Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-18 / 64. szám

1990. június 18., hétfő Hírlap 3. MaMári út Ha én beköltözhetnék egy va­donatúj lakásba, bizony boldog lennék. Ha ez a lakás ráadásul a belvárosban volna, és a földszin­ten garázst is vehetek! — bizony, elégedettséget éreznék. Aztán bemennék a lakásomba. Kényel­mesen elhevernék a fotelemben, és csak élvezném a tágas, esztéti­kus környezetemet. Közben ész- revenném, hogy görbék a falak, és egyre nagyobb foltokban hul­lik róluk a vakolat. Hézagosán felrakott, töredezett a csempe. Idegességemben friss levegőre vágynék, s leszáguldva a lépcső­kön, talán elharapnám a nyelve­met, a lépcsőfokok között ugyanis tízcentis a különbség — egyik fok tíz centi, a másik húsz. Cafatokban lógó nyelvemmel már nem tudnék káromkodni, amikor kiderül, nincs garázsom, mert az építtető szövetkezet el­nöke kettőt is megvett, nekem meg nem maradt. Pedig ő nem is lakik a házban. Aki ezek után azt gondolja, hogy ilyet csak egy őrült találhat ki, TÉVED. A történet valósá­gos. Az épület, a szereplők úgy­szintén. A ház Egerben, a Mak­iári út 1. szám alatt található. Ti­zenegy család lakik benne — bol­dogtalan emberek, mióta beköl­töztek. A házat a Belvárosi La­kásépítő és -karbantartó Szövet­kezet rendelte meg a VertikálKisz- szövetkezettől. Most mindenki gyűlöl mindenkit, mindenki mu­togat mindenkire, de ettől a té­nyek nem változnak: egy első osztályúnak ítélt házban fertel- mes hibák rontják az ottlakók közérzetét, és garázs sem jutott mindenkinek. Korántsem teljes hiánylista Sebesséknél ülünk többen. A nappali szoba lakályos, de némi vizsgálódás után látszik: nincs egyetlen, mértanilag egyenes vo­nal a helyiségben, mindegyikben van némi hupni, s a tetőtéri ablak alatt tisztán kivehető, hogy ott bizony becsorog az esővíz, nyo­mot hagyva a fehér falon. A töb­biek is panaszkodnak: Gyulavá­riéknál, a gyerekszobában tízfo­rintos nagyságú lyukakat üt a „mészkukac” — rosszul beoltott meszet használt a kivitelező. A csempéket hanyagul rakták fel, nem törődve illesztésekkel, har­móniával. Huszár Edit megmu­tat egy bejárati ajtót: a zárat már négyszer cserélték, mégis újra és újra elromlik, a fürdőszoba ajta­ját pedig a testvérénél nem lehet kinyitni teljesen — megakad a padlóban. Háborognak. Tengernyi pénzt öltek az új lakásba, és nem élvez­hetik annak kényelmét. Ráadá­sul a technikai bakikat erkölcsi kivetnivalók is fűszerezik. A ki­vitelező Vertikál Kisszövetkezet kezdetben rendkívül rugalmas­nak bizonyult, az igényeiket tel­jes mértékben igyekeztek kielé­gíteni, falakat odébbraktak, gáz helyett cirkogejzírt építettek be, szőnyegpadló helyett parkettát raktak fel — na persze, mindezt pluszköltségként elszámolva. Aztán, hogy, hogy nem, a szám­lán első osztályú kőris szalagpar­ketta szerepel — a szobában meg másodosztályú akármilyen pú- posodik fel... A garázsügy Egerben ma garázshoz jutni nem túl egyszerű. És drága. Az sem biztos, hogy a lakásához kö­zel tud szerezni az ember. így az­tán nagy öröm, ha kiderül: új ott­honának földszintjén aránylag olcsón megvásárolhatja a lakó. Feltéve, ha jut neki... — Többen pofára estünk, amikor rájöttünk, hogy a leendő garázsunkból kitúrtak minket. Persze a JOG szerint semmi ki­vetnivaló nincs abban, ha a lakásépítésre megbízást adó szö­vetkezet elnöke úgymond „szö­vetkezeti tagként” megvásárol több garázst is. JOG szerint az is tiszta, hogy a két garázs egyike két férőhelyes, a másik pedig — a tervező szerint — könnyedén át­alakítható üzlethelyiséggé. JOG szerint az sem különös, hogy ol­csón, négyzetméterenként 7500 forintért mérték ezeket az autó­tárolókat. JOG szerint oké, hogy a megvásárló elnök nem lakik a házban, de van neki ott két gará­zsa. JOG szerint igen! — erköl­csileg „gennyes” csak ez az egész — fújtatnak a lakók. Bőgős Tibor, a lakásépítő szö­vetkezet elnöke ekkép véleke­dik: — Nem loptam, csaltam, ha­zudtam: megvásároltam két ga­rázst. Mi kivetnivalót találhat­nak ebben a lakók? Akkor, ami­kor arra se volt pénzük, hogy a lakást kifizessék! Az építkezés megkezdésekor itt senki nem ko­pogtatott olyan bőszen a gará­zsért, mint most. Én a közelben lakom, a Csákány utcában, és idáig nem volt garázsom. Kértem volna a Napsugár úton, de az OTP részéről azt mondták: az az ottlakóknak kell. „Fentebbről” súgtak: ide figyelj Tibor, hát te annyi lakást építtetsz, miért nem vásárolsz ott magadnak? Egy­szerűen arról van szó, hogy meg­romlott a viszonyunk a lakókkal, és most mindenáron belém akar­nak kötni. Tudja, hány helyre fel­jelentettek? Szövosz, KIOSZ, NEB, most jön maga, a nyilvá­nossággal — nem csoda, ha rá­megy az egészségem. Én ebbe az ügybe már belefáradtam... Mivel úgy látszik, hogy ez a „garázsügy” eléggé bőszíti a la­kókat, így a kivitelező Vertikál Kisszövetkezetnél is rákérdez­tünk néhány adatra, Nagy And­rás elnökhelyettestől. — Hány garázs épült a Makiá­ri út 1. szám alatti házban? — Eredetileg kilenc lakásra számítottunk — kilenc autónak lett volna helye. Van tehát két darab három férőhelyes gépko­csitároló, és három rendes ga­rázs. Ezek kialakításánál a lakók igényeit maximálisan figyelembe vettük. A nem ott lakókét is. Bő­gős úr egyik garázsa például fű­tött, fürdőszoba és vécé van ben­Maklári út 1. ne, amiket a plafonig lecsempéz- tük. — Önök mennyiért építették a garázsokat? — Anyagköltségben ezt nem tudjuk pontosan kimutatni, erre más módszert szoktunk használ­ni. A lakás egy négyzetméterre eső árából kell levonni ötezer fo­rintot. — így mennyibe került a ga­rázs? — Tizennégyezer forintba... És itt álljunk meg egy szóra. A kivitelező azt állítja, 14 ezer fo­rintra jön ki a garázs egy négyzet- métere. A szerencsés garázstu­lajdonosok 7500forintot fizettek érte a számlájuk szerint. Tessék mondani: kivel fizettették meg a különbözeiét? Kire hárították azt az összeget, amellyel a Verti­kál által felszámított árnak majd­nem a feléért garázshoz lehetett jutni a belvárosban? * A Vertikál ígér. Ha a lakók ki­fizetik a tartozásaikat, hajlandó a hibákat kijavítani. A lakásépítő szövetkezet elnöke hitetlenke­dik. Amit egyszer elrontottak, nem lehet tökéletesre „csinálni”. És bánkódik: ékszerdobozt akart, egy aranyos kis házat, ehe­lyett egy toldozni-foldozni való épületet vehetett át. És sopánko­dik: félúton kellett volna az épít­kezést megállítani, „szigorúan fogni” a Vertikált. A villanyórák „úgy maradtak” (Fotó: Gál Gábor) Tizenegy lakástulajdonos csügged. Hiánylisták készülnek, „mesteremberek” kopogtatnak, menteni, ami menthető. Tizen­egy lakástulajdonos fekszik le es­ténként a hibás lakásában, s ti­zenegy ébred reggel ugyanab­ban. Ha fogmosás közben „szembenéz” a repedt csempé­vel, összébb szorul a gyomra. Munkába menet talán bele­rúg az egyik garázs­ajtóba. S amikor becsapja ma­ga mögött a kaput, talán néhány órára elfelejti: a saját kiszolgálta­tottságának, tehetetlenségének színhelyét hagyta a háta mögött. Pedig az otthonából távozott. Doros Judit Udvarcsendélet Nem épp szívderítő „Elvarázsolt” lépcsősor

Next

/
Oldalképek
Tartalom