Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-13 / 10. szám
4. ... - ___ K UL' Hírlap, 1990. március 23., pénte] Kézimunkázó asszonyok Ki ne emlékezne azokra a kis kalotaszegi falvakra — a Királyhágó hátrahagyása után Kolozsvár felé utazva —, ahol a kapu előtt ülő asszonyok telek szélességben kínálják kézimunkáikat. Ezen települések közül leghíresebb Nagykapus, ahol a falu egész hosszában népművészeti remekek között visz az út. Az ügyes kezű nagykapusi asszonyok nemcsak házak előtt kínálják a portékáikat, hanem gyakran jönnek át magyarországi nagyvárosok tereire is, ahol hamar vevőre talál kézimunkájuk. (MTI Fotó: Oláh Tibor) Farkas András Nagypéntek Megül a falusi keresztfán A színes, tavaszi madárka, Szólítja Jézust: Ó, te, árva, Téged a vándor szíve megszán, Itt függsz az úton, évtizedszám, Öt nagy sebed buzgón kitárva Szerető hitre, láthatárra - Mit is kell énekelni eztán? Megint jöhet újabb gonosz had, Gúnyolhat, ölhet, elveszejthet, Hatalom dönthet, táborozhat, De ami ennél is selejtebb, Ezernyi harcos fordulóig Kínod füzénél forgolódik? K etten ülünk a kecskelábú asztal mellett nagyheti «(szomorúsággal, hallgatjuk a méhek zsongását, bámuljuk a tollászkodó galambokat a háztetőn. — Miért nem írt meg mindent őszintén? — Képmutatók között az őszinte, halálra van ítélve... Komoran hangzanak a szavak, pedig én azt várom, hogy megszenteljen engem a mosolyával, és bár tudtam, hogy a fogadtatás nem lesz éppen virágvasárnapi, pálmaágat sem lobogtat felém, de a nagypénteki bánatra mégsem számítottam. A mélyen ülő barna szemek ismeretlenül is ismerősek, káprá- zatomban elsőnek Krisztus-sza- kállát veszem észre, a magas homlokáról a szemébe hulló csapzott hajtincset, elővillanó hibátlan fehér fogait. Elmúlt egy éve, hogy levelezünk, írásaimra vonatkozó szigorú kritikájával nem egyszer kétvállra fektetett, és ma sor kerül az első személyes találkozóra. — Nem tudtam, hogy hiányzik az egyik lába... Megkövezéstől nem tartok, de megbántódástól igen, és íme kiderül, hogy ezúttal sincs igazam. — A boldogtalanságomnak ehhez nem sok köze van. Humora göngyölt keserűségét még egy kopott mosollyal is megtoldja, ezért aztán örökös melankóliáját — amely a leveleiből is kicsendül —, kénytelen vagyok erkölcsi hajótörést címkézni, amely könnyen felérhet egy lelki öncsonkítással. — Ráér? — Gondolom, nem futok ki a nyolcórás munkaidőből. — A kíváncsiság nem hajtja? — Vele jár a szakmával. Aki Húsveti beszélgetés nem kíváncsiskodó természetű, nem tudok, így nem tehetek ne menjen zsurnalisztának. Egyik levelében késedelmeim miatt már a kötelező kíváncsisá- gpm létezését is kétségbe vonta. Egyikünk sem vállalja a sértődött szerepét, sőt étellel, itallal felkészülünk a régen várt nagy beszélgetésre. A kis magnót kiteszem magunk elé, bár tartok a tiltakozásától, ám lehet, hogy mivel az ügyet szóra sem érdemesítem, éppen ezzel nyerek csatát. — Boldogtalanságot említett. — Lehet, hogy tévedek, mert nem ismerem az ellentétjét. Bizonyos mértékig könnyű a helyzetem, mert levelezéseink révén annyi mindent tudok erről az emberről. Kétszer volt nős, egyik felesége meghalt, a másikat megszöktette egy manökenkirály, gyermek egyiktől sem maradt, illetve az első asszony azt is magával vitte a sírba. Ötvenegy esztendős, nyugalmazott bányamérnök, jelenleg szobrászkodik. — Kutyája, macskája, aranyhörcsöge? Fanyar mosollyal rázza a fejét, ujjaival a háztetőre mutat. — Még a galamb is a másé. Megérzi, hogy gyanúba fognám a maga mögött hagyott éveit, de mert tanúkat előállítani mást, mint a homlokráncaiból kiböngészni a vélt igazságot. Idősebb lévén, felajánlom a tegeződést, láthatóan megtiszteltetésnek veszi, bár a megjegyzése akár méhszúrásnak is beillik. — Örömmel, ha így könnyebben boldogulsz. — Könyörtelenebb lehetek! Rágyújt, és hanyatt dőlve bizalmatlanul bámulja a szolgálatát végző tenyérnyi magnót, miközben rádöbbenek, hogy egy ember önmegtartó erőinek a felkutatása hazárd vállalkozás, még tizenöt, húsz — önvallomásnak beillő — levél birtokában is, és a megismerésben jó szituációk, szerencsék sorozata segíthetne csupán valamit. — A tragédiáidat megelőzően is boldogtalannak érezted magad? — Csak szerencsétlennek! Ez valahol a génjeimben rejtőzik, örököltem apám zárkózottságát, nagyapám befelé forduló bizalmatlanságát, öreganyám felejteni nem tudó megbántódásait. Tessék! Tálcán teszem eléd a lel- kemet... — Szeretni tudsz? — Nem igazán! — Istent hiszel? — Hangyák világa vagyunk, lennie kell egy óriásnak... Hallgatunk, rendezem a gondolataimat mert nem valószínű, hogy egy ember nem a saját tragédiái, bajai miatt boldogtalan, hanem csupán amiatt, mert a génjeiben azt magával hordozza. A nagypéntek után a húsvétnak kell jönnie, és a kő eleve nem arra rendeltetett, hogy keresztet faragjanak belőle. Más dolog, ha imádkozó emberek térdét töri fel a márványon való térdeplés, vagy a szobrászét, aki vésővel és kalapáccsal művészit alkot. — Erkölcsi hajótörött lennél? — Csak boldogtalan. — Makacsul szenvedő, konok ember vagy... Fellendülő karja elől elkapom az arcom, pedig csak a pohárért nyúl, hogy azt magasra tartva kínáljon: — Isten éltessen! Mellbe üt a prozit, restellem magam gyávaságom miatt, aztán villan bennem a gondolat: — Van bibliád? — Valahol láttam. Még a nagyanyámé volt... Ránk mért ítélet az egyéni élmény. Az önmagunk megvalósítása és hogy egymáson kell, és lehet segítenünk, az alól fölmentést senki sem adhat. Jön a bibliával, és ha már magam okosat mondani nem tudok, legalább olvasnivalót ajánlok a számára mielőtt búcsút mondanék; Pál első levelét a korinthosziakhoz: „Ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom.” n Szalay István Egri egyeter fii terv 1945 után Aa utóbbi hónapokban a helyi sajtóban többször olvashattunk a XVIII. sz. közepén fogant Barkóczy Ferenc és Esz- terházy Károly püspökök nevéhez kötődő egri egyetem alapítási tervekről. Sőt, örvendetes módon arról is írt a sajtó, hogy a tanárképző főiskola vezetői, a kultuszminiszter támogatásával hogyan képzelik el az universitas megvalósítását napjainkban. Úgy hiszem, hogy amikor ma e nemes, több évszázados gondolat megvalósításán fáradoznak az illetékesek, érdemes szólni a mindmáig a feledés homályába merült 1945 utáni egyetemi tervekről is. A helyi Nemzeti Bizottság már 1945. január 22-i ülésén felvetette Eger egyetemi várossá való fejlesztésének tervét. Felmerült az a gondolat, hogy az 1740-ben alapított Jogakadémia három fakultásos egyetemmé fejleszthető. A tervezett karok: bölcsészeti, jogi- és államtudományi, társadalom- és gazdaság- tudományi voltak. A testület említett ülésén felhatalmazta a Debrecenbe induló küldöttséget arra, hogy az ideiglenes kormánynál tegyen lépéseket a felsőoktatási intézmény létrehozásának érdekében. A Nemzeti Bizottság kultúrpolitikai albizottsága 1945. július 3-i megalakulása után mind speciális testület továbbfolytatta a küzdelmet az egyetemért. Már az albizottság létrehozását kimondó határozatban is szó esett a témáról. A testület egyik feladata a döntés szerint: „... a Jogakadémia korszerű fenntartásának és társadalomtudományi karral való bővítésének előkészítése...” A Nemzeti Bizottság az említett év november 8-i tanácskozásán dr. Tóth Józsefnek, az akadémia dékánjának indítványára az egyetem létrehozásának érdekében egy szűkebb bizottság alakítását határozta el: „... annak keresztülvitele céljából, miszerint az egri Jogakadémia, melyet az érsekség jelenleg fenntartani nem tud, egyetemmé szerveztes- sék át. Ezen egyetem; 1. közgazdasági kar, 2. társadalomtudományi kar, 3. közgazdasági kar lenne. Felhívja a Kultúrpolitikai Bizottságot, hogy az ügy keresztülvitelét hathatósan szorgalmazza.” A Kultúrpolitikai Bizottság 1946. január 18-i ülésén foglalkozott az említett határozat megvalósításával. A tanácskozás után levelet intéztek a város képviselő-testületéhez, amelynek fontosabb részei a következők; „Eger történelmi múltja, hagyományai és sajátos adottságai határozzák meg fejlődésének amaz egyetlen lehető irányát, hogy az északkeleti országrész szellemi központjává legyen. Ez a meggyőződés táplálta az évszázados vágyat, hogy Eger tudományegyetemet nyerjen, s ebből a vágyból eredő tudat sarkallta az egyetem tényleges megvalósítására irányuló törekvéseket. Ezek az igények és törekvések élednek fel most újra, amikor Egerben jelenlegi főiskoláinak egyetemi rangja emelésével és más tudománykarral való kiegészítésével a régóta áhított egri tudományegyetem létesítését szorgalmazni kötelességének tudja. Ezeket az évszázados igényeket és törekvéseket most már nemcsak a történelmi múlt, nemcsak a helyi adottságok és lehetőségek, hanem a szükségesség sürgető követelményei is támogatják és indokolják... Eger város Kultúrpolitikai Bizottsága tisztelettel javasolja: forduljon a város képvi- selő-testülete a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi úrhoz azzal a kérelemmel, hogy a hittudományi főiskolának és az érseki jogakadémiának egyetemi rangra való emelésével és egy bölcsész- tudományi karral való kiegészítésével Egerben egyelőre három fakultásos tudományegyetem lé- tesülését lehetővé tenni méltóz- tassék. A hittudományi főiskolák fenntartásának anyagi terheit a kultuszkormányzat már korábban átvállalta, s így az az egri hit- tudományi főiskolának egyetemi karrá leendő szervezése tekintetében az anyagi előfeltételek biztosítva látszanak. Az érseki jogakadémia életképességét és létfontosságát a fennállása óta eltelt több mint 200 éves múlt mindennél jobban bizonyítja. Ez idő alatt a nép fiaiból nemcsak kiváló jogászi nemzedékek sorát nevelte a nemzetnek, hanem tanárai sorából a hazai tudományegyetemek jogi karai számára egészen a napjainkig nagyszámú és kimagasló — sőt európai hírű — tudományos tekintélyt adott. Bizonysága ez annak, hogy az egri jogakadémiát a 200 éves múlt nem merevítette meg, hogy mindenkor korszerűt tudott adni. Éppen ezért az érseki jogakadémia 200 éves múltja egyúttal életképességének garanciája is. Az érseki jogakadémiával nemcsak Eger város és Heves vármegye forrott egybe, hanem az északkeleti országrész is, amelynek hosszú időn át egyik szellemi központja volt, ma is az. Éppen ezért Eger város és Heves vármegye immár nemcsak az ősi jogakadémia csorbíthatatlan fenntartásához ragaszkodik, hanem annak egyetemi tudománykarrá való szervezését kérve, egyúttal a fenntartás anyagi előfeltételei megteremtésében is osztozni kíván. Eger város Kultúrpolitikai Bizottsága tisztelettel javasolja; 1. Határozza el a Tekintetes Képviselőtestület, hogy Eger város közönsége az érseki jogakadémián, illetve a létesítendő tudományegyetem jogi karán három tanszék személyi szükségletének fedezését az 1946-47. tanévtől magára vállalja. 2. Kérelmezze a Tekintetes Képviselőtestület a Heves vármegye törvényhatósága alá tartozó Gyöngyös és Hatvan megyei városok képviselőtestületétől azt, hogy az érseki jogakadémián, illetve majd a létesítendő tudományegyetem jogi karán egy-egy tanszék személyi szükségleteink fedezését az 1946-47. tanévtől kezdődően magukra vállalják. 3. Kérelmezze a Tekintetes Képviselőtestület a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól, hogy a létesítendő egri tudományegyetem bölcsészeti karának fenntartási költségeit a vallás- és tudományalap terhére vállalja át. 4. Az egri tudományegyetem létesítése iránti kérelmet a Tekintetes Képviselőtestület a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi miniszter úrhoz küldöttség útján juttassa el, s egyben hozandó határozatáról az egri érsek urat mint a hittudományi főiskola és az érseki jogakadémia egyházi főhatóságát értesítse.” A Kultúrpolitikai Bizottság az idézett levél másolatát megküldte dr. Czapik Gyula érseknek is. A beadványt a képviselőtestület január 26-i ülésén tárgyalta volna meg. Erre azonban nem került sor, mivel a bizottság elnöke az ülés napján e testületet levélben kérte a téma napirendről való levételére. Ezt azzal indokolta, hogy a javaslat további előkészítést igényel. A bejelentést a testület tudomásul vette. Az érsek 1946. január 23-án levelet intézett a kultúrpolitikai bizottság elnökéhez, amelyben a következőket olvashatjuk; „Hálás köszönettel vetetem Eger város Kultúrpolitikai Bizottságának az Egerben létesítendő Katolikus Tudományegyetem személyi terheinek részbeni biztosítása ügyében folyó hó 18-án tartott ülésében hozott és Eger megyei város képviselőtestületéhez intézett határozati javaslatából nekem megküldött másodpéldányt.” Az egri egyetem megvalósítása terén az első konkrét lépés az volt, hogy 1946. szeptember 1 -jével az Érseki Jogakadémiát a Magyar Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karává szervezték át, s az eddigi működő 8 tanszék helyébe 14-et szerveztek. Az átszervezés fontos lépése volt új professzorok meghívása és kinevezése. A magyar alkotmányi jogi tanszék élére dr. Csizmadia Andor került. A magánjogi tanszék vezetésére dr. Markos Olivér, egykori miniszter kapott megbízatást. Ekkor jöttek Egerbe Krovrig Béla, Mi- helics Vid, Ősy József és Perbiró József professzorok is. Az egyetemmé válást szolgálta a különféle intézetek megszervezése is. Már az 1946-47. tanévben több intézetet hoztak létre. Elsőként a szociográfiai intézetet alakították meg, amelynek vezetője Csizmadia Andor lett. „Az intézet célkitűzései sorában szerepelt elsősorban a felvidéki vármegyék gazdasági, kulturális és szociális adatainak, valamint népi jogszokásainak gyűjtése, feldolgozása és községenként való közzététele...” Az intézet az új kutatási eredmények közzétételére kiadványsorozatot is indított. Ebben az intézetben kezdte el tudományos pályafutását jelenlegi igazságügyi miniszterünk, dr.Kulcsár Kálmán is. Ezt követően került sor a szövetkezetpolitikai intézet, a gazdasági és kereskedelemtudományi intézet, a közigazgatási intézet, a népi jogkutató és összehasonlító intézet megalakítására. Az említett tanszék melletti intézetek kutatási eredményeire alapozva dolgozta ki feltehetően Csizmadia Andor 1948-ban az „Északi Tudományos Intézet” tervét, amelynek feladata: „Magyarország északi részének, főleg Heves, Nógrád, Borsod, Zemplén és Abaúj vármegyéknek, s az e tájon lakó palócok, barkók,jászok, nemkülönben e felföld egyéb népelemei és a vidék történeti társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyainak” módszeres vizsgálata és megismertetése. Az egri egyetem azonban az 1945-öt követő években sem valósulhatott meg. Ennek alapvető oka a történelmi események fel- gyorsulása volt. 1948. július l-jével a Magyar Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát is államosították. Majd egy évi működése után a felsőfokú intézetet több mint két évszázados fennállása után 1949. augusztus 1-jei hatállyal a kormányzat az oktatás és a tudomány nagy kárára megszüntette. Az év őszén az ősi Líceum megüresedett falai közé, az addig Debrecenben működő Állami Pedagógiai Főiskola költözött. Ez egyben az egyetemi terv újabb kudarcát is jelentette. Reméljük azonban, hogy napjaink egyetemi elképzelései nem dőlnek dugába, s több mint két évszázados vajúdás után Egernek is lesz egyeteme. Szecskó Károly \ I < I < í I I I I H ( J 1 I s I I I I
