Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-30 / 23. szám
Hírlap, 1990. április 29., vasárnap KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS 5 Kányádi Sándor, a nacionalizmus hajnaláról „A költészetet is bármikor tarkőn lőhetik” Kányádi Sándor erdélyi magyar költő a magyar nyelv hetének nyitónapján az egri főiskola vendége volt, ahol előadást is tartott. Az anyanyelvről beszélt, mely szavaival: játékszer is egész kicsi korunktól halálunk napjáig, és egyben legkomolyabb fegyverünk, legnagyobb örökségünk is. A találkozó után beszélgettem a költővel. — „Szikkadok holtraváltan / egy elfuserált piramis / fullasztó árnyékában” — szól az 1986- ban íródott Kányádi-vers, a Szürke szonettek egyik darabja. Most a fáraótól végre megszabadultak, de áll-e még a piramis? — A piramisoknak az a tulajdonságuk, hogy hosszú életűek. Ha a sivatag, a homok betakarja, még akkor is bármikor előásha- tók. Ez a piramis még áll. A királysírt, azt eltávolították, de itt még sok minden lehetséges. Nagyon reméljük, hogy a piramis csak úgy marad meg az emlékezetünkben és a krónikánkban, mint egy kövület. De egyelőre még nincs vége a rabszolgaságnak. — Megdöbbentünk azon, ami március közepén Marosvásárhelyen történt. Addig bizakodtunk, hogy béke és nyugalom lesz Erdélyben... — A legelejétől naiv gondolat volt, komoly ember nem hihette, hogy itt egyből hatalmas változás lesz. A decemberi napokban is azt mondtam, hogy fel lehetünk készülve még verésekre. Ám mégiscsak valami, hogy akit vernek, legalább a karját felemelheti, és ha alkalma adódik, vissza is üt, bár én nem vagyok híve az ilyen verekedéseknek. Jobb volna mindezt békésen megoldani, hiszen nincs más mód: ott kell élnie ennek a magyarságnak, ha meggyérülve is. Csak ki fog alakulni. Nem mondom, hogy egymást nagyon megszeretjük, de elviselhetővé tenni a társbérletet, az is valami. — A Szürke szonettek versében a „fáraó írnoka”-ként ezt mondja: „írónádamat letevém / és elfújtam a mécset”. Felve- szi-e újra a költő az írónádat? — Én nem tudom. Egyelőre nincsen alkalom rá, mert mondjuk két éven át az ember egyebet sem csinált: gyógyszert szerzett, meg lelki bajokat próbált gyógyítani, vigasztalni próbált. Nagyon sok beteg van itt. Őszintén szólva azt is gondoltam, hogy az a fajta ellenzéki irodalom, amit én írok, most már krónikává sárgul. Csak az őrzi meg, csak akkor lesz valami becse, hajói volt igazán megírva. Azért sokszor eszembe jut, hogy a félbehagyott verseket folytatni kell... De kicsit még nehezebb a dolog, mint régebben. Akkor ugye, úgy álltunk, hogy a fogkefe meg egy váltás fehérnemű készenlétben legyen. Hátha lesz még lehetőség fogat mosni is, hogy valami a civilizációra emlékeztessen. Mégis más az embernek a szája íze... Most, amikor erről a megbékélési párbeszédről, Pestről hazatértem, megdöbbentem. A feleségem eddig csak a tekintetével szokott védőrácsot vonni az ajtóra, most meg egy hatalmas vasrúddal van belülről elreteszelve éjszakára az ajtó. Kérdeztem: ezt miért csináltad, asszony? — Mert félek!— mondta. Hát ez a helyzet, de nem jelenti azt, hogy végleges lenne, inkább pillanatnyi lelkiállapot. Ez a lelkiállapot azonban lehet tartós is, hosszas is, és lehet emberölő is. Hosszú időnek kell eltelnie, mire feloldódhatnak az emberekbe — magyarokba és románokba — belesulykolt ellenérzések. Különösen, ha közben manipulálják a tömegeket. Még mindig megvan a visszarendeződés lehetősége. Létrejöhet egy hivatalosan, nemzetközileg ellenőrzött és demokratikusnak tűnő módszerekkel élő — neofasiszta kormány. A tömeg sok mindenben dönthet, annak idején Hitlerek sem csak puccsal jutottak hatalomra. — December óta az erdélyi magyar írók, költők közül sokan kiléptek a közéletbe, hiszen legalább már mondani lehet, hogy milyen jogokat kíván a kisebbség. Ügy tűnik, hogy Kányádi Sándor nem él ezzel a szereppel, mi ennek az oka? — Én régen sem voltam tagja politikai formációknak. Szerintem az írással foglalkozó embernek a közélet az, hogyha ír. Úgy szeretnék visszalépni a közéletbe, hogy már írni tudjak, és nem úgy, hogy szónokoljak valahol. Volt ez a közös közlemény, amit Pesten a románokkal aláírtunk, és nagyon nehéz volt egyeztetni, hogy mi kerüljön bele. Akkor mondtam a kollégáimnak: íróember egyetlen dolgot írhat alá tiszta lelkiismerettel, a saját írását. Én egyébként is már nyugdíjas vagyok. Van nálunk egy csomó ambiciózus, tisztafejű, tehetséges fiatal, ők alakítsák majd a jövőt, jussanak végre szóhoz. Ne mi mondjuk meg, hogy milyen legyen a jövő, hanem csinálják ők. Én minden jóindulatú, a megbékélést, a román nép és a romániai magyarság javát szolgáló szándékot szíwel-lélekkel támogatok, de politikai szerepet, mint olyat, nem vállalok. — Nemrégiben jelent meg az erdélyi jiddis népköltészet darabjait bemutató kötete. Mi indította e gyűjtemény közreadására? — Édesapám nekem négyelemis földműves ember volt, de amit én erkölcsben otthon megtanultam, annál az egyetemen sem tanultam többet. Az én falumban volt két kicsi zsidó család, boltosok voltak. Az egyik család fia katonakollégája volt apámnak, aki barátságból „ünnepi fuvarosuk” is volt, ha rabbiért vagy máshova kellett menniük. Apám vett rá, hogy csináljak egy ilyen kötetet, a történetet az utószóban le is írom. Meggyőződésem szerint a mai napig érzi a Duna-medence a kicsi zsidók hiányát, akiket kiirtottak a II. világháború alatt, vagy elkénysze- rítettek innen. Vajon boldogabb ez az etnikai rátartiságú Kárpátmedence a kicsi zsidai nélkül? — A televízió Stúdió című műsorában arról beszélt, hogy eredetileg más címet szánt ennek a könyvnek... — Az eredeti címe ez lett volna: Volt egyszer, volt egy kis zsidó. A kiadó döntötte el, hogy ne ez legyen, és mi olyan karanténban élünk, hogy se levelezni, se telefonon beszélni erről nem lehet. Biztosan attól féltek, hogy nehogy antiszemita csúfolódás legyen belőle. Én felnőttebbnek gondoltam a mi nemzetünket, meg kell, hogy mondjam. — Mit tehet a költő az „etnikai rátartiság” ellen? — A költő — gondolom én — azt teheti, hogy elmondja, hogy ő ezzel nem ért egyet. Aki etnikai rátarti, az legyen rátarti, egészen a nevetségessé válásig. Vállalja ő, hogy ellentmond a józan észnek. Minden embernek egyenlő joga van a nap alatt és ezen a földön élni. Úgy tűnhet, ez egy eléggé ósdi dolog... Sajnos, Ady még a század elején írta A nacionalizmus alkonyát. Sok mindenben jósnak bizonyult Ady Endre, de ebben aztán igazán nem. Most van a hajnala a nacionalizmusnak. Nem tudom, hogy írástudók ezzel szemben mit tehetnek. Itt hatalmak, politikai, nemzetközi konstellációk határoznak. Most egy éve volt az a gyönyörű jelenet, ami bejárta a világsajtót: egy kínai fiatalember egy szál virággal, fehér ingben megállította a tanksort. Bush elnök is a köny- nyeit törülgette, úgy meg volt hatódva. Aztán egy hét múlva tarkón lőtték a fiatalembert, s a nagyhatalmak semmit sem tudtak tenni az érdekében. A költészetet is bármikor tar- kónlőhetik. Palágyi Edit (Fotó: Gál Gábor) Nosztalgia-show az Ifjúsági Házban „Gyere, ülj kedves, mellém...” Szepesi György, az Egri Zeneiskola igazgatója, aki a könnyűzene híve és gyakorlója is egyben, ismét megrendezte a maga rokonszenves György-napi show-ját az Ifjúsági Házban. Pótszékes közönség tapsolt az Egerben nagy szeretetnek örvendő zenésznek, aki azzal is megtoldotta eddigi elgondolásait, hogy meghívta néhány szám eljátszására az ötvenes-hatvanas évek nagy harmonikás sztárját, Ladányi Mihályt, aki többek között Gershwin-improvizációival, egy bájos keringő-fantáziával és díjnyertes vonatszámával lelkesítette fel hallgatóságát. A telt ház ezúttal is forró atmoszférát hozott össze. Szepesi György közvetlensége, őszinte gondolatai a zenéről, meg a zene által keltett érzelmekről, egyszerű szavakkal megforgatva az egyes számok között, nemcsak vonzanak, előkészítik a várható hatást, hanem meg is győznek valamiről: az élő zene hallgatása, így, együtt, ahogyan most is történt, része az értelmes és tartalmas életnek. Különösen most, amikor hosszú időn keresztül a politika és a társadalom latolga- tós-reménykedő, kirakós játékaival voltunk elfoglalva, és már nagyon untuk, mégis izgatottan hallgattuk-néztük a rádió, a tévé híranyagát, jólesik visszazökkenni azokhoz a köznapi liturgiákhoz, amikor az ember jobbik énjét, a szépséget és harmóniát kereső lelkiismeretét is használni akaija. Az érzelmek, a melódiák, a harmóniák, a múltunkból elő- szüremkedő stílusok, hangzatok, emlékek felelevenednek, visszahozzák a futamok azokat a perceket, órákat, amikor éppen a dallamok, az életünk fontos pillanatait megaranyozó hangok velünk együtt, olykor helyettünk rögzítették az időben azt, amire emlékeznünk érdemes ma is. A zenészek, Seres Rezső, Horváth Jenő, Buttola Ede, Szabó József, vagy a régi nagy külföldi szerzők, Harry Warren, Victor Joung, Bert Keampf ért, Glenn Miller, Al Lewis és a többiek, hogy Gershwint ismét ne hagyjuk ki a sorból, számokat írtak, amikben az ő lelkiviláguk szólalt meg, a kor érzelem- és dallamvilága öltött testet és külön-külön is, együttes hatásban most is igazolják, hogy a fáradó-gyötrődő, mindennapi modem kisember, a kisebb-na- gyobb városok lakói, az emberi összetartozás apró alanyai a zene nemzetközi nyelvén tartják kapcsolataikat, az időben és térben előre-hátra, oda-vissza. És így is élvezhetik a szépséget. Mondhatná valaki: ezek a pár perces zengemények túl könnyedek ahhoz, hogy értékes tartalmakat rögzítsenek ma, azokkal a régen keltezett szövegekkel együtt is, amik itt elhangzottak; de gondoljunk arra, hogy ebben a leszürkült korban, a lesivárodott társadalomban a zene és a belőle áradó optimizmus mennyit segíthet. És ha Szepesi György a zongoránál és a klarinéttal, Balogh László az ütőhangszerrel, dobokkal, Kelemen Zsolt a basz- szusgitárral csak a számokat adták volna elő; ha Szatmári György, a Gárdonyi Géza Színház művésze csak annyit tett volna, hogy előad néhány dalt, köztük a visszahívott Georgiát; ha a fináléban Nagy Miklós, Radnóti Tibor, aki az Intermezzót is eljátszotta az azonos című filmből, és ifj. Szepesi György, a klarinétos fia csak úgy állnak össze zenei hancúrozásra, az est akkor is több volt magánál a műsornál: a megnyilvánuló társadalmi tartás, a fegyelmezett polgár, a közösség igénye az együttlétre is kitapintható volt ezen az estén. Ez az esemény is a szabadságérzés egyfajta vibrálása volt — esetleg? (farkas) Emlékbélyeg a 400 éves Károli- bibüáról A Magyar Posta Vállalat „400 éves a Károli-biblia” elnevezésű, 8 forintos névértékű bélyeget hozott forgalomba kedden. A bélyegen a bibliafordító, Károli Gáspár Göncön felállított bronzszobra látható. A bélyeget Vertei József grafikusművész terve alapján a Pénzjegynyomda készítette. Negyed évezrede vezetik Betelt a kőszegi Szőlőjövések könyve A héten bekerült a 250. bejegyzés a kőszegi Szőlőjövések könyvébe, s ezzel betelt a negyed évezrede vezetett agrártörténeti könyvritkaság. A praktikus célokat szolgáló könyvbe megnyitása óta minden esztendőben György napján, eredeti nagysápban berajzolták a Kőszegi- hegyről származó szol óhaj tásmintákat. Később melléjük írták, milyen volt az időjárás, továbbá a termés mennyisége és minősége. Az adatok összevetéséből a szőlőtermelők kitűnően hasznosítható gyakorlati tapasztalatokat szűrtek le. A 250. bejegyzése hagyományos ünnepélyességgel zajlott le. A hegyközség képviselői előbb bemutatták a hajnalban frissen vágott hajtásokat Preininger Ferencnek, kőszeg város tanácselnökének, aztán a vár lovagtermében Becthold István grafikus berajzolta a könyv utolsó lapjára a hajtásokat. Jelen volt Wilfrid Nestle, a Kőszeggel testvérvárosi kapcsolatot tartó NSZK-beli Vaihingen an der Enz polgármestere is, és egy valódi pergamenből készült új könyvvel ajándékozta meg a kőszegieket. A bejegyzések abban folytatódnak. MŰSORNAPTÁR 1990. MÁJUS GÁCDGNAlfGiÉZA SZÍNHÁZ MLEGEC GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ STÚDIÓ-ELŐADÁSOK 2. szerda 19.00 La Mancha lovagja Az előadás elmarad! Madách 12. szombat 19.00 Kaspar 3. csütörtök 20.00 Komámasszony, hol a stukker? Stúdió ea. 14. hétfő 19.00 Eszmélet 6. vasárnap 19.00 Érintések és kapcsolatok Szlovák Színház v. iátáka 18. péntek 20.00 Komámasszony, hol a stukker? 10. csütörtök 19.00 Ingyenélők Katona J. rlnmii fiáin Ciínhái 11. péntek 19.00 Ingyenélők Gárdonyi Bemutató UCIIUUIIJI UULU .....HL H arlekin Bábszínháza 12. szombat 19.00 Ingyenélők Illyés 2. szerda 14.00 ÓZ 14. hétfő 19.00 Ingyenélők Bródy 15. kedd 17.00 és 19.30 La Mancha lovagja Arany J. Radnóti 3. csütörtök 10.00 óz 16. szerda 17.00 és 20.00 La Mancha lovagja József A. Ady 6. vasárnap 10.00 óz 17. csütörtök 19.00 Ingyenélők Dobó 13.vasárnap 10.00 Minden egér szereti a sajtot 22.kedd 14.00 és 18.00 Mátyás király Debrecenben Bemutató 16.szerda 10.00 és 14.00 Minden egér szereti a sajtot 23. szerda 17.00 A salemi boszorkányok József A. 17. csütörtök 10.00 és 14.00 Minden egér szereti a sajtot 24. csütörtök 16.00 és 19.30 Úrhatnám polgár Petőfi Katona J. 26. szombat 14.00 és 19.00 Mátyás király Debrecenben Ingyenélők Kelemen L. 20.vasárnap 10.00 Minden egér szereti a sajtot 27.vasárnap 10.00 Mátyás király Debrecenben 23. szerda 10.00 és 14.00 Minden egér szereti a sajtot 28. hétfő 17.00 és 19.30 La Mancha lovagja Petőfi Vörösmarty 24. csütörtök 10.00 és 14.00 Minden egér szereti a sajtot 29.kedd 14.00 Mátyás király Debrecenben 29.kedd 14.00 és 18.00 A kék madár A Marosvásárhelyi Állami Bábszínház magyar tagozatának vendégjátéka 29.kedd 19.00 Calandria Radnóti 30. szerda 10.00 és 14.00 Csipike A Marosvásárhelyi Állami Bábszínház magyar tagozatának vendégjátéka 30. szerda 19.00 Ingyenélők Németh L. JEGYEK A BÉRLETES ELŐADÁSOKRA IS VÁLTHATÓK. A SZÍNHÁZ A MŰSORVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJA! Jegyek válthatók a színház jegypénztárában 14—19 óráig. (Lenin tér 11. Tel.: 36-10-026), valamint a közönségszervező irodában 9—16 óráig (Széchenyi u. 5. Tel.: 36-12-660).
