Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-30 / 48. szám
•fő Üzen a szerkesztő „Egy nem zsidó egri MSZP- polgámő” jeligére Levelezőlapon szólt ránk; ha a postás is elolvashatta, gondolatait megoszthatjuk az olvasókkal is: „Mint tisztességes magyar szocialista és nem zsidó asszony, egész munkahelyembeli kollégáimmal megdöbbenten vesszük a hírszóróktól a híreket a fellángolt antiszemitizmusról. Minden újság már írt kioktató felvilágosítást, de a Hírlap nem. Miért? Talán maguk is antiszemiták? Van egy kolleganő, aki erről már hallott! Ez ma már nem kényes téma. De a Hírlap 2-3 hete leromlott: langyos vízben úszkálnak az írásaik. Jó. Nehéz átállni. De ez nem átállás. Telve vannak mindenféle csipri-csupri érdektelen marhaságokkal. Hol vannak a reális, igazi, a Springerhez méltó írások? Most hozott a leányom 5 darab Springer-lapot Münchenből. Azok újságok. Tehát, Uraim, csak bátran előre. Újuljanak meg Önök is! — Egy nem zsidó MSZP-polgámő”. A kifakadás ennyi. És mégis mennyi további kérdés, ahogyan a címzett űjraolvassa a kis dolgozatot. Azt állítja az írás elején, hogy mint tisztességes magyar szocialista és nem zsidó asszony ragadta meg a tollat. Hangsúly kérdésé is, hogyan olvassuk ezt a megállapítást, lehet nagyon sértő is ez a különbségtevés. Ön szerint a zsidó asszony nem szólhat az antiszemitizmus ellen. A zsidó asszonynak a véleménye, gondja esetleg másodrendű kérdés, na akár a mindennapi életünkről, vagy egyáltalán az életünkről van szó? Vagy csak azért vetette papírra az első mondatokat, hogy minket is — mandinerből — antiszemitizmussal vádolhasson. A kolleganője ugyan milyen autentikus, hiteles forrásból szerezte értesülését, miszerint aktív antiszemiták bujkálnak a szerkesztőség falai között. Olvasott már egyáltalán valamilyen gyanús okfejtést a Hírlap hasábjain, ami a szerkesztőség tagjainak a lelkiismeretére könyvelhető el? Kitől hallhatta, hogy két-három hete a Hírlap leromlott? Langyosak vagyunk? Ha ezt a költői kérdést megforgatjuk, és válaszolni akarunk a minősítésre, politikai fogalmakkal kell közelítenünk a témához, hiszen képzett politikai f ondolkodó áll a levél feladója- ént: a hidegháború és a forróvéres forradalom között igencsak széles skála található, tehát nem tudjuk, mihez képest vagyunk langyosak? És egyáltalán nem képzavar-e a langyos víz? És ki úszkál itt a lapban? És Ön szerint az valamilyen rang, ha azt úja alá dolgozatának végére aláírás helyett: „Egy nem zsidó egri MSZP-polgárnői’. Nem tudjuk, használt-e pártjának, hogy ezt a gondolatsort kiengedte a kezéből. Ami hasznos figyelmeztetés is számunkra: az újságot kell írni és objektiven tájékoztatni, szélsőségektől mentesen híranyaggal ellátni az olvasót. Aki végre már élni is szeretne, megszabadulva egyre súlyosodó gondjaitól. És ebi ben az állapotunkban a megbékélés lenne az első igazi jó jel. N.I. Egy idős, kilencven felé haladó beteg egri házaspár panaszolja, hogy a lakás vizesblokkjában lévő dugulást az IKLV többszörös szemle, ígérgetés után nem oldja meg. Volt már kint mindenki, főmérnök, igazgató, ki- sebb-nagyobb rangú műszakiak, de semmi változás nem történik. — Ejnye-ejnye — mondjuk mi — és kíváncsian váijuk, felfogják-e ennek a panasznak a közlesét az illetékesek, és tesznek-e valamit a kínos rendezetlenség elhárítására. (Név és am a szerkesztősében.) Kérdéseket tesz fel egy szövetkezeti lakás tulajdonosa tervezett cikkében, mert szerinte az mégis csak nem helyén való, hogy a fenntartási költségeket részrehajlóan számolják el, nem ellenőrzik a vízórákat, fegyelmit kellett kiosztani a műszaki vezetőnek, miért nem tud a szövetkezeti tagság a megtakarított pénz utáni kamatok állásáról? A szövetkezetét név szerint nem érintjük, nem ártjuk bele magunkat olyasmikbe, amiket egy közgyűlés rendberakhat. A lakásszövetkezet vezetősége akkor jár el helyesen, a jogszabálynak megfelelően, hogyha lehetővé teszi a teljes betekintést tagságának és pontosan beszámol ténykedése minden körülményeiről. Ez kötelessége is. (Teljes cím a szerkesztőségben.) Célunk a jövőben is: a lakosság megfelelő ellátása A Hírlap május 8-i számában közöltük két pétervásárai lakos levelét Ne másra hárítsák a felelősséget! címmel. Erre Balázs Miklosné, a pétervásárai áfész kereskedelmi főosztályvezetője válaszolt. Tisztelt Hölgyeim! Nem stílusom az újságon keresztüli levelezés, annal is inkább nem, mivel az áfész-központ és egyikőj ük lakása között mindösz- sze két ház a távolság. Tehát, ha Ö lik merülnek fel, szívesen rendelkezésükre személyesen is. Ezt tesszük minden évben a területünkön megtartott részközgyűléseken is. Az április 26-án megjelent cikket úgy vélem, félreértették. A pozitív értékelést saját munkájáról nem az áfész vezetése tette, hanem Heves Megye Tanácsa kereskedelmi osztálya, amelynek munkatársai ellenőrzéseket végeztek, s ezt követően alakították ki véleményüket. Az újságíró sem tett felelőssé boltvezetőt az ellátásért, csupán arra a tényre hivatkozott, hogy a periférikus területeken nem biztosítottak a személyi feltételek. A bolt nyitva tartása érdekében legtöbb esetben szakképzettséggel nem rendelkező dolgozókat tudnak alkalmazni. A cikkben hivatkozott körlevél annyiban igaz,' hogy pénzügyi helyzetünk nehézségei, a forgalom lényeges visszaesése arra kényszerített bennünket, hogy felhívtuk boltvezetőink figyelmét a tervezett készlet betartására. Visszautasítom a boltvezetők erre való hivatkozását, mert dolgozóink, a szövetkezet vezetése az ellátás zavartalansága érdekében saját gépkocsival is szállítanak árut, amennyiben indokolt. Szeretném önöket még arról is tájékoztatni, hogy 14 településünkből 11-ben a lakosság száma 1500 alatti. Az itt lévő élelmiszer- és vegyesboltok sajnos, nem nyereségesek, de a szövetkezeti tagsági kötődés miatt tovább üzemeltetjük, és más tevékenységgel próbáljuk a veszteséget ellensúlyozni. Pétervásá- rán, ahol 2600-an élnek, van egy ABC, két élelmiszerbolt, áruház, bútorüzlet, könyves-, tej-, vegyi- és olcsóáruk boltja, melyek kialakítása nem kevés pénzbe került. Sajnos, az ABC Kivételével egyik sem hozza a várt forgalmat. Célunk a jövőben is, hogy alapvető élelmiszerekből és na- icxkkekből megfelelő ellátást iztosítsunk, ami nem azt jelenti, hogy zökkenők nélkül tudunk eleget tenni az igényeknek. Kérem Önöket, hogy üzleteinket gyakrabban látogassák a jövőben, ne mástól eredő információkra alapozzanak, és személyesen jelezzék tapasztalt észrevételeiket, gondjaikat, hasznos javaslataikat. Győztek a petőfibányaiak A szeméttelep ügye végre lekerül a napirendről * Petőfibánya lakossága, valamint az MDF helyi szervezete nevében Bicskei Attila írt levelet szerkesztőségünkbe, amelyben megköszöni a Hírlapnak, illetve munkatársunknak, Mikes Mártának tárgyilagos hangvételű cikkeit, tudósításait. Ezek nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az addig elhallgatott, „pihentetett” kérdések ismét nyilvánosság elé kerüljenek, és elmozduljanak a holtpontról. Emellett levelében leírja azokat az eseményeket is, amelyek április 22-e óta történtek. Több, mint 800 aláírást juttattak el a Magyar Köztársaság kijelölt — azóta a parlament által megválasztott — miniszterelnökéhez, dr. Antall Józsefhez, az Országgyűléshez, valamint a lőrinci tanács elnökéhez. Beadványukat az Országa gyűlés önkormányzati, valamint környezetvédelmi bizottsága napirendre tűzte május 21-én, amelyre a belügy- és környezetvédelmi minisztériumok szakreferensein kívül meghívta a helyi MDF vezetőjét, Varjú Istvánt is, aki kifejtette Petőfibánya álláspontját a külterület rendezése és a szeméttároló végleges megoldása ügyében. A vita eredményes volt, s a következő döntések születtek: a környezetvédelmi minisztérium azonnal rendelje el, és kötelezze a hatvani VGV-t a szeméttelepi rekultiváció azonnali megkezdésére. A Belügyminisztérium állásfoglalása szerint Petőfibánya külterületének kijelölésére egyedül Heves Megye Tanácsa illetékes, amely júniusi ülésén e tárgyban köteles határozatot hozni. Annak elodázása törvénysértő, bűnös mulasztás lenne. A petőfibányaiak realitásokon alapuló, eredeti javaslatait fogadták el, és így a két, régóta húzódó neurológikus kérdés végre lekerül a napirendről, és a helybéliek nyugodtan készülhetnek az önkormányzatok kialakítására és a helyhatósági választásokra. Nem mindennapi zsákmányt könyvelhet el magának az egri Magyart László. A Tisza kiskörei szakaszán giliszta csalival és 60-as damillal felszerelt horgászbotjára 40 kilogrammos harcsa akadt. A kispréposti palota sem tartozik a Vitkovics-házhoz Titokzatos ez az épület Mivel az utóbbi napokban a Hírlapban és az Egri Hangokban is olyan információk jelentek meg a kispréposti palotával kapcsolatban, amelyek — finoman szólva — nem helytállóak, szeretném azokat kiigazítani. Ellentétben a május 14-én megjelent cikkben írottakkal, a palota nem alkot egy közművelődési intézményt a Vitkovics házzal, nem működik benne angol társalgási kör, és a művészklubon kívül egyelőre „ más helyi közösségek” sem. Ugyanígy az sem igaz, hogy a Vitkovics-na- pok keretében nyűt volna meg a palota klubja, hiszen az „egri művészklub” hivatalos megnyitója 1989. április 21-én volt. Annyi köze valóban volt az épületnek a Vitkovics-napokhoz, hogy Vujicsics Stojan úr itt kapott szállást, de arra már — úgy látszik — nem futotta a szervezőktől, hogy meghívót is kapjunk a rendezvénysorozatra. Ami pedig a május 23-án megjelent írást illeti: ha sem Bak Jó- zsefné, sem a Vitkovics-ház dolgozói nem hibáztathatok a téves információ-adásban, akkof milyen alapon, kinek a tájékoztatása nyomán íródott a május 14-i cikk? „Pünkösdi rózsa” Megértem nehéz helyzetét, amelyet azonban nem neveznék zsákutcának. Nyilván tudja, hogy kizárólag önmagát okolhatja a „cikis” ügyért, amelybe került. A fiúnak ártatlanságát bizonygatta akkor, amikor mással már rég túl volt a mindent elsöprő nagy szerelmen. — Nem gondoltam, hogy ez is ennyire komolyra fordul! Ja, a szerelemben sok minden és sok mindenki megesik, különösen a még fiatal járatlanokkal. Hajói értettem, közel állnak ahhoz a pillanathoz, hogy bizonyítania kell beígért szüzességét, ami nyilván lehetetlennek tűnik. — Mégis, mit tegyek? Fülig szerelmes vagyok. Kettőt tehet! Vagy bevallja, hogy „füllentett”, vagy más ürüggyel faképnél hagyja új barátját, és akkor nem kell bizonyítania kegyes hazugságát. Ameny- nyiben az első megoldást választja, semmi esetre sem közvetlenül a pásztoróra előtt, még kevésbé alatt vagy után tegye sűrű bocsánatkérések közepette. Ha ő is szereti magát, reménye lehet — őszinte vallomás esetén — a bocsánatra, annál is inkább, mivel az ismeretségük előtti kapcsolatok nem képezhetik a felelősség„Titokzatos” ez a ház, hiszen mind a mai napig csak kevesen láthatták belülről — ám ennek egészen prózai okai vannak. Helyreállítása 1984-ben kezdődött (annak előtte nagyon is méltatlan módon használták, ezért is került ennyi munkába, időbe és pénzbe, hogy most újra gyönyörű legyen), és csak most látszik megoldódni, hogy legyen gondnok, takarítás, stb. ami alapfeltétele a látogathatóságnak. Mivel az épület rendeltetésével, funkciójával kapcsolatban is sok a téves információ, hadd idézzem az ide vonatkozó részt a városi tanács (VT) és az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) között született megállapodásból: „Az épület rendeltetése: Az ICOMOS Történeti Városok Nemzetközi Bizottsága (CIVIH) székháza. Ezen kívül az OMF és a VT azt kívánja, hogy az épület szerepet vállaljon Eger társadalmi és kultúrális életében. Ez okból az épületet, illetve annak egyes helyiségeit — alaprendeltetésének elsődlegessége mellett — az OMF a város társadalmának rendelkezésére bocsátja. Ezen revonás tárgyát. Kölcsönös őszintesége viszont elvárható! — Hogy mégis mi legyen? A telefonban is türelmetlen kérdésére tanácsolom: mondjon el mindent — még időben — a szerelmének, és remélje, hogy nem hagyja faképnél. A kockázat egyben a fiú szerelmének próbatétele is lehet... » Orosz László Eger, Olasz u. 18. Ill//L. Szándékunkat nyilván félreértette, amikor a három „L”-re hivatkozott. Az autólopások okozhatnak ugyan lelki traumát, de mégsem kifejezetten lelki ügyek, legalábbis nem olyanok, amilyenekre én gondolok. * „Nebántsvirág” Ne szépítsük a dolgot, a férjétől kapott „egy” pofont. Ez — akárhogyan is vesszük — válásra kérdésben a kiindulási alap az, hogy az ICOMOS rendezvényei elsőbbséget élvezzenek. Éves viszonylatban ezek kisszámúak. A fennmaradó időszakra a VT munkatervet készít az épület igénybevételére, melyet a CIVIH bázisintézményével, az OMF-el, előzetesen egyeztet. Ezen tervben foglaltak alapján vonja be az épületet a város kultúrális vérkeringésébe, minden további előzetes egyeztetés nélkül. Az előre nem tervezett programokkal és a menet közben jelentkező igények kielégítésével kapcsolatban a VT-nek egyeztetési kötelezettsége van. Mindez részletesebben azt jelenti, hogy: — A földszinten egy helyiség a város kiállítóterméül szolgál, abban időszaki kiállítások bemutatására kerül sor, amíg azonban a város más elhelyezést biztosítani nem tud, Kiss Roóz Ilona keramikusművész kiállításának ad helyet. — A pince az egri művészklub és más jelentkező kiscsoportok klubhelyiségeként szolgálja a város társadalmát. — Az emeleti irodahelyiség a CIVIH titkársága mellett helyet kevés, sértődésre viszont bőven elegendő. A vonal megszakadt, így nem tudhatom — Ön sem volt e tekintetben bőbeszédű —, hogy megérdemelte-e vagy sem? Megérzésem szerint gyorsan rendbejönnek majd a dolgok, bár a pofon, mint nevelőeszköz, a házasságban sem alkalmazható... * „Bokréta” Köszönöm a bizalmát, bár a saját személyéről alig tudok többet annál, hogy 66 éves, és hogy Pali bácsinak szólítja a kis élettársa, aki most elhagyta. Búson- gó, szerelmes bánatát próbálom megérteni, bár tagadhatatlan, hogy a harminc év korkülönbség nem semmi! És hogy mi a véleményem? A három „L” őszinteségre kötelez: minek a bokréta gyűrött süveg mellé... ad az Egri Városszépítő Egyesület titkárságának is. — Az emeleti barokk teremsor a nagyközönség számára csoportosan megtekinthető lesz (amint erre a feltételek adottak), illetve zárkörű, kislétszámú, reprezentatív rendezvények megtartására alkalmas (csakúgy, mint a kert). Mindehhez még hozzátartozik, hogy Magyarország, illetve Eger nemzetközi pályázat útján nyerte el azt a tisztességet, hogy a CIVIH székhelye itt lehet, ami nem kis dolog, hiszen ily módon városunk ad otthont egy műemlékvédelemmel foglalkozó nemzetközi bizottságnak, melynek állandó és társult tagjai — Ausztrália kivételével — minden földrészt képviselnek. Munkájukat saját hazájukban végzik, illetve a CIVIH elnökén (dr; Román András, OMF) és a titkárságon keresztül tartják a kapcsolatot a rendszeres éves üléseken kívül, melyre ez évben június 1-6. között kerül sor Egerben, és amelynek megszervezésében és lebonyolításában a városi tanács nagy segítségünkre van. Gadóczi Andrea CIVIH-titkár „Eladó vagyok” Megdöbbenéssel hallgattam a szavait, és őszinteségében már az első pillanatban sem kételkedtem. Nagy gyerekek, adósságok, egyedül, félj, élettárs nélkül, valóban túl nagy tehernek látszanak. Kívánsága szerint utánanéztem a dolognak: az említett intézet tanulmányi célokra nem „vásárol” emberi csontvázat. És még valamit! Nem hiszem, hogy dolgai rendezésére ne találna az élők világában is valamilyen észszerűbb, emberibb megoldást. * „Sötét az élet” A vakok sorsa nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz. Szerencse, hogy nincsenek anyagi gondjai! Magányosságát egy Önhöz hasonló sorsú nő talán megoldhatná. Hirdetéssel próbálkozzon! * Végezetül kérem a kedves telefonálni szándékozókat, hogy amennyiben lehet, fogják rövi- debbre mondandójukat, ugyanis a rendelkezésre álló két órában sokak várnak a telefonvonalra. Uranus Lelki Leveles Láda
