Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-02 / 77. szám
4* __________________________GAZDASÁG — TÁRSADALOM KÉPÚJSÁG, 1990. április 2., hétfő „ Szárnyak a vágyaknak?” A vásárváros óriáspavilonja az idei tavaszi fesztiválon is díszbe öltözött. Az Utazás ’90 kiállításra ezúttal is felvonultatták teljes kínálatukat az idegenforgalmi irodák, a világ szinte minden tájáról. Csábító posztereken a Távol-Kelet misztikus tájai, milliónyi színes prospektus az Alpok hóföldte csúcsairól, a vakító kék déli tengerekről, fehér sziklákról, Itália, Görögország, Izrael, Ausztria hívogató városidról. A felhajtás, a csinnadratta, a zajos kavalkád most is hasonló volt az elmúlt éviekhez. De valami, valami mégis szembeötlött: nem az igazi... Jóllehet, az olaszok külön vendéglőt nyitottak, megint a jeles alkalomra, a bajor söröző is megint pompázott, az egyiptomiak egzotikus népviseletbe öltöztették az iroda hölgyeit. Az utazási ajánlatok ezrei a pavilonok pultjain, s mégis, mintha fakóbb lenne minden. Hát persze! Hiányzik a jókedvű nyüzsgés, az érdeklődők száma jócskán megcsappant. A magyar látogatók inkább csak bámészkodnak, körbeállják a tiroli zenekart, felmarkolnak néhány prospektust a németek, a spanyolok asztalairól. Forgatják-nézegetik a csábító utazási ajánlatokat, aztán tanácstalanul reklám- szatyrukba süllyesztik. .\z elegáns olasz étteremben néhány jólöltözött üzletember, a többiek csupán tétován körbejárják: a magyar pénztárcából megfizethetetlenek az árak. Jobbára a lemondás tükröződik az arcokon az idegenforgalmi irodák környékén is, hiába kínálják a kiállítás ideje alatt kedvezményesen az utakat — üzlet itt nemigen köttetik. Ó, milyen mesz- sze van tőlünk a spanyol tengerpart! A legolcsóbb, APEX-repülőjegy ára huszonötezernél is többe lenne, Budapesttől Barcelonáig. A Malév standján a jól ismert szlogen: „Szárnyakat adunk vágyainak!”... Szárnyak helyett most pénzre lenne inkább szüksége a magyarnak, szárnyaink szegettek, vágyunk nem teljesül. Megint a kisemberek milliós tábora marad hoppon, ötven dollárral a zsebben nem lehet ugrálni, hát még repülni?! Az utazásról azok maradnak le, akik élményt, látványt szívnának magukba. Vállalván azt is, hogy az olcsó szállodai szobában a hazulról hozott konzervet, szárazkolbászt ennék zacskóból... Pedig dehogyis akarnák luxus játékkaszinóban mulatni az időt, Lafayet- te-nél vásárolni méregdrága cuccokat! Utazni lenne jó... Vállalni az átszállást zsúfolt vonatról zsúfolt vonatra. Világot látni lenne jó... Megcsodálni az Uffizi festményeit, sétálni az éjszakai Szajna-parton, lesni a velencei gondolákat, némán állni a Szent Pál katedrális tövében, belegázolni az Égei-tenger habjaiba... Mind e szépség a kiváltságosoknak jut. Pergetjük kezünkben a prospektusok színes lapjait. Egyre messzebb van a messze. Maradunk. Morzsoljuk itthoni hétköznapjainkat. Mikes Márta Az anyákért és gyermekeikért Válasz dr.Kozma József megyei főorvosnak (Wl.) Amint azt a Népújság hasábKovács néni mit sem tud arról, hogy a kamatnak nevezett valami mennyire bonyolult tud lenni. Mert amikor azt mondjuk példának okáért, hogy tíz százalék, a nominálkamatot jelöltük meg. Létezik azonban reálkamat is, amely lehet pozitív és lehet negatív előjelű. Kovács néni minderről nem tud, ám élettapasztalata, piacismerete kamatügyekben is eligazítja, megtéveszthetetlen a tekintetben, hogy a bankok, az értékpapírok kínálta kamatokért érden, es-e és mibe érdemes pénzét befektetnie. Báimennyire csodáljuk is Kovács néni hétköznapi realitásérzékét, manapság a megtakarítások ;>yümölcsöző befektetése gondcal jár. Az infláció kétszámjegyüvé válása néhány hónap alatt válságos helyzetbe sodorta a lakossági pénzbefektetések piacát, elindította — napjainkban is gerjeszti — a kamatlábak növekedését, versenyfutását az infláció mértékével. A kamatozó betétek és a kötvények éves hozama két év alatt 9 százalékról 19 százalékra, a lakosság által megvásárolható fix kamatozású kötvények kamatszintje 9-11 százalékról 20 százalék fölé nőtt. Miközben az infláció üteme, mértéke évről évre erősödött, a pénzbefektetési kínálat formái bővültek. A nálunk újdonságnak számító értékpapírok, az egy éven belüli lekötésre alkalmat nyújtó kincstárjegyek és az 1-3 éves befektetést kínáló letéti jegyek ugyancsak rákényszerültek az inflációs rátával való versenyre. 1990 kezdetére ezeknél is 20 százalékot meghaladó éves kamatok alakultak ki. A letéti jegyeknél az éves kamatszint általában 22 százalék, a 3-6-9 hónapos kincstárjegyeknél pedig évi 22-23-24 százalék. Az évi 20 százalékra tervezett fogyasztói árszintnövekedéssel egybevetve a különféle befektetések kamatait, úgy tűnik, hogy egyik-másik reálértékének megőrzésén felül valami kevés pozitív reálkamatot is biztosít. Egyszerűsítve az egyes betéti- és értékpapírformák kamatfeltételeinek értékelését, a lehetséges legmagasabb kamattal kezdjük. Nos, a lakossági befektetések — letéti jegyek vonatkozásában rögzített — kamatplafon 1990- ben évi 26 százalék. A kamatplafon esetében az inflációs ráta és a letéti jegy lehetséges maximális kamatlába között 6 százalék- pontos pozitív reálkamat mutatkozik. De csak mutatkozik, mert a 6 százalék zömét — 5,2-t — elviszi a kivett kamatok után fizetendő, illetve levont 20 százalékos adó, amely minden 1988. január elseje után kibocsátott értékpapír hozamát terheli. Mi szándékosan voltunk nagyvonalúak, az említett 1990- ben érvényes kamatlábak — az 1 évre lekötött takarékbetét 19 százalékos kamata kivételével, — bruttó jellegűek, tehát levonandó belőlük a 20 százalékos forrásadó. Az év elején érvényes befektetési — takarékbetét-, értékpapír — kamatok éves szinten tehát legfeljebb a pénzmegtakarítások, a pénzbefektetések infláció okozta értékvesztését ellensúlyozzák, de csak abban az esetben, ha az infláció nem haladja meg a tervezett 20 százalékot. Nincs tehát pozitív reálkamat, az „ösztönzést” az jelenti, hogy a készpénztartás pénzveszteséget okoz, ezt csak befektetéssel lehet megelőzni, mérsékelni. Bizonyosra vehető, hogy az idén a lakossági megtakarítások-befek- tetések tovább csökkennek, éspedig amiatt, hogy az újabb kész- pénzkiadások — magasabb lakbér, közüzemi drj, kamatadó — a magas és növekvő élelmiszer- árak a lakosság zöménél, az úgynevezett kismegtakarításoknál minden pénzjövedelmet „elfogyasztanak”. Garamvölgyi I. jan 1990.január 26-án történt levélváltásunk alkalmával ígértem, készséggel teszek eleget főorvos úr kívánságának. A feleletre kizárólag az ösztönöz, hogy az esetlegesen kórházi kezelésre szoruló betegek; megnyugtató választ kapjanak, mint ahogy — gondolom — a főorvos úr is a lakosság érdekeit tartotta szem előtt, amikor a múlt évi inteijúm- mal kapcsolatban kérdéseit feltette. 1. A gyermeknőgyógyász szakorvosra nem genetikai tanácsadás végett van szükség, hiszen annak teljesen más a feladata. Ilyen irányú szakrendelés eddig is folyt, amit az osztály egyik adjunktusa tartott. A gyermeknőgyógyászati szakrendelés akkor válik igazán teljessé, amikor az erre a feladatra kiválasztott nőgyógyász szakorvos a gyermekgyógyász szakorvosi vizsgán is túl lesz. 2. Az intézmény, maga a kórház, aminek egyik osztálya a szülészet-nőgyógyászat. Rendeltetésszerűen, sőt igazán gördülékenyen akkor tud működni bármely osztály, ha az alapszakmához elengedhetetlenül szükséges társosztályok léteznek és működnek. Az egészségügyi kormányzat — hihetetlenül hangzik —, de nagy anyagi áldozatot hozott eddig is az anya- és csecsemő-, valamint a nővédelemre. Feltett kérdésére, az 1985.szeptember 1-jétől eltelt négy év alatt megfogalmazott és a főorvos úrhoz is eljuttatott jelentéseimben, beadványaimban foglaltakkal válaszolok. a./ Perinatológiai részleg megszervezése: A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Segélyszervezete a nyugat-európai segélyszervezetek támogatásával ötven használt — átlagosan négyéves — mentőautót vásárol a magyar Országos Mentőszolgálattól. A mentőautókat felszereléssel együtt a romániai területi kórházi központokba kívánja eljuttatni. A segélyszervezet munA szülészeti munkát jelző mutatók közül a szülés körüli magzati halálozás számaránya a legfontosabb paraméter, mert a csökkenő szülészeti és az ugyanakkor növekvő koraszülési arányszám miatt ennek csökkentése sarkalatos kérdés. A szülészek és neonatológusok (újszü- löttgyógyász) a közös cél érdekében igen szoros, azonos elveken nyugvó együttműködésére van szükség, mely csak úgy valósítható meg hiánytalanul, ha egyazon osztály dolgozói. Emellett szól, az országosan elfogadott modell. De nem ez a legfontosabb érv, hanem az, hogy igény minden szüléskor a neonatoló- gus jelentléte, a szükség szerinti azonnali újszülöttellátás biztosítása érdekében, illetve a mindenkori elérhetőség. A többszöri konzultációs lehetőség másként nem képzelhető el. A gyermekágyas anya és az újszülött haza- bocsájtásának zavartalan lebonyolítása is azt követeli, hogy az újszülött osztály a szülészet keretén belül működjék. A perinatológia ma már önálló tudományág, ami megyei kórházban főorvossal és egy beosztott orvossal működik. Szervezetileg a szülészethez, szakmailag pedig a gyermekgyógyászathoz tartozik. b./ Onkológiai részleg kialakítása Jelenleg az onkológiai beteg- ellátás a terhespathológiai részleg keretén belül 4-7 ágyon történik. Az ágyszám sem elegendő, de a betegek elhelyezése szakmai szempontok miatt is kifogásolható, hiszen egy vizsgáló helyiség, WC és fürdőszoba áll a terhesek és a rákos betegek rendelkezésére. Az 1989-ben megnyílt „onkoterápiás osztály a rosszkatársainak tapasztalata szerint Románia kisebb kórházainak körzetében gyakorta 12-15 éves, igen elavult mentőautók állnak a betegek rendelkezésére. Az általános egészségügyi ellátás javítása érdekében a segély- szervezet április elejétől ezer körzeti orvosi egységcsomagot is szállít Romániába. Ezek alapvető gyógyszereket, antibiotikuindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő betegek aktív terápiás gyógykezelését végzi.” Ezért a gyógyíthatatlan és magatehetetlen nőgyógyászati rákos betegek a terhespathológia területén lévő ágyakon fekszenek és ott is halnak meg. Az osztály dolgozói nem a sok türelmet és munkát igénylő ápolás ellen emelték fel szavukat, hanem azért, hogy a terhespathológiai részlegen fekvő terhesek emberhez méltó körülmények között gyógyulhassanak. A rosszindulatú daganatos betegeket pedig szintén emberhez méltó helyen kezeljék és ápolják életük utolsó percéig. Az persze az ápoló személyzet részére sem megnyugató, hogy nehezebb munkáért kevesebb anyagi megbecsülésben van részük, mint azoknak, akik az onkoterápiás osztályon dolgoznak. A betegek a hozzám küldött levelekben jogos észrevételeiknek hangot is adtak. Az egyik levélből idézek részletet: ”Tisztelt Tanár Úr! Önt kiváló orvosnak és jó, szigorú követelményt támasztó vezetőnek ismertem meg. Ezért érthetetlen számomra, hogy az új életet megszülni készülő kismamákat együtt helyezik el a — sajnos — elmúlásra készülő rákos betegekkel. Bizonyára lélektanilag átérzi ezt a helytelen helyzetet. Az azonos közösségi helyiségek használata (WC, mosdó, vizsgáló) nem felemelő dolog, különösen úgy nem, hogy a kórházi ápolásom alatt öt rákos beteg halt meg mellettünk.” (Folytatjuk) Dr.Farkas Márton az orvostudományok doktora mókát, kötszereket, gyermekkúpokat, vitaminokat tartalmaznak. Az egységcsomagokat a Hungaropharma Gyógyszerkereskedelmi Vállalat készítette, a romániai elosztásról a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Segélyszervezete gondoskodik. Az egészségügyi csomagok összértéke mintegy 12-13 millió forint. Mentőautók, orvosi egységcsomagok — Romániának via elérhető számukra, de ez utóbbi már a „drága” kategóriába számít, az ottani megélhetés szempontjából. A valamikori klasszikus körutak Nyugat-Eu- rópába! — hát ennek sajnos vége... Hiába vágynak az emberek világot látni, akár konzervhe- gyekkel a hátán, nincs már rá pénzük. — Mennyire tudnak rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez? — Nem igazán. Az egynapos bécsi utakat sem tudjuk megszervezni, egy hónap alatt gyűlne össze 45 ember — de ilyen utat senki nem tervez előre, négy hétre. Ha lenne egy kisbuszunk...akkor igen, de nincs. Azt hiszem, a legtöbb utazási iroda patthelyzetben van. (doros) „Ötven dollárból legfeljebb Hegyeshalomig ugrálhat az ember” A lehetőségek netovábbja — maradni? „Ötven dollárból legfeljebb Hegyeshalomig ugrálhat az ember” — hallottam nemrégiben egy idegenforgalmi szakembertől. Lassan itt a nyár, eddig legfeljebb csak siránkoztunk azon, mennyi valutát kapunk, most azonban végleg eldőlni látszik: ebből ugyan nem fogunk világot látni. Mire elég a pénzünk áremelések után, mennyi lehetőségünk van kimozdulni, vonatra, autóba ülni (a repülés eshetőségével nem kívánom borzolni egyikünk kedélyét sem...) — egyszóval: hová megy a magyar 1990-ben? — kérdeztük meg néhány utazási irodában. Expressz; Seresné Szakácsi Erzsébet, szervező: — Nem jók a tapasztalataink. Aránylag keresettek még az egynapos bevásárlóutak, Bécsbe, Nagyváradra, de két, három, vagy annál több napra szinte képtelenség csoportokat szervezni. Még úgy-ahogy népszerűek a tangérparti üdülések, elsősorban Görögország, Bulgária és Jugoszlávia. Franciaországba, az olasz partra legfeljebb kempin- gezni mennek az emberek. — Melyik a legdrágább útjuk? — Japánt 170 ezer forintért kínáljuk — erre országosan egy csoportot szervez az Expressz. Meg kell, hogy mondjam: Heves megyéből eddig még nem akadt iVlpntlfP7rí IB USZ, Mlinkó László irodavezető: — Januárban és februárban még nagyobb volt az érdeklődés, az áremelések után ez alaposan megcsappant. Egyedül az olasz és a görög utak vonzóak még, annál is inkább, mert a görögországi appartement-okat forintért vehetik meg a jelentkezők. Ezen túl pedig? — szinte semmi. A szokásos „kofajáratok” Isztambulba, Bécsbe, Szabadkára leálltak, alig 3 buszt bírtunk ebben az évben Bécsbe küldeni. Drága utakra — Amerikába, Kínába — senki nem jelentkezett a megyéből. — A kelet-európai országokba mennyien vágynak? — Azt lehet mondani, ez a „lassan felejtsük el” kategória. A csehekkel a szokásos tortúra: hovatovább már levegőt se lehet onnan áthozni, a Szovjetunióban is szigorodtak a vámrendelkezések, NDK márkát három hete nem kaptunk — ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy az embereknek semmi kedvük nekiindulni. — Ön, mint idegenforgalmi szakember, reménykedik esetleg a valutáris rendelkezések megváltoztatásában ? — Szakmai berkekben egybehangzó a vélemény, hogy ilyenre egyelőre nem számíthatunk. Egy új kormány is csak látszatintézkedésekre képes — netán száz dollárra felemeli a keretet, dehát nem ez a végleges megoldás. Anglia — lassan vágyálom... (Fotó: Szántó György) Gazdaságilag nincs esélye annak, hogy a közeljövőben megnyugtatóan rendezik ezt a helyzetet. Cooptourist, Pálné Zahar Erzsébet. — Kevés embernek van arra pénze, hogy megengedjen magának egy külföldi üdülést, több tízezer forintért. Olaszország, Görögország és talán még JugoszláÉrtékmegőrzés befektetéssel