Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-15 / 62. szám

1990. június 15., péntek Hírlap ______________________________________3. S zabadon választolt Mégiscsak Csurka Istvánnak volt igaza? Egy krakéler író-politikus gesztusának lehetne tartani azt, amit Csurka István életrajzának lábjegyzeteként olvashatunk, a Szabadon választott című parlamenti almanachban, „...ada- taita Ki kicsoda?” életrajzi lexikonból idéztük, mivel a képvise­lő nem járult hozzá a közléshez." Ha viszont alaposabban átol­vassuk ezt a gyűjteményt, tényleg elég felemás kép tárul elénk. Bevezetőjében rendszerezve és információgazdag tá­jékoztatást olvashatunk a magyar választásokról, viszont a kötet második felében annál kevesebbet tudhatunk meg a megválasztott képviselőkről. A magánkereskedő A szó igazi értelmében az Dó­sa Balázs, akinek vegyes élelmi­szerkereskedése ma Gyöngyö­sön, a Kálvária parton, a Fecske utcában található. Magánkeres­kedő volt már évtizedekkel ez­előtt is, egyedüli képviselője hosz- szű időn át szakmájának. — Négy évtizede, 1950-ben szabadultam — emlékezik kéré­sünkre. — Előtte a Hangya szö­vetkezetben voltam szerződéses tanuló. Következett az áfész Já- szárokszálláson, ahol nyolc esz­tendőn keresztül dolgoztam. Igaz, közben a két év katonasá­got is letudtam. Balázs bátyánk 1958-ban — szintén fogyasztási szövetkezet alkalmazásában — Gyöngyös- solymoson folytatta munkáját, s következő év májusában az ő te­vékeny közreműködésével hoz­ták létre Heves megye második önkiszolgáló boltját. — Hallomásból tudhatjuk csak: nem volt nagyon kedvező a fogadtatása... — Valóban idegenkedtek tőle — mondja. — Dehát némileg ért­hető is, hiszen abban az időben még nem volt „kiszerelt” áru. Kasszagépünk se volt, csak egy év után kaptunk. Könnyű munká­nak se lehetett azt nevezni, hisz reggel 7-től este 8-ig tartottunk nyitva. Hárman gürcöltünk: a ta­nuló, a pénztáros és a főnök. — Arra is utaltak a berzenke- dők, hogy megnyílt a lehetőség a bolti lopáshoz... Dósa Balázs boltjába szívesen járnak a vásárlók (Fotó: Perl Márton) — Sajnos, tényleg adódtak ilyen ügyek. Erre volt nekünk a káló, vagyis 0,4 százalék veszte­séget emiatt leírhattunk. Innen a Csemege Vállalathoz vezetett Dósa Balázs szakmai útja. Négy évig volt megbízott helyettes üzletvezető. Következett egy kité­rő a kiskörei önkiszolgáló boltba, majd 1972-ig Gyöngyösön az Áp­rilis 4. téri ÁBC-ben irányította helyettes vezetőként a munkát. A polcokon bő a választék, nagy a rend, s a vevőnek is jut egy-két kedves szó — Még abban az évben — em­líti — házi jellegű üzletet alakí­tottam ki itt a hegyen. Elsőként. Akkor még semmilyen bolt nem volt errefelé, és egyetlen vállalat vagy szövetkezet sem vállalko­zott rá. Végül a Gyöngyszöv Áfész segített, adott berende­zést, én szolgáltattam a helyisé­get. Persze, a magánkereskedő űr is igyekezett mindent megtenni a vevőközönség érdekében. Hoz­zá szívesen járnak nemcsak a „hegyen” lakók, hanem a belvá­rosiak is. Az alapvető élelmisze­rekből, piperecikkekből, kon- zervekből, üdítőkből, italokból, édességből nála mindig széles a választék. S ha valaki netán — fő­leg a mai nehéz és szűkös világ­ban — megszorulna, akkor sincs baj. A Fecske utcai vegyeskeres­kedésben még létezik a kölcsö­nös bizalom. Az életút ismeretében elen­gedhetetlen a kérdés: — Miként vélekedik arról, hogy manapság egyre nagyobb számban vállalkoznak e szakma űzésére? Máris kész a válasszal: — Tisztelem azokat, akik való­ban a szakma szépségéért állnak a pult mögé. Nagyon elítélem vi­szont a csupán mielőbb meggazda­godni vágyókat! Azokat, akiket nem érdekel az sem, ha egyre fogy miatta a vevőkör. Sok esetben ér­zem úgy, hogy mostanában nem igazi kereskedők dolgoznak, ha­nem — csak eladók... Szalay Zoltán Hogy kiröppenhessen a kerecsen... Mi lehet ennek az oka? Első­sorban az a sietség, amely a 386 életrajzban könyvkiadási üzletet látott. Az Idegenforgalmi Propa­ganda- és Kiadó Vállalat min­denkit le akart körözni, ezért vál­lalta a hiányosságok ódiumát is. Vajmi keveset tudunk meg a hon­atyákról, sokszor még a születési dátum sem található meg, s a többi adat is rendkívül egyenet­lenül szerepel. Persze hivatkoz­hatnak arra a szerkesztők, hogy olyan életrajzokat hoztak nyilvá­nosságra, amelyeket maguk az érintettek bocsátottak rendelke­zésükre. De — gondolom — a vá­lasztási küzdelmek derekán, amikor ezeket a rögtönzött kis arcképeket gyűjtögették, akkor jobbára a kampányra szánt ön­ajánlásokat küldték be a meg­kérdezettek. Ha segítségükre si­etnek azzal, hogy más kell egy le­endő országgyűlési arcképcsar­nok számára, mint a választási plakátra, akkor másként sikerül ez a kötet. így azonban elsősor­ban olyan támpontot adhat szá­munkra, hogy ki, miként kívánta megnyerni a szavazókat. A közvélemény egy része sze­rint az országgyűlés sok-sok is­meretlen emberből áll. Ha elfo­gadjuk ezt a részigazságot, akkor már ez a felszínes életrajzcsokor is sokat jelenthet. Hiszen, ha mást nem is, néhány eligazító sorsfordulót mindenkiről tartal­maz, a legtöbb esetben meg lehet tudni, hogy az illető hány éves, nős-e vagy elvált, és így tovább. De kérdés az, hogy valóban elé­g-e ez a politika iránt érdeklődő olvasónak? Aligha hiszem, mert más részről az utóbbi évtizedek során soha nem volt olyan Or­szággyűlésünk, amely ennyire is­mert közéleti alakokból állt vol­Fészekőrzők között Aligha van a természetvéde­lemben uborkaszezon — mond­ják a hozzáértők — így aztán alig hiszem, hogy lenne az évnek olyan napja, amikor Szitta Ta­más, ölébe engedett karokkal ül­dögélne. Ä Bükki Nemzeti Park negy­venhez közeledő zoológusát többször próbáltam utolérni: va­lahányszor mindhiába. Hajnal­ban kel, késő este nyugszik. Ha egyáltalán megnyugszik. — Nem tehetem- mentegető­zik, amikor végre rátalálok. — Kellős közepén tartunk a fésze­kőrzésnek, amikor a legkisebb hanyagság is pótolhatatlan vesz­teséget okozna a sólymok között! — Nocsak, sólymok? — csa­pok le a témára, s felsejlenek előttem a tojásokról szóló egyko­ri mende-mondák: hogy a Volkswagen árával vetélkedik darabja a tőlünk nyugatabbra vi­rágzó feketepiacon. — Erős túlzás! — hogy ne mondjam: hazugság; ám bizo­nyos, hogy egy-egy kifejlett só­lyomért mesés összeget fizethet­nek nem is annyira a nyugatiak, mint inkább a közelkeletiek. Bennünket, természetvédőket azonban sokkal inkább az az esz­mei érték aggaszt, amit a faj kép­visel. Miután a vándorsólyom teljesen kipusztult, a kerecsen lett az egyetlen nagysólyom-faj hazánkban: nagy betűkkel szedi a magyar Vöröskönyv is. Hatal­ma. Legtöbben már valamilyen párt színeiben korábban is szere­peltek, így hát joggal várhatnánk több információt róluk. Egyéb­ként is, a választások során min­den párt elemi érdeke az volt, hogy ajánlja a „portékát”, minél többet hozzon nyilvánosságra je­löltjei (őket jó színben feltünte­tő) múltjából. Manapság, amikor nem kell már éveket várni egy-egy könyv kinyomtatására, kezdünk átlen­dülni a ló túlsó oldalára. Sokan még azt a néhány hetet is sajnál­ják egy-egy kötet összeállításá­tól, amely a szakszerűséghez, a pontossághoz, az alapossághoz kellene. Jó néhány intő példa akad már, s a Szabadon válasz­tott cúftű kötet is ezek mellé so­rakozik. Az előzményekről, a bejegyzett pártokról, s a válasz­tási eredményekről tömör és sza­batos összegzés sorjázik, de fél szárnnyal nehéz repülni. Külö­nösen, ha az olvasók többsége a parlamenti almanachtól már nem azt váija, hogy a lerágott csontról szedjen le még újabb húsdarabkákat, hanem a heten­ként összegyűlő parlament ülé­sei közben kíváncsi arra, hogy az éppen felszólaló ki csoda. Ám — gondolom — Csurka István mindezzel még nem ve­tett, mert nem vethetett számot. Legfeljebb élhetett a gyanúper­rel, s előérzete beigazolódott. Hiába, ahogy hozzászokunk a piacgazdálkodáshoz, a többpárt­rendszerhez, s más „nehézkes” intézményekhez, úgy ezzel pár­huzamosan több figyelmet kell fordítani a pontosságra, a szak- szerűségre is. Az almanach le­gyen az, ami: különben aligha tölti be szerepét. (gábor) mas a tét, nem mindegy tehát, si­kerül-e őket megvédenünk a fosztogatóktól vagy sem. A fészekőrzés gyakorlata a Bükkből indult el. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport­jának tagjai — karöltve a Bükki Nemzeti Parkkal — megtervez­ték, és részleteiben is kidolgoz­ták a műveletet: kezdve a tojásle­rakás időszakától, egészen a fia­talok kiröpüléséig. Szitta Tamás invitál: ha kedvem tartja — már miért ne tartaná — szegődjek mellé. Délelőtt érkezik a váltás a vonattal: viszi őket kifelé, betár­sulhatok. Végtelen Bükk, ó hatalmas Bükk! Vajon van-e még ember a földön, ki úgy ismerné tested minden pordkáját, mint a „piló­tává” vedlett madármenekítő? Teljes órája is van tán, hogy zöty- kölődünk az ARO belsejében. Ha akarnám sem követhetném figyelemmel, merre járunk. Nem kell annak térkép, aki igaz szerel­mese a természetnek. Előttünk az erdő zöldje, mögöttünk meg a degeszre kitömött kocsiszek­rény: le sem merem írni, hányán préselődtünk a kis autó belsejé­be. Eltelt egy hét az utolsó csapat érkezte óta: újak váltják fel az eddigi őröket. — Nagy részük nem először van itt, hisz évek óta csináljuk már ezt a munkát. Az egész or­szágból jönnek hozzánk ilyenkor az önkéntesek: Sopronból, Sze­gedről, meg ki tudja honnan még, s van közöttük mérnök, hi­vatásos katona, öntőmunkás és orvos, de még általános iskolai tanuló is. Tisztelem ezeket az embere­ket. Isten csak a tudója, hányat fordultak a kerekek, mikorra megérkezünk az első állomás­hoz. Két napbamította arc fo­gad, nem járja a katonai jelentés, de Szitta Tamás megmutatja a fé­szekőrzési naplót. Amolyan re­gulát is tartalmazó, kézzel írott füzetcsomó ez, amit vezetniük kell a szolgálatot adóknak. A madár életének szinte minden perce belé kerül, így aztán az őr­zés ideje megoszlik a tudomá­nyos megfigyelésével, s a tapasz­talatok újabb eredményekhez se­gíthetik a madárvédők munká­ját. A tábor amolyan aszkéta élet­re utal. Az egyetlen sátor előtt agyonraégetett teafőző invitál bennünket: cudar lehet itt az idő, még mielőtt felkel a nap, főleg az őrzési időszak legelején, amikor nem ritkán ébrednek hóesésre a kinnlévők. Mint megtudom, csak a felszerelés a hivatalé: az élelemről az önkéntesek gon­doskodnak. Van állomáshely, ahol 300 méteres szintkülönbsé­get is meg kell tenni a tiszta ivóví­zért. Tényleg nem üdülni jön a Bükkbe, aki ezt a módját választ­ja a nyaralásnak. Napjaik min­den percét beosztja az írásos re­gula: éjjel-nappal, felvállalva tartják szemüket a madár fész­kén, s nem annyira a közönség, mint inkább a madár elől kell bújniuk. Ketten vannak egy-egy fészekre, de felszerelték magu­kat rádió adó-vevővel, amit a távcső, fényképezőgép, motor- kerékpár, s esetenként a fegyver egészít ki. Jól kiépített hálózat segíti őket a környező települé­seken, s igazán jó a kapcsolatuk a rendőrséggel, sőt a határőséggel is. Tényleg ember legyen a tal­pán, aki megpróbál túljárni az eszükön. — Volt már, aki megpróbálta. Kótyagos volt az illető, többet ivott, mint kellett volna, azt akarta megmutatni, hogy ő az úr a Bükkben. Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy önkénte­seink a hivatalos személyeket megillető védelem alatt állnak: kemény büntetés lett a jutalma... Igazi nagy „buliban” szeren­csére még nem volt részük. Igaz, találkoztak már kötéllel, mászó­felszereléssel ólálkodó turisták­kal, de közbelépniük nem kel­lett. Az áldozatos munkának per­sze meg is van az eredménye. A kerecsensólyom megmentése a Magyar Madártani és Termé­szetvédelmi Egyesület legsikere­sebb akciója lett az évek során. Ma már gyarapodik a kirepülő kerecsenek száma, s közel sem fenyegeti őket a fajkihalás veszé­lye, mint pár esztendővel ezelőtt még. A munkát jegyzi, s anyagi­lag is támogatja a WWF, a világ vadvédelmi alapja — ez az igazi elismerése a bükkiek egykori kezdeményezésének. — A madármentésnek a fé­szekőrzés csak az egyik módsze­re — hallom Szitta Tamástól. — Van eset rá, hogy meg kell erősí­tenünk, egy-egy fészket, a só­lyom más madarak fészkét fog­lalja el, s nem is „tatarozza” ki azokat. Előfordul, hogy ki kell szednünk a már lerakott tojáso­kat is, mert eleve reménytelen, hogy kikelnek a tojó által válasz­tott környezetben. Hogy a táplá­lék biztosításáról, az ürgetelepí­tésről már ne is beszéljek. Ez azonban már külön eset, jöjjön velünk el egy útra, az sem lesz ke­vésbé érdekes, mint a fészekőr­zők munkája. Ebben maradunk... A ki tudja hányadik kormánymozdulat után kocsink végül ismét az Eger-Miskolc útvonalon halad. Nem is ráz már annyira, mint a járhatatlan erdei utakon, de míg a legközelebbi vasútállomásra visszük az épp leköszönő legény­séget, úgy látom a szemem sar­kából, hogy nem csak én, de ők is fájlalják itthagyni a sátrat, a sóly­mokat, a bükki erdők rengete­gét... Hubai Grúber Miklós Újabb hatvani kísérlet Bővül a Család- segítő Szolgálat munkája Augusztusban lesz egy eszten­deje, hogy megkezdte működé­sét Hatvanban — a helyi tanács támogatásával — a Családsegítő Szolgálat, amelynek a vezetője az igen sokoldalúan képzett pe­dagógus, Zsákai András lett. Persze ez nem holmi segélyosztó hivatal, sokkal inkább azért szer­vezték, hogy az emberi kapcsola­tokban jelentkező zavarok meg­oldásán segítsen. Vonatkozik ez a családon belüli problémákra éppen úgy, mint az egyén és az intézmények közötti jobb meg­értés szolgálatára. Most új, kísérleti vállalkozás­ba kezd az intézmény! Nyári tá­bort szervez — június 18. és 23. között — a Mátravidéki Erőmű tavánál 10 éves gyerekeknek ama céllal, hogy különböző pszi­chológiai módszerekkel a kis­gyermekek önismeretének fej­lesztését segítse. A csemeték re­mélhetőleg a kis közösségek ré­vén mind gyorsabban, mind hasznosabban illeszkedhetnek be majd a társadalomba. Volta­képpen egy olyan megelőző vál­lalkozásról van szó, amely a jö­vőnek szól, hiszen várható, hogy e táborok résztvevői más szem­mel fogják majd embertársaikat nézni. Az egyhetes, kísérletinek is mondható táborban húsz gyer­meket fogad első alkalommal a Családsegítő Szolgálat, s igaz ugyan, hogy ez teljesen díjmen­tes, de nem zárja ki azt a lehetősé­get, hogy — éppen a mozgalom továbbfejlesztése, kiszélesítése céljából—a táborozó gyermekek szülei anyagiakkal támogassák az ügyet. (mgy) AzAGROTEK szervezésében Ügyeleti szolgálat Az AGROTEK Mezőgazda- sági Termelőeszköz-kereskedel­mi Vállalat a legnagyobb nyári mezőgazdasági munka, az aratás idején, sőt már azt megelőzően, kétműszakos ügyeleti szolgálatot tart a központi alkatrészraktárá­ban. A raktárban, a budapesti XV. kerületi Cservenka Miklós út 103-105. szám alatt, június 18-ától július 29-éig munkana­pokon 7 órától 19 óráig, szomba­ton 7 órától 17 óráig, vasárnap pedig 7 órától 13 óráig fogadják a soron kívül alkatrészt vásárló ügyfeleket. Ebben az időszakban a 16-37-283-as, a 16-30-066-os és a 16-35-289-es telefonszá­mon, továbbá a 22-48-51-es, va­lamint a 22-48-52-es telexszá­mon lehet alkatrészeket, csapá­gyakat és más műszaki árukat rendelni. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom