Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-22 / 41. szám

4.

KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS

Hírlap, 1990. májú«; 22., kedd

I

1 ■ -. *•

mm m * m

A

Fnw hét

KÉPERNYŐ

LiUV f lv( m m m

ELŐTT

Tiszta fogalmak

Várom a Spartacus vetítését. Időm van, így hát fellapozom az 1976-ban kiadott Világirodalmi kisenciklopédiát. Az érdekel: mi olvasható benne Howard Fast munkásságáról. Érthető, hiszen ő írta azt a méltán híres regényt, amelynek nyomán Dalton Trumbo elkészítette a világszerte népszerű amerikai film forgató- könyvét.

A szakszerkesztő megdicséri a szerzőt azért, hogy nemcsak szimpatizált a kommunista eszmékkel, hanem a párt tagja is lett. Később viszont korholja „pálfordulása” miatt, hangsúlyozva, hogy ezt követően „művészete is lehanyatlott”. Magyarázatként említi, méghozzá megrovó hangnemben, hogy „az igénytelen lektürirodalom” művelőjévé vált.

Mekkora szamárság, mily nagymérvű szolgalelkűség! Még az a szerencse, hogy az értelmes emberek soha nem dőltek be az efféle osztályharcos töltésű sanda meséknek.

Őket a művek vonzották, azok az alkotói jelzések, amelyeket mindig is szomjúhoztak. Ezért tartották természetesnek a kétkedést, a vívódást, azt a gondolati előreívelést, amely a szuverén egyéniségek fejlődését meghatározza.

Végre demokratizálódó honi viszonyaink közepette még inkább derülünk, ironizálunk, megmosolyogva a már születésekor is hamis értékelést.

Megállapításait ugyanis tételesen cáfolja az épp harminc esz.- tendeje celluloidszalagra vitt produkció minden kockája.

A képsorok olyan művészről vallanak, aki nemcsak a múltban, hanem korában is mániákusan kereste az igazságot. Nem szólamokat fröcsögve, hanem a fogalom hamisítatlan tartalmát kutatva.

Többek között emiatt dolgozta fel a capuai gladiátor vezette rabszolgalázadás aktuális, tanulságokban is bővelkedő krónikáját. A sztori lendületes, izgalmas fordulatokban sem szűkölködő cselekményt szuggerált. Elsősorban erre alapozott Stanley Kubrick rendező, aki szupersztárokkal játszatta el a főszerepeket, ezzel is gyarapítani kíván va a nézőtábor létszámát.

Hatott ránk a grandiózus tálalás. Nem feledkezünk meg azonban az eszmei töltésről sem, hiszen úgyszólván mindnyájunkban ott szunnyad a függetlenség, az önálló véleményalkotás vágyaA tehetséges tollforgató — mintegy ráadásként — gondoskodott szórakoztatásunkról is. Gyorsan jegyezzük meg: ritka adottságait akkor sem vesztette el, amikor hátat fordított a marxi, lenini ideológiának.

Legfeljebb ' megszabadult szárny szegő kötöttségeitől, s munkáiban arról beszélt, hogy a helyzetek változhatnak, de Jusz- ticia nem téved.

Ez csak a tiszaviráglétű„ tudorok” korántsem bocsánatos bűne...

De ki törődik mostanság velük?

Pécsi István

„Nehéz a dolga a katonának...”

A Képes nóták csütörtöki műsora egy erdélyi koncerten készült felvételt mutatott be. A Bikini együttes koncertezett olyan fiatalok előtt, akik a maguk módján élték meg a nagy változást. A kisebbségi jogok gyarapodása számukra azt (is) jelenti, hogy szabadon csápolhatnak kedvenc magyar rockegyüttesüknek.

Ilyen szempontból nem különböznek a határon túli fiatalok anyaországi társaiktól, mert éppoly jól énekelték a Nehéz a dolga a katonának című népszerű nótát, mint egy magyarországi koncerten. Első ránézésre csak külsőségekben különbözött egy itteni rockhangversenytől: a kis- katonák ott román egyenruhában táncoltak és énekeltek. S közben potyogott a könnyük.

Nem hiszem, hogy ennek a zenekarnak lehetett nagyobb sikere honi pályán. Olyan hangulatot teremtettek, hogy erre csak a legendás időkben, ha volt példa. Ok is megérezték, hogy miféle erő áramlik feléjük a nézőtérről, és beleadtak apait-anyait.

Figyeltem az ismerős mozdulatokat, a rockzenészek sablonjait. A gitáros játékát, mozgását, az énekes lendületét. Mindazt, ami már csak illemtudó riszálás- ra és karrázásra készteti a hazai tiniközönséget. De mennyivel másabb egy olyan légkör, amely a szinte elerhetetlent hozza karnyújtásnyi távolságra. A televízió, s a rádió programjait a határokon túl is fogták, a slágerek ott is megmozgatták a tizenévesek

fantáziáját. Az, ami nálunk „menő” volt, az a másik oldalon is annak számított. S mégis, micsoda különbség, milyen mesterségesen összetákolt vasfüggöny választott el bennünket egymástól. A XX. század utolsó évtizedébe lépve még mindig létezhetnek ilyen csinált akadályok. Pedig az emberiség sok-sok találmánya egységesítette a világot: hasonlóan gondolkodik és érez, szinte ugyanúgy öltözködik a fiatal Japanban es Thaiföldön, az Egyesült Államokban és Venezuelában. A kommersz kultúra termékei hallatlan gyorsasággal .elárasztják a Földet: világdivat lesz a lambada, s mindenki Phil Collinst dúdolja.

S miközben soha nem látott erővel hódít ez a fajta kultúra, jobban egységesítve az ízlést, mint bármilyen esztétikai vagy filozófiai elvrendszer, új és uj szakadékok keletkeznek. Szembekerülnek egymással különböző nemzetek, holott már soha nem volt módon egységesült szemléletük. Miféle rafinált csapdák húzódhatnak meg emö- gött, miféle sötét indulatok?

Nem becsülöm túl persze az ilyen koncertek, slágerek értékét: cseppfolyósak, gyorsan illan a sikerük. Mégis csodálatra méltó az a tobzódás, ami ezen a Bikini-koncerten megmutatkozott. A szabadság egy fajtáját élték át ezek a fiatalok, a mindennapi, fesztelen függetlenséget. Mert hány arca is lehet? Minél több, annál inkább legyőzhetetlen.

Gabor László

Hubble-teleszkóp:

Tudományos felfedezés

Rögtön tudományos felfedezést hoztak a Hubble-űrteleszkóp- ról vasárnap érkezett első felvételek.

Az eddigi műszaki problémák leküzdése után a szakemberek most még nem kutatási céllal, hanem az óriás távcső irányzásának ellenőrzésére készítették a felvételeket, amelyekből kiderült: egy már ismert, a Földről is megfigyelhető objektum tulajdonképpen nem egyetlen fényes nap, hanem egy kettős csillag.

A több mint 1,5 milliárd dolláros költséggel létrehozott Hubble- óriásteleszkópot április 25-én a Discovery amerikai űrrepülőgép állította Föld körüli pályára. Mintegy tíz évre tervezett működésétől azt várják, hogy elősegíti a Világegyetem keletkezésével és fejlődésével kapcsolatos kérdések megválaszolását. Az első sikeres kísérlet során a teleszkóp a Naprendszertől 1260 fényévnyire található Hajógerinc (Carina) csillagkép egyik részletét vizsgálta, amely a déli féltekéről a földi távcsövekkel is megfigyelhető. A rendkívül nagy teljesítményű óriástávcső a vártnál lényegesen jobb minőségű, tisztább és élesebb képeket továbbított a Földre.

Mai bemutató

Mesejáték Mátyásról, nemcsak gyerekeknek

államalapításé, amikor valami megszületik. Amikor szét kell választani a régiből a megtarta- nivalót és az eldobandót.

Irigylem az Augustus korában, a Pax Romana idején élt művészeket. Nem véletlenül nevezik a költészet aranykorának. Augustus és barátja, Maecenas sokat tett a művészet támogatására, de a béke, a nyugalom is ösztönzően hatott.

Bármelyik ókori földközi-tengeri országot szívesen választanám, jól érezném magam a reneszánsz kori Firenzében, Velencében, a kiegyezés utáni Magyarországon az első világháborúig, amikor minden virágzóban, föl- lendülőben volt.

De eszembe jut Heltai Jenő válasza egy hasonló kérdésre: „Itt és most, ha hagynának.”

— Mit tenne a csomagjába, ha egy lakatlan szigetre készülne?

— A pipám és az írógépem. Meg persze könyveket: a Bibliát, a gorög mitológiát, Shakes- peare-t, Dantét. Szórakozásul pedig Jókai és Voltaire regényeit. Ezek társaságában egészen kitűnően érezném magam.

— Mi a titka, hogy hetvennyolc évesen, sok rosszat és jót megélve, ilyen derűs, friss? Ma is sokat dolgozik, tanít. Hogy kell ezt csinálni?

— így. Én sose figyeltem a rosszra. A munkaszolgálatban sem, a Don-Ranyarban sem, a koncentrációs táborban sem. Mindig szerettem olvasni, írni és tanítani. Máig erős időbeosztással élek. És szeretek élni.

Lőkös Ildikó

Ma délután 2 és este 6 órakor mutatják be a Gárdonyi Géza Színház művészei Egerben Hegedűs Géza: Mátyás király Debrecenben című alkotását. Az évad utolsó bemutatójával nagy királyunk előtt is tisztelegnek a társulat tagjai, akik nemcsak a legfiatalabb korosztályt várják az előadásokra, nanem mindenkit, akit a történelmi téma pergő, cselekményes feldolgozása érdekel. A mű íróját budapesti otthonában kerestük föl, hogy a darab keletkezéséről, munkásságáról kérdezzük.

— Nagyon sok történet ismert Mátyás királyról, de sehol sem olvastam a debreceni kalandjáról. Vajon hol lehetett erre rábukkanni?

— Ugyanúgy kitalált ez is, mint a többi. Csak ezt én találtam ki — válaszolja mosolyogva pipája mellől a budapesti, Vígszínház mögötti otthonában Hegedűs Géza, a polihisztorként ismertíró, egyetemi tanár, művelődéstörténész. — A Mátyás-legendák a történelmi valóságból nőttek ki, de bizonyítékunk nincs arra, hogy járt-e Gömör- ben vagy Gyeviben. Talán Debrecenben is megfordult.

Ágoston Péternek van egy érdekes munkája a magyar világi nagybirtok történetéről, s ebben foglalkozik Mátyás korával is. Föltűnt két érdekes pana'szlevél, mindkettő a királynak szól. Az egyiket a hegyaljai főnemesek küldték, melyben szóvá teszik, hogy jobbágyaik elszökdösnek a közeli városokba. A másik levél a debreceni mesteremberektől érkezett, akik azért panaszkodnak, hogy nem készülnek el idejében a Királyrendelte ruhákkal, csizmákkal, mert a tokaji nemesek nem engedik hozzájuk jobbágyaikat inasnak állni. Ezután adott ki Mátyás oklevelet arról, hogy az inasokra szükség van, és senki nem tarthatja vissza őket.

Ebből a magból született meg aztán a színdarab, a Mátyás király Debrecenben.

— A hajdani, 1953-as ősbemutató kritikái, a Szabad Néptől a Színház és Moziig, lelkesen üd- vözlik az új magyar drámát. Kik voltak az előadás nézői? Kiknek készült: gyerekeknek vagy felnőtteknek?

— Szendrő Ferenc, a színház akkori vezetője játékos történelmi darabot szeretett volna bemutatni. Olyat, amelyiken az ifjú néző felnőttnek érzi magát, a felnőtt pedig újra gyermeknek. Én valamilyen köpenyes-kardos reneszánsz mulatságra gondoltam. Arra a korra, amikor a tragédia és a vígjáték egymás határán mozog. Eszembe jutott az álruhás Mátyás király. De miért csak ő cserél ruhát? Tegyék meg mások is! így kezdődnek aztán a félreértések sorra. Nem tudni, ki az úr és ki a szolga. Ahogy a darab eredeti címe is mondta: „Nem a ruha teszi az embert!”

— Kik voltak az első bírálók?

— Akkor még működött a Dramaturgiai Tanács. A tématervet elfogadták, elutaztam a szigligeti alkotóházba, és nyolc nap alatt elkészültem a darabbal. Hay Gyula, Keszi Imre, Hubay Miklós voltak az első meghallga- tói. Nekik tetszett. A Dramaturgiai Tanácsnak már voltak kifoGondban van a bíró, hiába vigasztalja a házsártos feleség (Réti Árpád, Bókái Mária)

A szerelmesek végül egymáséi lesznek, ahogy a mesében illik (Tunyogi Péter, Csonka Anikó)

(Fotó: Koncz János)

gásai. Például, hogy Mátyás nem elég éber, mert az első jöttmentre rábízza bizalmas levelét. Mire Hubay Miklós fölszólalt: „Kérem szépen, történelmi tény, hogy a Hunyadiak nem voltak elég éberek. Még az is előfordult, hogy hollóra bízták levelüket!” Ezzel aztán mindenkit meggyőzött.

— Ha valaki kedvet kapna a nézők közül, hogy drámát írjon, milyen tanácsot kaphatna?

— Egyszer egy tizennyolc éves ifjú fölkereste Mozartot, hogy megkérdezze, hogyan kell szimfóniát írni. Mire azt a választ kapta, hogy még fiatal hozzá. „De mester, hisz maga is tizenöt évesen írta az elsőt'. — érvelt az ifjú. „De én nem kérdeztem meg senkit!”— zárta le a beszélgetést Mozart.

Mindenesetre, aki írónak készül, olvasson minél többet, drámákat, Shakespeare-t, Schillert, Moliére-t, szakirodalmat, Arisztotelészt és Hevesit. Mi a dráma? Valaki akar valamit, és ebben valaki meggátolja. Jóska szereti Juliskát, el akarja venni, a szülők is ezt akaiják. Itt hol a dráma? Legalább egy házsártos szomszéd kell, aki eldugja az esküvői pezsgőt.

— Ha most rhegállna az ajtó előtt egy időgép, melyik korba irányítaná?

— Bármikor szívesen élnék, ha nem az elnyomottakhoz kell tartoznom. A királyoknak, hercegeknek, grófoknak többnyire jó életük van.

Persze, vannak kedves korszakaim. Ilyen Szent István kora, az

Nemere István:

Leszámolás

8. rész

F

elmásztam a teraszra, a kötelet magam után húztam. A széles üvegajtó nyitva volt. Tízig sem számolhattam volna, amikor már bent voltam Hamson a gengsztervezér szobájában. Sehol senki, de lentről hangokat hallottam. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Az első, amit megláttam, egy férfi igen széles háta volt. Éz az illető az ajtó előtt, a lépcsőkorlátnál állt, és lefelé nézett. Onnan lentről hallatszott az élénk beszélgetés. Pár szó hatolt a fülembe, amiből tudtam: a rendőrségi nyomozók veszekednek Hamsonnal.

— Elég sok pénzt kaptak már tőlem, Tulski és Zerx! — harsogta Hamson, már ismertem a hangját. — Hát most igyekezzenek! Tegyenek valamit! Kapják el azt a pasast! Végtére is, az egy gyilkos!

A választ nem hallottam, amazok elég zavarosan és halkan magyarázkodtak. Megjegyeztem a nevüket. Kilestem oldalt — sehol senki. Csak az a széles vállú gorilla. Gyorsan becsuktam az ajtót, lekapcsoltam a lámpát a szobában, beálltam az ajtó mellé, és egy kezem ügyébe akadt tárgyat — azt hiszem, kristálypohár volt a bárasztalkán — ledobtam a padlóra.

A csörgést persze meghallotta ez az őr. Nagy lendülettel nyitott be. A teraszra vezető ajtó nyitva volt. Tehát a huzat, gondolhatta... Ha ugyan volt ideje ilyen

Aki levelezőlapra ragasztva ezt a számot beküldi címünkre (3300 Eger, Pf.: 23.), az részt vesz a Hírlap könyvsorsolásán. A levelezőlapra írják rá: Minikrlmi.

gondolatokra. A csapást a halántékára kapta, és eldőlt, mint egy zsák. Nem tudtam, mikor ébred fel, hát elvettem a fegyverét. Már odakünn ellenőriztem: meg volt töltve. Jól jöhet még — zsebre tettem.

Nem mehettem le a lépcsőn. A két detektív éppen elment. Hamsont fényképekről és a tévéből ismertem. Undorító, hájas alak, nagy testű, bunkó, aki csak erőszakos természete révén lett főnök abban a kis maffiavilágban. Az emberei tavaly négy rendőrt tettek el láb alól, persze, nem lehetett rájuk bizonyítani. A kikötőben egy besúgó is eltűnt nyomtalanul, egy ellenük indult pör koronatanúját pedig átvágott torokkal találták egy csatornában a főtárgyalás előtti hajnalon. Szóval ez az úriember állt ott. Most éppen megfordult. Két testőr állt mellette. Nem habozhattam tovább.

Egyetlen lövés elégségesnek bizonyult. Meg voltam győződve róla, hogy a szívébe kapta. A dörej még el sem halt, én már visz- szaugrottam a szobába, kirohantam a teraszra, és a kötélen csúsztam lefelé. A tenyeremről le is jött a bőr. Leérve, meglapultam a fal tövében — csak a kezdők rohannak el ilyenkor. Hiszen éppen akkor érnek a korláthoz az üldözők,

A világosból jöttek, szemük

még nem szokta meg a sötétséget. Összevissza ordítottak. Nagyon idegesek lettek — még maguk előtt látták lerogyó főnöküket... A kötélen egyik sem akart leereszkedni, futottak vissza a lépcsőhöz.

Mire kirohantak az udvarra, én már a pálmák alatt futottam, akár a szélvész. Ha most észre- vesznek, ráadásul valamelyikük mesterlövész is, hát végem van.

De már a falon voltam, mikor észrevették. Néhány golyó süvített el még igencsak élő porhüvelyem mellett. Futottam idegen kerteken át, aztán sötét utcák következtek. Megmenekültem.

A feladat egy részét már teljesítettem. De még hátra volt a másik fele. Fel kellett keresnem Pa- retti urat is.

*

A pirkadat még nem egészen kezdődött el. Az ég alja csak egy kicsit lett világosabb keleten. A házak között csönd honolt. A sötétség otthonossá tette számomra az utcákat. Máskor is szerettem éjszaka járni a várost. A városokat... Mert mostanában sokfelé megfordultam. Mint említettem már, úgy kéthetente kaptam valakitől új címeket, neveket, térképeket. Videofelvételeket, fotókat, híreket. Ezekre minden alkalommal nagy szükség volt.

A Paretti-házat meg sem lehetett közelíteni. Mindenfelé rendőrök állták el az utat. Valóságos ostromállapot volt. Megint bementem egy telefonfülkébe, és a rendőrkapitányt hívtam:

— Binner? Van két detektívje; név szerint Tulski és Merx. Mindkettőt lepénzelte Hamson. Jó lenne, ha még ebben az órában lefogatná őket. Reggel kezdheti is ellenük az eljárást.

— Maga aztán nagyon el- szemtelenedett, tudja? — tajtékzott.

— Megjegyezte a neveket? Figyelmeztetem, ez egy hivatalos bejelentés volt. Hangszalagra vettem a beszélgetésünket, és letettem a kagylót. A hangszalagra vétel nem volt persze igaz, de Binner talán elgondolkodik rajta. Mellesleg én sem felejtem el azt a két nevet...

Legalább egy órámba került, míg körbejártam azt a négy utcát, amit a rendőrök lezártak. Parettiékhez sehol sem jutottam be. Végre a homályban, egy sarkon várakozva hallottam, mit mondott valaki a rendőrautó rádióján. Az a kocsi pár méterre tőlem állt. Az őrt álló fiúk leeresztett ablaknál cigarettáztak.

— Öt perc múlva indul a konvoj, hozzák Parettit a városi börtön felé. A Nortel utcán át mennék, vigyázzatok.

(Folytatjuk)

"V-