióállomásnak hétfőn adott nyilatkozatában ugyanakkor kijelentette: a washingtoni csúcson a szovjet elnök nem mondott semmi olyat, ami bátorító lenne Litvánia ügyére. „A legrosszabb az lenne, ha Mihail Gorbacsov azzal a benyomással térne vissza, hogy mindaz, amit Litvániával tesz, megengedett” — hangoztatta Vytautas Landsbergis. Nyilatkozott az Amerika Hangjának hétfőn Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök is, aki elmondotta, hogy nagy várakozással tekint a „demokratikus Oroszországgal” folytatandó tárgyalások elé. Közölte, hogy az orosz köztársasággal tartandó hivatalos tárgyalások előkészítésére máris „orosz küldöttség” tartózkodik Litvániában. Egyébként a miniszterelnök-asszony szintén úgy vélte, hogy Mihail Gorbacsov előbb- utóbb kénytelen lesz felülvizsgálni Litvániával kapcsolatos politikáját. Ezt arra alapozta, hogy az amerikai kongresszus magatartása és a Szovjetunió bonyolult belső helyzete egyaránt ellentétes hatást gyakorol a szovjet elnök „merev álláspontjára”. Bull a zseniális és megszállott fegyverkereskedő halott — Polgári szállítmányokból állt össze a „szuperágyú” Babilónia-hadművelet A legújabb nemzetközi krimi mozaikdarabkái kezdenek ösz- szeállni azután, hogy a nápolyi kikötőben behajózás előtt lefoglaltak négy konténemyi, 75 tonna különleges acélárut. A címzett: iraki ipari minisztérium. Gyártó: Fucine Állami Acélművek (Térni). Tartalom: olajvezetékhez szolgáló berendezések. Ám az olasz elhárítás állítása szerint valójában egy új, félelmetes fegyver alkatrészeiről van szó, és a megrendelő Szaddám Husz- szein iraki elnök, aki az iraki-iráni háborúban kötött fegyverszünet ellenére katonai csapásmérő képesség kiépítésén fáradozik országa olajjövedelmei és ügynökei segítségével. A brit elhárítás (Ml-6) „Babilónia-hadműveletnek” nevezi ezt a tervet. Az első lefoglalás április 11-én történt Middlesbo- rough-ban. Azóta fél Európában megállítottak már Irakba tartó szállítmányokat különböző gyanús acélcsövekkel és tartozékokkal. A történet azonban előbb kezdődött, és olyan, mintha lan Fleming írta volna. Március 22-én a brüsszeli csendes előkelő villanegyed, Uccle kertes házai egyikében fontos találkozóra készül egy 62 éves mérnök-üzletember. Alighogy becsúsztatja lakáskulcsát a zárba, pisztolycső nyomul a tarkójához. Két loves hangtompítóval, és a kanadai-amerikai Gerald Bull hangtalanul rogy össze. A gyilkos után még nyomoz a brüsszeli rendőrség, aligha fogja azonban megtalálni. Feltételezhetően az izraeli titkosszolgálat embere volt. Gerald Bull a készülő „szuperágyú” tervezője, és a terv nyomára az izraeli titkosszolgálat, a Mosszad jutott, Dél-Afrika segítségével. Bull zseniális és megszállott fegyvertervező mérnök volt. A tervet — egy különleges ágyút, amely rakétához hasonlóan viselkedő lövedéket képes ballisztikai pályán célbaj ut- tatni — már a hatvanas évek óta dédelgette. Akkor a Pentagon alkalmazásában állt és komoly kísérleteket folytathatott. Tervét később félretették. A 40 méteres irdatlan ágyúcsőnél használhatóbbnak bizonyultak a föld-föld rakéták. Bull ekkor (a hetvenes években) Dél-Afrikának ajánlotta fel szolgálatait. Szerkesztett egy G5 nevű, 155 milliméteres ágyút saját hajtóművel ellátott lövedékkel, ami sokszorosra növelte hatósugarát. A CLA azonban közbelépett és leállította a fegyverkereskedelmet. Bull rövid időre börtönbe is került. A keserű tapasztalat szembefordította megbízóival. Brüsszelben telepedett saját vállalatot alapítva: Space Research Corporation néven, és a kezdődő iraki-iráni háború hadviselőinél keresett új megrendelőket. A G5-ből mindkét félnek szállított. Az üzleten meggazdagodva kiépítette a trükkös módszert, amellyel megkerülhette a háborús térségbe történő szálh'tási embargót: a fegyvereket alkatrészenként más-más gyártóüzemben állíttatja elő, rész-dokumentációk alapján és polgári célú gyártmánynak álcázva. A szálak az SRC-nél futnak össze, s az összeállítás Irakban történik (Kerbala, Mosul és Bagdad környékén). Csakhogy a Dél-Afrikával szoros fegyvergyártási együttműködésben álló Izrael tudomást szerzett az ágyúkról és a Mosszad végig szemmel tartotta Bulit. A Szaddam Husszein-féle „Nagy Berta” ügye 1987 táján kezdődik. Gigantikus, 150 méteres löveg lenne ez, amely 400 kilométeres távolságra képes eljuttatni rakétaszerű lövedékeket, vegyi mérgesgáz vagy atomtöltettel. A nagy igénybevételre a cső különleges króm és titánötvözetből készült, 35 centiméteres falvastagsággal, a végpontnál 1 méteres átmérővel. Sheffield- ben, Bresciában, Temiben, továbbá német és spanyol üzemekben készültek az egyes darabok. A nápolyi konténerek az úgynevezett lövegfar darabjait rejtették. Irak egyébként tíz éve dolgozik atomkapacitások kiépítésén. 1981-ben az izraeli légierő lebombázta azt a francia segédlettel kiépített atomerőművet, ahol állítólag (a bombához szükséges) plutónium kinyerése volt a cél. Fény derült már a német és argentin közreműködéssel készülő Kondor-2 középhatótávolságú rakéta kifejlesztésére. Tavaly robbant az olasz BNL bank botránya: atlantai fiókján keresztül, a római bankvezetés tudomása nélkül, a fiókvezető Christian Drogoul 2500 milliárd líra hitelt folyósított Iraknak. A pénz egy részéből fegyvergyártási megrendeléseket adott fel, többek között az SRC-nek és Bull más angliai és belga bedolgozó vállalatainak. Drogoult az amerikai hatóságok pontosan „nemzetbiztonságot veszélyeztető műveletek” gyanújával tartóztatták le és indítottak eljárást ellene. Mindezek ugyanannak a kriminek mozaikdarabkái. Ahogyan az is, hogy március 28-án a londoni Heathrow repülőtéren iraki ügynököket vesznek őrizetbe, akik atombomba gyújtószerkezetéhez szükséges elektronikai alkatrészeket készültek kicsempészni. Bagdadban kémkedés vádjával felakasztanak egy angol-iraki újságírót, aki sokat szaglászott az al-hillahi rakétahajtóanyagot előállító hadiüzem környékén. Bull sem az első halottja az „iraki kapcsolat” hálózatának: a Kondor-2 rakétán dolgozó egyiptomi és más technikusok, fejlesztők már rejtélyes balesetek, merényletek áldozatai lettek korábban is. A Babilóniahadművelet megtorpedózása végül is az izraeli Mosszad műve: ennek vezetői tájékoztatták, részletes dokumentáció segítségével Fulvio Martinit, az olasz S1SMI (katonai elhárítás) vezetőjét a térni és bresciai megrendelésekről, ahogyan korábban az angolokat is. Tarik Aziz, az akció másnapján váratlanul Rómába siető iraki külügyminiszter szerint a „Babilónia-hadművelet” izraeli kitalálás, az alkatrészek olajvezetékhez készültek, és alig burkolt fenyegetést intéz az olasz kormányzat címére: Irak dollármilliárdos nagyságrendű fontos kereskedelmi partnere az olasz nagyvállalatoknak, ez a kereskedelmi kapcsolat látja kárát, ha Olaszország továbbra is blokkolja a szállítmányokat. A vizsgálat még tart, a titkos- szolgálatok egyeztetik adataikat. A római parlament közben szigorúbb fegyverexportot tiltó törvényt készül elfogadni. A krimi még nem zárult le Szakértők szerint aligha kétséges, hogy a Tigris és Eufrátesz mentén 5-6 éven belül (Izraelt, Iránt és Libanont egyaránt fenyegető) atomcsapásmérő képesség áll össze. Az erőforrások és a szervezőképesség megmaradtak ugyanis Bull „kikapcsolása” és a konténerek „lekapcsolá- sa” után is. Magyar Péter Charles Taylor: Új arc Afrikában Fél évvel ezelőtt az újságolvasók még nem is hallottak a Libériái Nemzeti Hazafias Frontról (NPLF) és vezetőjéről. A tavaly karácsonyi puccskísérlet óta a szervezet több tízezresre nőtt, fegyveresei talán napokon belül átveszik az uralmat a fővárosban, Monroviában, s Charles Taylor őrnagy titokzatos személyéről is mind több értesülés lát napvilá- got. „Egyelőre harcolok, a politika később jön” — mindössze ennyit árult el terveiről és céljairól Taylor, amikor a napokban először volt hajlandó külföldi újságírókkal találkozni főhadiszállásán, Buchanan kikötővárosban. Szavai nem hazudtolták meg harcias külsejét: terepszínű katonaruhában, vállán egy szovjet gyártmányú géppisztollyal és egy amerikai aknavetővel állta a látogatók kérdéseit. Katonazubbony zsebéből kilátszó golyóstolla, tökéletes amerikai kiejtése és elfogadható színvonalú francia tudása azonban múltjára utal. Egy amerikai fekete férfi és egy libériái asszony gyermekeként iskoláit az Egyesült Államokban végezte, méghozzá nem is akármilyen szinten: a Massachusetts-i Bentley egyetemen szerzett közgazdász-diplomát. Politikai előéletéről annyit tudni, hopy már a 70-es években szembenallt William Tolbert-rel, a portugál gyarmatosítás alól 1964-ben felszabadult ország első elnökével. A jelenlegi elnök, Sámuel Doe mellett állt, amikor az azóta tábornokká előlépett őrmester 1980-ban puccsot szervezett. Tolbert véres eltávolítása után Taylor gyakorlatilag az ország legfontosabb gazdasági vezetőjévé vált: kezében összpontosult az Egyesült Államokkal folytatott teljes kereskedelem. Jó amerikai kapcsolatai tették lehetővé, hogy amikor az új elnökhöz fűződő fegyverbarátsága megromlott, az Egyesült Államokba meneküljön. Doe megpróbált utánanyúlni, hatalmas összegű sikkasztással vádolta, de az amerikai bíróságok nem voltak hajlandóak eljárást indítani ellene. 1983-ban titokban tért vissza Afrikába, a Burkina Köztársaságban, Elefántcsontparton és Líbiában élt és kezdte szervezni az ellenállási mozgalmat. Egyik vezetője volt Thomas Quiwomp- ka tábornok 1985. novemberében vérbefojtott hatalomátvételi kísérletének. Taylor fegyvereseit elsősorban a jakuba-nemzetséghez tartozó gio és manó törzsek tagjai közül toborozta, s az Elefántcsontparttal és Guineával határos hegyekben kezdte el kiképzésüket. A világ először tavaly decemberben hallott a Libériái Nemzeti Hazafias Frontról — éppen karácsonykor foglalták el a kormányerők első helyőrségét. Azóta az ország teljes keleti felét ellenőrzésük alá vonták, beleértve a Libéria egyetlen természeti kincsét jelentő hatalmas vasérclelőhelyeket. Az elmúlt hetekben mintegy 30-40 kilométerre megközelítették a fővárost, Monroviát és az ország második legnagyobb kikötővárosát, Bu- chanant tették meg főhadiszállásukká. A rejtélyes Taylor őrnagy terveit még nem ismeijük, de politikai elemzők szerint eddigi tetteiből már le lehet vonni néhány következtetést. Nyilván nem véletlen, hogy haladéktalanul elfoglalta a vasérc-lelőhelyeket és az ország legfontosabb vasútvonalát. A mozgalom buchanani központját pedig a Libériái Bányászati Társaság (LIMCO) irodaépületében rendezte be, s haditettéről elsőként a társaság legnagyobb, londoni kirendeltségének vezetőit értesítette — természetesen a LIMCO telefonján. Fazekas Judit MOZAIK FAIPARI BETÉTI TÁRSASÁG: Eger, Vécsey-völgy u. 97. Faipari feldolgozással foglalkozó üzem, magas kereseti lehetőséggel két műszakos munkarendbe munkatársakat keres az alábbi munkakörök betöltésére: — vizsgával rendelkező Gotter-kezelő, — betanított ipari gépmunkás, — targoncavezető, — gépkocsivezető (HIAB-darukezelői vizsgával), — férfi segédmunkás. Továbbá felvesz egy műszakos munkarendbe számítógépkezelésben jártas általános ügyintézőt (bérszámfejtési, pénztárosi feladatok ellátására). Jelentkezni lehet a fenti címen személyesen, Fülöp Géza üzemvezetőnél. VILATI EGRI GYÁRA: Eger, Faiskola u. 9. Felvesz pénzügyi és számviteli végzettséggel rendelkező pénzügyi csoportvezetőt; szerkezeti lakatos, esztergályos, vízvezetékszerelő és fémfestő szakmunkásokat, valamint parkgondozó udvarost. Jelentkezni lehet a fenti címen. KŐSZIG GÁZBETONGYÁR: Halmajugra. Felvételre keres minőségi ellenőrt, laboránst, telepkezelőt, targoncavezetőt, kőműves és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint betanított munkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen. MÁTRA ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET: Mátraháza. Felvételre keres szobafestő- mázoló, valamint víz- gáz- központifűtés-szerelő szakmunkásokat; szakácsnőt vagy főzni tudó kézilányt; konyhai kisegítőket; takarítónőket; klinikai laboratóriumi asszisztenst (klinikai kémiai vagy mikrobiológiai szakkal); ápolónőket (felnőtt és gyermek szakápolónői képesítéssel). Jelentkezni lehet a fenti címen.
