Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-25 / 19. szám

Hírlap, 1990. április 25., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3 Üj szövetkezetek A borivók bizonyára emlékeznek arra a nem is olyan régi gyakorlatra, hogy a borosüvegek címkéin rövid határidejű — egy-két hónapos — szavatosságot tüntettek fel a palacko­zók. Az igazi borivók persze mosolyogtak ezen a természet- ellenes gyakorlaton, s nagy ívben elkerülték az ilyen boro­kat. A címke ugyanis árulkodott, tudatta a vevővel, hogy az üveg tartalmát manipulálták, a bor „természetétől” eltérő kémiai eljárásokkal kezelték. Elcsúfított borosüvegek Mostanában eltűntek a boltok tette el. Feldolgozáskor és ké­polcairól a szavatossagi idővel elcsúfított borosüvegek, de a ter­mészetellenes gyakorlat mély nyomokat hagyott a vásárlói szo­kásokban. A magyar a borivó nemzetek közé tartozik, az utób­bi évtizedben mégis csökken e korábban kedvelt ital fogyasztá­sa. A mérséklődés okai szerteá­gazóak, de az ár és a minőség kapcsolatára szinte mindegyik ok felfűzhető. Egekig emelke­dett a palackozott bor ára a bol­tokban, de a minősége nem kö­vette e zsebbe vágó változást. A nagyüzemi szőlőtermelés és borászat éppen a bor legjellegze­tesebb tulajdonságát, a termő­helynek megfelelő zamatot tün­Maszek Sokan a „maszek exporttal” próbálkoznak, mint egy bada­csonyi gazda mesélte, kénysze­rűségből. Először ő is tagja volt a szakszövetkezetnek, de az dik­tálta az árakat, s ha eladni akart, kénytelen volt elfogadni. A ki­szolgáltatottságot nem bírta hosz- szú ideig, fordított sorsán, kilé­pett a szakszövetkezetből. Elad­ni persze ezután is kellett, s a kö­zeli állami gazdaságot választot­ta. Ott megint csak méltatlanul alacsony árat ígértek a boráért, s ráadásul hat hónap múlva fizet­tek. Ha az áru ellenértékéért járó pénz kamatait is számítjuk, a gazda szinte ingyen izzadt a hegyoldalon. Ez persze nem kívánható tőle, nem is vállalta; ha úgy tetszik, il­legálisan, de literenként eladta a borát turistáknak, termelői áron. Mindenki jól járt, a gazda földje és munkája után tisztességes jö­vedelemhez jutott, a turista pe­dig megfizethető áron kapott pincehideg, zamatos nedűt. Még az állam sem igazán vesztes, bár a borforgalmi adóból származó bevételtől megszabadították, ám a turisták megízlelhették, hogy mégiscsak van iható bor Ma­gyarországon. Az álláspontok A szőlősgazdák szándékaiból kitűnik, hogy nem a szövetkezeti gondolat, hanem annak magyar- országi gyakorlata váltott ki el­lenérzéseket a termelőkben. Ezt egyébként a tanácskozásra meg­hívott szövetkezeti vezetők is megerősítették bennük. Böl- csebbek maradnak, ha nem szól­nak; hiszen nem érveltek, hanem korábbi hatalmukat érzékeltetve kezdtek tárgyalni az elszánt ter­melőkkel. A vita nem csapott ki a kezel­hetőség medréből, de nem is kö­zelítette az álláspontokat. A tény, hogy a nagyüzemi szőlőter­melés és borászat sokat eljátszott sőbb a pinceszeti munkáknál fi­gyelmen kívül marad a fajtajel­leg, a termőhelyi eredet; s a pa­lackba minden évben azonos mi­nőségű, csak a címkén feltünte­tett fajtára nem jellemző zamatú bor kerül. A minőségrontó manipulálás és kiegyenlítés nem csak a vásár­lóknak kedvezőtlen, a termelők is panaszkodnak miatta. Ha ugyanis a termőhelyre nem jel­lemző borok nagy mennyiségben kerülnek forgalomba, az az igé­nyes, a minőséget termelő gaz­dák értékesítési esélyeit is rontja. Igaz, még kevesen képesek önál­lóan a palackozásra, eladásra; de mind többen kísérleteznek vele. __ export Szót sem érdemelne az eset, ha egyetlen termelő panaszát jelez­né. A közelmúltban tartott alsó­őrsi tanácskozáson, melyet a Magyar Agrárkamara és az Or­szágos Gazdaszövetség szerve­zett, a termelők szinte panaszna­pot tartottak. A leggyakrabban emlegetett szavak a bántóan ala­csony felvásárlási ár, a kiszolgál­tatottság, a hátrányos megkülön­böztetés, a hivatali packázás vol­tak. Sajátságosán reagáltak e rájuk nézve hátrányos helyzetre. A ta­nácskozás résztvevőinek többsé­ge valamelyik termelőszövetke­zetnek a tagja, s miután ott nem kaptak érdekeiknek megfelelő védelmet, kilépni szándékoznak. Az önálló gazdálkodás feltételeit egyedül is képesek megteremte­ni, ám a feldolgozással és a keres­kedelemmel már nehezebben birkóznak meg a saját erejükből. Ezt tudva, rögtön azt javasolták, hogy a szövetkezetből kilépve, másik szövetkezetét alakítsanak. Az új és önkéntes társulástól azt várják, hogy együtt, következe­tesebben és hatásosabban tudják valós érdekeiket érvényesíteni. nem közelednek a vásárlók jóindulatából; mint ahogy az is igaz, hogy az egyéni gazdák inkább csak a pincebeli, demizsonos export módszereit próbálták ki. így ma nagyon ne­héz lenne egyértelműen voksolni egyik vagy másik termelési, szö- vetkezési forma mellett. A vásár­lók számára kedvezőbb, s a ter­melőknek is igazságosabb, ha a piaci verseny vezérli a folyama­tokat. így lehet verseny az árak­ban, a minőségben. Nekünk, vá­sárlóknak az az érdekünk, hogy a tisztességes versenyért drukkol­junk, s a győztest a gazdasági si­ker igazolja. Pécsi példa Visszaállítják a patinás utcaneveket Utcanév-rekonstrukció kezdődött Pécsett, ahol a lakossági kez­deményezéseken túlmenően a politikai változás és a történelmi jóvá­tétel okán is időszerűvé váltak bizonyos névtáblacserék. Mindenek­előtt a történelmi belváros utca- és térneveit kívánják rendbe tenni a pécsi lokálpatrióták. A XVIII. század óta többször is megváltoztatták a hatóságok az óváros közterületeinek névanyagát. Most arra törek­szenek, hogy bizonyos állandóságot teremtsenek, s evégett visszaál­lítják a történeti értékű, patinás neveket; egy-egy régi elnevezésnek ugyanis — a helymegjelölésen túlmenően — várostörténeti, valamint gazdaság- és művelődéstörténeti értéke is van. Ehhez a munkához jó alapot ad, hogy a kutatók meglehetősen pontos adatokkal rendelkez­nek a pécsi utcák különböző korokbeli elnevezéséről. 1 Csak vágóbaromfiból jobb a húsértékesítés írásbelik május 14-től, a szóbelik június 4 — 19. között Három hét múlva megkezdődnek az érettségi vizsgák A tételeket a rádióban és a televízióban hirdetik ki A Központi Statisztikai Hiva­tal legfrissebb felmérése azt mu­tatja, hogy idén az első negyed­évben tovább csökkent az ország állatállománya. A március 31-ei állapot sze­rint a szarvasmarha-állomány 1 millió 637 ezer volt, ez 5,4 száza­lékkal kisebb, mint egy évvel ko­rábban. A sertésállomány 96 ezerrel, 1,1 százalékkal megapadt egy év alatt, a március végi összeírás szerint az állomány 8 millió 457 ezer. Ám a sertéstenyésztésben főként a vállalatok fogták vissza tevékenységüket, a kistermelők több sertést nevelnek, mint ko­rábban. 671 ezren foglalkoznak sertéstenyésztéssel, ám szinte ki­zárólag csak saját felhasználásra, vágásra. A sertéstenyésztés csökkenése előre jelzi, hogy a belkereskedelmi forgalom is visz- szaesik, s a múlt évinél szeré­nyebbek lesznek az idén az ex­portlehetőségek is. Valamelyest — 0,7 százalékkal — kevesebb az idén a baromfi is. Az első ne­gyedév végén egyötödével keve­sebb termelőszövetkezet tartott tyúkfélét, mint 1988. március 31-én. Az állomány jelenleg 66,6 millióra tehető. A húsértékesítés, a KSH ösz- szesítése szerint, az év első két hónapjában csak vágóbaromfi­ból haladta meg az egy évvel ko­rábbit, mintegy 11 százalékkal. Marhahúsból a termelők 27 ezer tonnát értékesítettek, 600 ton­nával - 2,3 százalékkal — keve­sebbet, mint egy évvel korábban. Alig három hét múlva ország­szerte megkezdődnek az érettsé­gi vizsgák. A nappali tagozaton május 14-től, 675 középfokú in­tézményben, összesen 55.919 di­ák járul a vizsgabizottságok elé, hogy számot adjon tudásáról — tájékoztatták Galgóczy Évát, az MTI munkatársát a Művelődési Minisztériumban. Míg tavaly 24.770-en végez­tek a hazai gimnáziumokban, az idén valamennyivel többen, 24.853 diák fejezi be gimnáziu­mi tanulmányait. A szakközépis- kolákban — szemben a tavalyi 29.965 tanulóval — most 31.066-an tesznek érettségi vizs­gát. Az idén állnak először na­gyobb számban a vizsgáztatók elé a szakközépiskolák 5. évfo­lyamainak végzősei: míg az el­múlt tanévben 389-en tettek technikusi képesítővizsgát, ezút­tal várhatóan 5551-en lesznek az 5. évfolyamot befejezők. A dolgozók gimnáziumában 3370-en végeznek az idén, a ta­valyinál mintegy félezerrel keve­sebben. A hasonló szakközépis­kolákban szintén csökkent a vég­zősök száma: ezúttal — szemben a tavalyi 14.240-nel — 13.870- en vizsgáznak. Az érettségi vizsgák első nap­ján, május 14-én valamennyi kö­zépiskolában magyar nyelv és irodalomból írnak dolgozatot a diákok. Május 15-én matemati­kából, illetőleg fizikából oldanak meg feladatokat. A harmadik nap, 16-a a gimnazisták számára a nyelvből tett vizsgákkal, a szak­középiskolásoknak a szakmai el­méleti, illetőleg a műszaki szak­középiskolásoknak a fizikavizs­gákkal folytatódik. A negyedik nap vizsgarendjén a gimnáziu­mokban délelőtt fizika, délután kémia szerepel, illetve aznap lesznek a fakultatív vizsgák; a szakközépiskolákban pedig a szakmai elméleti tantárgyak. Az írásbeli vizsgák utolsó napján, 18-án minden érettségiző nyelv­ből vizsgázik. A közös írásbeli érettségi-fel­vételi vizsgákat május 21 — 22- én tartják négy tantárgyból: ma­tematikából, fizikából, kémiából és biológiából. A közös érettsé­gi-felvételi dolgozatot íróknak értelemszerűen csak ezeken a napokon kell az adott tárgyból vizsgázniuk. A szóbeli érettségi vizsgákat június 4 — 19. között tartják, a szokott módon, az iskolák által meghatározott sorrendben. A dolgozók iskoláiban lénye­gében a nappali tagozaténak megfelelő megosztásban és sor­rendben, május 28-tól tartják az érettségi vizsgákat. A tavalyi helyzetből okulva az idén új módszert dolgoztak ki az érettségi tételek kihirdetésére. A tételeket az idén először nem a korábban megszokott, „boríté­kos” módszerrel ismertetik, ha­nem 14-én, 15-én és 16-án reggel nyolc órákor, valamint 17-én két alkalommal: reggel nyolckor és délután 14 órakor a rádióban és a televízióban hirdetik ki. A mi­nisztérium ezzel a módszerrel is biztosítani akarja a tételek tit­kosságát, még a lehetőségét is kerülve az átlátszó borítékok mi­att tavaly kipattant érettségibot - ránynak. Történelemből: ne szerepeljen 1945 utáni kérdés Mint ismeretes, a művelődési miniszter által kiadott központi szóbeli magyartételeket a minisztérium ajánlottnak tekinti, a kiadott történelemtételeket pedig témaköröknek, amelyeken belül a taná­rok önállóan jelölhetnek ki pontosan meghatározott tételeket. Vál­tozás a korábbi történelemérettségihez képest, hogy a tárca hangsú­lyozottan kéri: az érettségin ne szerepeljenek az 1945 utáni történe­lemre vonatkozó kérdések, s ne legyen a vizsgázó megítélésének kri­tériuma ideológiai álláspont sem. Bázis-balhé Hány bőre van a kisiparosnak? Annak idején — szinte az alapkő letételekor — beszámoltunk az egri kisipari bázis építéséről. Már akkor sem volt titok, hogy a Vécsey-völgy csücské­be „ebrudalt” maszekoknak heroikus küzdelmet kell vívni, nemcsak az áldatlan körülményekkel, hanem a bürokrácia megannyi vadhajtásával is. Va­lamiféle kényszerképzet élt az apparátusban: van pénze a kisiparosnak, hadd fizessen! Talán így tör­ténhetett meg az is, hogy a postától megvettek 20 vonalat: tizenkettőt saját költségükön vezettek el ötszáz méteren keresztül, a maradék, nekik járó nyolc vonalra pedig egyszerűen megálljt intett a nagy hatalmú intézmény. így aztán nem lehet meg­lepődni azon, ha a nyugati megrendelő telefonál egyszer, esetleg másodszor is — aztán harmadszor már nem próbálkozik, Tajvanban valószínűleg ha­marabb kapják fel a kagylót. Ehhez képest talán faj súlytalanabb ügy, ám min­denképp példaértékű, ami miatt a napokban a bázi­son jártunk. A műhelyek gomba módra szaporod­nak, egyik-másik még vakolatlan, de a termelés rendületlenül folyik. Es folyik még valami... Esővíz az árkokban. Ami nem is lenne olyan nagy baj, ha nem osonna át a szomszédos Coopsped területére, állítólag veszélyeztetve egy szabad raktér biztonsá­gát. Mindenesetre erre az aprónak tűnő perpatvarra többen is kíváncsiak. Megjelenik Békési József, a városi tanács általános elnökhelyettese, vele a mű­szaki osztály vezetője, Farkas Imre, képviselteti magát a KIOSZ, valamint a kisiparosok jogi szakér­tője, az immáron országgyűlési képviselő dr. Lu­kács Tamás. És persze az érintett felek: Szabó Jó­zsef, a Coopsped igazgatója, szemben pedig tucat­nyi kisiparos, szószólóikkal, Gyetvai Józseffel és Keller Györggyel. Szemléljük a vízelvezető árkokat. Állítólag nin­csenek egy szintben, így még nagyobb gyorsasággal zúdulhat lefelé a csapadékvíz. Á műszaki osztály vezetője megjegyzi: talán ragaszkodni kellett volna az eredetileg engedélyezett elképzelésekhez, és először az árkokat megásni, s csak aztán építeni meg a telepet. A kisiparosok viszont arra hivatkoz­nak: megjelenésük előtt legalább ennyire lejtett a terep, ugyanúgy „átcsorgott” a viz, hogyhogy akkor ez nem fájt senkinek. A Coopsped’csökönyös: leg­feljebb beengedi a szomszédot a saját telkére, hoz­zák rendbe az ő területén lévő medret is... Erre han­gos zúgolódás támad: ugyan már, mesélje el, mek­kora az éves termelési értéke a fuvarozási vállalat­nak, előteremti-e a tizedét annak, amit az itteniek pusztán adóként fizetnek az államkasszába?! A kép igazán stílusos: összeakaszkodik a régi rendszer pá- tyolgatott vállalata az örökké fejős tehénként kezelt magánszektorral. Recsegnek-ropognak a hajdani „alapelvek”, ám még mindig kapaszkodóként szol­gálnak bizonyos elintézési módozatokhoz. A faltörő kos ebben az esetben sem bizonyult elég hatékonynak. A kisiparosok osztottak-szoroz- tak: ha bíróságra kell járniuk, ennyi és ennyi terme­lésük esik ki, elegük van a huzavonából, inkább megcsinálják. A saját útjuk mellett teljes egészében a saját kontójukra, a Coopsped birtokán belül har­madrészben a városi tanáccsal és a szállítási válla­lattal egyetemben. (Kíváncsian motoszkál bennem a kérdés: vajon melyik fog hamarabb elkészülni...?) Az már csak aprócska adalék a történethez, hogy az ember, elhagyva a telepet, megáll egy pillanatra az út szélén, pontosan a két „birtok” felezőpontján. Fölfelé néz: a magánszektor melletti árok ragyogó­an kipucolva. Lefelé néz: az állami szektorban bur­jánzik a gaz. Tévedés ne essék: mindkettő a közúti igazgatóság gondozása alá tartozik. (doros) Eltörölték a nagyobb adó­kedvezményt Csökken a szervezett fizetővendég látók száma Egy január elseje óta érvény­ben lévő pénzügyminisztériumi rendelet következményeként egyre több magánszemély mondja fel valamely idegenfor­galmi szervezettel kötött fizető­vendéglátói szerződését. A rendelet eltörölte a szerve­zett fizetővendéglátásban részt­vevők számára tavaly még ér­vényben lévő 60 százalékos adó- kedvezményt, a kedvezmény mértéke így jelenleg az egyéni és a szervezett fizetővendéglátás­ban is 30 százalék. A kellőkép­pen át nem gondolt rendelet kö­vetkezményei: az eddig utazási irodákon, vállalatokon keresztül szobát, lakást kiadó személyek inkább az egyéni, be nem vallott fizetővendéglátást választják, így jövedelmükről sem számolnak be. Korábbi bevételüket ugyanis csak így tarthatják szinten. Á vál­lalatok viszont ezektől a pénz­forrásoktól elesnek, a hivatalo­san nyilvántartott fizetővendég­szállások száma pedig érezhető­en csökken. Robottargonca ä Bervában Nemrég helyezték üzem­be a Finomszerelvénygyár kompresszoriizentében ezt az Unirobot márkájú auto­mata targoncát. A kis kom­puterrel vezérelt „önjáró talicska” a padlózatba fek­tetett jeladóktól kapja az utasításokat, így nem téved el az üzemcsarnokban. Az a veszély sem fenyeget, hogy elgázolja a dolgozó­kat, az automatika ugyanis a legkisebb érintésre leál­lítja, és csak akkor indítja újra, ha szabad az út... (Fotó: Koncz János)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom