Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-02 / 24. szám
4. Hírlap 1990. május 2., szerda mmm m * m A Eov hét KÉPERNYŐ Y " mmm ELŐTT Részlet a Boldogultak bálja című csehszlovák filmből Millió^ítélete Ki ne emlékezne 1989 kará- Észre kellett vennünk, hogy csonyára, az azt megelőző, illetve követő napok tévéműsorára? Megrendítő élmények regimentjét fogadtuk be. Tanúi lehettünk annak a romániai forradalomnak, amelynek szinte valamennyi eseményét nyomon követhettük a képernyőn. Formálódó történelmet láttunk, azonosultunk a névtelen hősök tízezreivel, akik közül sokan az életüket is áldozták azért, hogy végérvényesen megbukjon a Ceausescu-rezsim, amelyet a diktátor és feleségének neve „fémjelzett”. E két szörnyeteg rettegésben tartotta az országot, megalázta, arcul csapta az emberi méltóságot, s Hitlertől, Sztálintól másolt módszereivel a félelmet deklarálta alaptörvénnyé. Aztán tájékozódtunk, megtudtuk, hogy a KGB és a CIA aknázta ki a spontán népmozgalmat, hogy szervezetten számolják fel a rettegés birodalmát. Megtekinthettük — két változatban is — a hóhérpáros vallatásáról, kivégzéséről készített, kétségkívül amatőr videofilmét is. Már akkor zavart mindnyájunkat a szándékos vágássorozat, a tendenciózus beállítás. Felsejlett bennünk: valami nincs rendben, másképpen fogalmazva: csorbult a katarzis, felébredtek a kételyek. Az elmúlt hét szerdáján — a Panoráma különkiadása révén — meggyőződhettünk arról, hogy nemhiába tamáskodtunk. egyeseknek célja nem a hamisítatlan igazságtevés volt, hanem az, hogy minél hamarabb elhallgattassák azt a zsarnokot, aki mindent tudott róluk is. Azokról, akik fellázadtak ellene, ám valaha mégis ezer szállal kötődtek hozzá. Nosza, meg is született a gyors döntés: némíttassék el véglegesen! Azzal már egyáltalán nem törődtek, hogy a jog valamennyiünkre kötelező reguláit figyelembe vegyék, hogy esetleg nemzetközi bíróság előtt számoltassák el az önmagukból kivetkőzött bitorlókat. Nem jutott eszükbe, hogy az erőszak csak önmagát teremti újra, hogy a demokratizmustól áthatott személyiségek sérelmeiket félretéve, higgadtan, tárgyilagosan mérlegelik a bűnösök cselekedeteit, gondolva arra is, hogy megvilágosodjanak azok az ösz- szefüggések, amelyek zöme így semmibe hullott. Érthető a közfelháborodás — nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon —, s az is, hogy ez a történet még most sem fejeződött be. Újabb fejezeteit a história írja, s a valóságot eltussolok feleslegesen reménykednek. Azokat a jelképes váltókat nekik is benyújtják majd. Legfeljebb intelligensen, huszadik, sőt huszonegyedik századi stílusban... Pécsi István Politika A-tól Z-ig Addig nézzük a politikai műsorokat, amíg beléjük nem ununk. Kétségtelen, hogy sok olyan dokumentum előkerül, amely méltó a figyelemre. Elég, ha csak a Mit hoz a tegnap?... című összeállításra utalok, amely szó szerint fekete-fehéren mesél a boldogult hatvanas évekről. A legendás „békeidőkről”, amikor a diktatúra csendesült, s egy egyszerű ukrán parasztember, bizonyos Hruscsov cipőjével verte az asztalt az ENSZ-ben. Akkor az enyhülés hamar lezárult, mert a reformok elindítója nem tudott saját árnyékán túllépni, s ellenfelei rövid úton eltávolították a hatalomból. Nem tudom, hogy mennyi tanulsággal jár ez napjainkban, de reméljük: a változások annyira előrehaladottak, hogy nem ismételheti meg önmagát a történelem. Mindenesetre az elmúlt héten is sokféle benyomás érhetett bennünket, egyszerre tapasztalhattuk meg a színét és visszáját a jelenségeknek. Igaz, Romániában forradalom ment végbe, de tanúi lehettünk annak a szégyenletes pernek is, amely azt bizonyította: ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, tehát az emberek közötti kapcsolatokból, lelkűnkből, legbensőbb valónkból legnehezebb kiirtani a gyalázatot. Illyés Gyula pontosan megfogalmazta ezt a gondolatot a magyar október lázas napjaiban az Egy mondat a zsarnokságról című alkotásában. S mert a politikát nemcsak egy oldalról szemlélhetjük mostanában, az A-tól a Z-ig teijedő skálán Costa Gavras filmjét, a „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiáját is láthattuk. Azzal az Yves Montand-nal a főszerepben, aki 1968-ban még az európai baloldal egyik markáns képviselője volt. Lánglelkű, angyalarcú kommunista, aki éppen az 1968-as csehszlovák intervenció után szakított a mozgalommal. Tette ezt azért, mert nem tudta elviselni azt a tehertételt, amit az erőszak jelentett. Az a mód, ahogy a „létező szocializmus országai” elutasították maguktól a csehszlovák kísérletet, az „emberarcú” modell lehetőségét. Úgyhogy ezt az alkotást is többféleképpen lehetett nézni, ahogy remélhetően nem csupán egyetlen mozzanatot, irányultságot veszünk észre egy-egy jelenségben, hanem több oldalról is megvizsgáljuk azt. Mert bármikor felidéződhet az a veszély, hogy leegyszerűsítjük, csupán valamilyen érdekek alapján értékeljük az eseményeket. Mert amilyen lelkesültek voltunk a karácsonyi időszakban, amikor dörögtek a fegyverek Románia városaiban, annyira ellenkezőjébe fordult ez a hangulat, amikor az első magyarellenes tüntetések kitörtek. Pedig voltaképpen egy tőről fakadt a diktatúra, s az emberekben kialakuló sötét érzés. S míg az előzőt meg lehet semmisíteni, képviselőit tarkón lehet lőni, az utóbbit csak hosszas meg- tisztulási folyamat útján lehet száműzni. Ez a politika logikája A-tól Z-ig, mert ha pusztán az egyik vagy másik betűt vesszük, akkor soha nem sajátítjuk el még az abc-jét sem az emberek és intézmények egymás közötti viszonyának. Gábor László A Líceum dísztermében Bárdos Lajos szellemében Testvérvárosi ajánlatok Pécsnek Megélénkült a nemzetközi érdeklődés Pécs iránt. Az utóbbi napokban, hetekben négy külföldi város kereste meg a baranyai megyeszékhely tanácsát, kifejezvén készségét a testvérvárosi kapcsolatok megteremtésére. A tanácstestület a szándéknyilatkozatok ismeretében felhatalmazta a tisztségviselőket a tárgyalások megkezdésére. A franciaországi Dijon már a hatvanas években szeretett volna szerződést kötni Péccsel, ám az akkori bel- és külpolitikai helyzet nem kedvezett a kapcsolat- felvételnek. Most mindkét fél szorgalmazza az együttműködést. Az olaszországi Latina város — félúton fekszik Róma és Nápoly között — már jelenleg is tart fenn kulturális és sportkapcsolatot Péccsel. Tudományos együttműködés alakult ki Pécs és az angliai Peterborough között; a TIT kezdeményezésére már létre is jött a két város barátságát ápoló társaság, amelyhez tizenöt vállalat, intézmény és szervezet csatlakozott. Megérkezett az első tengerentúli szándéknyilatkozat is Pécsre, az egyesült államokbeli Tucson- ból. Arizona második legnagyobb városát félmillió ember lakja — köztük sok a magyar származású —, fejlett ipara és két egyeteme van, akárcsak Pécsnek. A kapcsolatfelvételt az ottani magyar — amerikai klub kezdeményezte, s a város magyar származású polgármestere örömmel fogadta a javaslatot. Pécs jelenlegi testvérvárosai: a finnországi Lahti, a jugoszláviai Eszék, a törökországi Kütahya, az NSZK-beli Fellbach, az ausztriai Graz, valamint Kolozsvár. Az elmúlt szerdán a Líceum dísztermében Bárdos Lajos emlékére rendeztek hangversenyt — műveiből. A kilenc kórust megmozgató eseményt a tanácsok, a főiskola, a Kóta Heves Megyei Szervezete és a Megyei Művelődési Központ szervezte meg. Az emlékhangverseny — kései visszfényként — Bárdos Lajost idézte meg. Azt a szellemi és zenei világot, lelki atmoszférát, derűs bölcsességet, humort és diadalmas világnézetet, amelyet a szűklátókörűség, az ellenséges indulat és méltánytalanság sokáig homályban tartott; a diktatúra oda szorított, hogy a kisebb és nagyobb közösségek, kórusok és a közös éneklés híveitől távol tartsák azt a muzsikát, a dallamokban megnyilvánuló kereszténységet és magyarságot, amelynek Bárdos Lajos egész életén és munkásságán át, végig fáradhatatlan tudósi és zeneszerzői megváltója volt. Kereszténység és magyarság! Még szólamként is merészség lett volna ezt a fogalompárt akár két esztendővel ezelőtt is leírni; végigmondani ezeket a széles közönség előtt, azzal a lelkesedéssel hirdetve, ahogyan ezt a kiváló zeneszerző, esztéta, nevelő tette-értette. Van az ő sorsában valami felemelően tragikus is. Egy kurzus a magyar szellemi élet térképéről lesöpört mindenIntercable Tv néven Távközlési, Információszolgáltatási és Elektronikai Korlátolt Felelősségű Társaság alakult Komáromban. Az ötmillió forintnyi törzstőkével induló kft.-t a helyi városi tanács, a Hungaromix Agrárfejlesztő-Fővállalkozó Kft., az Interbüro Import-Export Magyar — Belga Kereskedelmi Kft., a Budapesti Vegyes Műanyagkit, aki nem hajlandó engedelmeskedni. Amíg aprócska figurák beugrálhatták ezt a térképet aprócska rigmusaikkal, jól-rosz- szul összetákolt mozgalmi dalla- mocskáikkal, addig ez a nagy egyéniség szellemi segédmunkási szolgálatra volt kárhoztatva. Nem tehette úgy és annyira azt, amit szeretett: járni az országot, hatni, buzdítani, énekeltetni, megvallani a legfontosabbat, a hitet és a szeretetet. Nemcsak a zene iránti fogékonyságot szorgalmazta ő ápolni, hanem azt a fontosabb, rangosabb, ha úgy tetszik, azt a mindent átfogó szeretetet elsősorban, amit Szent Pál apostol nyomán a himnusz fogalmaz csodálatos parancsolattá, elmondva mindent, amit a szépség és igazság címén az élet tartalmáról ember elmondhat. (Milyen jó volt a himnikus szavakat éppen az ártatlan fiatalság ajkáról hallani ez alkalommal is!) A vallásos műveit jelző Ave, maris Stella és a magyarságát mélyen átélő művész szilárd öntudatát az Arany János versére írott (Az nem lehet) kórusával is bizonyító hangzatokkal együtt az est zenei anyaga is csak jelezte azt a széles látóhatárt, ahonnan a pátriárkái kort megélő mester feltekintett Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára. É sorok írója évek-évtizedek óta beül a hallgatók közé, észrevenni, milyen irányból és hová is ipari Szolgáltató Kisszövetkezet, valamint a Belga Hydrockx S. A. cég alapította, 20, 20, 10, 17 és 33 százalékos részesedéssel. A társaság tevékenységének első lépéseként kiépíti a város és környékének kábeltelevíziós hálózatát, a belga partner technológiájával és technikájával. A rendszer 25 km-es körzetben legalább 28 tv-program kiváló minőénekeinek ezek a mindenkori fiatalok és felnőttek. Sokszor, nemegyszer a tűrésen túli tiltás ellenére felhangzott egy-egy Bárdos-mű, mert hiszen a rezsim nyíltan nem folytathatott keresztes hadjáratot az európai gondolatkör ellen. Még messze nem virradtak ránk a forradalmi hó- napok-évek, amikor már itt-ott felhangzottak a Bárdos-kórusok két mástól idézett jámborabb, netán vallásos zenei alkotás között, olykor Kodály-kórusok árnyékában, indokolva is egy kicsit azt, hogy a félelem nem mindig tesz lakatot az énekesek szájára. S ha most dicséljük — utólag is, megkésve is — a tanárképző főiskolát a karvezetői képzés okából, elsősorban azért tesszük, mert ezek a mostani tanár-karnagyok megtanulhatták a művek lelkének a megértését, és így sohasem tévesztették össze a búzát az ocsúval. Az összkart vezénylő Szabóné Fűm Mártán kezdve talán a sort — és ez nem rangsorolás, csak megállapítás — Szepesi Györgyné, dr. Ocskay György, Mervay Gézáné — a szeretet himnuszát külön köszönjük neki —, Korepta Katalin és Papné Poór Mária a több száz énekessel karöltve lelkes közösséget képeztek egy estére, amely többnek tűnt ünnepi alkalomnál: a kereszténység és a magyarság méltóságát mutatta — a szabadság fényében. Farkas András ségű vételét teszi lehetővé, emellett alkalmas lesz egyéb kommunikációs rendszerek egyidejű üzemeltetésére, például számító- gépes összeköttetésekre. A rendszerbe kapcsolt komáromi és környéki — esetleg még a csehszlovákiai észak-komáromi — lakásokban a tervek szerint már az év végén lehet fogni a műholdas adásokat. Belga kábeltelevíziós rendszer Komáromban Menekültként érkezett, visszahívta a ploesti-i színház — A legnehezebb szerep: kompresszorszerelés jrm. B M A színész egy futószalag mellett dolgozik, kompresszorokat szerel. Gyors, begyakorlott mozdulatokkal végzi a munkát, mint aki világéletében ezt csinálta. Pedig ez most nem filmszerep, hanem valóság, a művész neve Duse Florentin, a helyszín az Egri Finomszerel- vénygyár kompresszorüzeme. Az „előadás” két hónapig tartott, a fiatal férfi azóta újra a világot jelentő deszkákon próbál, méghozzá nem Egerben, hanem ismét Ploestiben. Azon kevesek közé tartozik ugyanis, akik menekültként érkeztek, de hazatérnek. Már útra készült, amikor beszélgetésre kértük. — Mi űzte el otthonról, és hogyan érkezett Magyarországra? — Sajnos, nem lehettem igazi színész a hazámban, Romániában, hiszen a cenzúra miatt a valóban jelentős és fontos műveket nem adhattuk elő. Szinte nem is volt a színháznak repertoáija, mert mondvacsinált ürügyekkel a legtöbb előadást letiltották. Megfizetve sem voltunk, de ami még rosszabb, a pénzünkért nem tudtunk vásárolni. Keserves vívódás után döntöttem úgy, hogy emigrálok, mert csak így tudom visszanyerni az emberi méltóságomat, még ha szakítanom kell a hivatásommal is. 1989. november 18-án éjjel a zöld határon átkúszva érkeztem Magyarországra. — Végállomásnak tekintette a mi országunkat? — A magyar nyelv nagyon nehéz, ezért én is tovább akartam utazni egy olyan országba, melynek könnyebben megtanulhatom a nyelvét, ahol emberi jogaimat visszanyerem, és civilizált körülmények között élhetek. Úgy döntöttem, elvállalok bármilyen munkát, és bárhová kerüljek, bebizonyítom, hogy meg tudom állni a helyem. Távoli álmom az volt, hogy ha egy kicsit összeszedem magam, alapítok egy kis színházat, ha mást nem, akkor egy bábszínházát. A feleségem ugyanis bábszínész. Romániában nyolc filmben játszottam, ebből öt került közönség elé. A barátaim átmásolták ezeket videokazettára, hogy bizonyíthassam, szakmabeli vagyok. — Ilyen tervek után hogy került Egerbe, a kompresszorok mellé? — A hajdúszoboszlói menekülttábor igazgatója szerezte ezt a munkát, segítségét ezúton is szeretném megköszönni. Rögtön igent mondtam az ajánlatra, beálltam dolgozni, és közben próbáltam megszervezni a továbbutazást. Decemberben azonban, amikor kitört a temesvári felkelés, majd napokkal később az egész országban megdőlt Ceausescu rendszere, egyre inkább úgy éreztem, haza kell mennem. Nézze, ha én sejtem, hogy szervezkedés van Romániában, el se jövök, hanem csatlakozom a forradalmárokhoz. Úgy éreztem, egy-két évig még a kelet-európai változások ellenére is kitart a diktátor, meglepett a gyors összeomlás. — Milyen tapasztalatokat szerzett közöttünk, milyenek vagyunk mi, magyarok? — Eleinte nem könnyű egy embernek, aki menekültként érkezik egy idegen országba, melynek még a nyelvét sem ismeri. Rengeteget segített a beilleszkedésben, hogy a menekülttáborban is, a Finomszerelvénygyár- ban is emberségesen, szeretettel bántak velem, befogadtak maguk közé. A decemberi véres napok idején együtt hallgattuk a rádiót, s ugyanúgy izgultak a forradalom sikeréért, mint én. Soha nem éreztem hátrányos megkülönböztetést, s ha kellett, mindenben segítettek. Úgy tapasztaltam, hogy a magyarok kedvesek, barátságosak, és van humorérzékük. Sajnos, Romániában sokan nem ismerik igazán a magyarokat, vagy téves véleményt alkottak róluk, elsősorban a Ceauses- cu-korszak agymosása miatt. — Mihez kezd hazatérte után? — Már voltam otthon látogatóban, a ploesti színháznál fenn van tartva az állásom. Visszatérek a társulatba, aztán majd meglátjuk. Már két önálló színjátszócsoport is alakult Romániában, lehet, hogy én is belépek hasonlóba. Beszéltem egy rendezővel is, arról, hogy készítsünk egy filmet, amely magában foglalná a szökésemtől a visszatérésemig teijedő időszakot. Bemutatnánk azt a melegséget és megértést, ahogyan velem viselkedtek, s ezzel talán elérhetnénk azt a célt is, hogy barátságosabbá tegyük a kapcsolatot a két nép között. Rövid ittlétem alatt is találtam barátokat, akik ugyanúgy fognak hiányozni, ahogy itt hiányoztak román barátaim. Bármikor jöhetnek hozzám látogatóba, az ajtóm mindig nyitva áll... Koncz János
