Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-16 / 63. szám

12. Hírlap 1990. június 16., szombat Merre tart Algéria? Választások — női szemmel Eddig is rabszolgák voltunk, ezután még inkább azok leszünk — mondta a héten lezajlott vá­lasztások után a francia televízió kamerái előtt egy elkeseredését leplezni nem is akaró algériai ér­telmiségi nő. Valóban, valami ilyesmit sejtet az, hogy az első többpárti választáson, a 28 éve hatalmon lévő kormánypártot kevéssel bár, de mégis maga mö­gé szorítva egy olyan párt került az élre, amely szélsőséges iszlám tanokat hirdet, s amely éppen emiatt az arab világ legtöbb álla­mában nemkívánatos jelenség. A fundamentalista Iszlám Megmentési Front (FIS) elvei szerint a nő másodrendű teremt­mény, akinek szerepe nem lehet más, mint az, hogy otthona falai közé zárva, életét a társadalom reprodukálásának szentelje. Ha eddig kuriózumnak számított a kávéházak teraszain naphosszat lebzselő férfiak között a gyen­gébb nem egy-egy képviselője, akkor valószínű, hogy a jövőben még inkább az lesz. Pedig Sadli Bendzsedid államfő felismerte: a nyugati demokráciákhoz való közeledésnek az is nem elhanya­golható jele lehet, ha a visszahú­zó hagyományokat átlépve, vál­toztat a női nem évszázados mel­lőzöttségén. Néhány éve, amikor legelőször hívta meg fogadására férjeikkel együtt a diplomáciai testület asszonyait is, izgatott te­lefonálás folyt: vajon nincs itt va­lami tévedés? De nem volt, s attól kezdve, ha nem is mindig, de a protokoll diktálta alkalmakkor ez lett a gyakorlat Algériában is. A Nemzeti Megmentési Front (FLN) 28 évig tartó egyedural­ma után az első megmérettetés a kisebb jelentőségű helyhatósági választásokon történt meg. A FIS választási győzelme mögött azonban nem annyira a funda­mentalisták igenlése, mint in­kább az FLN-től való elfordulás húzódik meg. Az ország máig sem tudta kiheverni az 1988. ok­tóberi véres események emlékét, amikor Sadli Bendzsedid állam­fő a katonaságot az ellen — a fő­ként fiatalokból álló — tömeg el­len vezényelte, amely kilátásta­lan sorsa feletti elkeseredésében utcára vonult, s elszabadult in­dulataiban nemigen nézte, mit pusztít. Akkor megingott hatalmát az FLN nem tudta kiheverni, bár az elnök tavaly februárban óvatos reformokat hirdetett meg az elé­gedetlenkedők csillapítására. így jelenhetett meg a politikai po­rondon 11 kisebb-nagyobb párt, köztük a FIS, ám eközben szinte minden más változatlan maradt, s ami talán a legfontosabb: nem javultak az életkörülmények. A nemhivatalos adatok sze­rinti 50 százalék körüli munka- nélküliség elsősorban a fiatalo­kat sújtja egy olyan országban, ahol a 23 milliós lakosság 65 szá­zaléka 25 éven aluli. Ezt a kiszol­gáltatott és máris kiábrándult tö­meget vette célba a FIS, és úgy tűnik, jól számított. E választá­sok jelentősége, miután csupán a korlátozott hatalmú helyi veze­tésben hoz majd változásokat, természetesen nem mérhető a parlamenti választásokéhoz, de mégis előremutató lehet: merre tart ma az algériai társadalom? „Mélységes szomorúsággal tapasztalom a fundamentalisták előretörését. A szabadság kerül ugyanis veszélybe minden olyan alkalommal, amikor a dogmatiz- mus — legyen az politikai vagy éppen vallási színezetű — elsza­badul”. így nyilatkozott a válasz­tási eredményeket hallva az algé­riai rádiónak Roger Bambuch if­júsági és sportügyi miniszter. Az igazi párt-megmérettetés tehát csak az ez után következő parlamenti választásokon törté­nik majd meg. Abasszi Madani, a FIS magabiztos vezetője máris felszólította a kormányt, oszlas­sák fel a kormánypárti többségű parlamentet, és hozzák előre az 1992-re kiírt parlamenti válasz­tásokat. A FIS győzelmének lehet a térség szomszédos országait érintő kihatása is. A szélsőséges muzulmánok párttá szerveződé­sét Algérián kívül csak Jordániá­ban és Libanonban engedélye­zik, minden más arab országban betiltott pártként tevékenyked­nek. A marokkói és tunéziai ve­zetés ezek után méltán tarthat at­tól, hogy a fundamentalisták sa­ját országukban is vérszemet kapnak, hiszen a visszahúzó erők előretörését biztosító társa­dalmi táptalaj — a vallásos érzü­let, a súlyos gazdasági nehézsé­gek és a tekintélyelvi irányítással szemben kialakult ellenszenv — náluk is szinte tapintható jelen­ség. Bessenyei Mária Karcsúsítják a brit védelmi kiadásokat Margaret Thatcher kormánya fő megbízást adott Alan Clark­nak, a védelmi tárca költségveté­si előirányzataiért felelős minisz­terének, hogy dolgozzon ki radi­kális javaslatokat a fegyveres erők „karcsúsítására” és teijesz- szen elő alternatív európai kato­nai stratégiát mind Nagy-Britan- nia, mind a NATO számára — közölte exkluzív értesülését a kormányhoz közel álló The Da­ily Telegraph. A brit katonapolitika, illetve az ország NATO-stratégiája kér­désében kiszivárgott — avagy ki­szivárogtatott — értesülések alapján az utóbbi hetekben szá­mos sajtójelentés számolt be ar­ról, hogy a Szovjetunió helyzeté­nek, kül- és katonapolitikájának módosulása és a Közép-Kelet- Európában végbement forradal­mi változások fényében éles vi­ták folynak a kérdésről a brit vé­delmi kormányzaton belül. Tud­ni vélték, hogy Tom King védel­mi miniszter óvatosságot szor­galmaz a „békeosztalék” tekin­tetében, mások — közöttük Alan Clark — radikális csökkentése­ket szorgalmaznak. A The Daily Telegraph jelen­tése szerint Margaret Thatcher asszony azt követően kérette megbeszélésre Alan Clarkot a Downing Street 10. alatti rezi­denciájára, hogy hazatért a Szov­jetunióban tett látogatásáról. A lap úgy tudja, hogy a mi­niszterelnök a NATO-külügymi- niszterek skóciai tanácskozásán mondott beszédében Alan Clark elképzeléseire támaszkodott. Állítólag ezek hatására vetette fel a brit kormányfő azt a mind­eddig tabunak számító gondola­tot, hogy megfontolandó: vajon a megváltozott körülmények kö­zött egyáltalán van-e még értel­me Közép-Európában a NATO „előretolt bázisú stratégiájá­nak”, avagy inkább „mélységi védelemre” kellene berendez­kednie, nagyobb mértékben tá­maszkodva a mozgékonyságra, rugalmasságra és a tagállamok mozgósítható hazai tartalék erő­ire. Ilyen stratégiai hangsúlyváltás — mutat rá a The Daily Teleg­raph — jelentős kihatást gyako­rolhat a Nyugat-Németország- ban állomásozó, jelenleg 55.000 fős rajnai brit haderő jövőbeli létszámára és összetételére. Úgy tudják, hogy Alan Clark nagyarányú költségvetési meg­takarításokat szorgalmaz a hadi- tengerészet felszíni flottájánál és a brit rajnai hadseregnél. Ugyan­akkor az olyan különleges erők bővítését irányozza elő, mint az ejtőernyősök és a tengerészgya­logosok. Készül a „Keresztapa — 3” Vér, család és narkódollárok — húsz évvel a „Keresztapa” első kalandjainak bemutatása után Francis Ford Coppola ismét Ró­mában és Szicíliában forgatja a Corleone-klán történetének harmadik részét. A világhírű amerikai rendező a „Keresztapa — 2.” bemutatása után határozottan kijelentette, hogy a harmadik epizód elkészí­tésére már nem vállalkozik. Most mégis meghátrálásra késztették anyagi gondjai, a Paramount stú­dió káprázatos ajánlata és a mű­vészi szabadságának teljes tiszte­letben tartására kapott biztosíté­kok. Az ajánlat valóban vissza- ut ásít hatatlanul bőkezű volt: a film 44 millió dolláros költségve­téssel indul, amelyből 20 milliót a rendező, a színészek és a mű­szakiak honoráriuma tesz ki. Maga Coppola a forgatóköny­vért és a rendezésért hatmilliót kap. így a „Keresztapa — 3.” az amerikai filmtörténet egyik legdrágább alkotása lesz, de a kockázat nem nagy — az 1972- ben és 1974-ben bemutatott első két rész 700 milliós nyereséget és egy Oscar-díjat hozott. — Shakespeare-hez méltó tragédia lesz a maffia ügyeiről — jelentette ki szerényen Coppola, ritka sajtónyilatkozatai egyiké­ben. A forgatás magától értető­dően „szigorúan titkos” , mégis kiszivárgott néhány érdekesség a Cinecitta gondosan őrzött stú­dióiból. A belső helyszínek egyikeként Coppola felépíttette a palermói Teatro Massimo nagytermének pontos mását, ahol több operaje­lenetet forgatnak majd. A külső felvételek ez alkalommal is Szicí­liában készülnek. A1 Pacino rövidre vágott, fe­hér hajjal folytatja Michael Cor- leone sorsának bemutatását -* öregedő, fáradt Keresztapát ját­szik, akit azonban még mindig az olasz — amerikai maffia igazi fő­nökeként tisztelnek. A művész, aki már csaknem öt éve nem ké­szített új filmet, a szerződésben kikötötte, hogy az első fotókat csak a karácsonyra tervezett amerikai bemutató előtt néhány héttel hozhatják nyilvánosságra. Ez alkalommal is Diane Kea­ton alakítja Michael Corleone volt feleségét, aki nem tudott be­illeszkedni „Keresztapává” vált férje mozgalmas életébe. Anyagi nézeteltérések miatt viszont nem találkozhatnak a nézők Robert Duvall-lal, aki az első két rész­ben a „consigliere”, a Corleone­család tanácsadója szerepét ját­szotta. A csapat megfiatalítása érde­kében Coppola az amerikai Andy Gardát kérte fel a lázadó unokaöccs szerepére, Corleone lányának megformálását pedig saját lányára, Sofia Coppolára bízta. Egyéb munkatársai a meg­szokottak: az író Mario Puzzo, a látványtervező Dean Tavoularis, a zeneszerző és karmester pedig Carmine Coppola. A történet a piszkos pénzek megtisztítása körül forog, de fog­lalkozik a maffia és a politikusvi­lág kapcsolataival és a Vatikán pénzügyeivel is. Corleone ez al­kalommal Európában kísérti meg a szerencsét, de árulás ke­resztezi útját. A legnagyobb ti­tokzatosság a film befejezését övezi: csak Coppola, AI Pacino és Mario Puzzo tudja, erőszakos vagy természetes halál lesz-e a sorsa. Merénylet áldozata lesz, de még a zeneszerző, Carmine Coppola sem tud több részletet, mint amit a Corriere della Sera- nak elmesélt: „A békét és meg­váltást kereső főnököt egyik régi barátja elárulja, de még nem tud­juk, hogyan hal meg. Hamarosan eldöntjük, gigantikus temetést rendezünk-e Szicíliában”. Fazekas Judit Az elnyűhetetlen „kövek” végig­gördülnek Európán Nyolc évet kellett várniuk a rajongóknak arra, hogy újra eu­rópai koncertturnén élvezhessék a legendás hírű rockzenekar, a Rolling Stones játékát. Nos, a 28 éve az élvonalban levő banda tagjain ugyan már meglátszik az idő (életkoruk 43 és 53 év között van), ám legutóbbi produkciójuk láttán-hallatán méltán csettint- hetett a nyugat-berlini olimpiai stadion 80 ezres közönsége. A „gördülő kövek” idei turné­ja az „Urban jungle” (nagyvárosi dzsungel) dmet viseli. Apropó­ját a tavalyi, óriási sikert aratott észak-amerikai körút szolgáltat­ta. Ennek során a zenekar a fris­sen megjelent „Steel wheels” (acélkerekek) nagylemezének számait népszerűsítette 3,2 mil­lió rajongó előtt. A turné bevéte­le (80 millió dollár) minden re­kordot megdöntött — ám a má­jusban kezdődött európai kon­certkörút (Lisszabontól Bécsig 40 városban lép föl az együttes) várhatóan még ezen is túltesz majd. A fáma 140 millió márka bevételről szól, aminek jelentős hányada a bandatagok zsebébe, illetve bankszámlájára vándorol. A mostani, berlini teljesít­mény hallatán jogosnak tűnik a „kaszálás”, hiszen az öt gördülő kő, ám főleg Mick Jagger énekes (46) szünet nélkül akcióban volt a csaknem 150 perces koncert alatt. A szólóénekes pillanatra sem lankadó hangerővel énekli végig az estét, akrobatikus-eroti- kus táncával végigpásztázva az 53 méter széles színpad minden pontját. Az évek múlása — úgy tűnik — jót tett a kondíciójának. A hatvanas években ugyanis a Stones egy-egy föllépése nem tartott tovább 30 percnél. Ma Jagger húszéveseket megszégye­nítő lendülettel, energiával dol­gozza végig a két és fél órát. Néha ugyan gitárt is vesz a ke­zébe, ám e hangszer igazi „fele­lőse” a bandában a szintén 46 éves Keith Richard. Nyugat­Ez a felvétel Mick Jaggerről és Ron Woodról az európai turnén lévő Rolling Stones hannoveri koncertjén készült, melyet hatvanezren hallgattak meg (Hírlap-telefotó MTI) Berlinben főleg a „Sympathy for the devil” és a „Satisfaction” szá­mokban csalt ki emlékezetes szólókat a húrokból. Nem sokkal marad el mögötte a másik gitá­ros, Ron Wood. A Stones rá jel­lemző kettős gitárszólóik (”Sad, sad, sad” — Almost hear you sigh” — „Rock and a hard pla­ce”) hátborzongatóan jók vol­tak. Mindehhez megbízható, szolid alapot szolgáltatót Charlie Watts a doboknál, és a korelnök (53 éves) Bill Wyman a basszus- gitáron. Több dalban kiváló fü- vósszekció fokozta a hatást és a hangerőt (500.000 watt áradt a hangfalakból), amihez egy-egy dalban — például a Ruby Tusday címűben — a 80 ezres közönség kórusa is aktívan hozzájárult. Utóbbit a Sender Freies Berlin rádió négyes csatornája készítet­te föl a koncertre: kora reggeltől — a hallgatók szavazatai alapján — százas toplistát sugárzott a legnépszerűbb számokból. A hangversenyen már csak nyomokban volt föllelhető a ’70- es évek föllépéseiről ismert obsz- cén hangulat — például amikor a „Honky tónk women” alatt két óriási, levegővel felfújt „maca” emelkedett föl a színpad mögött. Jagger sem játszadozott erotikus rekvizitumokkal, mint az 1976- os zágrábi koncerten. Hiába, a kövek is idősebbek lettek, meg­nősültek, lehiggadtak. A lányos mamák egykori rémeiből az „anyósok álomvői” lettek, s bi­zonyára nem csupán birtokaik, kastélyaik és bankszámlájuk mi­att. Mint egy nyugatnémet ifjú­sági lap írta, a feleségek (élettár­sak) leszoktatták őket „a piálás- ról, a kurvázásról és a randalíro- zásról”. Egyvalamin azonban az asz- szonyok sem tudtak változtatni: a Rolling Stones ma változatla­nul mágnesként vonzza a töme­geket — nemcsak egykori tiné­dzserekből lett 35 — 45 éves hí­veiket, hanem a mai fiatalok egy részét is. A nyugat-berlini, de a hannoveri vagy a müncheni hangversenyen is nagy számban voltak a stadion lelátóin 12 — 20 éves fiatalok, akik rájöttek, hogy a Stones egyedi hangzású, utol­érhetetlen zenét játszik. Ez pedig biztos fogódzó abban a popzenei környezetben, ahol naponta tűn­nek fel és le az egy kaptafára húz­ható, „rágógumi-zenét” produ­káló énekesek és együttesek. Amint Keith Richard megállapí­totta: a popzenében ma ugyanaz a helyzet, mint húsz évvel ez­előtt. Az előadott dal 98 százalé­ka szemét, két százaléka hasz­nálható. Nos, a Rolling Stones számai alighanem az utóbbi ka­tegóriába tartoztak. Erről bárki meggyőződhet, aki átugrik a júli­usi bécsi fellépésükre. A hírek szerint augusztusban Budapeten is ad koncertet az együttes. Dorogman László Óriástávcső a világűrben A csillagászat előtt fantaszti­kus távlatokat nyitó új berende­zés indult a világűrbe: a Hubble óriásteleszkópot a Discovery amerikai űrrepülőgép vitte ma­gával. Az esemény jelentőségét a szakemberek a Galilei által a XVII. század elején feltalált első távcső fontosságához hasonlít­ják. Reményeik szerint a külön­leges műszer segítségével hama­rosan közelebb juthatunk a Vi­lágegyetemet létrehozó Nagy Robbanás (Big Bang) titkainak megfejtéséhez. Á földi légkörön kívülre jutta­tott csillagászati műszerek már évek óta nem számítanak ritka­ságnak. Az amerikai országos kutatási és hajózási hivatal (NASA) 1972-ben kezdte el a Hubble- programot; a tervezésben és a ki­vitelezésben 350 amerikai és külföldi tudományos intézmény és iparvállalat vett részt. Az óri­ásteleszkóp létrehozása és felbo­csátása másfél milliárd dollárba került, a földi kiszolgáló létesít­mények megteremtése pedig újabb több mint félmilliárdot emésztett fel — ebből csak a szá­mítógépes háttér biztosítása 70 millió dollárt tett ki. A mérések lehető legnagyobb pontosságá­nak biztosításához a szakembe­rek húszmillió csillagot tartalma­zó csillagkatalógust állítottak ösz- sze — 8 évi munka eredménye­ként. Az űrteleszkóp a hozzá tarto­zó berendezésekkel együtt lé- nyegében'égy nagyméretű, hen­ger alakú mesterséges holdnak tekinthető; tömege mintegy 11,5 tonna, hossza 12,8 méter, legna­gyobb átmérője 4,3 méter — megközelíti a szovjet Mir űrállo­más központi egységének mére­teit. A berendezés „lelke” egy 2,4 méter átmérőjű főtükör, amelynek számítógéppel vezé­relt csiszolása több mint két évig tartott. Mivel nem egy darabból áll, hanem méhsejtszerkezetű, súlyát sikerült 3 tonnáról 900 ki­logrammra csökkenteni. Bár a Földön vannak jóval na­gyobb teleszkópok is — köztük, a kaukázusi hatméteres és a Püo- mar-hegyi ötméteres tükö: átmé­rőjű berendezés -, a Hubble le­hetőségeit az atmoszféra zavaró hatásának hiánya óriási mérték­ben megnöveli. Alkalmas olyan égitestek megfigyelésére, ame­lyek 50-100-szor kisebb fénye- rejűek, mint a legjobb földi táv­csövekkel észrevehető csillagok. Előzetes számítások szerint 5-10 billió (5-10.000 milliárd!) csillag felfedezésére képes — szabad szemmel a földfelszínről alig hat­ezret tudunk megkülönböztetni -, „látótávolsága” pedig 14 milli­árd fényév, szemben a földi óri­ásteleszkópok kétmilliárd fényé­ves hatósugarával. A fő teleszkópot egy 31 centi- méteres segédtükör egészíti ki, s a főtükör mögött további műsze­reket helyeztek el: egy nagy látó­szögű kamerát, amely téveképe- ket közvetít az égbolt feltérképe­zése során, egy másik, a rendkí­vül halvány objektumok fényké pezésére alkalmas kamerát, e ;V színképelemző berendezést, két színképmérőt és egy infravörös fotométert. Működését saját fe­délzeti számítógépe vezéreli, a megfelelő hőmérsékletet hősza­bályozó rendszer biztosítja, s mindehhez az elektromos ára­mot két nagyméretű, 33 négyzet- méter felületű napelemtábla szolgáltatja. A megfigyelések so­rán összegyűlő adatokat nagy teljesítményű telemetrikus an­tenna továbbítja szükség szerint közvetlenül a Földre, vagy egy közvetítő mesterséges holdra. A NASA tervei szerint három- négyévenként űrexpedíciót indí­tanak a Hubble-hoz a szükséges javító és karbantartó munkák el­végzésére, az egyes műszerek ki­cserélésére. így a műhold aktív élettartama legalább 10-15 év lesz. Az űrteleszkóp üzemeltetése, a kutatási program összeállítása akkora feladatot jelent, hogy egy külön intézetet hoztak létre erre a célra. A tudományos kutatóin­tézethez már több mint 3500 csillagász pyújtott be kutatási tervet — a világ összes csillagá­szainak 35 százaléka! -, s ezek közül 21 ország tudósainak 162 javaslatát már elfogadták. A ter­vek többsége a bolygók, a csilla­gok, a naprendszerek, végső so­ron a Világegyetem keletkezésé­nek titkait fürkészi — ez a leg­méltóbb feladat az űrteleszkóp névadójához, Edwin Hubble amerikai csillagászhoz, aki a hú­szas években megalkotta a Világ- egyetem tágulásának elméletét. F.J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom