Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-12 / 59. szám

Hírlap, 1990. június 12., kedd GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. „Ha mi szedjük szét — egybenmarad” „Kérem szépen, ezt a téeszt tönkretették. Es nemcsak a té­eszt, hanem az ott dolgozók megélhetési lehetőségeit is” — mondja vehemensen Liankó Ist­ván. Nem egyszerű munkásem­berként ül velem szemben, egy újonnan alakult érdekképviseleti szerv, a munkástanács elnöke ő, az Egri Csillagok Termelőszö­vetkezetnél. A tanács február vé­gén jött létre, 15 taggal, ám azóta' több, mint negyvenen vannak. A Magyar Demokrata Fórum se­gítségét kérték, pártfogolná őket, az egyesülésüket, hiszen ma még a munkástanács léte nem minden szempontból ren­dezett. Példa erre az is, hogy a té- esz jogásza szerint jogilag nem szabályozott, hogy milyen hatás­körrel rendelkeznek ezek a szer­vezetek. Mindenesetre a mun­kástanács már előrukkolt né­hány követeléssel... — Azt akaijuk, hogy bele­szólhassunk minden egyes hatá­rozathozatalba, hogy hívják meg a mi képviselőinket is a küldött- gyűlésekre. Nem fogadjuk el azt az álláspontot, ami szerint csak a „szakemberek” értenek az irá­nyításhoz: időnként a józan pa­raszti ész, a tapasztalat számít annyit, mint egy főiskola... — Konkrét kéréssel, javaslat­tal fordultak már a termelőszö­vetkezethez? — Többel is. Itt van például a traktorosok ügye, akiknek bérbe adták a munkagépeket. Havonta tíz-húszezer forint bérleti dijat kell érte fizetniük, saját maguk szerzik be a munkaruhát, a szap­ant, az üzemanyagot. A szövet­ezet legjobb dolgozói, Fülöp Csaba vagy Sántha Laci például csak állnak és lesnek, mert egy­szerűen nem bírják megkeresni a pénzüket. Mire kifizetnek min­dent a téesznek, a megtermelt pénzükből alig marad. Tudja, mennyit kerestem én, traktoros­ként az év első négy hónapjá­ban? 18 ezer forintot. Nyolcvan százalékkal csökkent a fizeté­sem. Azt kértük, hogy csak olyan esetben kelljen a gépért bérletet fizetni, ha egy hónapban a 15 napot meghaladja a géphasználat.-A másik, hogy nincs külön szabadságunk. Belevették a nor­málhektárba, tehát abba az ösz- szegbe, amit a téesz egy hektár megműveléséért költségként ki­fizet. Hát olyan a világon nincs, hogy nem adnak szabadságot! — Mennyire fogadja a mun­kástanácsot partnerként a téesz vezetése? — Amikor a közgyűlésen be­jelentettük, hogy megalakulunk, az elnök tudomásul vette. Azóta viszont nem sok együttműködési szándékot tapasztalunk. Naná, én is félteném a fizetésemet, ha annyi lenne, mint az elnöknek! Naponta vannak „bakik”, amik a nemtörődömségből adódnak. Miért veszteséges a tojótyúk? Miért kellett maszeknak kiadni a kertészetet, nekünk nem érte volna? Miért nem tudunk mi ma­gunk palackos bort termelni — eladjuk a szőlőt potom pénzért? Miért nem lehet jól csinálni, amit rosszul csinálnak? * A sok miért?-tel kopogtatok Tóth Istvánhozaz Egri Csillagok Termelőszövetkezet elnökéhez. — Én megértem, hogy töb­beknek fáj a változás. Vége an­nak az időnek, amikor a téesz jó­ságos apukaként mindent eltűrt, mindenféle pazarlást, lazaságot, szakszerűtlenséget. Csupán an­nyi történt, hogy mi magunk megkezdtük a privatizálást, mondván: ha mi szedjük szét a téeszt, akkor talán egybenmarad. Törekszünk az önelszámoló egy­ségek kialakítására, az érdekelt­ség növelésére. Eddig mi volt? Ha tönkretettek egy motort, mentek a műhelybe, vételeztek egy másikat. Ha lefagyott a virág, hát lefagyott. Belement egy nagy kalapba a hiba is, meg az ered­mény is, aztán a nagy kalap körül ott tolongott mindenki. Ennek vége. A saját bőrén érezze az em­ber, hajói dolgozott, de azt is, ha rosszul. Senkit nem akadályo­zunk abban, hogy degeszre ke­resse magát, óriási lehetőségeket adtunk a kezükbe, itt már akkora demokrácia van, amekkorát ma- a még nem is látott. Eldöntheti, ogy mennyi pénzt akar keresni, azt hány nap alatt akarja megter­melni. Akkora szőlőterületet vállalhat, amekkorát akar — a többletteljesítmény fele a zsebé­ben marad. — A traktorosok ügye? Bérbe adtuk a gépeket. Akinek kedve van, a bérleti idő elteltével, „ócskavas áron” meg­veheti a traktort. Addig meg ügy dolgozik vele, ahogy bír. Remel- hetőleg nem fogja elfolyatni az olajat, és nem csak akkor viszi a műhelybe, amikor már minden tropára ment benne. Vigyáznia kell rá, mert ha elhanyagolja a gépét, azzal saját magának árt. — Tudnak adni annyi mun­kát, például egy traktorosnak, hogy megérje neki a bérleti rend­szer? — Tudunk. Persze, arról nem. tehetünk, ha két hétig esik az eső, és nem tudnak dolgozni. De ilyenkor csinálhatnak mást, szer- vizelhetnek, egyebek. Azt is hal­lottam már, hogy gondjuk van a normálhektár kiszámításával. Most minden egyes normálhek­tár után 600 forintot fizet a téesz. Ezt még tavalyi önköltségi áron számoltuk, amikor a „műit rend­szerben” mindenki ügy tékozolt, ahogy kedve tartotta. Ebben benne foglaltatik a szabadság „ára” — de ha ez nem tetszik: le­gyen! Adunk 550 forintot egy normálhektárért, és lesz külön szabadság. Nem értik meg az emberek, hogy gazdálkodhatnak az idejükkel, „csinálhatnak” ma­guknak szabadságot, hisz ők döntik el, hogy mikor, mennyit dolgoznak. Ha megvan a teljesít­ményük, senki nem szól hozzá­juk, hogy hová mennek: masze- kolni vagy üdülni? — Ön partnerként fogadja a munkástanács vezetőségét? — Fogadtam volna, fogad­nám...csak a hangnem nem min­dig tetszik. Bejött a múltkor is Li­ankó Pista bátyám, egy papírral, hogy amennyiben nem hívjuk meg őket a küldöttgyűlésre, ügy szabálytalannak tekintik az egész közgyűlést. Hát ilyen azért mncs, akármennyire is tisztelet­ben tartjuk az „alulról jövő kez­deményezéseket” — bizonyos szabályokat be kell tartanunk. És engem ne fenyegessenek, ne próbáljanak pártokkal manipu­lálni, tőlem mehetnek a pápához is! Munkástanáccsal, vagy anél­kül. Ennél a téesznél még senkit nem rúgtak ki azért, pert előállt valamilyen ötlettel. És ide bejö­het bárki: munkástanácstag, munkás, takarítónő — ugyanúgy tiszteljük a véleményét. De az a világ még nem jött el, amikor a csík tolja a repülőt... Doros Judit Egy fészekben,.. (Szabó Sándor felvétele — MTI) Szociáldemokrácia: európai értékek, itthoni esélyek Új helyzetben 1. rész Kelet-Európábán az alapvető változások ellenére egyelőre nem tölt be meghatározó szere­pet a szociáldemokrácia. A tár­sadalomtudósok azonban — nyilván az elkövetkező évekre gondolva — kutatják a kérdést: vajon mennyiben alkalmazha­tok Magyarországon a Nyugat- Európában létrejött szociálde­mokrata elvek és társadalmi stra­tégiák, hiszen nálunk most a pol­gárosodás, a kapitalizálódás és az egészséges piacgazdaság meg­teremtése van napirenden. Mindezek a feltételek viszont nyugaton tulajdonképpen meg­előzték a munkásmozgalom és a szociáldemokrácia kialakulását. Sorozatunkban a legújabb ku­tatások tükrében arra keresünk választ, hogy feltételezhető-e a mi társadalmi és gazdasági viszo­nyaink között egy szociálde­mokrata karakterű párt haté­kony működése, s hogy a kelet­európai változások milyen ha­tással vannak az európai balol­dalra. Az első részben azt próbáljuk jelezni, hogy a „fejlett világban” a hetvenes években lezajlott vál­tozások — a gazdasági struktúra- váltás, az új technológia berob- banása — milyen új stratégiára készteti a szociáldemokráciát. Mindez nem lehet közömbös a hazai fejlődés számára sem, elég ha csak a közös európai házra, az együttműködésre gondolunk. Arról nem is beszélve, hogy a termelés jelentősen intemacio- nalizálódott, leszűkült a nemzeti keretekben megoldható gazda­sági, s egyben társadalmi problé­mák területe, és az ökológia gondjai — amelyek szintén nem­zetköziek — is nagymértékben kiéleződtek. Mennyire ragaszkodhat tehát hagyományos értékrendjéhez és társadalmi céljaihoz a szociálde­mokrácia? Sokak szerint egy ilyen korszakváltás is a tőke logi­kájának diktátumaként játszód­hat csak le. E vélemények szerint legjobb, ha a szociáldemokrácia most félreáll, és csak a teljes át­alakulás után tér vissza a politi­kai életbe. Az elmúlt tíz-tizenöt év azonban azt jelzi, hogy bár be­folyásuk leszűkült, pártjaik ma is a nyugat-európai politikai rend­szer szerves részét képezik, s a kormányok többségében helyet kapnak. A mai szociáldemokrácia fel­ismeri, hogy a gazdaságban és társadalomban zajló objektív folymatok új lehetőséget biztosí­tanak az ő társadalmi céljaik megvalósításához, ugyanakkor veszélyek is megjelennek. Ebben a helyzetben ragaszkodnak a de­mokratikus szocializmus érték­rendjéhez, több szabadságot, társadalmi igazságosságot és szolidaritást sürgetnek. Mindezt egy demokratikus társadalmi rendszerben, az állandó társada­lomalakító reformok útján kép­zelik el. E pártok továbbra is elkötele­zik magukat a politikai demok­rácia iránt, ám nem fetisizálják annak jelenlegi intézményrend­szerét és formáit, s annak tökéle­tesítése mellett állnak ki. A tech­nológiai fejlődés távlataival kap­csolatban utalnak arra, hogy an­nak irányát figyelemmel kell kí­sérni, mivel az nem képez semle­ges területet: így a mindenkori politika felelősséggel tartozik következményeiért. A műszaki haladás történelmi jelentőségét persze nem vitatják, de figyel­meztetnek arra is, hogy a techno­lógia általában részérdekek által vezérelt, ezért különösen fontos a széles társadalmi ellenőrzés. A szociáldemokrácia olyan új munkerőpiac-politikát igényel, amely egyértelműen biztosítja a munkához való jogot: kiállnak emellett, és a tömeges munkanél­küliséget az emberiség központi problémájának tartják, amely aláássa az emberi méltóságot, fe­nyegeti a társadalom stabilitását, a demokratikus rendet. E problé­ma megoldását az állam felada­tának tekinti, ennek érdekében kombinált eszközöket, módsze­reket ajánl (munkaidő-csökken­tés, a túlmunka korlátozása, az ideiglenes munkavállalás megtil­tása, a beruházások növelése, stb.) lütartanak a jóléti állam mel­lett: itt új hangsúlyt adnak az úgynevezett preventív szociális gondolkodás elvének, ezalatt az élet és munakörülmények egész rendszerének megváltoztatását értik. Itt kell megjegyezni, hogy a szociáldemokrácia a szociális jo­gokat állampolgári jogként értel­mezi, szemben a liberálisokkal, akik ezt csakis a rászorultak ese­tében tartják indokoltnak. Elismerik ugyan a piac prog­resszív, húzó szerepét, ám új hangsúlyként értelmezhető az az álláspont, miszerint:« piac ön­magában nem határozhatja meg a társadalom, a gazdaság és a technológia fejlődésének irányát, és nem válhat a nagytőke kizáró­lagos vadászterületévé.Ebben a vonatkozásban — állapítják meg a kutatók — az állammal szem­beni elvárások növekedése érez­hető, a piac és a tervezés össz­hangja érdekében. A gazdasági hatalom ellenőrzése nem utolsó sorban a környezetvédelmi szempontok miatt is hatékony államot igényel. A fogyasztók érdekében akarják szabályozni a piacot és segíteni a munkásokat az új technológia előnyeinek ki­használására. A szociáldemokrácia ma is egyértelműen hitet tesz a vegyes­gazdaság és a tulajdon pluraliz­musa mellett. Mindemellett nem becsüli le a köztulajdon szerepét, a tét ezen a területen is az, meny­nyire tudják a nagytőke gazdasá­gi uralmát és koncentrációját korlátozni. Ennek érdekében szorgalmazzák a magántulaj­donba való sokfajta beépülést, a kis- és.középvállalatok fejleszté­sétől nagytőke korlátozását — felfogásuk szerint — az állam mellett az erős szakszervezetek is biztosíthatják. A szociáldemokrata pártok a 90-es években is a teljes nyitottság elvére támaszkodnak. Programja­ikban rendkívül széleskörű prob­lémákat — nők, fiatalok, ökológia —vetnek fel. Új vonás, hogy nem­csak a pártba szeretnék beépíteni a különböző rétegeket, erőket, hanem azokra külső szövetséges­ként is számítanak. így felvetődik egyfajta széles reformszövetség gondolata is, amelyben természe­tesen a szakszervezeteknek van döntő szerepük, de bevonják az autonóm társadalmi mozgalma­kat is. Ez utóbbi momentumot azért is érdemes kiemelni, hiszen előfordulhat, hogy a baloldal ha­zai fejlődése sem nélkülözheti ezt a lehetőséget. Érdekességképpen el lehet mondani, hogy a nyugatnémet szociáldemokrata párt (SPD) új programjában szellemi forrás­ként a kereszténység, a humanis­ta filozófia és a felvilágosodás mellett megemlíti a történelem­ről és társadalomról szóló mar­xista tanításokat is. (Folytatjuk) Havas András Poznani nemzetközi vásái^ Újszerű magyar gondok A „piaci átállással” kapcsola­tos várakozás, egyben bizonyta­lanság jellemzi azokat a vállala­tokat, amelyek részt vesznek az idei poznani nemzetközi vásá­ron. Lengyelország legrango­sabb kereskedelmi rendezvé­nyén, amely vasárnap nyílt meg, ez alkalommal is mintegy húsz magyar vállalat állítja ki ajánla­tát. Teljesen újszerűek viszont azok a gondok, amelyekkel idén e vállalatoknak szembe kell néz­niük. A „sokkterápiát” átélt lengyel termelők teljesítménye az év első negyedévében 30 százalékkal zuhant vissza a múlt évihez ké­pest, megingott fizetőképessé­gük, ami alaposan korlátozza a külföldi termékek iránti keresle­tet. A stagnáló magyar ipari ter­melés sem kecsegtet a lengyel áruk iránti igények látványos fel­futásával. Mindezt még tetézi, hogy a magyar vállalatokhoz ha­sonlóan, a lengyel cégek is „sor­ban állnak” követeléseik behaj­tásáért, így többeknek még a fo­rint, illetve a zloty fedezete is hi­ányzik a vásárláskor. Ami újszerű a két ország idei áruforgalmában az az, hogy a múlt évihez képest a mérleg a másik oldalára billent. 1989-ben még jelentős magyar aktívum — mintegy 67 millió rubel — hal­mozódott fel a magyar-lengyel fizetési elszámolásokban, ez év első öt hónapjában viszont kis­mértékű lengyel aktívum kelet­kezett. E változás a lengyelorszá­gi recesszió mellett részben az év elejei magyarországi exporten­gedélyezési szigorításokra vezet­hető vissza. A vezérigazgató Trabantja Június 4-i számunkban olva­sóink láthatták a KERMI vizsgá­laton lévő új négyütemű Trabant fotóját, hogy ez a jármű mikor lesz elérhető számunkra,- töb­bek között-ezt kérdeztük megdr. Hellner Károlytól,a MERKUR vezérigazgatój ától. — Ön valamivel több, mint egy éve került a MERKUR élé­re, mit sikerült ez idő alatt meg­valósítania? — Talpon maradt a vállalat. Méghozzá olyan környezetben, amikor mások is megkapták a gépkocsi-értékesítés jogát. — Vége a monopolhelyzet­nek? — Én úgy vélem, hogy nem mi voltunk monpolhelyzetben, ha­nem a részünkre szállító partne­rek. Mi kiszolgáltatottjai va­gyunk a szállítóknak mennyiség­ben, minőségben, határidőben, és ebből adódóan a vásárlóink a kiszolgáltatottságot érzékelik.A magunk erejéből igyekszünk ezt az érzést csökkenteni. Egyébként a versenyhelyzet jótékonyan hat az élet minden területén. Alapel­vem, hogy a konkurenciát nem gyűlölni kell, hanem a versenyt megnyerni. — Mi várható 1990-ben? — Minden eddiginél több, ösz- szesen 163 ezer új gépkocsit for­galmazunk. Ebből 29 ezer La­dát, több mint 28 ezer Daciát, 21 ezer Wartburgot, megjelenik 11600 Favorit az utakon, és szer­ződtünk 46 ezer Trabantra, amelynek több mint fele az új négyütemű típus lesz. A Tra­bantról meglehetősen szélsősé­ges vélemények olvashatók. Egyesek szerint „valamivel jobb a légellenállása, mint a háromaj­tós szekrényé” mások úgy véle­kednek: a legolcsóbb nyugati au­tó, keleti csomagolásban. Én az utóbbiak pártján állok. — Mint kereskedő vagy ta­pasztalata is van róla? — Mindkét minőségben. A német partner a rendelkezésem­re bocsátott egy PRÓBA kocsit, amelynek ajtaján a MERKUR emblémában azt is feltünteték A VEZÉRIGAZGATÓ autója. Világéletemben Skodám volt, eddig soha nem vezettem Tra­bantot, de ezzel nagyon szívesen járok. — Mikor és mennyiért lesz el­érhető az új négyütemű Trabant? — Várhatóan júliustól 180- 190 ezer forintért lehet hozzájut­ni. Kicsit drágának tűnhet az irányára, de megbízhatóságánál, használati értékénél fogva, jobb mint a „kis Polski”. — Mikor jön el az idő, amikor készpénzért azonnal lehet új gépkocsit vásárolni a MER- KUR-tól? — Már ma is létezik ilyen idő bizonyos típusoknál. Ilyen a Da­cia és a kétütemű Trabant. Saj­nos a Dacia minősége nem válto­zott a román forradalom óta, a szállítások is elmaradnak a meg­egyezéstől. A kétütemű Trabant forgalmazásának napjai pedig meg vannak számlálva. Ugyan­akkor megnyugtathatom a He­ves Megyei Hírlap olvasóit, hogy minden kifutó német gyártmá­nyú gépkocsi esetében hosszabb távon garantált az alkatrészellá­tás. — A közeljövőben milyen új típusokra lehet befizetni? — Megmondom őszintén, azon gondolkodtunk, hogy eset­leg tovább szűkítjük a befizetés lehetőségét a következő meg­fontolások alapján: az érdeklő­dést kiváltó típusoknál (Wart­burg, Skoda, Lada) 1993-ig ter­jed az elkötelezettségünk. Az előleg befizetések haszna a pénz­intézeteknél csapódik le, nekünk az égvilágon semmi hasznunk nincs rajta, csak a terheit visel­jük. Célszerű újragondolnunk az egész előjegyzéses rendszert, mert néhány márkánál a tényle­ges megvalósítás már beláthatat­lan. Nehéz lenne ma megmonda­ni például, hogy 1995-ben mi­lyen lesz a Lada, egyáltalán gyártják-e, és autós gazdasági kapcsolataink lesznek-e a szov­jet gyártókkal. Az OTP Heves Megyei Igazgatóságánál a következő személygép­kocsi befizetési feltételek és várható visszaigazolási idő érvényes je­lenleg: Gépkocsi tip. Fogyasztói ár 40% Szállítási határidő' Lada Samara 2108 285.000.­114.000.­1995 Lada Niva 2121 395.000.­146.000.­1991 Volga Lim 365.000.­146.000.­1990 Volga Combi 382.000.­152.000.­1990 Wartburg St 253.000.­101.000.­1993 Wartburg Special 262.000.­104.000.­1993 Dacia TLE Lim. 224.000.­89.000.­1990 Dacia combi TLX 241.000.­96.00.­1990 Dacia TLX Lim. 229.000.­91.000.­1990 Mint azt az OTP illetékesétől megtudtuk, a befizetők kényszerpá­lyán vannak: — szerény a választék, — a dollárelszámolásra való áttérés bevezetése miatt joggal tarta­nak az áremeléstől, — a legkorábbra visszaigazolt Daciákat választják, még akkor is, ha tudják, hogy kemény minőségi kompromisszumot kötnek. G.L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom