Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-07 / 5. szám
8. Hírlap - HÉTVÉGE Hírlap, 1990. április 7, szombat Ha az atya sportszerető Az Úr útjai, köztudottan végtelenek. így tehát nincs mit csodálkozni azon, hogy a bergamói Szent Bertalan templom plébánosa, Alvaro Durante atya a vasárnap esti mise végén, az aznapi labdarúgó-mérkőzések eredményét ismerteti a híveivel. Mint a La Repubblica megírta, a „szentbeszéd” nem szorítkozik az eredmények puszta közlésére, hanem az atya szakszerűen kommentálja is a forduló eseményeit, a tabella állását. Szakértelméhez nem férhet kétség, mivel 18 esztendeig röplabda-játékvezető is volt. Ami pedig az objektivitást illeti, nos, ezen a téren az Atalan- ta kétségkívül nagyobb teret kap a többi csapathoz képest, szurkolói elfogultsága miatt. Durante plébános úr rendszeresen készül e fontos információs szerepre: mise előtt meghallgatja az olasz rádió „Mérkőzések percről percre” című műsorát, jegyzeteket készít, és ennek alapján mondja el véleményét a fordulóról. Sportszeretete mellett vitathatatlan emberismeretről tanúskodik, hogy a totógyilkos eredmény közlésekor nem néz a híveire, inkább az égre emeli tekintetét. „Kiemelt bér a válságba jutott, és elvált högyeknek.” A nem is távoli jövőben ez lehet az új költségvetési tétel a vállalati főkönyvben. Kiderítették ugyanis, hogy azok a hölgyek, akiket megviselt a legsúlyosabb érzelmi válság, vagy átestek a válás sokkhatásán, több, mint kétszeres teljesítményt nyújtanak a boldogságban úszó kolléganőik- né/. Pontosabbak, fegyelmezettebbek, és főleg minden energiájukat munkájukra fordítják. E megállapításokat a Times hozta nyilvánosságra abból a vizsgálatból, melyet 500 angol és amerikai menedzser és üzletember bevonásával végeztek. Hogy miből ered ez a munkahelyi megszállottság? Valamivel ellensúlyozni akarják az érzelmi kudarcot. Vissza kívánják szerezni az önbizalmukat. A munka révén akarják leküzdeni a magányosság nyomasztó érzését. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a magányosoknak több idejük van arra, hogy törődjenek a dolgaikkal, hiszen most már nagyobb az önállóságuk — így az értékelők. A boldogtalanság azonban nemcsak a gyengébb nemet részesíti előnyben. A férfiak esetében azonban korántsem ilyen rózsás a kép. A szakértők szerint ugyanis a magányossá vált férfi szomorúvá válik, könnyen kap betegséget, munkájában pedig apátia veszi körül. A magányos férfiak nem érzik fontosnak, hogy versenyben maradjanak. így aztán a menedzserválság pénzben is kifejezhető veszteséget jfelent a cégnek. És ez a lényeg. Mert mit ér az olyan menedzser, aki saját magát sem képes eladni? Lepedő-poéma A könyvkiadók szerint az irodalmi Nobel-díj odaítélését a piac veszi észre elsőként. A díjazott személy műveire ugyanis mindenki kíváncsi. A Tempó szerint Camilo Jósé Cela spanyol poéta is közreadta új művét, amely a lap szerint „sajátos keveréke a Kámaszutrának és egy pornófilmnek.” A mű tulajdonképpen egyetlen vers, mindössze kilenc oldalon. A címe: Homokóra, napóra, véróra. Voltaképpen önéletrajzi ihletésű, merthogy múzsája, a 43 esztendővel fiatalabb újságírónő és a 74 éves poéta intim kapcsolatát tárgyalja. Igaz, nem a nagy nyilvánosság, csupán a kiválasztottak körében. Ezek azonban nem a verstan ismeretével nyertek jogot az elolvasáshoz, hanem a pénzükkel. A kézírásos szöveg 200 példányban sokszorosított „kötetének” ára egyenként 350 ezer peseta (több, mint 200 ezer forint). A mű — a lap szerint: a „lepedőpoéma” — nem idézhető részletesen, mint ahogy a pomófilme- ket sem lehet bármely részlettel reklámozni. Mindazonáltal, írja a Tiempo, ezzel egyidejűleg egy másik „kemény” kéziratát is idézik az idős mesternek Spanyol- országban. „Don Camilo ebben szolgálatait ajánlja fel ahhoz, hogy adatokat szolgáltasson bizonyos személyekről és viselkedésükről, s amelyek igen hasznosak lehetnek.” Ez a próza 1938-ban íródott, vagyis a polgárháború idején, és a címzett Franco tábornok titkosszolgálata volt. Szemenszedett igazság „A kacér asszonyok legalább a középkori városhoz hasonítha- tók: könnyű őket bevenni, és nehéz megtartani.” Az Eulenspiegelből Rendszerint ő a szenvedő fél is. A másik meg unatkozik.” Alfred Capus, író A Kossuth-címe A címer a középkori fegyver- használaton alapuló, leginkább pajzs formájú szimbólum, amelyet magánszemélyek, testületek és államok megkülönböztető jel gyanánt használnak. Magyarország címerpajzsa fölé a XIV. századtól helyeztek koronát. Először nyitott, leveleset, majd a XVI. századtól már következetesen a Szent Koronát. A korona, mint egyes álláspontok szerint a magyar címeren a királyi hatalom jelképe (más elmélet alapján az egész országot jelképezi, ám erre itt nem térhetünk ki), először az 1848-49-es szabadságharc idején került le a címerpajzsról. A koronájától megfosztott magyar címert először a köztársaságpártiak már 1848 decemberében, V. Ferdinándnak a trónról való lemondatása, illetve Ferenc Józsefnek a Magyar Országgyűlés hozzájárulása nélkül történt uralomra lépése után kezdték el használni a „Március Tizenötödike” című újságban. A korona eltávolításával azt akarták kifejezni, hogy törvénytelennek tekintik Ferenc József uralkodását. Példájukat mind többen követték, és egyre sűrűbben lehetett találkozni a koronanélküli kiscímerrel. 1849 tavaszán, az április 14- én Debrecenben elhangzott Függetlenségi Nyilatkozat után Kossuth Lajos kormányzó-elnök utasítást adott az új, tényleges — királytalan -helyzetnek megfelelő, koronanélküli Magyar Országcímer hivatalos használatára. Magyarország új címer hivatalosan először az állami pecséten tűnik fel, ahol a címert fedő, és a kettőskereszt tövében lévő koronát keresztbenfekvő babérágak helyettesítik. A címerpajzsot a nemzetiszínű szalagra helyezett, az akkoriban jogilag az országhoz csatolt és kapcsolt, valamint társult területek — mint például Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Galícia, Lodoméria, Kunország, stb. — jelvényei vették körül. A pecséten „a magyar álladalom pecsé48, «tán*, BattapMt, tütü míttlm 3, nüUklBk. MAGYAR RENDELETEK TÁRA A LAP MAI SZÁMÁBAN KÖZZÉTETT »BEN DÉLETEK TARTALOMJEGYZÉKE: mm m m KÖZLÖNY A Magyar Közlöny a koronátlan kiscímert használta 1947 és 49 között te” körfelirat és az „1849” évszám olvasható. íme, így született meg az a címer, amely Kossuth-címerként vonult be a magyar köztudatba. A szabadságharc bukása után a koronátlan címer a népművészetben és a Kossuthot külföldre követő emigránsoknál élt tovább. Hivatalosan az első világháború után élesztették fel, amikor Károlyi Mihály miniszterelnök 1918 novemberében a lombdíszes Kossuth-címert rendszeresítette a magyar állam jelvényeként. 1919-ben, a Tanácsköztársaság megszűntét követően visszaállították a régi, koronás címert. 1946. február 1-jén Magyar- ország köztársasággá vált, és az állam vezetése visszatért a Kos- suth-címerhez. A hivatalos lap fejlécén 1947. január 1-jétől látható a koronátlan kiscímer, az 1949. augusztus 20-án kihirdetett alkotmányban leírt új, kerek, minden hagyományt felrúgó, kalapácsos, vöröscsillagos, búzakalászos címer megjelenéséig. Nem csoda, hogy 1956 októberében kinyírták a zászlókból, és a forradalom ismét visszanyúlt a Kossuth-címer szimbólumához, ha csak néhány napra is. Ma ismét napirenden van Országcímerünk kérdése. Vajon melyiket kívánja majd a nemzet az ország megtestesítőjeként, jelvényeként látni? A koronásat, amely évszázadokon át ragyogva képviselte a nemzetet, vagy a ko- ságharc és forradalmak kapcsoronátlant, amelyhez a szabad- lódnak? Dr. Csonkaréti Károly A független magyar állam pecsétje 1849-ben Páratlan életmű Csapody Vera emlékezete Csapody Vera dolgozik Színes egyéniségét, szokatlan pályáját, példátlan munkabírását sokan megcsodálták. Aki csak néhány szót is váltott vele, megkedvelte. Tanítványai és munkatársai rajongtak érte. Aki a tévében látta, vagy a rádióban hallotta, az rokonszenvébe fogadta az idős hölgyet. Dr. Csapody Vera Állami Díjas növényfestő, szakillusztrátor, botanikus most, március 29-én lenne száz- éves. 1985-ben hunyt el. Pályáját mennyiségtan-fizika szakos tanárként kezdte. Az elsők egyike volt hazánkban, aki nő létére egyetemet végzett. 1913-tól tanított, egészen 75 éves koráig, 1965-ig. Korán eljegyezte magát a növényábrázolás különleges művészetével-tudo- mányával. Csaknem 14 ezer pontos és ragyogó szépségű ak- varellen ábrázolta hazánk és Európa faunáját. 1924-ben készültek el rajzai Jávorka Sándor A magyar flóra című könyvéhez. Ettől kezdve negyven évig, Jávorka Sándor haláláig együtt dolgozott a tudóssal, számos munkáját illusztrálta. Rajzaihoz alapos tanulmányokat folytatott. A sokezer növény gyűjtése, meghatározása, rendszerezése és rajzolása közben, a gyakorlatban vált botanikussá. Es 1931-ben Györffy Istvánnak, a szegedi egyetem botanika professzorának unszolására ledoktorált e tudományágból. Rajzai és festményei sok tudományos és tudománynépszerűsítő műben is fellelhetők. Ilyen — hogy csak a legismertebbeket említsük — az 1934-ben megjelent A magyar flóra képekben, és az Erdő, mező virágai (mindkettőnek Jávorka Sándor a szerzője). Elkészítette Közép-Európa dísznövényeinek atlaszát, a Magyarország kulturflóráját. A ma- gyar gyógynövények című könyvet. Illusztrálta a Kiss növényhatározó és a Vadvirágok című ifjúsági kiadványokat. Munkái német, szlovák, lengyel nyelven is Egy Csapody-rajz margaréta megjelentek, s külföldön is nagy népszerűséget szereztek neki. Több kötetre tervezett utolsó munkájának, a növénytani atlasznak csak az első kötetét tudta befejezni. Amit festett és rajzolt, az a természet hű mása, tudományos és művészi igényű munka. Életműve szinte páratlan a világon. Kádár Márta „Ha az egyházak összefogtak volna az igazság és a béke érdekében, ha nagyobb elszántságot tanúsítottak volna a természet védelmében, akkor úgy vélem, nem lenne távoli az Isten országa. De sajnos, távol van...” Kim kardinális, Korea érseke „A házasságban az egyik fél mindig jobban szeret a másiknál. „Hazánkban minden évben jelentősen növekszik a termés. De azért a kenyérrel továbbra is takarékoskodnunk kell.” Ázsiai bölcsesség „A Mona Lisa mosolya — mondja egy művészetbarát — engem a feleségemre emlékeztet, amikor az a meggyőződése, hogy hazudok neki.” Egy svájci lapból „George Bush legnagyobb baja, hogy a beszédei nem hatásosak. Ha szónokol, unatkozik a hallgatóság, nem képes tűzbe hozni őket.” A Washington Post e véleményt kiegészítendő, hozzáteszi: természetesen ebben nem az elnök a hibás, hanem a beszédírói. Közelebbről az az öt névtelen, aki rendszeresen készíti e fontos közfogyasztási cikket, az elnöki beszédet. Mind az öt „speechwreiter” férfi, és fphér. Az utóbbi miatt még lehetnének színesek a beszédek, az előbbi kritikáját azonban egy összehasonlítás adja. Reagan beszédei, melyeket többségükben egy nő írt. Név szerint Peggy Moan, aki lozas 39 éves, és szőke, es nagyon csinos asszony. Peggy Noan könyvet írt a „pornográf foglalkozásról”, vagyis az elnöki beszédírás- ro7. Karrierjét úgy kezdte, hogy 27 évesen, újságíróként, ő írta a szövegét a CBS-televízió legnépszerűbb műsorvezetőjének, „akinek, akárcsak az Egyesült Államok elnökének, nincs ideje azon gondolkodni, hogy mit mondjon, neki csak arra kell ügyelnie, hogy jól alakítsa a szerepet.” Apropó, szerep! Peggy Moan, amikor a Fehér Ház szolgálatába állt, először nem tett mást, mint olvasni kezdte 200 év amerikai elnökeinek a beszédeit, azért, hogy „megtalálja Ronald Reagan hangját.” A színészek körében jól ismert Sztaniszlavszkij- módszerrel dolgozott: beleélte magát annak a szerepébe, akinek hangot ad. A példánál maradva, Reagan kitűnően adta elő Peggy Noan „szövegét.” Olyannyira, hogy a nevéhez kapcsolódó kijelentéseket is élethűen „rögtönözte.” Mint most kiderült, a „gonosz birodalma” — mellyel a Szovjetuniót illette — szintén a beszédíró boszorkánykonyhában született. Tony Dolan találta ki az elnök egyik európai beszédének bombasztjaként. A tanácsadók azonban akkor kihúzták, ám egy évvel később mégiscsak „rögtönözte” Reagan. Noan asszony tehát a könyvét megírta (mellesleg beszédeket is gyárt az ipar hatalmasainak, és tízszer annyit keres, mint elnöki beszédíróként), az olvasó figyelmébe ajánlva a fehérházi évek tanulságát: ”Abban a korban, amikor a szakemberek úgy csomagolják az elnököket, mint a mosóport, jó lenne, ha a politikusok maguk írnák a beszédeiket. Ha ugyan még tudnak írni. ”
