Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-11 / 8. szám

Hírlap, 1990. április 11., szerda ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA _______________ 5. Arisztokrataszövetség a Szovjetunióban „Kedves elvtársak! •••• 1 Bocsánat. Hölgyeim és Uraim!” 9 i i I * i * i I I \ * Európa keleti felén manapság nem meglepő az ilyen nyelvbot­lás, s Moszkvában még kevésbé kelthet feltűnést, ha nem éppen az orosz arisztokraták egyesüle­tének minap tartott alakuló köz­gyűlésén hangzott volna el, s nem éppen Valentyina Georgi- jevna Orlova, Grigorij Orlov gróf leszármazottjának szájából. A nemesi szervezet megalakí­tására a szovjet alkotmány nem régen módosított 6. cikkelye alapján kerülhetett sor, amely le­hetőséget kínál önálló jogi sze­mélyiséggel rendelkező és auto­nóm keretek között gazdálkodó, bejegyzett egyesületek alapítá­sára. Az egyesület hivatalos be­jegyzése érdekében az orosz ne­mesek Raisza Gorbacsovához és Jegor Ligacsovhoz fordultak pártfogásért, mert szilárdan hi­szik, hogy mindketten büszkék származásukra. A társaság minden valószínű­ség szerint „Nemesi Gyüleke­zés” néven kéri bejegyzését. Mint az AFP tudósítója levon­ta a következtetést: a Szovjetuni­óban úgy látszik, már nem szá­mít antagonizmusnak a nemesi származás. Az 1917-es forrada­lom után is Oroszországban ma­radt arisztokrácia tulajdonkép­pen politikamentes szövetséget igyekszik alapítani, hogy végre nyíltan hirdethesse társadalmi azonosságtudatát, ápolhassa kulturális örökségét, és hivatalo­A katonai egységeknél nincs hiány Gazdátlan hadihajó Gazdátlan hadihajó horgo­nyoz Kijev központjában, a Dnyeper folyón. Április 2-án éjjel ismeretlen telefonáló riasztotta az egyik ki­jevi kerületi rendőrkapitányság bűnügyi vezetőjét, s közölte: tel­jesfegyverzetben, munícióval el­látva egy hadihajó vetett hor­gonyt a folyami hajózási vállalat javítódokkja előtt, s ami furcsa a dologban, a hadihajón egy te­remtett lélek sincs. Az éjszakai telefonálás, mint néhány órával később kiderült, távolról sem volt tréfa. A megje­lölt helyen ugyanis a rendőrség három nyomozója valóban meg­találta a hadihajót, amely való­ban fel volt fegyverezve, és el volt látva munícióval. A rendőrség értesítette az illetékes katonai szerveket és a KGB-t is. A ható­ságok képviselői több ízben is megtekintették a hajót, intéz­kedtek a lőszer elszállításáról, a fegyverzet és a hajózó műszerek leszereléséről. 1 Megindult a nyomozás is, ám mindeddig nem sok eredmény­nyel. Az egyetlen, ami kiderült, hogy a kijevi katonai egységek­nél nem hiányzik egyetlen hadi­hajó sem. Nem derült viszont fény arra, hogy ki vagy kik, egyáltalán milyen céllal vitték a működőképes, mi több, kifeje­zetten jó állapotban levő hadiha­jót Kijev központjába, s hogy az kinek a tulajdona. A magányos hadihajó egy-két napja még min­dig gazdátlanul horgonyzott Ki­jev központjában, a Dnyeperen. / ...........................................\ F elveszünk szakácsot 9000 Ft, konyhai dolgozót 6500 Ft, takarítónőt 5500 Ft fizetéssel. Expressz étterem Eger, Felszabadulás tér 4. san is kapcsolatba léphessen a külföldi emigrációban élő orosz nemesi leszármazottakkal. Mint az alapítók egyike a fran­cia hírügynökség tudósítójának kijelentette, a szervezet célja, hogy erkölcsi és jogi segítséget nyújtson a Moszkvában és a Szovjetunió más nagyvárosaiban élő „arisztokratáknak”. A Tolsztoj-család Európában és Amerikában élő tagjai — an­nak köszönhetően, hogy a szov­jet hivatalos szervek is nagy tisz­telettel adóznak a grófi sorból származó Lev Tolsztoj emléké­nek — ápolhatják kapcsolataikat a Szovjetunióban maradt roko­naikkal, de a kevésbé híres arisz­tokrata családok nincsenek ilyen kedvező helyzetben. Miközben az egyesület igyek­szik politikamentes arculatot öl­teni, bizonyos tagjai alig leplezik, hogy az alkotmányos monarchia hívei. Az alakuló közgyűlést megelőző, egyik előkészítő ta­nácskozásra pedig beszivárogtak a szélsőjobboldali Pamjaty mili- táns tagjai, és antiszemita hang­vételű beszédekkel zavarták meg az ülést. Az arisztokraták szövetségé­nek alakuló ülése a Novoje Vremja hetilap szerkesztőségé­nek épületében zajlott le. Az ott megjelentekből valósággal dőlt a panasz arról, hogy az elmúlt évti­zedekben csonkított életet élhet­tek, hogy szüleik igyekeztek eltit­kolni származásukat, sohasem beszéltek gyerekkorukról, és dugdosták a kompromittáló fényképeket és dokumentumo­kat. A szovjet hatalom a családi vagyonnal együtt elkobozta az ősi okmányokat is. Mint az egyik érintett elmondta: a „szovjet ink­vizíció” egészen Gorbacsov ha­talomra kerüléséig nem hagyott békét nekik. Immár elérkezettnek érzik az időt, amikor nemcsak a félelem szűnt meg, de büszkék is lehet­nek nemesi származásukra. Az egyesület most szeretné felkarolni a családfakutatást, céljául tűzte ki a régi kastélyok és nemesi lakások méltó felújítását, a síremlékek rendbe hozását és gondozását, valamint azt is, hogy az utcák visszakapják régi nevü­ket. Emellett arra is törekszenek, hogy visszaállítsák az egyházi ünnepeket, s elhatározták azt is, hogy nemesi bálokat rendeznek, ahol ismét mazurkát járnak majd. Az AFP tudósítójának annál is könnyebb volt tájékozódni az orosz arisztokrata körökben, mert soraikban nemcsak az ér­telmiségiek, mérnökök, taná­rok, újságírók és konzervatóri­umot végzett zenészek vannak többségben, de sokan beszél­nek franciául is. Ez annak ide­jén elengedhetetlenül hozzátar­tozott az arisztokrata művelt­séghez. Retúrjegy nélkül a „fehér ember sírjába” Búcsú a gyarmatoktól A történelem szótárát sokszor átírják, új szavak jönnek, kiszo­rítva a régieket. Teljesen persze mégsem homályosítják el az alapszavakat. így van ez a mos­tanra „árván, gyökértelenül” maradt kolonializmussal is. Na­míbia függetlenné válásával — legalábbis Afrikában — a múlt­nak adták át ezt a rossz emlékű kifejezést. Ám kár lenne elfeled­ni: máshol, más kontinenseken még mindig vannak olyan terüle­tek, amelyek papíron ugyan nem gyarmatok — finoman csak ten­gerentúli területeknek, megyék­nek nevezik őket —, gyakorlati­lag mégis az anyaállam hűséges kiszolgálójaként élnek. Hosszú idő után Afrika most ismét felírta magát a világlapok címoldalára. Még a forrongó Ke- let-Európa sem tudta leszorítani onnan. Egy Baker — Sevardna- dze találkozó, bárhol legyen is, mindig vezető hír. De különösen az, ha ott van az ENSZ egész ve­zérkara is, no meg Sam Nujoma, a frissen kikiáltott Namíbia ál­lamfője és De Klerk, a kivonuló Dél-Áfrika első embere. Társa­ságuk a nemrégen szabadult Nelson Mandelával, Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel és Jasszer Ara- fattal kiegészítve olyan politikai tabló, amely ritka pillanatfelvé­tele a fekete kontinens száza- dunkbeli történelmének. Namíbia megszületése és a kolonializmus afrikai végórája egyben visszatekintésre is kész­tet. A sort még évszázadokkal ezelőtt, pontosabban a 15. szá­zadban a portugálok nyitották, ám a látványos gyarmatosítást a britek és a franciák mondhatják maguknak. Múlt századi párhar­cukat sokáig csak nézték Euró­pában, s csak a század végén, e század elején kapcsoltak a bel­gák és a spanyolok, később a né­metek: ők is akarnak egy-egy szeletet az Afrika-tortából. J ............................\ E ladó 2 db DARO-R I 1750 típusú elektronikus I könyvelő és számlázó | automata mágneskarton I feltéttel, stabilizátorral, 1981. évben gyártott. Mátrai Állami Gyógyintézet 3233 Mátraháza Telefon: 37/74-092 pénzügyi oszt. iréz. f De hát mi vonzotta ide a fehér embert? A meghódított terüle­tek javarészt dzsungelek, sza­vannák, sivatagok voltak, az ott szolgáló telepesek, katonák kur­ta életet éltek, főleg a sok isme­retlen betegség miatt. A britek többségét küldő cégtulajdono­sok és állami tisztviselők soha­sem váltottak retúijegyet szá­mukra — nemhiába hívták Afri­kát a „fehér ember sírjának”. Afrika lerohanása sokkal in­kább presztízskérdés volt az eu­rópai hatalmak számára, főleg a későn ébredő belgák, spanyolok, németek szemében, de a nagy te­rületeket birtokló franciák és britek is külpolitikájuk sikereit féltve vetették magukat a küzde­lembe. A valós tartalmat Basil Davidson, a Magyarországon is ismert brit Afrika-kutató fogal­mazta meg: „a gyarmatosítás az afrikaiaknak azt jelentette, hogy elvesztették függetlenségüket, s ezzel saját sorsuk irányításának lehetőségét”. Századunk világháborúiban Afrikában is voltak súlyos har­cok — a gyarmatosítók között. Az őslakosok ugyan korábban megpróbáltak ellenállni, de ez először csak 1957-ben, Gháná­ban vezetett sikerre. Azóta ötven afrikai nemzet vonhatta fel fővá­rosában a saját lobogóját, java­részt a hatvanas évtizedben. A történelmi hűséghez azért az is hozzátartozik, hogy szinte egyetlen esetben sem a nagyhatal­mak zajos biztatása, ilyen-olyan előjelű részvétele nélkül. Etiópia, Mozambik, Angola szovjet ka­land volt, korábban Egyiptom is; Algéria a franciákkal vívott véres háborút; Zimbabwe (Rhodesia) és most Namíbia az amerikai tá­mogatást élvező dél-afrikaiakkal vette fel a harcot. Most a térképkészítőkön a sor, hiszen a politikusok már megtet­ték a magukét. El kell tüntetniük az utolsó fehér foltot is a konti­nensről. Azt azonban talán csak Basil Davidson tudná megmon­dani: mit kellene kezdeniük ma­guknak az afrikaiaknak, most ép­pen a Namíbiában élőknek, a rá­juk szakadt függetlenséggel. Az elmúlt évtizedek ugyanis azt bizo­nyították, hogy egyelőre legtöbb­jük tehetetlen, balos és jobbos kí­sérletekbe, véres belső, törzsi har­cokba öli energiáját, ahelyett, hogy félretennék ellentéteiket, s azzal törődnének, hogyan állja­nak meg a saját lábukon, immár az anyaország nélkül. Mester Nándor Mitől lett csatatér London belvárosa? Aligha mondhatóak (szeren­csére) mindennapinak azok a képek, amelyek a múlt héten London szívéből, a Trafalgar térről érkeztek, s amelyeket az egész világsajtó címoldalon kö­zölt. Lovas rendőrökre székkel, husánggal támadó tüntetők — még ha megannyi szomorú ki­menetelű focimeccs történetéből tudjuk is, hogy a britek hidegvé­re csak legenda, azért ez megha­ladta a képzeletet. A sebesültek számáról, mint ilyenkor általá­ban, meglehetősen ellentmon­dásos adatok terjedtek el, de hogy száznál többen kerültek kórházba, az biztos. Vagy há­romszáz személyt a rendőrség le­tartóztatott. Eredetileg békésen vonultak az angolok az utcára — s az ok, ami miatt ezt tették, zsebbe vágó, egy újféle adó, amit egyszerűen csak „fejpénznek”, neveznek. Községfejlesztési hozzájárulás­ról van szó, a mi csöndben kimúlt tehónkhoz hasonlatosról, ami persze — mint a legtöbb dolog a kontinenstől sok mindenben el­térő Angliában — nehezen átlát­ható. Igaz, az új adófajta támo­gatói éppen azzal szoktak érvel­ni, hogy ez így sokkal érthetőbb, egyszerűbb lesz. Az érintettek azonban osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy ők bizony rosszul járnak — így aztán a tün­tetés mellett döntöttek. Talán a rendőri beavatkozás mértéke, talán az ő elszántságuk, talán a kettő együttvéve okozhatta a la­kosságot is sokkoló méretű inci­denst. A kérdés persze úgy is feltehe­tő: valóban csak a fejadó az oka a nagyszabású felháborodásnak? A válasz aligha kerülheti meg, hogy sok egyéb dolog is közreját­szik a kormányzó Konzervatív Párt, személy szerint pedig Mar­garet Thatcher népszerűségének rohamos csökkenésében. Hiszen ha az angolok úgy általában elé­gedettek lennének, aligha szán­ták volna rá magukat a „polgári engedetlenségnek” becézhető megmozdulásra. Sok minden felgyűlt azonban az immáron 11 éve hatalmon lévő Vaslady ellen — amit világosan mutat, hogy sa­ját pártjából is ma már minden hatodik képviselő legalábbis elé­gedetlen vele. Ennél sokkal fontosabb a vá­lasztópolgár véleménye, amit egy egészen friss Gallupo-köz- véleménykutatás mutat. Neve­zetesen az, hogy brit kormányfő népszerűségi mutatója ilyen mélyre még soha nem süllyedt! Nagyon nagy szerencse — vagyis a gazdasági helyzet látványos jobbra fordulása, esetleg a Mun­káspárt izmosodó népszerűségé­nek gyors összeomlása — szük­ségeltetik ahhoz, hogy a konzer­vatívok látványos bukása elke­rülhető legyen. S mit mond minderről Marga­ret Thatcher? Nemhiába hívják Vasladynek. Ő makacsul ragasz­kodik a véleményéhez. A fejadót nem vonja vissza; nem mond le; és egyáltalán, minden marad a régiben. Legalábbis az ő szándé­kai szerint... Szászi Júlia Szemétáradat az Egyesült Államokban Hajókon a városi hulladékot suttyomban valamelyik szigetre szállították Az Egyesült Államok válaszút elé érkezett: vagy talál valami­lyen új megoldást, vagy szembe­néz azzal, hogy a szilárdhulla- dék-tárolók telítődése miatt elle­pi a szemét — erre figyelmezte­tett a Kongresszus egyik hivata­lának minap közzétett jelentése, amely a technológiai fejlődés távlati következményeit vizsgál­ta. Az eldobható cikkek két-há- rom évtizede még a fejlettség és a gazdagság jelképei voltak — de ennek a korszaknak visszavon­hatatlanul befellegzett. Az Egyesült Államokban évente 160 millió tonna szilárd hulladék képződik, lakosonként legalább 500 kilogramm. Ez idő szerint ennek csupán tíz százalékát for­gatják vissza valamilyen módon újrahasznosításra és 10 — 15 százaléka az, amit elégetnek. Ennek megfelelően évi 130 mil­lió tonna szemetet kell a hulla­déktárolóknak elnyelniük. Leg­később húsz év múlva a jelenlegi hulladéktárolók dugig megtel­nek, arra pedig alig lehet számí­tani, hogy helyükbe újabbak lé­tesíthetők, mert a közvélemény heves ellenkezésén kívül a kör­nyezetvédelmi előírások is le­küzdhetetlen akadályokat tá­masztanak. Az utóbbi években voltak már kísérletek arra, hogy a városi hulladékot hajókra rakva a Me­xikói-öböl partján vagy egy Ka- rib-tengeri szigeten valahol suty- tyomban lerakják, de ez — ugyanúgy, mint a veszélyes hul­ladékok esetében — egyre kilá­tástalanabb vállalkozás. Egy New York-i hulladékkal telt hajó tavaly hónapokig szelte a habo­kat, mire bolyongó rakományá­val kénytelen volt visszatérni a kiindulópontra. Megesett, hogy az óceánba el- temetettnek vélt, egyszer hasz­nálatos orvosi eszközöket vetet­tek partra a hullámok a keleti partvidék két strandján, gyors egymásutánban, s jókora felzú­dulás követte az esetet. A szövet­ségi Környezetvédelmi Hivatal ajánlásai szerint az újrafelhasz­nálásra visszaforgatott hulladék arányának legalább 25 százalék­ra kell emelkednie, bár a kor­mány illetékesei óvakodtak ki­kötni, hogy mikor. Az újrahasznosítást megköny- nyítendő, már idén január 1-jé- től ezer amerikai város — köztük olyan nagyok is, mint Los Ange­les — helyi tanácsai előírták a háztartási hulladékok szortíro­zását. Egyelőre a családi és az öt­lakásosnál kisebb házakat köte­lezi a rendelet arra, hogy öt cso­magban külön rakják ki az üve­get, a műanyagot, a fémhulladé­kot, az újságpapírt, valamint a kerti gazt. Tom Bradly, Los An- geles-i polgármester szerint így a most 720 ezer embert érintő ren­delet következtében az ő szemét­jüknek a felét is újra fel lehet használni. Hovatovább külön válfaját képezik az eldobható pelenkák a hulladéktermésnek. Ameriká­ban a családok 80 százaléka ilyet használ a mosható helyett. A gondos környezetvédők kiszá­mították, hogy évente nem keve­sebb, mint 16 milliárd eldobható pelenka köt ki a szemétdombon, s az egész amerikai „hulladékter- més” két százalékát teszi ki. Az ügy komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Nevada állam törvényt hozott: 1993-tól csak biológiailag ön- bomló pelenkák hozhatók forga­lomba az állam területén. Ver- montban pedig egyenesen az el­dobható pelenkák betiltását mérlegelik. A csecsemők számára létfon­tosságú kellékekkel pillanatnyi­lag — mint a tudósok kiderítet­ték és a humoristák sem hagyták szó nélkül — az a helyzet, hogy a szemétdombon még akkor is megvannak, amikor viselőjük már nincs az élők sorában. Pedig a születéskor várható élettartam az Egyesült Államok­ban 72 év. f . ^ Eladó 1 db IKARUS 266 típusú autóbusz, műszaki vizsga nélkül. Érdeklődni: Mátragyöngye Mgtsz. Domoszló, Deák tér 12. Simon Endre szállításvezetőnél Telefon: 37165-220. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom