Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-26 / 45. szám

12.

ORSZÁGRÓL - ORSZÁGRA Hírlap, 1990. május 26., vasárnap

Választások után Romániában

Románia a 44 év óta első többpárti választások után súlytalan parlamenti ellenzékkel, egyetlen politikai erő túlhatal- maval néz egy új, feltehetően átmeneti, bizonyara rövid időszak elébe.

Átmeneti, amennyiben az elkövetkező idő feladata a demokrácia intézményrendszerének kiépítése, a jogállam megteremtése és egy olyan alkotmány kidolgozása, amely mindezt garantálni tudja. Hogy ez az időszak meddig tart, arra most csak a választójogi törvényből lehet jósolni. Ez az egyetlen alkalomra szóló törvény szerint ugyanis a május 20-án megválasztott parlamentet, amely alkotmá- nyozó nemzetgyűlésként is tevékenykedve elfogadja az ország uj alaptörvényét, s ezt követően „elhatározza, hogy egy éven belül új választásokat szervezzenek”.

A döntés joga tehát a parlamenté, ahol a Nemzeti Meg- mentési Front valószínűleg megszerzi a kétharmados többséget. Ekkora túlsúllyal pedig az ellenzéki pártok nélkül saját testére szabhatja az új alkotmányt, s eközben egyedül is kényelmesen kormányozhatja az országot.

Ion Iliescu, az ország elsöprő többséggel megválasztott elnöke, aki pártok felettinek tekintett tisztsége miatt hamarosan kiválik a frontból, az eredmények ismeretében ismét koalíciós megoldást javasol, ám egyelőre kérdéses, hogy az ellenzéki

{

jártok ilyen erőviszonyok mel- ett hajlandók lesznek-e kormányfelelősséget vállalni. A végső szót azonban még nem mondták ki. Felmerülhet a parlamentbe valószínűleg sorrendben második „erőként” bejutó Romániai Magyar Demokratikus Szövetség részvétele is egy koalícióban, például szakértőik bevonásával.

A frontnak, amely „túlnyerte magát”, a felelősség megosztásán túl azért van szüksége az ellenzéki pártokra, hogy ezzel is kimutassa a demokrácia iránti elkötelezettségét az ország népének és különösen a Nyugatnak, amely minden bizonnyal kritikus szemmel figyeli majd tevékenységét. S teszi ezt azért, mert a nemzetközi megfigyelők egymásnak meglehetősen ellentmondó „bizonyítványt” állítottak ki a választásokról, amelyen — a többi kelet-európai országtól eltérően — olyan párt aratott fölényes győzelmet, amelynek ellenfelei vitatják megalakulásának körülményeit, „születési kivonatának” hitelességét, a forradalom kisajátításával, „neokommunista törekvésekkel” vádolják.

A Nemzeti Megmentési Front vezetői — köztük a régi rezsim által félreállított, mellőzött reformkommunisták” — ma a szociáldemokráciához közel álló eszméket vallanak, a gyakorlatban azonban, a Ceausescu- diktatúra bukásától a választásokig —jobb híján? — a régi hatalmi struktúrára, a legfeljebb csak csúcsszinten lecserélt, vagy esetleg csak „rotált” nomenklatúrára támaszkodtak, vagyis rendszerváltás helyett eddig jobbára csak elitváltás történt.

Ezen alapult a nemzetközi megfigyelők egy részének fenntartása is a választásokkal szemben. Ezek a jobbára európai országokból érkezett megfigyelők úgy ítélték meg, hogy a front a kampányban a maga javára aknázta ki a hatalom kínálta lehetőségeket. A nyugat-európai kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Demokratikus Unió küldöttsége egyenesen kétségbe vonta a választások legitimitását. Az Európai Parlament megfigyelői szerint nem jött létre igazi pluralista rendszer Romániában, a „pártállamot az állampárt” váltotta fel.

Az amerikai és angol megfigyelők ugyanakkor alapjában véve elégedettek voltak a választásokkal, amelyeket szabadnak minősítettek. A nyugati kormányok feltehetően ez utóbbit fogjak elfogadni. Bármi legyen ugyanis a megfigyelők ítélete, Ion Iliescu es a Nemzeti Megmentés Frontja vitathatatlanul a messze legnépszerűbb ember, illetve politikai erő Romániában. Ez világosan kiolvasható a választások eredményéből, bármilyen csorba esett is a kampányon vagy a szavazás menetén. Az emberek Iliescu és a front nevéhez kötik a Ceauses- cu-diktatúra bukását, és ezt a helyzeti előnyt a Nemzeti Megmentési Frontnak sikerült megőriznie, kormányzó erőként nemegyszer ellenzéki pártok ígéreteinek elébe vágva, az ellátás bővítésével, a fizetések, kisnyugdí- jak emelésével, az utazási szabadság megadásával közmegelégedést kiváltania.

Ezzel a tényleges — s a választásokkal közjognag is „nyugtázott” — legitimitással a frontnak lehetősége nyílik arra, hogy lerázza a régi rezsim magával vitt terhes örökségét, nyisson a bel- és külpolitikában, így a magyar nemzetiség és Magyarország irányában is, sajtónyelven szólva „bekopogtasson Európa ajtaján.”

Csúcstörténelem

Igaz, az első szovjet — amerikai csúcstalálkozóra a második világháború után 14 esztendőt kellett várni, mégis, az azóta kialakult párbeszéd szereplőinek és az elért egyezségeknek a listája igen tekintélyes. íme, a csúcstörténelem legfontosabb mozzanatai:

1959. szeptember: — Dwight Eisenhower és Nyikita Hruscsov Camp Davidben megállapodnak, hogy a nagyhatalmi vitás kérdéseket csakis tárgyalások útján rendezzék, és arról, hogy a leszerelés a legfontosabb teendő.

1960. május: — Moszkva elhalasztja a Párizsban esedékes Hruscsov — Eisenhower találkozót, miután lelövik az U-2-es kémrepülőt.

1961. június: — Bécsben, igen hűvös politikai légkörben tárgyal John Kennedy és Hruscsov. Augusztusban felhúzzák a Berlini Falat, 1962 októberében már a kubai válság köszönt a világra.

1967. június: — Glassboróban (New Yersey állam) Lyndon Johnson és a moszkvai trojka (Brezs- nyev főtitkár, Koszigin kormányfő és Podgomij államfő) a Közel-Keletről, a vietnami háborúról és az atomfegyverek ügyéről tárgyal, egyezmény nem születik.

1972. május: — Richard Nixon Moszkvába utazik, ahol immár a Kreml első számú politikusa, Brezsnyev fogadja. Aláírjak a SALT-1 néven ismert szerződést, amely korlátozza a két szuperhatalom nukleáris arzenálját, az antiballisztikus rakéták számát. Kulturális, tudományos és gazdasági egyezmények is születnek. A világ ettől kezdve új korszakról, az enyhülésről beszél.

1973. június: — Washingtonban Nixon és Brezsnyev megállapodik: a következő hónapokban újabb leszerelési egyezményt dolgoznak ki.

1974. június — július: — Egy hónappal kényszerű lemondása előtt (Watergate-ügy) Nixon Moszkvában Brezsnyewel szerződést ír alá a föld alatti nukleáris kísérletek korlátozásáról, és arról, hogy mindkét nagyhatalom csak egy rakétavédelmi rendszert tarthat fenn.

1974. november: — Vlagyivosztokban Gerald Ford és Brezsnyev előzetes megállapodásra jut a SALT-2 egyezmény körvonalairól.

1975. július — augusztus: — A Helsinkiben zajló európai értekezlet alatt kétszer is tárgyal Ford és

Brezsnyev a SALT-2-ről, ám az őszi csúcsra nem kerül sor.

1979. június: Jimmy Carter és Brezsnyev Bécsben aláírja a SALT-2 szerződést a nukleáris rakéták, bombázók és szárnyas rakéták számának korlátozásáról. A szerződést az amerikai szenátus nem ratifikálja.

1985. november: — Moszkvát már új, energikus ember irányítja, Mihail Gorbacsov, aki Ronald Reagannel új korszakot nyit a szuperhatalmak viszonyában: Genfben megállapodnak arról, hogy felgyorsítják az atom- és űrfegyverek korlátozásáról szóló tárgyalásokat, továbbá újabb csúcsmenetrendet is kialakítanak.

1986. október: — Gorbacsov és Reagan Reyk- javíkban, a hely szelleméhez méltón igen hűvösen tárgyal a közepes hatótávolságú és hadászati nukleáris fegyverek csökkentéséről. Kátyúba jut az egyezmény ügye, mert az amerikaiak nem engednek a „csillagháborús tervekből”.

1987. december: — Reagan és Gorbacsov Washingtonban aláírja a közepes hatótávolságú atomfegyverek megsemmisítéséről szóló egyezményt, megegyeznek, hogy a stratégiai rakétákról is kidolgoznak egy szerződést, ám a csillagháborús fegyverek ügyében továbbra sincs közeledés.

1988. május — június: — Moszkvában ratifikálják a közepes hatótávolságú rakétákról aláírt egyezményt, de a hadászati rakéták dolgában nincs haladás. Reagan szerint fontos előrelépés történt, Gorbacsov az „elszalasztott lehetőségről” beszél.

1988. december: — Gorbacsov az ENSZ-köz- gyűlés alatt New Yorkban utoljára találkozik a leköszönő Reagannel, és két órát tölt a megválasztott új elnökkel, George Bush-sal is.

1989. december: Bush és Gorbacsov immár „hivatalból” tárgyal Máltán. Megegyeznek, hogy felgyorsítják a stratégiai fegyverek és az európai haderők csökkentéséről folyó tárgyalásokat.

1990. május 30. — június 3.: — Washingtonban Gorbacsov és Bush a stratégiai fegyverzetek csökkentéséről, a Baltikumról, a német egyesítésről és a kétoldalú kereskedelem növeléséről tárgyal. A szovjet elnök a tervek szerint — Hruscsov óta először — az Egyesült Államok középső államaiba is ellátogat.

„Nem lehet duzzogni a politikában”

Domokos Géza, az RMDSZ elnökének interjúja

Észak-Korea

Még nincs vezércsere

Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Bukarestben nyilatkozott az MTI kiküldött tudósítójának a romániai választásokról és a Nemzeti Megmentési Front győzelme utáni helyzetről.

— Mi lehet az oka a Nemzeti Megmentési Front ilyen elsöprő arányú győzelmének?

— A romániai választások eltérnek a kelet-európai folyamatoktól, sőt, ellent is mondanak azoknak. Á román nép egy brutális, népellenes diktatúrától szabadult meg, s az elmúlt fél évben nagyot változott helyzete. Úgy érzi, több a szabadság, jobbak a megélhetési viszonyok. A munkásoknak nőtt a fizetése, megkapták a szabad szombatot, a parasztoknak több a háztájija, emelték a felvásárlási árakat, az egyetemi hallgatók kivívták az egyetemi autonómiát, a kultúra szabad lett, a lapokat nem cenzúrázzák, utazni lehet, törölték az abortusztörvényt, számos olyan társadalmi szempontból

' fontos döntés született, amely fél év alatt érzékelhetően javította az emberek közérzetét. Ezt az emberek általában a front, és személyesen Ion Iliescu javára írják.

Az ellenzéki pártoknak nem sikerült megértetni programjaikat, amelyek — úgy érzem — nem felelnek meg a társadalmi igényeknek úgy, ahogy kellene. Nem volt idő arra sem, hogy ezek a pártok megerősödjenek, vezetőik kiválasztódjanak, hatékony választási kampányt szervezzenek meg. A három, nagy hagyományokkal rendelkező történelmi párt és a szociáldemokrata párt egyszerűen eltűnt a színről. A Nemzeti Parasztpártról, amely most nevéhez hozzáfűzte a keresztény és demokrata megjelölést, kiderült, hogy nosztalgiapárt. Múltjából próbál élni, méghozzá nagyon megszépített múltjából, és nagyon agresszív hangot ütött meg, s az emberek félnek az agresszivitástól.

Az agresszív hangnem majdnem minden pártra jellemző volt, élen a fronttal az utolsó hetekben, de az a nagyon éles kommunistaellenesség, ami a parasztpárt lapjait jellemezte, riadalmat keltett. Ne feledjük: csaknem négymillió tagja volt a kommunista pártnak, s ezekhez hozzávehetjük a családot, rokonságot, barátokat is. Az emberek, úgy látszik, jobban félnek a boszorkányüldözéstől, mint az esetleges visszarendeződés itt- ott feltűnő jeleitől. A parasztpárt élén nagyon idős emberek állnak, s halvány jele sincs bennük a karizmának, nem tudtak közös hangot találni a választókkal, nem tudták rokonszenvessé tenni magukat, bizalmat ébreszteni maguk iránt.

A Nemzeti Liberális Párt más. Nem hivatkoznak a múltjukra. Újjá akaiják építeni pártjukat a liberalizmus európai modellje szerint. Jószerével a fiatal értelmiséget tömöríti. És nyitott a párbeszédre. Nem volt idejük azonban arra, hogy bázist teremtsenek, de feltétlenül jövője van ennek a pártnak. Rokonszenves a környezetvédők mozgalmának a jelentkezése. Ezek a pártok azonban együtt sem jelentenek számottevő ellenzéket az NMF masszív szerveződésével szemben.

— Hogyan értékeli az RMDSZ választási sikerét?

— Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülünk annak, hogy ilyen fegyelmezett és céltudatos választótáborunk van? amire különben számítottunk is. Az viszont elkeserítő, hogy a többi párt ennyire lemaradt a versenyben a fronttól. így nagyon nehéz lesz a parlamentben és a közéletben hallatni szavunkat az alkotmány és a törvények kidolgozásánál, a jövendő választások előkészítésénél.

— A front elsöprő győzelme ellenére koalíciót szorgalmaz a nemzeti közmegegyezés alapján. Hogyan viszonyulna az RMDSZ egy ilyen ajánlathoz?

— Nehéz elképzelni, hogy választóink, a romániai magyarság jó szemmel nézne egy koalíciót a Nemzeti Megmentési Fronttal. Sajnos, a front, a kormány és személyesen Iliescu is a romániai magyar kisebbség és a románság viszonyát elég köny- nyen odadobta a választási érdekeknek, sőt, még rá is duplázott azzal, hogy Románia és Magyarország viszonyának rendeződését is leállította. Először csak úgy összekacsintottak, aztán már lassan szót értettek, utána együttműködtek a Vatra Ro- maneasca által képviselt szélsőséges erőkkel. Ez arinyira nyilvánvaló és akkora bizalmatlanságot ébresztett a romániai magyarságban és természetesen az RMDSZ-ben, hogy most nagyon nehéz valamiféle koalícióról, ilyen szempontból együttműködésről beszélni.

Persze, nem lehet duzzogni a politikában, megsértődni, félreállni, és csak nézni, mi történik. Nem lenne esély sértődött alapállásból megpróbálni jogot védeni. El tudom képzelni azt, hogy — s ez magánvéleményem — független szakemberként magyarok is jelen lesznek miniszterhelyettesi, esetleg miniszteri megbízatással a kormányban, ha erre a front részéről felkérés érkezik. Ez azonban csak találgatás. Az RMDSZ elnöksége a hónap végén, a megválasztott képviselők és szenátorok bevonásával Sepsiszentgyörgyön vitatja meg az új helyzetben követendő stratégiát.

— Miért jó a frontnak a koalíció?

— A kolosszus és a törpék koalíciója lenne ez, és a frontnak arra lenne jó, hogy demonstrálja a világ előtt: mégiscsak demokrácia van, nincs szó neokommu- nizmusról, visszarendeződésről. Attól tartok, hogy az adott erőviszonyok mellett az ilyen koalíció formális lenne. A front olyan túlsúlyban van, ami beviheti a totalitarizmus csapdájába. Jó lenne, ha létezne egy jól tagolt, jól szervezett ellenzék, amely komoly alternatívát jelentene, de ez az alternatíva sajnos most nem látható.

— A romániai helyzet tehát

rendhagyóan alakult. Vajon így lesz ez a jövőben is?

— A kelet-európai folyamatok Romániában ugyan elakadtak, de nem fogják megkerülni, egy-két éven belül megmutatkoznak. Súlyos gazdasági problémák, társadalmi feszültségek vannak, amelyekről a kampány során csak kevés szó esett, a kormány pedig mindent elkövetett, hogy kozmetikázással, elhallgatással, a rések betömésével úgy látsszon, mintha minden rendben volna. Ennek meglesz az ára. Ezt a politikát nem lehet folytatni, az ellentmondásokat felszínre kell hozni, megoldásokat kell találni. Nem hiszem, hogy a front egyedül meg tudja oldani ezeket a gondokat, s egészen biztos, hogy egy-két év múlva, a választásokra, egészen más képet alakul ki.

— Magyarországon új kormány van, Romániában hamarosan megalakul. Milyen hatása lehet ennek Románia és Magyarország viszonyára és a romániai magyar kisebbség helyzetére?

— Szerintem most lecsillapodnak a kedélyek, a front nem lesz olyan mértékben kitéve a román nacionalizmus presszóinak, s nyitás történhet a nemzetiségek felé. A januárban megkezdett párbeszéd folytatódik, s hinni szeretném, így megindul a dialógus is, a mostani helyzetből való kiút keresése a magyar kormánnyal. Ezt várják az európai kormányok és a közvélemény is.

Egy feltétele van a reális, gyümölcsöző párbeszédnek: biztor sítani kell a kisebbségi jogokat, a szavak után rá kell térni a konkrét programok kidolgozására. Biztató tényező a Vatra Roma- neasca által létrehozott párt rossz választási szereplése, ami azt mutatja, hogy ennek a szervezetnek nincs tömegbázisa, nem olyan rémisztő erő, s azt is jelenti, hogy nincsenek elzárva a szótértés útjai a románok és magyarok között.

Tóth László

A találgatásoknak egy időre vége. A „Nagy Vezér” nem adta át királyságának felét a „Kedves Vezérnek”: nyomós külpolitikai megfontolások miatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése csütörtökön ismét a 78 éves Kim ír Szent választotta meg 4 újabb esztendőre Észak-Korea államfőjének. A jelek szerint tehát semmi nem változott, de a legkisebb rezdülésekből is komoly következtetéseket levonni képes elemzők úgy vélik: mégsem minden mozdulatlan az ázsiai országban.

A vihargyorsan széthulló szocialista tábor rendíthetetlen bástyáján akkor vélték felfedezni az első rést, amikor Phenjanban mindéit indoklás nélkül hat hónapra előrehozták a választásokat. Minden szakértő azt látta ebben, hogy megkezdődik a szakaszos hatalomátadás folyamata: Kim ír Szén 18 év után fiát, a 48 éves Kim Dzsong lit ülteti államfői székébe. A parlamenti választásokon minden az előírt szertartások betartásával zajlott: a külföldön tartózkodó észak-koreaiak kivételével minden választópolgár eleget tett kötelességének, s miután énekszóval, tánccal kifejezte örömét, egy emberként a hivatalos jelöltekre adta szavazatát.

Kim ír Szén azonban úgy gondolta, hogy ilyen viharos időkben csak egyedül ő képes helytállni a kormányrúdnál. Az új parlament első ülésszakán már csak ő volt ajelölt, s a szavazás kimenetele egy percig sem volt kétséges. Az újjáválasztott államfő parlamenti beszédében pedig azt hangsúlyozta, hogy a KNDK kül- és belpolitikája a közeljövőben változatlan marad.

A veterán koreai vezető nem alaptalanul véli úgy, hogy „ifjú és tapasztalatlan” fiának még az államigazgatásban is most a második sorban kell maradnia. Phenjan számára kedvezőtlenül alakulnak a dolgok a felbolydult

világban. A Szovjetunió és Kína rendezte kapcsolatait, így a korábbi két nagy testvér közötti ellenségeskedés biztosította manőverezési lehetőség megszűnt számára. Ráadásul Moszkva vészesen közeledik Dél-Koreához, az ősellenséghez is, akivel a hitehagyott kelet-európai szocialista kistestvérek már baráti viszonyt alakítottak ki. Tokió kész a japán megszállás idején elkövetett atrocitások miatt bocsánatot kérni Dél-Koreától: ezzel elhárult az akadály Ro Te Vu államfő tokiói útja elől, s így Phenjan már nem olyan érdekes a japánok számára az ázsiai diplomáciai játszmában.

Az utód előtérbe helyezése ebben a helyzetben komoly veszélyekkel járhat. A mind magányosabb KNDK-nak aligha tenne jót a nemzetközi támogatásért vívott harcban, hogy olyan ember kerül a legmagasabb állami posztra, akit súlyos terrorcselekmények értelmi szerzőjének tartanak. Phenjan minden cáfolata ellenére a világ legtöbb országának fővárosában kész ténynek veszik, hogy a „Kedves Vezér” adott utasítást 1983-ban a rangoon-i pokolgépes merényletre, amelyben több délkoreai miniszter életét vesztette. Mint mondják, ugyancsak ő parancsolta meg a dél-koreai légi- társaság egyik utasszállító gépének felrobbantását 1987-ben. Itt a halálos áldozatok száma 115 volt, s az elfogott merénylő Kim Dzsong II ellen vallott.

A „Kedves Vezér” eddigi tisztjei mellé csak egy új megbízatást kapott: az ország védelmi bizottságában is apja helyettese lett. Az esetleges iránymódosítás lehetősége azonban nyitva maradt. A parlamenti képviselők egyharmada új ember lett, s a debütáló képviselők nagy többsége olyan ifjú technokrata, aki a „Nagy Vezér” lelkes éljenzése mellett elhiszi, hogy a világ nem egészen olyan, mint amilyennek azt a hivatalos propagandamutatja. Gőzön István