Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-02 / 24. szám

Hírlap 2. 1990. május 2., szerda A munka napja — családi körben, sokadmagunkkal (Folytatás az 1. oldalról) A Heves megyei rendezvé­nyek közül kiemelkedik a gyön­gyösi, ahol a Szocialista Párt he­lyi szervezete Sástón rendezett családi majálist. Az ilyenkor szo­kásos programok mellett karate- bemutatót is szerveztek, s ezen­kívül politikai fórum várta az ér­deklődőket. Ezen a párt jeles képviselői válaszoltak a kérdé­sekre. De beszámolhatnánk szinte minden nagyobb gyár és üzem programjáról is, így példá­ul a Mátravidéki Fémművek im­már rendszeresnek számító ösz- szejöveteléről is, amelyet a siroki Kút-völgyben szerveztek. A bo­rús idő ellenére csaknem ezer dolgozó látogatott el családtag­jaival a programokra, amelyeken szokás szerint átadták a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetése­ket, ezenkívül műsorok szóra­koztatták a nagyérdeműt. A ma- gyamóta- és kabaréműsoron túl fellépett a tarnaleleszi általános iskola fúvószenekara is. Összes­ségében kiderült, hogy ha nem is lengtek a vörös zászlók — hanem helyettük a nemzetiszínű lobo­gók kékeket vettek körül —, még­is sajátjuknak érezték az embe­rek ezt az ünnepet. rí munkát ün­nepelte az, akinek még van — je­gyezhetnénk meg kesernyésen, de végül is a százéves tradíció él, ötvözve azzal a több mint ezeré­ves hagyománnyal, amely még mindig a májusfákban találja meg kifejezési formáját. Május van, tavasz, s élni, s dolgozni szép — fogalmazhatnánk meg ennek a jeles napnak az üzenetét. Vidám hangulatban a siroki Kút-völgyben (Fotó: Szántó György) Az elnök: Nagy Ferenc, a főtitkár: (Folytatás az 1. oldalról) mint a koalíciós tárgyalások ed­digi eredményeiről. Az ülésen — arra hivatkozva, hogy nem en­gedték be a tanácsterembe—nem vett részt Prepeliczay István, a párt főtitkára. Az ülés a délutáni órákig zárt ajtók mögött, a sajtó munkatár­sainak kizárása mellett zajlott. Az újságírókat a tanácsteremben folyó eseményekről csak a szü­netekben tájékoztatták. Nagy Ferenc, a párt alelnöke és Bereczky Vilmos szóvivő is ily módon tájékoztatta a sajtó kép­viselőit, késő délután. Nagy Fe­renc elmondotta: a pártban ha­gyományosan augusztus 20-án tartandó, ám ezúttal előrehozott nagyválasztmányi ülés rendben, a küldöttek aktív részvételével zajlott. A vezetőség beszámolója önkritikus hangú volt, a tagság előtt elismerték, hogy a párt poli­tikai tevékenysége az utóbbi idő­ben nem volt mindenben megfe­lelő. Gyakran csupán az elődök emlékeiből éltek, amelyek nyo­mán a cselekvés nem volt egyér­telműen következetes. Ebből a helyzetből nehéz kilábalniuk — hangoztatták —, ám mivel a vá­lasztások során kedvező pozíció­ba kerültek, ezekben a napokban pedig a koalíciós tárgyalások mi­att is a figyelem homlokterében vannak, hibáik feltűnőbbek. Nagy Ferenc véleménye szerint a közmegelégedésre szolgáló he­lyes utat a párt vezetésének meg kell találnia, s ez azt jelenti, hogy a párton belül ténylegesen ural­kodó különböző nézeteket egyeztetni szükséges. Kifejtette: az egyes vezetők megnyilatkozá­sai — annak ellenére, hogy ahhoz joguk volt — nem mindig egyez­tek meg a testületi állásponttal. Ezeknek a konzekvenciáit most levonták a nagyválasztmány ülé­sén is. Arra a kérdésre, hogy milyen irányzatok érvényesültek a párt­ban, Nagy Ferenc elmondotta: a párton belül, a választások ide­jén, sőt még azon túl is volt olyan elképzelés, hogy az SZDSZ vagy az MDF kerül hatalomra, és va­lamelyikhez természetesen iga­zodniuk kell. Ebből sokáig titkot csináltak, bár az FKgP vezetői egyik vagy másik párthoz, irány­zathoz szorosabban kapcsolód­tak politikai elképzeléseikben. A hibát — szerinte — akkor követ­ték el, amikor mindehhez a ké­sőbbiekben is túlságosan mere­ven ragaszkodtak — tette hozzá. Adódott egy másik, valós — még napjainkban is élő—gond a pártban, mégpedig a város és a vi­dék ellentéte. Ennek lényege, hogy a vidéki tagság úgy érzi, sok a városi a pártvezetésben. Ugyanakkor régóta akarják saját tagjaikat is vezetőként látni. Feszültséget okozott a veze­tésben a generációváltás elmara­dása is. A nagyválasztmány ülése a koalíciós tárgyalások eddigi eredményét elégedetten vette tu­domásul. Döntött arról, hogy a tárgyalásokon résztvevő öttagú küldöttségben Prepeliczay Ist­vánt Hankó László váltja fel. Az ülésen az esti órákban hir­dették ki — a vezetőség lemondá­sát követő — tisztújító választás eredményét. A Független Kisgaz­dapárt elnökévé Nagy Ferencet, az eddigi alelnököt választották Kis Gyula meg, aki Vörös Vincét követi e tisztségben. A testület főtitkára Kiss Gyula (eddig Prepeliczay István volt), ügyvezető alelnöke Bakos István lett. Négy alelnököt választottak: Cseh Sándor, Han­kó László, Németh Béla és Raj­kai Zsolt személyében. A párt igazgatója Pohankovics István lett, az FKgP főügyésze Torgyán József maradt. A nyolctagú fe­gyelmi bizottság elnökéül Szu­nyogh Valériát választották meg. A testület 11 tagú politikai bizott­ságot is választott. A szóvivői tisztségében a nagyválasztmány megerősítette Bereczky Vilmost. Nagy Ferenc elnök az ülés vé­gén rövid beszédet tartott. Egye­bek között elmondotta: a legfon­tosabb teendő most a párt sorai­nak megerősítése. El kell érniük, hogy a helyhatósági választások idejére a helyi szervezetek száma megháromszorozódjék. Létre kell hozni a különféle bizottsá­gokat, közülük is a legfontosab­bat, a paraszt- és a polgári bizott­ságot, valamint megalakítják független ifjúsági szervezetüket is. Varga Béla ­(Folytatás az 1. oldalról) Szövetségének képviseletében, Vörös Vince, a Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke, Nyers Rezső, a Ma­gyar Szocialista Párt elnöke és Keresztes Sándor, a Keresztény- demokrata Néppárt elnöke. Az MTI értesülései szerint Varga Béla mintegy két hetet kí­ván eltölteni Magyarországon. Egyebek között találkozni sze­retne a koalíciós pártokkal, a veszprémi püspökkel; látogatást tesz Balatonbogláron, illetve szülőfalujában, Börcsön. Varga Béla — megérkezését követően — idős kora, megrom­lott egészségi állapota és a hosz- szú, kimentő utazás ellenére is szívesen válaszolt az újságírók kérdéseire. Emlékeit felelevenít­ve minduntalan kicsendült sza­vaiból: bár halálra ítélve távozott az országból, s azóta nevét leírni sem lehetett Magyarországon, szívében mindig magyar maradt, érzéseiben sohasem szakadt el hazájától. Nem megbocsátani érkezett haza 43 esztendő után, mert nincs benne harag. Minden­ki hibázott, hibázhat életében, nincs hibátlan ember. Ezért — hangsúlyozta többször is — a leg­fontosabb, hogy a magyarok sze­ressék egymást, tudjanak meg­bocsátani egymásnak, és fogja­nak össze. Ez nagyon fontos azért is, mert így, az új évezred küszöbén nem a veszekedés, a gyilkosságok, a háború rémé­nek, hanem a békesség korsza­kának kell következnie, és fontos azért is, mert a világ odafigyel a magyarokra. Ma a felelősség a magyar népé, az a felelősség, amely ma már nem hárítható át senkire — nincs Hitler, nincs Sztálin ... —, az a felelősség, amelytőlfügg, mikor ragyog Ma­gyarország csillaga és mikor huny ki. Ez a csillag ragyogott a forradalom idején, s akkor, ami­kor megnyíltak a magyar határok a keletnémetek előtt. Budapesten Varga Béla elmondta: hazajö­vetelekor elsősorban az érzelmei vezetik. A második világháború idején együtt dolgozott Keresz- tes-Fischer Ferenc belügymi­niszterrel, Antall József minisz­teri tanácsossal — az MDF elnö­kének édesapjával —, Osváth Lászlóval és másokkal, akikkel naponta a bőrüket vitték vásárra, az üldözöttekért. Hozzátette: bejárta már a világot, de Bala- tonboglár nevét mindenütt is­merték, ahol francia üldözötte­ket bújtattak. Varga Béla úgy vé­li, egykori társainak valamilyen formában emléket kellene állíta­ni Balatonbogláron. Nemzetgyűlési elnöki műkö­désére visszaemlékezve felidéz­te: a Parlament fegyelmezetten működött, amit a képviselők megszoktak. Az új magyar Par­lament képviselőinek is mielőbb meg kell tanulni a játékszabályo­kat. A Parlament működését, helytállását illusztrálta is egy tör­ténettel: a Dinnyés-kormányt az oroszok ültették az ország nya­kára, holott senki nem akarta őket, de a nagy orosz birodalom még nyűt beavatkozásával sem tudta földre kényszeríteni a ma­gyarokat. Neki ugyan menekül­nie kellett, de például Kovács Bélát nem adták ki az oroszok­nak, mert a Parlament nem füg­gesztette fel mentelmi jogát. Szá­mára viszont volt értelme elmen­ni az országból. Emlékszem rá — mondotta — amikor Dallos Sán­dor író és jó barátom —, bejött hozzám a Parlamentbe, és sírva könyörgött, hogy meneküljünk, mert ő látta a számunkra ácsolt akasztófát. Varga Béla —ismét a szabad magyarföldön — úgy fo­galmazott, hogy hálás Ameriká­nak, a szabadság országának, amely őt is befogadta, s amely Magyarországot támogatja, ha az az új helyzetben is megállja a helyét. (MTI) // ............................... ^ Olcsóbban, mint máshol A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ Műszaki Áruházában (az M3-as út mellett, a régi téglagyár területén) KEDVEZŐ ÁRAKON kínáljuk az Aluker, Viliért GSZV és Szerelvényértékesítő Vállalatok termékeit. / Nicaragua ÚJ korszak küszöbén Nicaragua új elnöke, Violeta Barrios de Chamorro asszony es­kütételével lezárult a sandinista forradalom egy évtizedes korsza­ka, amely a világpolitika egyik központi témájává tette a kis kö­zép-amerikai országot. A 61. évében járó, viszonylag kevés politikai tapasztalattal rendelkező új államfő egy 14 ta­gú, sokszínű koalíció, az „UNO” jelöltjeként a szavazatok közel 55 százalékát kapta a februári választásokon, s nagy meglepe­tésre legyőzte korábbi harcostár­sát, a sandinista Daniel Ortegát. Violeta Chamorro csak a nemzeti hősként elismert félje meggyilkolása, 1978 óta politi­zál. A somozista diktatúra elleni felkelés győzelme után az első ál­lamfői testület, a kormánytanács tagja lett. Kevesebb mint egy év elteltével azonban lemondott,és ellenzékbe vonult, mert felülke­rekedett a forradalom marxista irányzata, illetve azért is mert időközben Nicaragua szövetség­re lépett Kubával és a Szovjetu­nióval. Az új kormányra a kilencévi háborúskodás gyászos örökségé­nek a felszámolása vár: elsősor­ban meg kell békítenie az eddig fegyverrel szembenálló feleket, miközben a kontrák és a sandi­nisták egyaránt mélyen gyanak­szanak a másikra. A nicaraguai ellenállás (RN) fegyverletétele emiatt egyre húzódik, s ha meg is történik június közepéig, ahogy a legújabb megállapodás előírja, addig nem lehet kizárni a harcok kiújulását. A gazdaságot vágtató infláció sújtja, noha a sandinista kor­mány tavaly 1400 százalékra szorította le a mértéket a korábbi 30 ezer százalékról. Az „UNO” a választási propagandában há­rom hónapon belül csodákat ígért, de már az első feltétel, a Nicaragua új elnöke Viole­ta Barrios de Chamorro asz- szony (Hírlap-telefo- tó - MTIj nagyszabású amerikai pénzse­gély is bizonytalanná vált. A várt milliárdok helyett Washington csak 300 millió dollár erejéig nyitja ki a pénztárcát. A külső adósság összegét senki sem tud­ja, a becslések hét és tizenkét milliárd dollár között mozognak. Az új gazdaságpolitika a már most 30 százalék körüli munka- nélküliség megugrását, s így a társadalmi feszültség növekedé­sét vetíti előre. Felszámolják az állami vállalatok jó részét, s visz- szatér a polgári életbe több tíze­zer katona is, s ez újabb nyomást jelent a munkaerőpiacra. Két he­te sztrájkok kezdődtek a köz­szolgáltatásokban, amit a sandi­nista korszakban eddig nem en­gedélyeztek. A kormányzás buktatói közé tartozik, hogy az „UNO” nem egységes: választási koalícióként egyetlen közös célja a sandinis­ták legyőzése volt. A színskála a jobboldali konzervatívoktól a sztálinista típusú kommunista pártig terjed. A parlamenti vitákban a koa­líció nem számíthat hosszú élet­re, s ráadásul nincs meg az alkot­mánymódosításhoz szükséges többsége sem. Legfőbb összetar­tó ereje a sandinista tömbtől való félelem lehet. Az „UNO-nak” 51, a sandinista frontnak 39 kép­viselője van. (Más irányzatok ösz- szesen két helyhez jutottak a tör­vényhozásban.) A legkevesebb gondot a kül­politika jelenti Dona Violetának és csapatának. Az irányváltás felől semmi kétség, az új szövet­ségi rendszer fő pillére az Egye­sült Államok lesz, s helyreállhat a szoros együttműködés a kör­nyező országokkal, amelyek na­gyon megkönnyebbültek a forra­dalom letűnésétől. Kész tény, hogy Kuba kivonul az eddigi pozícióiból, s nem is igyekeznek visszatartani, noha nagyon hiányozni fog az ingye­nes egészségügyi segítség, az épí­tőbrigádok munkája, a nagyvo­nalúan szállított kőolaj és élelmi­szer. A katonai együttműködés Kubával megszűnt, és valószínű­leg a Szovjetunióval sem folyta­tódik. Az új kormány legsürgetőbb feladata a kontrák leszerelése lesz. A kívülről szított polgárhá­ború kilenc év alatt 30 ezer áldo­zatot követelt, és 17 milliárd dol­lárnyi kárt okozott. Az RN tíze­zernyi fegyverese most biztonsá­gi övezetekben telepszik le, és ott várja, hogy teljesüljenek a köve­telései. Elsőként azt akarják el­érni, hogy a sandinisták kivonul­janak a fegyveres erők vezetésé­ből, s jelentősen csökkentsék a hadsereg létszámát. (A vezérkar tagjai a napokban lemondtak a sandinista front vezetésében be­töltött tisztségeikről. Félő azonban, hogy a hadse­reg leépítésével párhuzamosan, a saját viszonylagos erejük növe­kedésével a kontrák egyes, so­mozista csoportjai új, társadal­mi-gazdasági követelésekkel áll­nak majd elő, és katonai nyomást gyakorolnak az új kormányzatra is.rí békés rendszerváltás jövője továbbra sem látszik biztosnak. Takács Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom