Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-16 / 63. szám

Hírlap, 1990. június 16., szombat Hírlap-hétvége 7. A Kálnoky-örökségről — Egerben Interjú Kámoky Lászlónéval Kálnoky Lászlónét Egerben, a Vitkovics-emlékszoba avató ünnep­ségét követően kérdezem: hogyan ismerkedett meg a költő Kál­noky Lászlóval? — 1966 nyarán ismerkedtünk meg a Budakeszi MÁV szanató­riumban. A súlyos beteg Kál­noky Lászlót egyik régi barátja meglátogatta,és kaviárt hozott neki ajándékba. A kaviárt — sze­rencsére — nem kedvelte, ezért először szobatársainak ajánlotta fel, de azok sem tartoztak e cse­mege rajongói közé. Ekkor N. professzor azt tanácsolta, hogy vigye át a szomszéd szobába lakó három hölgynek. A szobában csak egyik fiatal betegtársam tar­tózkodott. A kaviár most sem kelt el, azonban kérte, hagyja ott, hátha a két távollevő közül vala­ki örülne ennek az ínyencségnek. Én szeretem a kaviárt. Csak lá­tásból ismertem az ajándékozót, átmentem és megköszöntem. így kezdődött,és házassággal végző­dött. — Hogyan viszonyult a költő családtagjaihoz, főképpen uno­kájához? — Édesanyját nagyon szeret­te. Halála nagy veszteség volt a számára. Emlékét őrzi az „Egy­szerű fajfa” című verse. Gyerme­ke nem volt. Mindig egy lányt szeretett volna — mondta Laci — és ezt a szerepet töltötte be életé­ben az én lányom Judit. 1973 ka­rácsony éjszakáján megszületett Eszter, az unoka. Ezzel egy új korszak kezdődött életünkben. Laci már a csecsemő Eszterért is rajongott. Ahogy Eszter csepe­redett ez a kölcsönös szeretet egyre mélyült. A három éves Eszter egyszer kijelentette, hogy: „a Papa tudós, egyszer majd szobra lesz, de én itt leszek mellette.” Szobra ugyan nincs, de az emlékkiállításon együtt van a Papa és Eszter. Hatéves volt, mi­kor elmentek messzire. Fájdalma így szólal meg versében: „Nem voltak ellenségeim ők,/ nem büntetni akartak,/ mikor elvit­ték azt a gyermeket,/ akinek ar­ca hívogat/ tengervízből és esti lombból.” Mentek a levelek Svédországba, és megszülettek az Eszterhez írt versek, több mint háromszáz sor. Egykori egri barátai közül kik jelentettek sokat Kálnoky László számára? — Az Egri Népújság, később csak Eger című lap szerkesztője volt a harmincas években dr. Ka­por Elemér. Gyakran felkereste őt a szerkesztőségben, megmu­tatta verseit, tanácsot kért tőle. ő volt az egyedüli ember, aki első verseskötetének összállításában segítségére volt. A hetvenes évek végén az Árnyak kertje című kö­tet néhány versét átírta, és volt olyan sor, amit az ő régi tanácsa alapján javított ki. Másik, gyer­mek és ifjúkori barátja dr. Kere­kes László \olt. E két ember ba­rátságát haláláig megőrizte. — A költő gyermekkorában szerzett betegsége milyen szere­pet játszott későbbi élete alaku­lásában; például az irodalmi es­teken való fellépésekor, általá­ban a nyilvános szereplések al­kalmával. — Ifjú kora óta súlyos teherté­tele volt a gyermekkorában szer­zett TBC. A kis légzőfelület mi­att egyre súlyosbodó légzési pa­naszokkal küzdött. Utolsó évei­ben ágya mellett ott állt az oxi­génpalack. Ha egy irodalmi es­ten fel kellett lépnie, egyszerre újjászületett. Úgy járt-kelt mint más egészséges ember, hosszú verseket mondott el. Élutazott Újvidékre is a Magyar Rádió rendezésében megtartott estjére. De ha véget ért az előadás, mint mikor a színpadon kialszanak a fények és sötét lesz, úgy vált is­mét beteg, fáradt emberré. — Kálnoky László Egerhez fűződő kapcsolatát problémák nehezítették. Milyen okok ját­szottak közre ezek kialakulásá­ban? — Édesapját, aki Eger polgár- mestere volt, a háború után igaz­ságtalanul meghurcolták. Előbb internálótáborba, majd börtön­be zárták. Összetört, beteg em­berként szabadult, és sajnos, már nem sokáig élt. Ezt nem tudta el­felejteni. A Gárdonyi Géza Tár­saság díszelnökévé választotta Lacit. Ebből az alkalomból meg­hívtak bennünket vacsorára. A vacsora elmaradt, amit meg is írt egyik humoros versében. A va­csorát nem sajnálta, csak azt, hogy Egerben még mindig nem fedezték fel, hogy ő költő, sőt jó költő. — Az utazások, nyaralások emlékei, élményei iránt érdeklődöm. — Áz elmúlt kultúrpolitika nem őt választotta be a külföldre utazó delegációkba. Amikor egyszer felkérték, már nagyon beteg volt, ezért visszautasította. „Sohasem hittem, hogy összetört öregként/ útra kelek, mint fiatal szerelmes” — írja Az Áramló időben. 1981-ben először, majd évenként elutazott Svédország­ba, hogy forrón szeretett Eszte­rét viszontlássa. — A költő temetésén nem, de síremléke avatásán Eger is kép­viseltette magát, koszorút he­lyeztek el sírján. — Halálakor számtalan levél, távirat érkezett. A temetésén részt vettek a barátok, pályatár­sak. Eger nem írt, nem képvisel­tette magát. Két év múvla a sír­kőavatásra eljött Kapor Elemér és Agyagási Dezső, koszorút is helyeztek el a város nevében. Sajnos, ez már egy megkésett tiszteletadás volt. — Milyen problematikus vagy éppen örömteli tapasztalatok, „felfedezések”, újszerűségek adódtak az'írói hagyaték feldol­gozása során? — 1966-ban mi­kor szanatóriumba került és la­kásukból is kiköltöztették egy födémcsere miatt, 1800 sor ver­set semmisített meg. Később sa­ját bevallása szerint ezek közül 1200 sor használható volt. Egy egész kötetnyi vers semmisült meg. A kéziratos füzeteket sem kímélte. (Mindig kockás füzetbe írt.) Mindössze tizenhárom füzet maradt meg, ezekből került elő az a néhány vers. írása nehezen olvasható. Egy-egy verset egy­szer, kétszer, tízszer is elolvas­tam. Félretettem, újra elővettem, míg érthetővé váltak előttem a sorok. A versek szövegének ellenőrzésében és közlésében nagy segítségemre volt Alföldy Jenő. Azt kérdezi, milyen felfe­dezés adódott a hagyaték feldol­gozása során? Az, hogy megta­láltam a Vádbeszéd című verset, melyre emlékeztem. Zsennyén írta 1980. augusztusában, de az akkor a politikai helyzet miatt közölhetetlen volt. Most megje­lent az Élet és Irodalom ez évi március 16-i számában. — Kálnoky László jelentősé­gének, egri kötődésének tudato­sítása érdekében egri kezdemé­nyezésű, országos Kálnoky-vers- mondó versenyt hirdetnek meg a közeljövőben. Milyen lehetősé­geket lát még az egri Kálnoky- kultusz illő ápolására, művelésé­re? — Örülnék, ha szülőházában — vagy ha ez nem valósítható meg, akkor más méltó helyen, egy állandó emlékszobában he­lyezhetném el a Kálnoky-hagya- tékot. Most, amikor az utcák új elnevezése napirenden van, ta­lán Kálnoky László is megérde­melne egy utcát Egerben.-Szeretném Eger városával fenntartani a jó kapcsolatot, biz­tosan születnek még közös terve­ink a jövőben. Szeretném, ha a város büszke lenne arra, hogy egy nagy költőt adott a hazának. Cs. Varga István Egy elmulasztott találkozás Váratlan volt az első, olvas­mánybeli találkozás a költővel. A Lyceum földszinti kicsiny szobájában, a szerkesztőségben, ahol az Eger című újság készült, a szerkesztő, Kapor Elemér fe­lém nyújtott egy könyvet; „Hal­lottál róla? — most jelent meg.” 1939-et mutatott a naptár. Kéz­be vettem a kötetet, s nyomban bele is olvastam. Kálnoky Lász­ló: Az árnyak kertje. Az alkotó- készség teljes és tökéletes fegy­verzetével bíró költő, egy hirtele- nében támadt ijfú mester alakja sejlett a poémák mögött. A kötet címe: Eger, a szülővá­ros atmoszférájáról, a fullasztó, csöndes semmittevés, valamiféle élettagadás kísérleteiről árulko­dott. Kálnoky László helybeli jogakadémiai és pécsi egyetemi tanulmányai után a városházán tisztviselősködött. Miként az atyja is, szinte annak segédje­ként. A magyar történelem egyik legtragikusabb s leginkább meg­kérdőjelezhető esztendeje 1944 már a fővárosban találta. A bel­ügyminisztériumban dolgozott. Kálnoky szenvedésekkel, gyötrelmekkel teli évei történe­tét megint csak az irodalom, ver­sei közvetítették hozzám. Illyés folyóiratai: a Nyugat utódjában a Magyar Csillagban közölt verse: a „Szanatóriumi elégia”, majd a Válasz-ban a „Bordaműtét” a test kínpadra vonatásának olyan poémái, amelyek világirodalmi igénnyel s mércével vizsgáztatva is igen előre sorolandók. 1973- ban úgy adódott, hogy Kálnoky László „Letépett álarcok” című verseskönyvét a miskolci Napja- ink folyóiratnál nekem osztották ki ismertetésre. Úgy éreztem, úgy érzem ma is, méltányolható igyekvéssel oldottam meg a rám­bízott feladatot. Ezen túl semmi többet nem éreztem. S lassan el­feledkeztem a recenzióról is. Néhány év múlva váratlan folytatása lett a kis könyvmélta­tásnak. Bevetődtem a Napja- ink-hoz s már indulófélben vol­tam, amikor a rokonszenves szerkesztőségi titkárnő utánam szólt: „Kálnoky László üzeni, ha Pesten jár keresse fel.” S már írta is a Menyecske utcai lakáscímet, s a telefonszámot. Látva arco­mon, nemigen értem, mi lehet e váratlan invitálás oka, még hoz­záfűzte: „írt maga valamikor egyik könyvéről itt a Napjaink­ban, de a kritika csak most jutott el hozzá. Ezért szeretne találkoz­ni magával.” Ez ok, érv? — tűnődtem, már az utcán. Kálnoky ezért akarna velem találkozni? Annyit sejtet­tem, sőt feltételeztem, olyasmit írhattam a könyvéről, ami meg­lepte. „Felfedezésem” valami in­gere — gondoltam magamban mély öniróniával. Otthon, tanúvallomásra bí- randón előszedtem, s háromszor is átfutottam a recenzió szövegét. Semmi különös, semmi „robba­nó” nóvum. Gyanakvásom — feltételezésem — forrása végül is ott lappangott, lappanghatott, ahol párhuzamot vontam a be­tegség — s a szerelem nyújtotta szenvedések „méretei” között. Ezt írtam ugyanis: „... A követ­kező szenvedés-állomás a szere­lem lett, s ekkor is szinte konokul a boldogtalanságot áhítozza. Különös paradoxonként a halált közelébb érzi magához a másnak annyi boldogságot hozó révület­ben, mint a kínzó betegségben...” E mondattal tapintottam ki valami számára is meglepőt? Hogy a figyelmes olvasót is rá­döbbentettem erre az ő igazára? Nos, majd tisztázza a személyes találkozás — gondoltam. A ritka, s rövid pesti utak, ot­tani dolgaim végzése, mindig ha- lasztatták velem, hogy a szíves invitálásra felkeressem a költőt. Később — ismétlem — súlyosbo­dó betegségéről hallottam, — sajnos — megbízható híreket. Mint annyi vágyott helyére a vi­lágnak, nem jutottam el a Me­nyecske utcába sem... Most, hogy Kálnoky László „hazaköltözött” szülővárosába, egy szobába, mely az övé, csak az övé már, talán adódik rá mód, hogy a hajdani mulasztást szán- va-bánva, ott a négy fal között tiszteletemet leróva, megszorít­hassam a költő szellem-kezét. Kiss Gyula I Az egri Kálnoky-emlékszoba egy részlete (Fotó: Perl Márton) Film — video — sikerlista Az egri videotéka májusi sikerlistája 1. (4) ALADDIN YICO 3,5 2. (-) SZAKASZVEZETŐ VICO Úgy tűnik, a vietnami téma kimeríthetetlen forrás az ameri­kai filmesek számára. E történet főhőse Knigt hadnagy, aki mi­után végez a tiszti iskolán, azon­nal vietnami szolgálatra jelent­kezik. Mivel semmi harci tapasz­talata sincs, szakasza nem becsü­li a zöldfülű tisztet. El kell nyer­nie beosztottai bizalmát és meg­becsülését. A történet az ő profi katonává és igazi felnőtté válását mutatja be emberpróbáló hely­zetekben, iszonyú tűzharcok­ban. Bár sok kegyetlenséggel te­letűzdelt ez a film, a háború arcu­latát reálisan jeleníti meg. Az amerikai háborús filmek hosszú időn keresztül inkább a szuper- fegyverekkel- és szuperhősökkel igyekeztek hatni, most azonban új stílus nyomait fedezhetjük fel. Az ember, a saját félelmeit le­győző katona kerül a középpont­ba, aki a borzalmas körülmények közepette is törekszik a humá­num jegyében viselkedni. Mi­chael Dudikoff nindzsaként hó­dította meg a filmnézőket, nép­szerűségét Knight hadnagy meg­formálása tovább fokozta. 3. (2) GOR I. VICO 3,0 4. (1) USA-INVÁZIÓ VICO 3,5 000+ 5. (8) HERCULES VICO 2,5 00+ 6. (7) LAS VEGAS-I ZSA­RU VICO 3,5 000+ 7. (-) VÖRÖS SZONJA VI­CO 2,0 00+ Mindössze öt év telt el a film forgatása óta, s mára bizony en­nek a gyenge mesének filmes karrierje rég befejeződött. Van­nak mozidarabok, amelyek örökzöldek, évtizedek múlva is élményt adnak, sok „alkotás” azonbanméhány hónap múlva is megöregszik. A Red Sonja ilyen. Pedig milyen felhajtás előzte meg a létrejöttét! Zenéjét a kivá­ló Ennio Morricone szerezte, producere pedig az általában megbízható ízlésű Dino de Lau- rectiis volt. Kitalálták, s megal­kották a film számára Brigitte Nielsent, és szerepet kapott a népszerő Arnold Schwarzeneg­ger is. Az alkotók talán akkor vé­tették a legnagyobb hibát, ami­kor az operatőrnek és a zene­szerzőnek szántak meghatározó szerepet, s a legfontosabb össze­tevőről, a színészi tethetségről, a színészi varázslatról „elfelejtkez­tek”. Brigitte Nielsen gyönyörű, 180 cm magas koppenhágai ma­nöken, de szögezzük le — sajná­latosan — ő nem Szonja. Vele történnek ugyan az események, de nincs kisugárzása, hitele. Az ő sorsa kiválóan példázza egyéb­ként a sztárcsinálás amerikai módszereit. Démoni szépség, szuperdekoratív megjelenés, há­zasságkötés Stalloneval, majd családi perpatvar, válás... Az persze nem számít, hogy a tehet­ség, mint kategória nagyon mesz- sze áll tőle... Manipulálás ez, mesterfokon! Mindenesetre al­sótagozatos iskolásoknak nem okoz csalódást ez a film se... 8. (3) SZÖKÉS GOR II. VI­CO 2,5 00+ 9. (-) BRUCE LEE VISSZA­TÉR VICO 2,5 00+ Milliók kedvence, a harcmű­vészetek nagymestere a halála után is élő legenda. Ö teremtette meg, illetve tette népszerűvé a távol-keleti, mesterien koreog- rafált karatét, illetve annak vari­ációit. „Bruce Lee” egy Los An­gelesben élő barátját látogatja meg. Rajta kívül senkit sem is­mer a hatalmas városban, ezért nehéz helyzetbe kerül, amikor megérkezve a barátját holtan ta­lálja. Egyedül kezd hozzá, hogy kiderítse az állítólagos öngyil­kosság körülményeit. Egymaga veri végig az egész kábítószer­maffiát, s harcban méltó utóda az egykori karatesztárnak. Ha fi­gyelmen kívül hagyjuk, hogy a filmekben a sztorinak is van sze­repe, s elsősorban a mesterien megszerkesztett harci jelenetek érdekelnék, nem csalatkozunk... 10. (-) NEM LÁTNI ÉS MEGSZERETNI MOKÉP 4,0 0000 Blake Ed Words, a kiváló Ró­zsaszín párduc sorozat rendezője íjiesterien ért a vígjáték-készítés­hez. Ezt bizonyítja a múlt év egyik nagy sikere, a Nem látni és megszeretni, amely tele van ren­geteg képi humorral és nagysze­rű szöveggel. A Blind Date olyan randevút jelent, ahol nem ismer­jük a másikat. Zsákbamacska te­hát ez, ugrás a sötétbe, illetve je­len esetben ugrás a szerelembe. Walter, mielőtt az ismeretlen nővel elmenne vacsorázni, egyetlen „használati utasítást” kap: „Bármit csinálhatsz, csak ne hagyd, hogy igyon!” Azt hi­szem látatlanul is sejtjük a folyta­tást... A naiv történetecskét azonban szinte elfelejtjük, ugyanis lenyűgöz két nagy szí­nész produkciója: Kim Basinge- ré és a Bruce Willisé. A poénok zuhataga elől már maguk is me­nekülnek, s az álesküvő kedves és nedves véget ér a számukra. Míg a Vörös Szonja azért volt gyenge, mert szereplői nem tud­ták eladni, ebben a filmben Ba­singer és Willis még a keveset is habostortaként tálalja... * Meglepő, hogy a sikerlistán 9 filmmel is szerepel a VICO. Ez a forgalmazó 1989-ben alakult, és kezdetben 10 teljesen új akció- és szexfilmmel tört be a videopi- acra. Szerződést kötöttek a vi­lághírű Cannon céggel és műfaji gazdagság jellemzi az átvett fil­meket. Mindegyik filmet szink­ronizálva mutatnak be, de az utóbbi időben sajnos a magyar, szinkron nagyon gyatra, s ez ér­tékcsökkentő tényező. 1. A FAL 2. 9 és 1/2 HÉT 3. AMADEUS 4. ESŐEMBER 5. AZ UTOLSÓ CSÁSZÁR 6. TANGO ÉS CASH A TOP 10 sorrendjét nem az érték, hanem a kikölcsönzés gya­korisága határozza meg. A fil­mek pontozása azonban művészi értéket jelez. 7. A NAP BIRODALMA 8. RÉMÜLET ÉJSZAKÁJA I. 9. IMAGINE 10. VÉRES JÁTÉK Hernádi Ferenc Az egri Dobó István Gimnázium tanulóinak sikerlistája 1989-90. tanévben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom