Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-30 / 48. szám

•fő Üzen a szerkesztő „Egy nem zsidó egri MSZP- polgámő” jeligére Levelezőlapon szólt ránk; ha a postás is elolvashatta, gondola­tait megoszthatjuk az olvasókkal is: „Mint tisztességes magyar szocialista és nem zsidó asszony, egész munkahelyembeli kollégá­immal megdöbbenten vesszük a hírszóróktól a híreket a fellán­golt antiszemitizmusról. Minden újság már írt kioktató felvilágosí­tást, de a Hírlap nem. Miért? Ta­lán maguk is antiszemiták? Van egy kolleganő, aki erről már hal­lott! Ez ma már nem kényes té­ma. De a Hírlap 2-3 hete lerom­lott: langyos vízben úszkálnak az írásaik. Jó. Nehéz átállni. De ez nem átállás. Telve vannak min­denféle csipri-csupri érdektelen marhaságokkal. Hol vannak a reális, igazi, a Springerhez méltó írások? Most hozott a leányom 5 darab Springer-lapot München­ből. Azok újságok. Tehát, Ura­im, csak bátran előre. Újuljanak meg Önök is! — Egy nem zsidó MSZP-polgámő”. A kifakadás ennyi. És mégis mennyi további kérdés, ahogyan a címzett űjraolvassa a kis dolgo­zatot. Azt állítja az írás elején, hogy mint tisztességes magyar szocialista és nem zsidó asszony ragadta meg a tollat. Hangsúly kérdésé is, hogyan olvassuk ezt a megállapítást, lehet nagyon sértő is ez a különbségtevés. Ön sze­rint a zsidó asszony nem szólhat az antiszemitizmus ellen. A zsidó asszonynak a véleménye, gondja esetleg másodrendű kérdés, na akár a mindennapi életünkről, vagy egyáltalán az életünkről van szó? Vagy csak azért vetette papírra az első mondatokat, hogy minket is — mandinerből — antiszemitizmussal vádolhasson. A kolleganője ugyan milyen au­tentikus, hiteles forrásból szerez­te értesülését, miszerint aktív an­tiszemiták bujkálnak a szerkesz­tőség falai között. Olvasott már egyáltalán valamilyen gyanús okfejtést a Hírlap hasábjain, ami a szerkesztőség tagjainak a lelki­ismeretére könyvelhető el? Kitől hallhatta, hogy két-három hete a Hírlap leromlott? Langyosak va­gyunk? Ha ezt a költői kérdést megforgatjuk, és válaszolni aka­runk a minősítésre, politikai fo­galmakkal kell közelítenünk a témához, hiszen képzett politikai f ondolkodó áll a levél feladója- ént: a hidegháború és a forró­véres forradalom között igen­csak széles skála található, tehát nem tudjuk, mihez képest va­gyunk langyosak? És egyáltalán nem képzavar-e a langyos víz? És ki úszkál itt a lapban? És Ön szerint az valamilyen rang, ha azt úja alá dolgozatának végére alá­írás helyett: „Egy nem zsidó egri MSZP-polgárnői’. Nem tudjuk, használt-e pártjának, hogy ezt a gondolatsort kiengedte a kezé­ből. Ami hasznos figyelmeztetés is számunkra: az újságot kell írni és objektiven tájékoztatni, szél­sőségektől mentesen híranyag­gal ellátni az olvasót. Aki végre már élni is szeretne, megszaba­dulva egyre súlyosodó gondjai­tól. És ebi ben az állapotunkban a megbékélés lenne az első igazi jó jel. N.I. Egy idős, kilencven felé hala­dó beteg egri házaspár panaszol­ja, hogy a lakás vizesblokkjában lévő dugulást az IKLV többszö­rös szemle, ígérgetés után nem oldja meg. Volt már kint min­denki, főmérnök, igazgató, ki- sebb-nagyobb rangú műszakiak, de semmi változás nem történik. — Ejnye-ejnye — mondjuk mi — és kíváncsian váijuk, felfogják-e ennek a panasznak a közlesét az illetékesek, és tesznek-e valamit a kínos rendezetlenség elhárítá­sára. (Név és am a szerkesztő­sében.) Kérdéseket tesz fel egy szövet­kezeti lakás tulajdonosa terve­zett cikkében, mert szerinte az mégis csak nem helyén való, hogy a fenntartási költségeket részrehajlóan számolják el, nem ellenőrzik a vízórákat, fegyelmit kellett kiosztani a műszaki veze­tőnek, miért nem tud a szövetke­zeti tagság a megtakarított pénz utáni kamatok állásáról? A szövetkezetét név szerint nem érintjük, nem ártjuk bele magunkat olyasmikbe, amiket egy közgyűlés rendberakhat. A lakásszövetkezet vezetősége ak­kor jár el helyesen, a jogszabály­nak megfelelően, hogyha lehető­vé teszi a teljes betekintést tagsá­gának és pontosan beszámol ténykedése minden körülmé­nyeiről. Ez kötelessége is. (Teljes cím a szerkesztőségben.) Célunk a jövőben is: a lakosság megfelelő ellátása A Hírlap május 8-i számában közöltük két pétervásárai lakos levelét Ne másra hárítsák a fele­lősséget! címmel. Erre Balázs Miklosné, a pétervásárai áfész kereskedelmi főosztályvezetője válaszolt. Tisztelt Hölgyeim! Nem stílusom az újságon ke­resztüli levelezés, annal is inkább nem, mivel az áfész-központ és egyikőj ük lakása között mindösz- sze két ház a távolság. Tehát, ha Ö lik merülnek fel, szívesen rendelkezésükre szemé­lyesen is. Ezt tesszük minden év­ben a területünkön megtartott részközgyűléseken is. Az április 26-án megjelent cikket úgy vé­lem, félreértették. A pozitív érté­kelést saját munkájáról nem az áfész vezetése tette, hanem He­ves Megye Tanácsa kereskedel­mi osztálya, amelynek munka­társai ellenőrzéseket végeztek, s ezt követően alakították ki véle­ményüket. Az újságíró sem tett felelőssé boltvezetőt az ellátá­sért, csupán arra a tényre hivat­kozott, hogy a periférikus terüle­teken nem biztosítottak a szemé­lyi feltételek. A bolt nyitva tartá­sa érdekében legtöbb esetben szakképzettséggel nem rendel­kező dolgozókat tudnak alkal­mazni. A cikkben hivatkozott körlevél annyiban igaz,' hogy pénzügyi helyzetünk nehézségei, a forgalom lényeges visszaesése arra kényszerített bennünket, hogy felhívtuk boltvezetőink fi­gyelmét a tervezett készlet betar­tására. Visszautasítom a boltve­zetők erre való hivatkozását, mert dolgozóink, a szövetkezet vezetése az ellátás zavartalansá­ga érdekében saját gépkocsival is szállítanak árut, amennyiben in­dokolt. Szeretném önöket még arról is tájékoztatni, hogy 14 te­lepülésünkből 11-ben a lakosság száma 1500 alatti. Az itt lévő élelmiszer- és vegyesboltok saj­nos, nem nyereségesek, de a szö­vetkezeti tagsági kötődés miatt tovább üzemeltetjük, és más te­vékenységgel próbáljuk a veszte­séget ellensúlyozni. Pétervásá- rán, ahol 2600-an élnek, van egy ABC, két élelmiszerbolt, áruház, bútorüzlet, könyves-, tej-, vegyi- és olcsóáruk boltja, melyek ki­alakítása nem kevés pénzbe ke­rült. Sajnos, az ABC Kivételével egyik sem hozza a várt forgal­mat. Célunk a jövőben is, hogy alapvető élelmiszerekből és na- icxkkekből megfelelő ellátást iztosítsunk, ami nem azt jelenti, hogy zökkenők nélkül tudunk eleget tenni az igényeknek. Ké­rem Önöket, hogy üzleteinket gyakrabban látogassák a jövő­ben, ne mástól eredő informáci­ókra alapozzanak, és személye­sen jelezzék tapasztalt észrevéte­leiket, gondjaikat, hasznos javas­lataikat. Győztek a petőfibányaiak A szeméttelep ügye végre lekerül a napirendről * Petőfibánya lakossága, vala­mint az MDF helyi szervezete nevében Bicskei Attila írt levelet szerkesztőségünkbe, amelyben megköszöni a Hírlapnak, illetve munkatársunknak, Mikes Már­tának tárgyilagos hangvételű cikkeit, tudósításait. Ezek nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az addig elhallgatott, „pi­hentetett” kérdések ismét nyil­vánosság elé kerüljenek, és el­mozduljanak a holtpontról. Emellett levelében leírja azokat az eseményeket is, amelyek ápri­lis 22-e óta történtek. Több, mint 800 aláírást juttattak el a Magyar Köztársaság kijelölt — azóta a parlament által megválasztott — miniszterelnökéhez, dr. Antall Józsefhez, az Országgyűléshez, valamint a lőrinci tanács elnöké­hez. Beadványukat az Országa gyűlés önkormányzati, valamint környezetvédelmi bizottsága na­pirendre tűzte május 21-én, amelyre a belügy- és környezet­védelmi minisztériumok szakre­ferensein kívül meghívta a helyi MDF vezetőjét, Varjú Istvánt is, aki kifejtette Petőfibánya állás­pontját a külterület rendezése és a szeméttároló végleges megol­dása ügyében. A vita eredmé­nyes volt, s a következő döntések születtek: a környezetvédelmi minisztérium azonnal rendelje el, és kötelezze a hatvani VGV-t a szeméttelepi rekultiváció azon­nali megkezdésére. A Belügymi­nisztérium állásfoglalása szerint Petőfibánya külterületének kije­lölésére egyedül Heves Megye Tanácsa illetékes, amely júniusi ülésén e tárgyban köteles határo­zatot hozni. Annak elodázása törvénysértő, bűnös mulasztás lenne. A petőfibányaiak realitá­sokon alapuló, eredeti javaslatait fogadták el, és így a két, régóta húzódó neurológikus kérdés végre lekerül a napirendről, és a helybéliek nyugodtan készülhet­nek az önkormányzatok kialakí­tására és a helyhatósági választá­sokra. Nem mindennapi zsákmányt könyvelhet el magának az egri Magyart László. A Tisza kiskörei szakaszán giliszta csalival és 60-as damillal felszerelt horgászbotjára 40 kilogrammos harcsa akadt. A kispréposti palota sem tartozik a Vitkovics-házhoz Titokzatos ez az épület Mivel az utóbbi napokban a Hírlapban és az Egri Hangok­ban is olyan információk jelen­tek meg a kispréposti palotával kapcsolatban, amelyek — fino­man szólva — nem helytállóak, szeretném azokat kiigazítani. Ellentétben a május 14-én megjelent cikkben írottakkal, a palota nem alkot egy közműve­lődési intézményt a Vitkovics házzal, nem működik benne an­gol társalgási kör, és a művész­klubon kívül egyelőre „ más helyi közösségek” sem. Ugyanígy az sem igaz, hogy a Vitkovics-na- pok keretében nyűt volna meg a palota klubja, hiszen az „egri művészklub” hivatalos megnyi­tója 1989. április 21-én volt. Annyi köze valóban volt az épületnek a Vitkovics-napok­hoz, hogy Vujicsics Stojan úr itt kapott szállást, de arra már — úgy látszik — nem futotta a szer­vezőktől, hogy meghívót is kap­junk a rendezvénysorozatra. Ami pedig a május 23-án meg­jelent írást illeti: ha sem Bak Jó- zsefné, sem a Vitkovics-ház dolgo­zói nem hibáztathatok a téves in­formáció-adásban, akkof milyen alapon, kinek a tájékoztatása nyo­mán íródott a május 14-i cikk? „Pünkösdi rózsa” Megértem nehéz helyzetét, amelyet azonban nem neveznék zsákutcának. Nyilván tudja, hogy kizárólag önmagát okol­hatja a „cikis” ügyért, amelybe került. A fiúnak ártatlanságát bi­zonygatta akkor, amikor mással már rég túl volt a mindent elsöp­rő nagy szerelmen. — Nem gondoltam, hogy ez is ennyire komolyra fordul! Ja, a szerelemben sok minden és sok mindenki megesik, külö­nösen a még fiatal járatlanokkal. Hajói értettem, közel állnak ah­hoz a pillanathoz, hogy bizonyí­tania kell beígért szüzességét, ami nyilván lehetetlennek tűnik. — Mégis, mit tegyek? Fülig szerelmes vagyok. Kettőt tehet! Vagy bevallja, hogy „füllentett”, vagy más ürüggyel faképnél hagyja új ba­rátját, és akkor nem kell bizonyí­tania kegyes hazugságát. Ameny- nyiben az első megoldást választ­ja, semmi esetre sem közvetlenül a pásztoróra előtt, még kevésbé alatt vagy után tegye sűrű bocsá­natkérések közepette. Ha ő is szereti magát, reménye lehet — őszinte vallomás esetén — a bo­csánatra, annál is inkább, mivel az ismeretségük előtti kapcsola­tok nem képezhetik a felelősség­„Titokzatos” ez a ház, hiszen mind a mai napig csak kevesen láthatták belülről — ám ennek egészen prózai okai vannak. Helyreállítása 1984-ben kezdő­dött (annak előtte nagyon is mél­tatlan módon használták, ezért is került ennyi munkába, időbe és pénzbe, hogy most újra gyönyö­rű legyen), és csak most látszik megoldódni, hogy legyen gond­nok, takarítás, stb. ami alapfelté­tele a látogathatóságnak. Mivel az épület rendeltetésé­vel, funkciójával kapcsolatban is sok a téves információ, hadd idézzem az ide vonatkozó részt a városi tanács (VT) és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség (OMF) között született megálla­podásból: „Az épület rendeltetése: Az ICOMOS Történeti Városok Nemzetközi Bizottsága (CIVIH) székháza. Ezen kívül az OMF és a VT azt kívánja, hogy az épület szerepet vállaljon Eger társadal­mi és kultúrális életében. Ez ok­ból az épületet, illetve annak egyes helyiségeit — alaprendelte­tésének elsődlegessége mellett — az OMF a város társadalmának rendelkezésére bocsátja. Ezen revonás tárgyát. Kölcsönös őszintesége viszont elvárható! — Hogy mégis mi legyen? A telefonban is türelmetlen kérdésére tanácsolom: mondjon el mindent — még időben — a szerelmének, és remélje, hogy nem hagyja faképnél. A kocká­zat egyben a fiú szerelmének próbatétele is lehet... » Orosz László Eger, Olasz u. 18. Ill//L. Szándékunkat nyilván félreér­tette, amikor a három „L”-re hi­vatkozott. Az autólopások okoz­hatnak ugyan lelki traumát, de mégsem kifejezetten lelki ügyek, legalábbis nem olyanok, amilye­nekre én gondolok. * „Nebántsvirág” Ne szépítsük a dolgot, a férjé­től kapott „egy” pofont. Ez — akárhogyan is vesszük — válásra kérdésben a kiindulási alap az, hogy az ICOMOS rendezvényei elsőbbséget élvezzenek. Éves vi­szonylatban ezek kisszámúak. A fennmaradó időszakra a VT munkatervet készít az épület igénybevételére, melyet a CIVIH bázisintézményével, az OMF-el, előzetesen egyeztet. Ezen tervben foglaltak alapján vonja be az épületet a város kultúrális vérke­ringésébe, minden további előze­tes egyeztetés nélkül. Az előre nem tervezett programokkal és a menet közben jelentkező igények kielégítésével kapcsolatban a VT-nek egyeztetési kötelezettsé­ge van. Mindez részletesebben azt je­lenti, hogy: — A földszinten egy helyiség a város kiállítóterméül szolgál, abban időszaki kiállítások be­mutatására kerül sor, amíg azon­ban a város más elhelyezést biz­tosítani nem tud, Kiss Roóz Ilo­na keramikusművész kiállításá­nak ad helyet. — A pince az egri művészklub és más jelentkező kiscsoportok klubhelyiségeként szolgálja a vá­ros társadalmát. — Az emeleti irodahelyiség a CIVIH titkársága mellett helyet kevés, sértődésre viszont bőven elegendő. A vonal megszakadt, így nem tudhatom — Ön sem volt e tekintetben bőbeszédű —, hogy megérdemelte-e vagy sem? Megérzésem szerint gyorsan rendbejönnek majd a dolgok, bár a pofon, mint nevelőeszköz, a házasságban sem alkalmazha­tó... * „Bokréta” Köszönöm a bizalmát, bár a saját személyéről alig tudok töb­bet annál, hogy 66 éves, és hogy Pali bácsinak szólítja a kis élet­társa, aki most elhagyta. Búson- gó, szerelmes bánatát próbálom megérteni, bár tagadhatatlan, hogy a harminc év korkülönbség nem semmi! És hogy mi a véle­ményem? A három „L” őszinte­ségre kötelez: minek a bokréta gyűrött süveg mellé... ad az Egri Városszépítő Egyesü­let titkárságának is. — Az emeleti barokk terem­sor a nagyközönség számára cso­portosan megtekinthető lesz (amint erre a feltételek adottak), illetve zárkörű, kislétszámú, rep­rezentatív rendezvények meg­tartására alkalmas (csakúgy, mint a kert). Mindehhez még hozzátarto­zik, hogy Magyarország, illetve Eger nemzetközi pályázat útján nyerte el azt a tisztességet, hogy a CIVIH székhelye itt lehet, ami nem kis dolog, hiszen ily módon városunk ad otthont egy műem­lékvédelemmel foglalkozó nem­zetközi bizottságnak, melynek állandó és társult tagjai — Auszt­rália kivételével — minden föld­részt képviselnek. Munkájukat saját hazájukban végzik, illetve a CIVIH elnökén (dr; Román András, OMF) és a titkárságon keresztül tartják a kapcsolatot a rendszeres éves üléseken kívül, melyre ez évben június 1-6. kö­zött kerül sor Egerben, és amely­nek megszervezésében és lebo­nyolításában a városi tanács nagy segítségünkre van. Gadóczi Andrea CIVIH-titkár „Eladó vagyok” Megdöbbenéssel hallgattam a szavait, és őszinteségében már az első pillanatban sem kételked­tem. Nagy gyerekek, adósságok, egyedül, félj, élettárs nélkül, va­lóban túl nagy tehernek látsza­nak. Kívánsága szerint utána­néztem a dolognak: az említett intézet tanulmányi célokra nem „vásárol” emberi csontvázat. És még valamit! Nem hiszem, hogy dolgai rendezésére ne találna az élők világában is valamilyen ész­szerűbb, emberibb megoldást. * „Sötét az élet” A vakok sorsa nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz. Szeren­cse, hogy nincsenek anyagi gondjai! Magányosságát egy Önhöz hasonló sorsú nő talán megoldhatná. Hirdetéssel pró­bálkozzon! * Végezetül kérem a kedves tele­fonálni szándékozókat, hogy amennyiben lehet, fogják rövi- debbre mondandójukat, ugyanis a rendelkezésre álló két órában sokak várnak a telefonvonalra. Uranus Lelki Leveles Láda

Next

/
Oldalképek
Tartalom