Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-25 / 70. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 70. szám ÁRA: 1990. június 25., hétfő 4,30 FORINT A CSEMPÉSZETTŐL AZ ÜZÉRKEDÉSEN ÁT - HAMIS DOLLÁROKIG Vonalas irányítás helyett — jelzés a bűn ellen (3. oldal) TORNAGYŐZTES A MAGYAR VÁLOGATOTT Pólósainknak szerencsét hozott a Bárány uszoda vize, az Egervin-kupán (5. oldal) EMELKEDIK A KINCSTÁRJEGYEK KAMATA Mától, differenciáltan 23-26 százalék között (8. oldalon) MÉG NEM LEHET JELENTKEZNI... ...a Don kanyart emlékútra. Több kérdést még nem tisztáz­tak. (8. oldal) 9) _ nálták portékájukat, s megálla­píthattuk, hogy az igazán profik most is az aluljárókban vannak, ott adják el a lapot, majd felve­szik a jutalékot, nem a budapesti vásárvárosban mérkőznek. Egy újsággal lehet takarózni. Ezt bizonyította az a valószínű­leg hontalan férfi, aki minden standnál felmarkolta a reprezen­tációs kiadványokat, megette gulyását a Vöröskereszt sátránál, majd elkullogott a kijárat felé, szatyraiban több kiló értékes pa­pírral. Elmentében elhajította szaftos szalvétáját és visszaszólt: erre még tudtok újságot nyom­tatni. Egy újsághoz lehet indulót ír­ni. Ezt tette az Apostol együttes és Szenes Iván is, amikor meg- (Folytatás a 2. oldalon) Egy újsággal nagyon sok min­dent lehet kezdeni. Ki lehet állni vele például egy közlekedési lámpához, s amikor az pirosat je­lez, ordítozni, hogy óriási szen­záció, megjelent a pontpont- pont, s lehetőleg eladni mindent ami csak a kezünkben van. Ma­gyarországon az elmúlt hét vé­gén először megrendezett sajtó­fesztiválon a különböző orgánu­mok rikkancsai is összemérték erejüket, ezúttal színpadon kí­Rikkancsverseny (Fotó: Gál Gábor) Antall József franciaországi eredménye: Eltörölték a vízum- kényszert Franciaország kormánya el­törli a három hónapnál rövidebb utakra az eddig fennálló vízum­kényszert a magyar állampolgá­rok számára — ezt említette első helyen párizsi tárgyalásait össze­gezve Antall József miniszterel­nök. Az intézkedés bevezetésére még a turistaidény kezdete előtt (Folytatás a 2. oldalon) Sütő András Budapesten Sütő András, romániai ma­gyar író, a Magyarok Világszö­vetségének tiszteletbeli elnöke vasárnap reggel New Yorkból Budapestre érkezett. A Ferihe­gyi repülőtéren barátai, tisztelői fogadták. A Magyar Nemzeti Bank az új ötezer forintos bankjegy kibo­csátása miatt legfeljebb augusz­tus végéig tud várni arra, hogy a Parlament döntsön az új címer­ről — nyilatkozta Verzár Péter, az MNB főosztályvezetője az MTI érdeklődésére és hozzátet­te: ahhoz, hogy az ötezer forinto­sokat a tervezett időpontban, 1991 április végén forgalomba hozzak, két hónapon belül meg kellene kezdeni a gyártást, az új bankjegyet pedig semmiképpen sem szeretnék a régi címerrel ki­bocsátani. Ha a közeljövőben nem szüle­tik döntés a címerről, akkor mint­egy 25-30 millió darab ezer fo­rintost kellene nyomatni mint­egy 50-60 millió forintért. Ez azonban felesleges költséget je­lentene, mert az ötezer forintos­ból jóval kisebb mennyiséget kellene forgalomba hozni. Rá­adásul az új bankjegy megjelené­se után a kisebb dinietekből mindig kevesebbre van szükség, azok visszaáramlanak a bankok­ba. Verzár Péter elmondta azt is, hogy az új címer elfogadása után a forgalomban lévő papírpénze­ket nem vonják vissza, megvár­ják természetes elhasználódásu­kat, ami mintegy 4-5 év. Az ér­méket azonban minden bizony­nyal bevonják, mert azok csak 25-30 év alatt kopnak el. Az ér­mecsere mintegy 300 millió fo­rintba kerül majd. (MTI) Tizenkettő A statisztikai adatok kérlelhetetlenek. Kérlelhe­tetlenek és megváltoztathatatlanok. Sokszor pedig döbbenetesek. Akad-e vajon valaki, aki nem bor­zad el, amikor tudomást szerez arról, hogy kis ha­zánkban az 1988-as esztendőben 4377 személy lett öngyilkos. Mindez annyit jelent, hogy abban az év­ben naponta átlagosan tizenkét honfitársunk vetett véget önkezével az életének. Ne, senki ne gondolja, hogy 1988. valamiféle különleges esztendő volt. A számok — többé-kevésbé — ugyanilyenek más években is. Ha pedig kissé messzebbre nyúlunk visz- sza az időben, azt kell tapasztalnunk, hogy az ön- gyilkosságok száma Magyarországon egyre növek­szik. (Még akkor is igaz ez, ha akadnak olyan idő­szakok, amikor néminemű csökkenést lehet re­gisztrálni.) Akárcsak más negatív jelenségek eseté­ben, úgy e téren is „előkelő” pozíciót vívtunk ki a nagyvilágban. Sokan és sokféleképpen keresték már az okokat, így aztán több elmélet is született. Egyesek azt állít­ják, magyarázattal a néplélektan kutatói szolgál­hatnának — feltételezve ezzel azt, hogy a magyar ember sajátos lelkűidére vezethető vissza ez az egész —, mások úgy gondolják, történelmünk vizs­gálata is segíthet kideríteni az igazságot. (Mert pél­dául — mondják az utóbbi verzió hívei — nem lehet véletlen, hogy kirívóan magas az öngyilkosságok száma Ausztriában és Csehszlovákiában, az Oszt­rák-Magyar Monarchiának ebben a két utódálla­mában is.) A különféle tanulmányok szerzői azt is megállapították, hogy mely évszakokban, hóna­pokban, napokon, megyékben történik a legtöbb öngyilkosság, kik azok az emberek — mivel foglal­koznak, milyen az iskolai végzettségük, stb. —, akik leginkább hajlamosak arra, hogy véget vessenek az életüknek. Nem vitatom az effajta búvárkodások jogossá­— naponta gát, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a terápiát csak a diagnózis felállítása után lehet megmondani. Viszont azt is tudom, hogy az idő egyre halad, s minden egyes nap tizenketten dobják el az életet. Közöttük nagyon-nagyon sok az idős ember és a fiatal. Hogy az öngyilkosság bátorság vagy gyáva­ság dolga — számomra legalábbis — filozofikus kér­dés. Sokkalta jobban izgat, képesek vagyunk-e va­lamit is tenni annak érdekében, hogy végül az élet­ösztön diadalmaskodjon a halálösztön felett, ne pe­dig fordítva... Tehetünk-e valamit is? Meggyőződésem, hogy tennünk kell valamit. Ehhez azonban fel kell ismer­nünk, hogy az öngyilkosság nem valamiféle elszige­telt, különálló jelenség. Ha csupán ez ellen próbá­lunk meg hadakozni, vajmi kevés esélyünk lehet a csata megnyerésére. Aki csak egy kicsit is töpreng a dolgon, az nyomban belátja: az öngyilkosság elvá­laszthatatlan az abortusztól, a válástól, az italozás­tól és társadalmunk ezernyi más rákfenéjétől. Talán nem tévedek, amikor azt állítom, döntő áttörésre csakis akkor kerülhet sor, ha a fentebbi bajok egy­séges kezelését, orvosolását sikerül megvalósíta­nunk. Ha ez nem következik be, a helyzet tovább romlik majd. Az általam megfogalmazott követelmény egyál­talán nem tekinthető újnak, hiszen hányszor és hányszor hallottuk már emlegetni. Csak aztán tör­ténni nem történt semmi az égvilágon. Szomorúan szemléltük az elrettentő statisztikákat, sóhajtoz­tunk, számtalanszor elismételtük, hogy bizony-bi­zony emitt is, meg amott is a huszonnegyedik órá­ban járunk. Egyszóval kongattuk azt a bizonyos képzeletbeli vészharangot. Közben meg talán nem is gondoltunk arra, hogy naponta a valóságos ha­rangok is szólnak. Átlagosan tizenkét emberért... (sárhegyi) A misét Paskai László bíboros celebrálta Jézus Szívé-búcsú Mezőkövesden „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok, majd én megeny­hítelek benneteket!” — mondja az evangélium, és tegnap több tíz­ezren hallgattak Mezőkövesden a hívó szóra. A matyóföld főváro­sában, vasárnap rendezték meg a Jézus Szíve búcsút, melyre az or­szág minden részéből, sőt az országhatáron túlról érkeztek zarán­dokok. Jézus Szívének tiszteletét a jezsuiták alapozták meg itt az 1920-as években, s azóta minden évben körmenettel emlékeznek a Megváltóra. A mostani ünnepnek különös jelentőséget adott, hogy a misét Paskai László bíboros celebrál­ta. A körmenet a Jézus Szíve templomtól indult el, s a fölvo­nulók között külön színfoltot je­(Fotó: Koncz János) lentettek a matyóruhába öltözött hívők. A szabadtéri misén részt vett Antonio Mattiazzo, Szent Antal városának, Padovának ér­seke is, aki együtt imádkozott a (Folytatás a 2. oldalon) Delsziget-konferencia Hatvanban Csonka: kihúzva, trianoni: kihúzva — Nem jöhet olyan kényszer, amely újra két szemben álló fél viaskodó terévé változtatná Kö­zép-Európát — mondta Pozsgay Imre, a Délsziget című hatvani folyóirat szombati konferenciá­jának nyitóelőadásában. — Mi, magyarok sokszor használtuk a tespedésben önigazolásul azt az érvet, hogy külső hatalmak aka­dályozzák felzárkózásunkat. Most inkább azokat az érveket kell megkeresnünk, melyek a modernizáció irányába hajta­nak, zaklatnak — szólt, az ezred­fordulós Közép-Európa prognó­zisát rajzolva fel beszédében. Ez­után figyelmeztetett arra, hogy nemzeti identitástudadunkat nem szabad kizárólag a konzer­vatív eszmékhez kapcsolni és csak az értékmegőrzést gyako­rolni. Értékteremtéssel, kapcso­latteremtéssel kell ennek együtt- jámia. E térség stabilitásának zá­loga, hogy a nemzeti határok és az államhatárok közti feszültség feloldódjék, és az utóbbiak elve­szítsék jelentőségüket, azaz spi­rituálissá váljanak. Pomogáts Béla irodalomtör­ténész-politológus korreferátu­mát hallhatta ezután a mintegy száz főnyi közönség. Az előadó fájó sebnek nevezte Trianont, mely mindig felvérzik, ha az el­vesztett magyarságot valamilyen ütés éri. Az internacionalizmus erőszakával eddig leszorított na­cionalizmusok térnyerését ele­mezte, s ezek magyar- és kisebb­ségellenes megnyilvánulásait. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti elkötelezettség csak határozott, (Folytatás a 2. oldalon) Kárpótlás Megítélésük szerint a kormánynak felül kell vizsgálnia az úgynevezett politikai nyugdíjakat, rendeznie, valamenyi po­litikai áldozat nyugdijhelyzetét és anyagi jellegű kártalaní­tását. Első lépésként valamennyi politikai áldozatra ki kell terjeszteni az 56-os elítéltek számára — az évek számától függő — nyugdíjidő-beszámítást. E rendelet kiadása már elő van készítve, még az előző kormány határozta meg a július 31-i határidőt. Az anyagi jellegű kárpótlást a kiesett kere­set, illetve jövedelem megállapítása alapján látják megold­hatónak. A költségvetés nehéz helyzetben van — ismerik el — de úgy gondolják, hogy tisztes kárpótlás megállapítása elengedhetetlen. A kifizetés módozatai különfélék lehet­nek, így nyugdíjba beépítés, vagy kamatozó kötvény. 1991 áprilisától tervezik forgalomba hozását Üj címerre vár az ötezer forintos Szövetségi közgyűlés Recsken, ne legyen szobortemető! Kérés a kormányhoz: vizsgálják felül a törvénysértők nyugdíját megtartott szombati közgyűlése. A budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetem aulájában Kéri Kálmán a szövetség elnöke érez­ve a feszültséget már megnyitó szavaiban türelmet kért a tagság­tól jelezve, hogy a vezetés min­dent megtesz a sérelmek orvoslá­sa érdekében. Sajnálkozva tette hozzá, nagy megértést eddig nem tapasztal­tak, pedig a szövetség már magá­ra vállalta a hadifoglyok, a kény­szermunkára, a robotra ítéltek­nek, és mindazoknak az ügyét, akik az elmúlt negyven eszten­dőben jogtalan hátrányt szen­vedtek a politikai hatalomtól. (Folytatás a 8. oldalon) metlenséget jól példázta a Recski Szövetség mintegy hatszáz fővel Indulatos felszólalásokban jővelkedett, a fokozódó türel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom