Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-15 / 35. szám

Hírlap, 1990. május 15., kedd GAZDASÁG - TÁRSADALOM Hogyan kell pályázni a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hitelére? A pályázat kis- és közepes méretű vállalkozásnak tekint ininden olyan egyéni és társas, jogi és nem jogi személyiségű vállalkozást, amelynél a munka- viszonyban állók száma kisvál­lalkozás esetében — éves átlag­ban — nem haladja meg a 60, kö- áepes méretű vállalkozás eseté­ben pedig a 150 alkalmazottat. ” A bankok az alapítványtól pá­lyázat útján nyerhetik el a hitelt. Mégpedig azok, amelyek vállal­jak, hogy a kedvezményes for­rást — és az ehhez kapcsolódó saját banki forrást — a pályázat feltételei szerint kis- és közepes ígéretűnek minősülő vállalkozá­sokhoz helyezik ki. 2» További kívánalom, hogy az áfapítványtól kapott hitelforrás­ai legalább azonos összegű saját hitelforrás álljon a pályázati fel­hívásban érintett vállalkozói kör rendelkezésére. Saját hitelfor­rásnak minősül az MNB által a magán- és kisvállalkozások élén­kítésére rendelkezésre bocsátott refinanszírozási hitelkeret igény- bevétele is. A bankok a hitelki­helyezés garanciájaként csak a fejlesztés keretében beszerzett, a vállalkozás vagyonát képező esz­közöket terhelik jelzáloggal, il­letve zálogjoggal. A vállalkozó­nak a vállalkozásban nem mű­ködő magánvagyonára jelzálo­got, illetve zálogjogot nem köt­nek ki. Hitelt csak az üj, induló vállal­kozások álló- és fogyóeszközei­nek fedezetére, valamint a már működő vállalkozások beruhá­zásaira lehet adni. A bankok által a legfeljebb 60 embert foglalkoztató kisvállal­kozások részére nyújtott hitel ösz- szege nem haladhatja meg az évi 30 millió forintot, a legfeljebb 150 fős közepes méretű vállalko­zások esetében pedig a 80 millió forintot. Nagyon fontos feltétel, hogy a hitelek lejárata maximum öt év. A vállalkozóknak nyújtott hi­telnek mozgó kamatlába van, amely a mindenkori állami alap­juttatás refinanszírozási jegyban­ki hitel kamatlábának a változá­sát követi. Hitelkérelemkor a vállalkozó­nak tudnia kell, hogy a fejlesztés­hez szükséges forrás legalább 25 százalékát saját erejéből, saját eszközeiből kell előteremtenie. Saját erőnek minősül a visszte- hermentesen kapott, egyéb for­rásból finanszírozott támogatás is. És végül: a vállalkozó hitelt csak akkor kaphat, ha vállalko­zását, a beruházás gazdaságos­ságát a bank megfelelőnek tartja. Valami bűzlik... — Takaros Tibi, a kis ra­vasz róka majd megoldja | Környezetvédelem — „sógoréknál...” (Tudósítónktól) ■&A szelektív lakossági hulla- cfékgyűjtés, a kórházi és egyéb veszélyes szeméttárolás és -ártal­matlanítás témakörében tartott ismertetőt a minap az osztrák Sa- ubermacher cég, amelynek tájé­koztatóján alkalmam volt részt fenni. Bevallom, némi szoron­gással hallgattam Ausztria egyik vezető hulladékártalmatlanító vállalatának rendezvényén, mert piindvégig érzékelhető volt, hogy mi, magyarok, a sógorok­hoz képest (is) sok tekintetben csak beszélünk, álmodunk kör­nyezetvédelemről, amikor ők ezt már évek, évtizedek óta vala­hogy úgy csinálják, ahogyan kell. Ők ugyanis már évekkel ezelőtt felismerték, hogy szükség van a hulladékok szelektálására, mert a lerakóhelyek nem állnak kor­látlanul rendelkezésre. Külön gyjíjtik a háztartásokban kelet­kező hulladékokat, össze sem le­het téveszteni, hogy melyik hul­ladékot melyik tárolóedénybe helyezzék, hiszen különböző szí­nűek a kukák. Barna színűbe ke­rül a biohulladék, melyet kom­posztálnak, pirosba a papír, zöld edénybe helyezik a színes és a fe­hér üres üvegeket. A maradék szemetet a nálunk is jól ismert szürke színű kukába gyűjtik. így a fajtánkénti gyűjtéssel azon túl, hogy feldolgozzák, újra haszno­sítják a hulladékokat, gyakorlati­lag a felére csökkentik a kommu­nális szemét mennyiségét. Ezzel a lerakóhelyek 50 százaléka megtakarítható. Ami még a kö­vetendő példákhoz hozzátarto­zik: a szelektív hulladékgyűjtésre már óvodáskortól nevelik az „emberpalántákat”. Még mesét is írtak a gyerekeknek arról, hogy melyik színű hulladéktárolóba milyen fajta szemetet kell elhe­lyezni. Az osztrák — magyar Sa- ubermacher Környezetvédelmi Tanulmányi Kft. magyar nyelvű mesekönyvet is megjelentetett, amelyben ez is olvasható: „Vala­mi bűzlik... Mérgelődik Guri manó... hamarosan Szvabidu fa­lucska barátságos emberkéi sem tudják, hová rakják a szemétjü­ket. ..” A mesebeli Takaros Tibi, a kis ravasz róka megtanítja a gye­rekeket: ahelyett, hogy egymás fejéhez vágják, és a másik ember ajtaja elé borítják a szemetet, mi a megoldás. A fajtánkénti hulla­dékgyűjtés, újrahasznosítás, ár­talmatlanítás. A Saubermacher cég a kórhá­zi hulladékok megfelelő gyűjté­sére még be js iskolázza a kórház személyzetét. Az már — náluk! — természetes, hogy a megfelelő gyűjtőedényeket is biztosítják, majd sürgősen elszállítják a ve­szélyes kórházi hulladékokat, és ártalmatlanítják. A környezetvédelem Ausztri­ában is szemlélet, nevelés, pénz kérdése. Talán nem nehéz kita­lálni, hogy nálunk mi az, ami hi­ányzik ezek közül... (korcs og) Forgó Jánost a tagok kérték fel, hogy, pályázzon — „Visszafelé sült el a puska” — Alaptalannak bizonyultak a vádak — Öt év alatt súlyos veszteségek — Hová lett a 21 millió forint — Már fejlesztésekre készül az elnök — Ahogyan a tagság fogalmazta: Győzött az igazság a mátraderecskei termelőszövetkezetben Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra a cikksorozatunk­ra, amely a mátraderecskei téesz- ben történtekkel foglalkozott. Nos, nem puszta intrikákról, de kisebb fajta háborúskodásokról számoltunk be, sok-sok ember véleményét meghallgatva. Az az elnök, aki idén áprilisig öt éven át a gazdaság élén mindenkép­pen meg akarta akadályozni, hogy Forgó János, ki előtte 21 évig volt a Mátraderecskei Rá­kóczi Termelőszövetkezet elnö­ke ismét átvegye a vezetést. Igen kemény vádakkal illették őt, már-már a becsületsértés határát is átlépvén. A sorozat megjelenése után magam is kaptam fenyegető tele­fonokat — holott tényszerűen ír­tam le a történteket —? olyan le­veleket, melyben már az újság­írót is megvádolták: Forgó János „lekenyerezett”. Ezt nyugodtan visszautasíthatom, hiszen szigo­rúan a tagok véleményét tolmá­csoltam. De nem is ez a fontos, hanem az: az április 11-én meg­tartott közgyűlésen a tagság tit­kos szavazással nagy többséggel Forgó Jánost választotta meg el­nöknek. — Milyen érzés volt kiállni a közgyűlésen az emberek elé? — Nem tagadom, volt ben­nem szorongás. Ám az, hogy mellettem voksoltak, minden­képpen elégtétellel töltött el. Ez azt erősítette meg bennem, hogy igazságtalanság történt akkor, amikor 1984. novemberében a tagság akarata ellenére kifejezet­ten az akkori MSZMP megyei kiskirályai mozdítottak el a he­lyemről. Furcsa mód, éppen ők hangoztatták, hogy én semmibe se veszem a téesz-demokráciát. De hadd mondjam el azt is, már az elmúlt év végén sokan megke­restek a tagok közül, pályázzak ismét. Elmondták azt is, két-há- romszáz ember véleményét kép­viselik. Úgy jöttek: ha őket aka­rom megmenteni, akkor jelent­kezzem, mert nekik itt nincs jö­vőjük. Elmondták azt is, hogy az akkori vezetés megfenyegette őket, fegyelmit helyeztek kilátás­ba emiatt. Nos, talán ez volt a legfőbb indító ok, amiért megpá­lyáztam újra az elnöki tisztet. — Sajnos, az-áprilisi elnök vá­lasztó közgyűlésre „elfelejtették” az újságírót meghívni. Mint ké­sőbb megtudtam, szándékosan. Ön hogyan jellemezné a közgyű­lés hangulatát? — Meglepően nyugodt lég­körben zajlott le. Holott a régi vezetők „felkészültek”: s mind­járt az elején egy provokáló, vá­daskodó levelet olvastattak föl a tagok egyikével ellenem. Nos, e levél oly képtelen vádakat tartal­mazott, hogy „visszafelé sült el a puska” — még azok is mellém álltak, akik addig még vacillál- tak. Nos, Forgó János, ha el is nyerte a tagság többségének sza­vazatát, semmiképp sem lehet könnyű helyzetben, hiszen előtte oly sok vádat hoztak föl ellene, hogy szabályszerűen meghurcol­ták. Csak egy példa: kiderült, szó sem volt semmiféle kéjlakról Bu­dapesten. 5 tíz fillér jogtalan hasznot sem tudtak rábizonyíta­ni. — Öt év kihagyás után most milyen állapotban vette át a gaz­daságot? — Nézze, amikor utánajár­tam, kiderült, a pénzügyi helyzet siralmas. Nemlétező pénzek után adóztak az eredmény szépí­tése érdekében. Am mivel bizo­nyítani szeretnék mindent, a MÜSZI-hez fordultam, pontos mérlegvizsgálatot kérve. Ezt két héten belül el is végzik, s akkor a tagság elé tárhatom a valós hely­zetet. De hogy az öt év során je­lentős pénzügyi veszteséget okoztak az akkori vezetők, ez tény. Megmondom őszintén, nincs könnyű helyzetem. Mivel áprilisban ülhettem csak az elnö­ki székbe, a januári ágazati terve­ket csak most lehet korrigálni. Van például olyan ágazat, amely tavaly egymillió 200 ezer forint nyereséggel zárt, s az idén két­millió 800 ezer forint veszteséget tervezett be. Ez azonban nem minden, csak olyan fonák hely­zet állt be, hogy ugyanakkor pré­miumot is kitűztek. Veszteséget tervezett például a szolgáltató gépműhely, a szállítás, a varro­da... — Ezek szerint ön már „frissi­ben” leült az ágazatvezetőkkel tárgyalni... — Természetes, s ők maguk is belátták, hogy újra kell dolgozni a 90-es terveket. Maguk is beval­lották, hogy eddig a vezetőség nem bírálta, nem minősítette el­képzeléseiket. Most kezdemé­nyezzük az ágazatok önállósá­gát, elkülönített bankszámlával önállóan végzik július elsejétől a pénzgazdálkodást. Előbb csak a szolgáltató gépműhelynél és a szállításnál valósítjuk meg, s jövő januártól már mind a tíz ágazat így gazdálkodik majd. — Úgy érzi, ott folytatja, ahql öt éve abbahagyta? — Nos, mindenképpen nehe­zebb a dolgom. Akkor én 21 miF lió forintot hagytam itt a terme­lőszövetkezetben, amely azóta „elúszott”, s még újabb vesztesé­gek keletkeztek. Terveink termé­szetesen vannak. Például még az idén megvalósítunk egy kény- szervágóhidat — hiszen csak Egerben és Gyöngyösön van ilyen —? és nemcsak a téeszta- goknak, hanem a község lakói­nak is előny lesz, ha 50-60 száza­lékos hatósági érvényes áron ve­hetik meg a húst. Kft-formájá- ban szeretnénk működtetni. — A sok-sok váddalnem tör­ték hát meg, érez magában erőt az elnöki székben... - Kemény újrakezdés előtt állok, de a vég­sőkig optimista vagyok. Külö­nösen annak örülök, hogy ér­zem, a tagság is támogatnifog az elkövetkezendő időkben mun­kámban... Mikes Márta A családsegítők támogatásával Közösségi programok magányosoknak és érdeklődőknek A meghívó sokaknak szól: azoknak, akik egyszerűen csak társaságra vágynak, azoknak, akik csupán az ügyes-bajos dol­gaik intézéséhez várnak taná­csot, segítséget, s azoknak is, aki­ket érdekelnek a változatos klub­programok. A meghívó dátuma május 31, helyileg az egri lajosvá- rosi Közösségi Házba invitál, ahol ezen a csütörtökön megala­kul az idősek klubja. A leendő közösséget a Szociális Szolgálta­tó Központ Családsegítő Cso­portja támogatja majd a külön­böző programok megszervezé­sében. A Közösségi Ház rendezvé­nyei között szerepel továbbá az a beszélgetés, amelyet Sallós Gyu­la vezet majd május 22-én dél­után egy órától Jövőnk a tét! címmel, s a résztvevők megdöb­bentő információkat kapnak ter­mészeti környezetünk pusztulá­sáról, s újabb javaslatokat érté­keink védelméről. Részben eh­hez is — mindennapi életünk áb­rázolása kapcsán — kötődik az a fotókiállítás, amelyen Molnár István egri amatőr fotográfus fel­vételeit mutatják be az érdeklő­dőknek. A tárlatot Sebestyén Já­nos, a Heves Megyei Művelődési Központ igazgatója nyitja meg május 24-én. Előtte még látható a VIII. Sz. Általános Iskola tanu­lóinak rajzkiállítása. A hónap rendezvénysorozatában nagy ér­deklődésre tarthat számot a má­jus 26-27-én rendezendő sakk- verseny, amelyet a Heves Megyei Nagydíj elnevezéssel hirdettek meg. Repedésmentes szigetelést! Az elmúlt évtizedek során a gáz-, kőolaj- és vízvezetékek csőhálózatának hossza rohamo­san növekedett. Ezek a földbe fektetett vezetékek többnyire acélcsőből készülnek, kitéve a korróziós veszélynek. Pedig a megfelelő korrózióvédelem nö­veli a csövek élettartamát, fokoz­za az üzembiztonságot, és csök­kenti a balesetveszélyt. De az anyagtakarékosságot is segíti, hi­szen már eleve kisebbre lehet mé­retezni a csövek falvastagságát. Az acél-csővezetékek védel­mére alkalmazott bevonattól megkívánjuk, hogy az jó tapadó­képességű, hosszú élettartalmú legyen, a nedvességet ne szívja magába, jó elektromos szigetelő legyen, baktériumok és rágcsá­lók ne támadják meg. Kívánatos továbbá a megfelelő vegyi ellen­állóképesség, rugalmasság és szi­lárdság. Ilyen anyagot bizony nem könnyű találni. Az már ed­dig is kiderült, hogy a követel­mények mindegyikének a hide­gen tekercselt, öntapadó bevo­nat sokkal jobban megfelel, mint a melegen felvitt bitumenes szi­getelés. A csöveket persze min­den esetben előbb meg kell tisztí­tani a revétől, rozsdától és a szeny- nyeződésektől. Később pedig óvatosan kell végrehajtani a már szigetelt csövek szállítását és rak­tározását, hogy sérülés ne követ­kezzék be. Szem előtt kell tartani azt a fontos szabályt, hogy a föld­be fektetett csöveknél csak a ki­váló minőségű, gondos kivitele­zésű, ép szigeteléstől várható el megbízható védelem. A védőré­teg repedésmentessége a képün­kön látható hordozható készü­lékkel ellenőrizhető. E műszer a film vékonyságú védőréteg foly­tonosságának ellenőrzésére épp­úgy alkalmas, minta kátrányból, bitumenből készült bevonat vizs­gálatára. A kezelő a detektort a cső felületén — a képen látható módon — végigvezeti, s ha ennek során repedést talál, a készülék látható és hallható jelzést ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom