Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-21 / 16. szám
Hírlap, 1990. április 21., szombat ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA 11. Szovjetunió — Kína Hazatérő határőrök? Kék szegélyes, fehér gyapjúszáriba öltözött alakja, mély ráncokkal barázdált arca világszerte ismert: Teréz anyának hívják mindenütt azt a katolikus nővért, aki Calcutta számkivetettjeinek, nyomorultjainak, betegeinek, legszegényebbjeinek szentelte életét, és ma már az egész világon reménnyel tekintenek rá a szükséget szenvedők. Teréz anya jelképpé magasztosult, életében legendává vált. Most mondott le a jótékonysági missziók főnöknői tisztéről, mert az idén lesz nyolcvanéves. Teréz anya albán származású, 1910-ben született az akkor még Albániához tartozó Skopjében, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven. 18 éves korában Írországban lépett be egy dublini szerzetes- rendbe, amely akkoriban együtt dolgozott a calcuttai érsekséggel. 1948-ban bocsátották el rendjéből, hogy létrehozza 1950-ben Indiában a magáét: ekkor lett Ágnes nővérből Teréz anya. Calcutta nyomornegyedében telepedett le, s megkapta az indiai állampolgárságot. Teréz anya 1979-ben Nobel- békedijat kapott; a világon ő volt a hatodik asszony, akinek munkáját Nobel-dijjal ismerték el. Ez az apró, törékenynek látszó teremtés az elmúlt évtizedben világszerte elismert tekintély lett: gyógyította betegeit, leprásait Indiában, közben fáradhatatlanul utazta körbe a földgolyó országait. Teréz anya mélységesen hívő, a szó leghagyományosabb értelmében. Egy újságírónak annak idején elmondta, hogy ha Galilei korában él, akkor bizony vele szemben az egyház védelmét szolgálta volna. Hite és szíve mélyéből ellenez mindenféle fogamzásgátlást. Soha nem hitt benne, hogy Nobel-dijat kap, mert az volt a véleménye, hogy a dijat elbíráló bizottság „a protestánsok befolyása alatt áll”. Teréz anya határozott, eltökélt, makacs asszony, és nemegyszer tanúbizonyságot tett gyakorlati érzékéről — nem a maga, hanem a szegényei érdekében. A Vatikánban járván például habozás nélkül felkérte a Szentatyát, a néhai XXIII. János pápát, hogy ugyan ossza meg a Szentszék javainak egy részét a szegényeivel, betegeivel. A pápa nekiajándékozta Rolls-Royce-át — amelyet Teréz anya árverésre bocsátott, s értékének sokszorosát fordíthatta jótékony, könyörületes munkájára. Gyámoltjai érdekében mindenkivel tárgyalásokba bocsátkozott — egyházi és világi hatalmasságokkal egyaránt vitázott, Calcutta kommunista közigazgatási vezetőitől kezdve nyugati országok legmagasabb szintű vezetőiig. Kitartásának köszönhetően sikerült is neki, hogy céljaihoz tekintélyes mennyiségű pénzt és segítséget szerezzen. Teréz anya nem csupán jótékonykodik — műve, amit alkotott, igen sokrétű, s ma már világszerte érezteti hatását. Calcuttában létrehozott egy otthont a haldoklók, súlyos betegek számára, akiket a kórházak már nem is fogadtak be. Teréz anya azt mondta, hogy legalább az emberhez méltó halált kell lehetővé tenni azoknak, akik állati sorban éltek. 37 év alatt Teréz anya otthonában 55 ezer ember kapott helyet: tüdőbajosok, di- zentériások, tetanuszosok, egyéb kínban szenvedők — közülük 25 ezren emberhez méltóan távoztak a földi világból. Teréz anya számos menedékhelyet létesített a leprások számára, és Calcuttában gyermek- otthont is alapított, ahol több száz apróság lelt állandó otthonra: főképpen az elhagyott, rosz- szult táplált, beteg, fizikailag vagy lelkileg sérült gyerekek. Csaíc egy adat: ezekből a gyermekekből évente ezret fogadnak örökbe külföldi házaspárok. Teréz anya munkája nem indiai, hanem immár nemzetközi jelentőségű: 2500 misszionáriusa, több mint 400 „papja” dolgozik az ő nevében és szellemében 380 központban, szerte a világon. Feszült várakozás előzi meg a kínai miniszterelnök április végére tervezett moszkvai vizitjét. S nem csupán azért, mert hasonló látogatásra oly hosszú idő óta nem került sor, hanem inkább azért, mert világpolitikai szempontból is jelentős kihatása lehet, hogyan alakul a két hatalmas szomszéd ország viszonya, mennyire halad előre a köztük beindult fegyverzetcsökkentési és bizalomerősítő megbeszélés- sorozat, s sort kerítenek-e a szakértők által előzetesen kidolgozott egyezmény ünnepélyes aláírására. 12 hadosztály távozhat A megfigyelők többsége derűlátó: szerintük Li Peng látogatása során várhatóan csakugyan megkötik azt az egyezményt, amely többek között a határ mentén állomásozó fegyveres erők csökkentéséről, illetve kölcsönös bizalomerősítő intézkedések életbe léptetéséről szól. Hogy ennek mekkora a jelentősége, azt néhány alapadat is jól mutatja. A világ leghosszabb határvonaláról van szó, a 7 ezer kilométeres határszakasz mentén — nyugati források alapján — mintégy félniilhős szovjet és még ennél is nagyobb, körülbelül másfél milliós kínai haderő állóKi A Szolidaritás hosszú és gyöt- relmes utat tett meg, míg az ellenzéki szakszervezet szerepéből eljutott — Kelet-Európábán először — egy nem kommunista kormány megalakításáig. Walesa legközelebbi tanácsadóinak többsége, az illegalitás évei után, ma a politikai vezetés krémjéhez tartoznak. A 68 éves Tadeusz Mazowiecki, akit 1980 augusztusában a Szolidaritás „szakértőcsoportjának” vezetőjévé választottak meg, 1989 szeptembere óta Lengyelország miniszterelnöke. Bronislaw Geremek ma a Szolidaritás, a lengyel parlament legerősebb frakciójának vezetője. Eredetileg történelemtanárnak tanult, majd a nyolcvanas évek elejétől Lech Walesa személyi tanácsadójaként működött. másozik. A helyzet persze nem hasonlítható össze a hatvanas évek végének rendkívül kiélezett időszakával, amikor a csapatok nemcsak farkasszemet néztek egymással, hanem emlékezetes, véres összecsapások is történtek. Mégis, egész Ázsia biztonsága, a kontinens politikai légköre szempontjából igen kedvező lenne egy ilyen megállapodás tető alá hozása. Az előjelek voltaképp tényleg kedvezőek. A tavaly májusi szovjet — kínai csúcson, Gorbacsov pekingi vizitje során a szovjet vezető 12 hadosztály (nagyjából 120 ezer katona) visszavonását vállalta 1990 végéig. Gorbacsov indítványozta egyben a határ mindkét oldalán egy demili- tarizált övezet kialakítását is. A határőrök hazatérése persze önmagában csak tünet, ám épp azt jelezheti, hogy mindkét ország szükségtelennek ítéli meg immár a korábbi, túlzott készültséget. A határtárgyalások egymás utáni fordulói természetesen számos buktatót, nehézséget rejtettek. Az afganisztáni kivonulás, a szovjet csapatok megkezdett távozása Mongóliából, vagy a kambodzsai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítések ugyan segíthették a szükséges egyetértés kialakítását, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a két fővárosban távolról sem ítélik meg egyJacek Kuron, az egykor ünnepelt ellenzéki, a KOR (Munkás- védelmi Bizottság) alapító tagja néhány hónapja a munkaügyi és szociálpolitikai miniszter bársonyszékében ül. Kuron kilenc évet töltött börtönben ellenzéki magatartása miatt, s amikor éppen szabadon tartózkodott, a csúcsvezetésben volt szakértő. Adam Michnik 44 éves történész, a lengyel ellenzék egyik fő- ideoíógusa a Szolidaritás varsói szervezetének volt tanácsadója 1980-tól. Ma parlamenti képviselő és az 1989 májusában alapított Solidarité Gazeta című újság főszerkesztője. Karol Modzelewskit, Jacek Kuron barátját a Szolidaritás megalakulása után a szervezet szóvivőjévé nevezték ki. Napjainkban a lengyel szenátus tagja. formán a másik országban, illetve — tágítva a kört — a Kelet- és Közép-Európában folyó fejleményeket. Nem „kártyajáték” Némi leegyszerűsítéssel élve, Peking az utóbbi időben a „szocializmus elárulásával” vádolja a szovjet vezetést és a kelet-európai felgyorsult változásokat is részben Moszkva hibáj aként rój a fel. Szerencsére az elvi nézeteltérések nem érintik közvetlenül a kétoldalú viszony javítása érdekében felvázolt menetrendet — bár az utóbbi hetekben néhány pekingi hírmagyarázó Li Peng útjának lemondásától tartott. Ám mindeddig a katonai erővel végrehajtott tavalyi kínai „rendcsinálásról”, vagy a belső szovjet felbolydulásról vallott nézetek nem jelentkeztek a hivatalos értékelések szintjén. Sőt, a kínai kormányfő a jószomszédi viszony erősítésének fontosságáról nyilatkozott a napokban, késznek mutatkozva a kapcsolatok továbbfejlesztésére. A Pravda szintén hasonló hangnemben értékelte a közelmúltban a Moszkva és Peking közti viszony alakulását. A kínai — szovjet konfrontáció alapvető oka volt régebben a regionális feszültségnek — írta a szovjet pártJanusz Onyszkiewicz 1981-től volt a Szolidaritás szóvivője. Ma ő az ország nemzetvédelmi miniszterének helyettese. A miniszter az egykori LEMP-tag Florian Siwicki, s Onyszkiewicz feladata elsősorban abban áll, hogy főnőké befolyását igyekszik csökkenteni. A 36 éves Zbigniew Buják a szakszervezet illegális korszakának (1982 — 1988) egyik főhőse volt. Hat hónappal ezelőtt lemondott a szakszervezeti tevékenységről, hogy a főváros polgármesterének jelöltesse magát. Wladislaw Frasyniuk, az „illegalitás másik hőse” a Szolidaritás wroclawi szervezetének vezetője. Egy ideig úgy tartották számon, mint Walesa egyik lehetséges „trónörökösét”. Az utóbbi időben azonban jócskán eltávolap szemleírója —, a kedvezőbb erő- és érdekegyensúly viszont épp így kisugározhat egy új típusú ázsiai kapcsolatrendszer kialakulására. Emlékezhetünk a Szovjetunió — Kína — Egyesült Államok háromszög körüli megannyi politológiai eszmefuttatásra, az egymás ellen kijátszott „kártyák” elméletére. Erre célzott a Pravda is, amikor megállapította: létrejöttek a feltételei annak, hogy a három nagyhatalom között olyan viszony jöjjön létre, amelyre nem a kártyák egymás elleni kijátszása, hanem a kölcsönös bizalom, a nyitottság és az egymással fenntartott kapcsolat önálló értékeinek felismerése a jellemző. Határhelyzet és nemzetközi stratégia, kétoldalú kapcsolatépítés (beleértve nyilvánvalóan a gazdasági együttműködést is) és ázsiai kihatások, belső fejlemények és az egész földrész nyugalmát érintő regionális válságok megoldása, katonai bizalomerősítés és az államközi kötelékek javítása — rendkívül sokrétű tehát Li Peng moszkvai eszmecseréinek napirendje. A világ legnagyobb és legnépesebb országának vezetői ülnek le a tárgyaló- asztalhoz, aligha mellékes hát, milyen eredménnyel végződik a rég várt miniszterelnöki vizit... Szegő Gábor lodott a Nobel-békedijas Szolidaritás-főnőktől, s azt szorgalmazza, hogy a szervezet a politikai életben is aktivizálja magát. Andrzej Gwiazda 1980 és 1981 között a Szolidaritás alel- nöke volt. Ő került legtávolabbra Walesától: a munkások érdekeinek elárulásával vádolja egykori harcostársát. Bogdan Lis, hű maradt Walesához, s az utóbbi időben döntő szerepet játszik a szakszervezet és politikai párt szerepe között ingadozó szervezet külkapcsola- tainak meghatározásában. Anna Walentynowicz ma már hatvanas éveinek elején jár, s visz- szavonult a közélettől. 1980-ban ő volt a nyár végi sztrájkok egyik fő szervezője. Mindenki egyetért abban: Walentinowicz még Walesánál is mindig radikálisabb volt. kicsoda ma a Szolidaritásban? F-18-asok — ha találkoznak Egy gyárépület előtt hever a földön az egyik gép roncsa, miután a kanadai légierőkét F— 18-as harci repülője összeütközött a város légterében. Az egyik pilóta életét vesztette, és mintegy 20 ember megsérült a baleset következtében. (Hírlap-telefotó — MTI) Őfelsége börtöneiben nincs éppen gyöngyélet Talán nem is rossz „reklám” a bűnözés ellen az angliai börtönlázadásokkal kapcsolatban megjelent cikkek sorozata. A leendő bűnöző, ha esetleg olvasta a sajtó színes beszámolóit Őfelsége börtöneinek hétköznapjairól, utolsó pillanatban inkább leereszti a baltát, és mégse vágja fejbe kiszemelt áldozatát. „Ha az emberekkel úgy bánunk, mintha állatok lennének, aligha csodálkozhatunk, amiért állati módon is viselkednek” — idézik mostanában Angliában a munkáspárti Roy Hattersleyt, az angol árnyékkormány belügyminiszterét. Tény, hogy már a reggel is iszonytató: ilyenkor a rabok az éjszaka megtelt küblikkel sorakoznak — kilötyög, hát kilötyög. Nekik ez nyilván már maga a megváltás, mert legalább kijöhetnek a cellából, aminek levegőjéről fentieket figyelembe véve lehetnek elképzeléseink. Hogy a legvéresebb börtönlázadás éppen Manchesterben, annak is a Strangeway-fogházában tört ki, ez a hozzáértők szerint csak véletlen. Megelégelhették volna bárhol másutt is a rabok az emberhez méltatlan körülményeket. Történetesen ez a manchesteri intézmény 1868-ban épült, 970 elítélt elhelyezésére. A lázadás időpontjában az erődítményhez hasonlatos falak között 1625-en töltötték büntetésüket, közülük 600-an ketted-, 165-en pedig harmadmagukkal egy cellában. Igaz, egy évvel ezelőtt a brit kormány belátta, hogy elengedhetetlen a börtönviszonyok javítása, és belevágott egy mintegy 1 milliárd fontsterling költséggel tervezett felújítási és bővítési programba. Á tervek szerint 1993-ra 10 ezer új fogoly számára létesülne hely. A felszereltség is javulna valamit; most a 46.500 elítélt egyharmada vegetál minden egészségügyi felszerelés nélküli cellában. Az ezredforduló után már „ csak ” 8000 ilyen cella lenne. A jelenlegi körülmények felérnek a testi fenyítéssel — írták az angol lapok. Ä börtönigazgatók ugyanakkor az állandó helyhiány miatt elsősorban azon törik a fejüket, hogyan lehet a leggazdaságosabban „raktározni” az embereket. A zsúfoltság miatt állandóan pattanásig feszült a légkör, a rabok sűrűn támadnak egymásra. Különösen a szexuális bűncselekményekért elítéltek vannak állandó veszélyben: őket a többiek mélységes utálata és megvetése övezi, ők az utolsók a börtönhierarchiában. Ha a vezetés el akarja kerülni rendszeres bántalmazásukat, el kell különíteni őket a többi rabtól — de hova? Kétségkívül azért is ilyen súlyos a helyzet, mert az angol igazságszolgáltatás más nyugat-európai országokéhoz képest sokkal több börtönbüntetést szab ki. Három évvel ezelőtti statisztika szerint Angliában 100 ezer lakosra 95 börtönlakó jutott — az NSZK-ban ugyanakkor 88. A brit bírósági gyakorlat még mindig abból a viktoriánus korabeli felfogásból indul ki, hogy a börtönbüntetés nem más, mint a társadalom bosszúja a gonosztevőkkel szemben. Nem beszélve arról, hogy a szigetországban még mindig nem ment ki a divatból a pénzügyi kötelezettségeiket elmulasztók rács mögé juttatása; s ugyanide kerülnek az alkoholisták, a kábítószeresek ahelyett, hogy arra alkalmatos intézményekben helyeznék el őket. Rengetegen várnak vizsgálati fogságban — minden ötödik rab — tárgyalásra, ítéletre. Mivel a börtönprogram csak lassan hozhat javulást a rabok ehelyezésé- ben, egyre több szó esik arról, hogy a jogi gyakorlatot kellene megváltoztatni. A belügyminisztérium fontolgatja, hogy kisebb bűncselekményekért a börtön- büntetés helyett talán lehetne pénzbírságot,. valamilyen közmunkát, vagy csak az illető szabad mozgásának korlátozását kiróni. Más nézetek szerint a vizsgálati foglyok elhelyezésére magáncégek is létesíthetnének és üzemeltethetnének intézményeket. Ezek, persze, egyelőre csak tervek. Tény viszont, hogy az elmúlt öt évben 16 súlyos börtönlázadást vertek le Nagy-Britan- niában. Aligha remélhető, hogy a helyzet változna. A börtönök a leginkább puskaporos hordóhoz hasonlíthatóak — írta a londoni The Independent. És sokan arról is meg vannak győződve, hogy az állatszeretetükről ismert angolok történetesen a négylábúak- kal soha nem bánnának ilyen mostohán.
