Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-29 / 74. szám

1990. június 29., péntek 5. A műszaki modernizáció fontos részei napjainkban a robotok, a robottechnika bevezetése és alkalma­zása az ipar különböző területein. Ezek a berende­zések korunk technikai vívmányai közé tartoznak. Megkönnyítik az ember munkáját, gyorsítják a munkafolyamatokat. Működésük nem ördögi do­log, összefüggnek a mikroelektronikával, annak felhasználásával. Mai összeállításunk ebből a té­makörből ad ízelítőt olvasóinknak. A miniatürizálás nem öncél Kisebb méret, nagyobb teljesítmény Minden második a felkelő nap országában dolgozik — A többi az Egyesült Államokban és Európá­ban végzi hasznos munkáját — Lemaradásunk mérséklésére Robotok, mítosz és valóság Készül a robot (MTI-fotó) A ma, de még inkább a holnap technikáját messzemenően az elektronika határozza meg. Akár a híradás- és távközléstechnika legsajátosabb területein, akár pedig a termelésben és a hivatali ügykezelésben, ahol az automa­tizálás jegyében adatok, mért ér­tékek és információk gyűjtése, átvitele és elosztása, valamint tá­rolása és feldolgozása céljából a legkülönfélébb formában alkal­mazzák. A szerszámgépek prog­ramvezérlése, a vegyi folyama­tok automatizálása ma éppen úgy a műszaki fejlesztés homlok­terébe került, mint az együttmű­ködő hálózatokba kapcsolt erő­művek távvezérlése és távszabá­lyozása. Mindez a törekvés csak akkor válhatott igazán reálissá, amikor az elektronikai berende­zések alkatrészeit — a megbízha­tóság növelésével — kisebbíteni sikerült. A miniatürizálás azonban nem öncél, sőt a helyigény csök­kentésén kívül a működési meg­bízhatóság eddig nem remélt táv­latait nyitja meg. A félvezetős elektronikában jelenleg felhasz­nált elemek egyik alapvető jel­lemzője, hogy az elem anyagá­nak túlnyomó része nem is szük­séges működéséhez. Egy kris­tálydióda például kb. egy köb­milliméter térfogatú germáni- um- vagy szilíciumlemezke, amelyhez két elvezetést forrasz­tanak. A kristály térfogatát elvi­leg néhány köbmikronra lehetne csökkenteni, de egy ilyen mik- roszkópikus elem gyártása a technika mai fokán még nehéz­ségekbe ütközik. A csupán nagyító alatt, gon­dos tisztaságban szerelhető al­katrészek szabványos lapkákon helyezkednek el. Az ilyen egysé­gek közönséges javításáról szó sem lehet, inkább kicserélik őket, s a rosszat egyszerűen el­dobják, ami olcsóbb, és a hosszú élettartam miatt célszerűbb megoldás. A divatos űrháborús filmek révén sokan megismerkedhet­tek a fantasztikus robotokkal, amelyek a tűznek, fagynak fity- tyet hányva, az ember erejét és gyorsaságát sokszorosan felül­múlva szinte csodálatos tettekre képesek. A tudományos-fan­tasztikus irodalom kedvelői bi­zonyára ismerik a robotok Isaac Asimov által megfogalmazott három alaptörvényét: A robot nem bánthatja az embert, s nem nézheti tétlenül, hogy bántódá- sa essék; A robotnak engedel­meskednie kell az embernek, kivéve, ha olyan parancsot kap, amely ellentétes az első törvény­nyel; A robotnak meg kell véde­nie önmagát, ha csak ezzel meg nem sérti az első, vagy a máso­dik törvényt. Minden bizonnyal a sci-fi iro­dalommal meg az azok alapján készült filmekkel magyarázható, hogy a közvéleményben valósá­gos mítosz alakult ki a robotok körül. Ez a mai, hétköznapi ro­botokról szólva gyakran foga­lomzavarral is párosul, így sokan még azt sem tudják eldönteni, hogy napjainkban mit nevezhe­tünk robotnak egyáltalán. A mi hétköznapi világunkban azokat a gépeket nevezzük robotoknak, amelyek az emberi testhez ha­sonló mozgásokra képesek, s bi­zonyos munkaműveletek elvég­zésére lehet őket felhasználni. Ez sem kevés, hiszen — gondoljunk csak a robot szó másik jelentésé­re! — a kényszerből végzett, semmi örömöt nem nyújtó mun­kát is így szoktuk nevezni. A mai robotok, pontosabban iparban használatosak, lehetőséget nyúj tanak arra, hogy az ember meg­szabaduljon az ilyen terhes mun­káktól. A legegyszerűbb robotokat manipulátoroknak nevezik. Ezek az emberi kéz mozgását utánozzák. Képesek kinyúlni a tárgyakért, felemelik, áthelyezik, leteszik, elengedik őket. Ilyen manipulátorokat használnak például a különböző szerszám­gépek, öntőberendezések kiszol­gálásához, vagy például a tévé­képcső gyártásánál. A fejlettebb robot már bonyolultabb munká­ra képes: ponthegesztést végez, például az autókarosszériát gyártó üzemben, festéket szór, és így tovább. Ehhez persze már nem elég csupán az emberi kéz mozgását utánozni: ilyenkor már helyváltoztatásra is szükség van. Természetesen ez nem láb­bal történik, hanem gépekről lé­vén szó, kerekeken gördül a ro­bot. Ám még a helyváltoztatás sem elég: nagyon fontos a robot intel­ligenciaszintje is. Minél maga­sabb ez a szint, a robot annál job­ban tud alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez. Az átra­kó robot például észleli, ha nincs helyén a munkadarab, néhány centimétert elmozdult. Ilyenkor vagy jelzést ad az embernek, vagy pedig anélkül is képes felvenni a tárgyat. Ha még intelligensebb, akkor az egyes alkatrészek alak­ját is meg tudja különböztetni, s azokat ettől függően más-más helyre rakja, vagy más gépbe fogja be. A bonyolultság fokával nő a robotok programozhatósá­ga, és változtathatósága is. Ha például megváltoznak a munka- folyamatok, mondjuk egy másik alkatrészt kell megmunkálni, egy bonyolultabb, drágább robotot át lehet állítani erre az új műve­letre. Ezt az új műveletet betáp­lálják a robot vezérlőegységébe. Van persze más lehetőség is az úgynevezett tanuló robotnál: az ember végigvezeti az ilyen tanuló festőrobot szórópisztolyát a be­festendő felületen, a robot ezt az útvonalat megjegyzi, és utána automatikusan ismétli. A mikroelektronika rohamos fejlődése lehetővé tette a robo­tok intelligencia-szintjének eme­lését és programozhatóságának fokozását, vagyis a sokoldalúan hasznosítható robotok gyártását, alkalmazását. Ez a magyarázata annak, hogy az 1980-as évek ele­jén már mintegy 20 ezer olyan gépi berendezés dolgozott a világ üzemeiben, amelyeket robotok­nak tekinthetünk. Különösen a japánok voltak gyorsak, ezért napjainkban minden második ipari robot a felkelő nap országá­ban dolgozik. A többi az Egye­sült Államokban és Európában végzi hasznos munkáját. Az NSZK-ban például 2300, Olaszországban pedig 450 volt a robotok száma a nyolcvanas évek elején. IVIindez csak a kez­det: mert most az évtized végéig a Szovjetunióban 120 ezer, az NDK-ban pedig 40 ezer robot üzembe állítását tervezik. Ezek anyagmozgató, illetve megmun­káló gépezetek lesznek, vagyis hegesztésre, felületbevonásra, csiszolásra, fúrásra, szerelésre és hasonlókra fogják őket felhasz­nálni. Hazánkban is rég foglalkoz­nak már a robotok fejlesztését és gyártását célzó kutatásokkal, mindenekelőtt az MTA Számí­tástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében. A robot­gyártásban a Tungsram, illetve a Mikroelektronikai Vállalat ju­tott a legmesszebbre, bár foglal­kozik ezzel a MOFEM és a Ba­kony Művek is. Robotokat alkal­maz az Ikarus, a Csepel Művek, a Mezőgép, a Finomkerámia Ipari Művek, a Ganz-MÁVAG, a Lamport hegesztésre, festésre, gépek kiszolgálására. De még így is csak mintegy 50 robot dol­gozik ma a gyárainkban. A kör­nyező országok is előbbre tarta­nak ennél, nem beszélve a robo­tok sokoldalúbb hasznosításáról. Az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság robottechnikai munka-, illetve célprogramokat dolgozott ki a helyzet javítására A nemzet­közi együttműködés lehetőséget nyújt arra, hogy Magyarország felszámolja a robottechnikai el­maradását, s az élenjáró orszá­gok mögé felzárkózzék. Az év filmje Cinema Paradiso Az év filmjét tekinthetik meg a nézők pénteken és vasárnap az egri Prizmában. 1989-ben el­nyerte Cannes-ban a zsűri kü- löndíját, a főszereplő Philippe Noiret Európa-dijban részesült a legjobb férfiszínészi alakításért. 1990-ben Hollywood is méltá­nyolta a Cinema Paradiso érté­keit, a legjobb külföldi alkotás­nak járó Oscar-dijat kapott. Mi­vel hódít ez a produkció? Va­rázslatos hangulatával, bájával, a nosztalgia érzelmeivel. Egy ren­dező áll a történet középpontjá­ban, aki telefonértesítést kap édesanyjától: meghalt Alfredo. E név hallatán feltolulnak benne iljú korának emlékei. Paradiso a mozi neve, Alfredo pedig a gé­pész volt, aki elhozta a cso­dát... És az élet összefonódik a vásznon látottakkal. Megható, tiszta történet: igazi nevettető, de egyben a könnyeinket is előcsa­logatja. A mélység titka- ez a címe Ja­mes Cameron amerikai rendező új filmjének. Az ő nevéhez fűző­dik a Terminátor, a Rambo, vagy a Nyolcadik utas a halál című produkciók. A mélység titkában hajótörést szenved egy atom­tengeralattjáró: útjukat egy igen fényes és gyorsmozgású tárgy keresztezi. Áz USA haditenge­részete arra kéri egy vízalatti olajfúró berendezés munkásait, vegyenek részt a mentési akció­ban. A tengeralattjárón 156 em­ber tartózkodott... A civilek és hivatásosok meglepő ellentéte kerül felszínre. Mi lesz a nukleá­ris töltet sorsa? Maga a történet nem eredeti, a technikai kivitele­zés azonban remek. A filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Gyalog és két keréken A Bükki Vörös Meteor termé­szetjáró szakosztálya július 1-jén, vasárnap a Mátrába invi­tálja a kirándulókat. A 18 kilo­méteres táv állomásai: Recsk — Kanázsvár — Mátraderecske — Parádfürdő — Sándor-rét — Kla­rissza-forrás — Parádóhuta — Párád. Az érdeklődőket reggel 7.20-kor Martus Ferenc várja az egri autóbusz állomáson. Az egri Tekergő túrakerékpá­rosok ezúttal szombaton két napra a Bükk-fennsíkra kerekez­nek. Az első napon feltérképezik a hamarosan megrendezésre ke­rülő 100 órás „tekergés” útvona­lát, míg a másodikon a Bükk északi részét barangolják be. In­dulás reggel 8 órakor az egri ta­nárképző főiskola elől. Itt jelent­kezhetnek továbbá a jövő heti, háromnapos aggteleki tárára is. JProgr«iw ißörze Kiállítások, tárlatok Sarkadi Péter festőművész al­kotásait az egri Ifjúsági Ház Ga­lériájában tekinthetik meg kedd kivételével, naponta 13-tól 17 óráig. O Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában — a Líce­um első emeleti aulájában — Bolza Marietta munkái várják a piktúra barátait. O Székelyföldi barangolások címmel láthatók lapunk fotóriporterének, Gál Gábornak a képei, a Megyei Művelődési Központ II. emeleti előterében O Nagy B. István Munkácsy-dijas festőművész, valamint Kálnoky László költő kiállításának az egri Vitkovics- ház adott otthont. Itt találják az érdeklődők továbbá Vitkovics Mihály költő emlékszobáját, amely hétfő kivételével minden nap délelőtt tíztől délután 4 óráig kereshető fel. O Kiss Roóz Ilona kerámiájában gyönyörködhet­nek hétfő és kedd kivételével délelőtt 10-től 16 óráig. O Er­dész Judit Mária egri ruhaterve­ző, népi iparművész és Kolum- bán Zsuzsa népviseleti babaké­szítő közös tárlatát Budapesten, a Népművészeti Stúdióban (V. Kálvin tér 5.) tekinthetik meg, naponta 10-től 18 óráig. Szórakoztató műsorok Öt dinoszaurusz kalandját lát­hatják a gyerekek szombaton délelőtt fél 11-kor a Prizma-ma­tinéban. Az Őslények országa cí­mű produkció mókás, nevettető jelenetei mellett sok izgalmat is tartogat a gyermek- és fiatal né­zők számára. 77 Kos Károly-kiállítás a megyei könyvtárban A közönség kedvence: Eötvös Gábor zenebohóc Néhány Kós Károly által (egyet-kettőt mások társaságá­ban tervezett/ létrehozott építé­szeti munka tervei látható a nagy erdélyi művészegyéniség korai korszakából, a század első évei­ből, a megyei könyvtárban. Ter­vezett ő kis vidéki házat, falusi portát, háromszinteset, bele a domboldalba, fatemplomot Tű­sére, megrajzolta ő a baráthelyi vártemplomot is, mert élete min­den szakaszában, lelkének min­den rezzenetében erdélyi magyar volt. Most, amikor a forradalmi zsongás, a trianoni döntés hetve­nedik évfordulója is rádöbbenti a magyarságot a történelem oly­kor esztelen vihaijárasára, nem árt — nagy érdeme ez ennek a kis tárlatnak is — azokra emlékez­tetnünk, akik a szellemi jelenlé­tet valósítják meg — a hűséggel együtt. Kós Károly remek példá­ja mindannak, amit európaiság­nak és „transsilvanus”, tehát er­délyi szellemiségnek nevezhe­tünk. Még emlékszünk arra a té­vériportra, évekkel ezelőtt, ahol túl a kilencvenen néhány mon­dat erejéig nyilatkozott, olyan keményen és szerényen, ahogy csak igazi nagyok tudnak. Lehet­ne most is, utólag is érdeme sze­rint összevetni Bartókkal, meg Kodállyal, mert amit ez a két ze­nész kutatott a zenében, ugyan­azt tette Kós Károly az építészet­ben: a nép lelkét, a nép ízlését követte: a templomépítést, akit szolgálatát élete kiemelt felada­tának tartotta. Rábízták az utol­só budai koronázás térrendezé­sét a várban; Konstantinápolyba küldik formavilágot tanulni; ki­nevezik főiskolai tanárrá Buda- esten. Majd az erdélyi állapom­on, a hatalomváltáskor elkese­redve odahagyja a pesti profesz- szori megbízatást; de ugyanezt tette 1944-ben is, hatvankét éve­sen is, vállalva azt, hogy kiebru- dalják „sztánai varjúvárából”. És mikor ezeket a könyvtári kör­nyezetben elénk kerülő lapokat nézzük, hazai alkotásai is eszünkbe jutnak: például a zebe- gényi katolikus templom, a bu­dapesti állatkert, no meg a sep­siszentgyörgyi Székely Nem­zeti Múzeum épülete is. Hitt a három nép, a román, a magyar, a szász nép Erdélyében, ezért írta a Budai Nagy Antalt, a drámát, ezért írt regényt, alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céhet, ál­lott bele a politikába. Mert ben­ne a hűség munkálkodott, Erdély­ért, a magyarságért, az az erény, amit manapság kétszeres szorgalommal kell hangsúlyozni ebben a lelkileg is keresztbe-ka- sul szabdalt Közép-Európában. Okos tett Kós Károlyra utalni, hűségére, amikor azt sem tudjuk, hol a fejünk gondjaink közepet­te. Újra a Fővárosi Nagycirkusz porondján Nagy sikerrel, telt házak előtt mutatja be a Fővárosi Nagycir­kusz Cirkusz Plusz című műso­rát, amely már a századik elő­adáson is túl van. Az est koronája Eötvös Gábor, Jászay-dijas ér­demes művész. Nincs olyan em­ber, aki ne ismerné a „van másik” és a „cakk-cakk” szállóigét, amely négy földrészen elterjedt. Afrika kivételével a világot meg­járt művész és felesége négy év után most újra a magyar gyere­kek és felnőttek előtt lép po­rondra más nívós személyiségek­kel együtt, mint például Durová- val, aki 150 állattal szerepel, vagy az ugródeszka számmal je­leskedő Kovacsevi csoporttal, de nem felejthetjük el Donnert Le- opoldot sem gyönyörű lovaival. Az előadás szeptember 2-ig láto­gathatja a közönség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom