Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-03 / 1. szám

4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS Hírlap, 1990. április 3., kedd Egy hét. A KÉPERNYŐ ELŐTT Önvizsgálat A nagy kaméleonjáték, az át­mentési attrakciók csömöríte- nek bennünket. Émelygünk at­tól, hogy milyen fürgén hunyász- kodnak meg a formálódó új ha­talom előtt a hajdani ultrabalo­sok, akik közül jó néhányan nemcsak megtagadják korábbi hitüket, hanem vehemensen es­küsznek a keresztény eszmék magasabbrendűségére is. Rá sem döbbenve arra, hogy egy valami­re való farkasnak igen szűkös a nyuszigúnya. Egyre értéktelenebb a tévé kí­nálata is, mintegy vetületeként az ottani elbizonytalanodásnak, a kapkodó, a megfontolatlan út­keresésnek. Ebben a sanyargató sivárság­ban sóvárgott oázisként hatott a március 29-én este űjravetített- Legyetek jók, ha tudtok! című megrázóan szép, hiteles, hamisí­tatlan emberséggel telített olasz produkció. Az írói és rendezői szerepkört egyaránt ellátó Luigi Magni és Bernardino Zapponi hajdani va­lóságtartalmú, ám időtlenül ha­tó, mindenkor aktuális történe­tet szőttek. Olyan sztorit, amely­ben keveredtek a tények, a histó­riai adalékok, a fantázia kötel­meket nem ismerő szárnyalása, a szokatlan fordulatok, a fülbemá­szó zenei blokkok. Az alkotók — meggyőződé­sem, hogy ez volt a céljuk — ön­vizsgálatra serkentettek vala­mennyiünket. Elénk varázsolták Filippo Neri atya alakját, azt a megnyerő személyiséget, akinek lényétől távol állt a hiúság, az int­rika, a karriervágy, a vagdalkó- zás, az anyagiak csakazértis meg­szerzésének karakterromboló parancsa, aki a vallás tanainak lényegét, a szeretet reguláját plántálta az általa összegyűjtött elhagyott gyerekek egymást kö­vető nemzedékeinek tudatá- ba.Ez szerzett számára örömet, ez sugarazta be napjait, eszten­deit, évtizedeit. Emiatt nem en­gedett a bíborosi kalap csábítá­sának, a pápai patrónus támoga­tásának, s elutasította a jómódot, a rangot, a címet, a pénzt, ragasz­kodva neveltjeihez, egyszerű öl­tözékéhez, lebilincselő szegény­ségéhez. Sokról mondott le, de osztály­része lett az a felhőtlen derű, az a tiszta lelkidet, az a bűbájos nai vi­tás, ami csak ekként szerezhető meg, amit másként nem lehet megvásárolni. A kritikusabbak, az önma­guknak nem hajbókolok ráérez- tek, errefelé kellene haladniuk. Akkor is, ha messze még szá­mukra az effajta kiteljesedés. Akkor is, ha valamiféle arany ló szomorúság fényezte ezt a sorsot. Az áldozat varázsa ejtette meg a nézőt, aki — ha hajlik az igazra — csak egyet tehet: figyel arra olykor elnémított belső hangra, amely kevés szóra, ám annál több nemes buzgalomra sarkall, s ráadásul megajándékoz a ma­gasabb szférákba emelő megtisz­tulással. Ha akarjuk: mindnyájunkat... Pécsi István Tudunk-e jók lenni? Nehezen minősíthető televízi­ós élménynek a Választásai) cí­mű monstre műsor, hiszen se vé­ge, se hossza nem volt. Egyéb­ként is sok fennakadást, nevetsé­ges bakit, zavart okozott a ma­gyar módra működő számító- géprendszer. Nem csoda, ha Ár­kus József már szombaton ki is figurázta a Parabolában ezt a szisztémát. De lassan és elhúzód­va azért egyre nyilvánvalóbbá vált, amit eddig is tudtunk: ha­zánkban a rendszerváltás küszö­bön áll, akár így, akár úgy, de egészen más világ következik. Nehéz persze ezt mai ésszel el­képzelni, hogy ugyanazon kulisz- szák között ugyanazokkal a sze­replőkkel az élet milyen új szín- játéka következhet, de az elmúlt hónapok felgyorsult eseményei jelezhetik, hogy igen-igen ferge­teges lehet ez a váltás. Ki-ki ön­magában, kapcsolatrendszerei­ben, helyzetében már most is olyan változásokat figyelhet meg, amelyek néha már meg is lephetik. Emellett azért mégsem bújha­tunk ki a bőrünkből, maradunk akik voltunk: a szőkék nem lesz­nek feketék, az együgyűbbeknek nem adományoz a sors több észt, s a tisztességtelenek is megtalál­ják a legjobb lavírozási lehetősé­geket. De azért egyet remélek: szolidaritásból, emberségből va­lamivel több adatik mint eddig, különben nehezen változtat élet­minőséget egy országnyi ember, s a mindennapi élet feszültségeit nehezen tudja megemészteni. S visszájára is fordulhat sokakban a változtatási szándék, mond­ván, ha elviselhetetlen is volt, mégis csak megéltünk valahogy. Az elmúlt héten reményt és némi hitet a Legyetek jók, ha tudtok című olasz film csepegte­tett a nézőbe. Főszereplője, Fi­lippo atya a megbocsátás szelle­mében a maga földönjáró mód­ján, mégis a képzelet szárnyalá­sával küzd a gonoszság ellen. El­árvult gyermekeket gyűjt maga köré, akik védőszárnyai alatt cseperednek fel. Nem változtatja őket szenteskedő kis papokká, sem apácákká, hanem hagyja, hogy kedvükre éljenek: lelkűk­ben és testükben ütközzön meg a jó és a rossz, a két elválaszthatat­lan ellentét. Osztályrészül jutott számára és kis védencei számára a teljes­ség, pedig soha nem érhették el azt, amit szerettek volna. De könny és mosoly, jókedv és fáj­dalom töltötte meg és gazdagí­totta sorsukat. Talán egyszer mindnyájan megérezhetjük ezt a fajta boldo- ságot, ha túl tudunk látni azokon a túlon túl alacsony kerítéseken, amelyek körül vesznek bennün­ket. A rendszerváltás nemcsak a bizonytalanságot, a feszültséget hozhatja magával, hanem a lát­szatemberség helyett a valódi szolidaritást is. Csak mindig idéznünk kell magunkban ennek a kitűnő olasz filmnek a címét: Legyetek jók, ha tudtok! Gábor László Az anyákért és gyermekeikért Vaíasz dr.Kozma József megyei főorvosnak (11/2.) Amint azt a Népújság hasábján 1990.január 26-án történt levélvál­tásunk alkalmával ígértem, készséggel teszek eleget főorvos űr kí­vánságának. A válaszadásra kizárólag az ösztönöz, hogy az esetle­gesen kórházi kezelésre szoruló betegek megnyugtató választ kap­janak, mint ahogy — gondolom — a főorvos úr is a lakosság érde­keit tartotta szem előtt, amikor a múlt évi interjúmra kérdéseit fel­tette. c.) Ambulancia kialakítása az ellátandó feladatoknak megfele­lően Osztályszervezési koncepci­ónk szerves részeként merült fel, annak funkcióival szoros egység­ben működő, céljait szolgaló, a megnövekedett sokrétűbb ellá­tási feladatnak megfelelően, ren­deltetését maradéktalanul betöl­teni tudó osztályambulancia ki­alakításának szükségessége. Eddigi gyakorlatunk igazolta, hogy jelen szűkös alapterületű, a vizsgálatokhoz, elsősegélynyúj­táshoz elengedhetetlen legszük­ségesebb műszerezettséget is ne­hezen biztosítani tudó, vetkőző fülke nélküli, (váróhelyiségként, átmeneti betegtartózkodóként a kórház-rendelőintézet, a beteg- felvételi iroda és a betegöltöző szomszédsága által amúgy is zsú­folt, szűk folyosólyát használni kénytelen), — egyetlen helyiség a támasztott követelményeknek megfelelni nem tud. Az osztály működési rendje szerint az ambulancia feladata a beutalt betegek vizsgálata, a fel­vétel szükségességének elbírálá­sa és a felállított diagnózis szerint megfelelő osztályrészlegre való irányítása. Emellett itt kell tör­ténnie az osztályon kezelt, műté­ten átesett betegek kontrollvizs- gálatának, valamint az IUE-t felhelyeztetni kívánok ellátásá­nak is. Az osztály feladata még az osztályközi konzíliumok lebo­nyolítása, más osztályon fekvő nőbetegek nőgyógyászati vizsgá­lata és onkológiai szűrővizsgála­ta is, ami szintén az ambulancia forgalmát terheli. Célszerű tehát a megnövekedett betegforgalmi és a betegellátás minősegének ja­vítása érdekében az ambulanciát két egymás melletti, megfelelő alapterületű helyiségben elhe­lyezni, hogy a betegek a vizsgálat célja szerint, megfelelő körülmé­nyek között történő ellátásban részesüljenek. Profil ambulanci­ák kialakítására remény sincs. A hevesi városi szülőotthon megszüntetése éppen olyan indo­kolatlan volt, mint az akkori kul­túrpolitika áldozatául esett ta­nyai iskolák bezárása. Egyéb­ként az ágyfejlesztés miatt kellett volna a szakdolgozói státuszokat is az osztály keretében növelni. Ágyfejlesztésről nem beszélhe­tünk, ha csak az osztály ágyszá­mának két ággyal való növelését nem nevezzük annak. A re­konstrukció előtt a szülészeti- nőgyógyászati osztály 146, azt követően pedig 148 hivatalos ággyal rendelkezik. A megszün­tetett szülőotthon ágyszámával nem növekedett a megyei kórház szülészeti osztálya, noha a fel­adatok minden területen igen. A megyei rendelőintézetben csak Egerből és környékéről 1989-ben 9200 alkalommal gondoztak terhest. Ebből 654 terhes 7903 alkalommal jelent meg táppénzes felülvizsgálaton. Ügy vélem: nehéz lenne a kö­zel 700 táppénzen tartott beteg­ből kiválogatni azokat, akiknek még a kórház terhespathológiai részlegére kellett volna kerülni­ük. A táppénzes napok száma 35,163 volt. A terhesgondozá­son dolgozó szakorvosk szeren­csére olyan gyakorlattal és lelki­ismerettel rendelkeznek, ami alapján a sürgősségi sorrendet meg tudják határozni. Termé­szetesen a kórházi kezelés elle­nére is bekövetkezett 322 spon­tán vetélés, amiből 100 esetben korai magzati elhalás volt a veté­lés oka. A terhespathológiai részlegen kell kezelni az ikerterhességet, a szokványos vetélőket, az ovulá­ció indukciós (peteérést elősegí­tő) kezelés után teherbejutott nő­ket, a cukorbetegeket, a terhessé­gi toxémiát stb. Csak a felsorolt terhesek tartós kezelésére is ke­vés a jelenleg meglévő ágyszám. A környékről táppénzes ellenőr­zésre bejáró terhesek útiköltség számlája pedig tetemes összeget tesz ki, arról nem is beszélve, hogy az igazán pihenésre szoruló fenyegető vetélés miatt táppén­zen tartott betegeknek nem tesz jót az utazgatás sem. A szülészeti-nőgyógyászati osztály ágykihasználása 80 %- tói 96 %-ig terjed. A több mint 6000 kiírt beteg után a kórter­meket rendszeresen kellene nagytakarítani és fertőtleníteni, tehát minimum 24 órára lezárni. Főorvos úr a számokból gon­dolhatja, miként lehetett intéz­kedést tennem „terhespatholó­giai ágyak számának időleges emelésére.” Ilyen esetekben is az un. „pótágyakat” vesszük igény­be, a hirtelen megnövekedett vagy sürgősségi alapon bekerült betegek elhelyezésére. Sajnos ebben az épületben még a pót­ágyak elhelyezése is nehézségek­be ütközik, a kórtermek szűkös alapterülete miatt. 3. ) Főorvos úr az 1988.évi je­lentesem 13.oldalán „Szülésre való felkészítés autogen training módszerrel” cím alatt megtalál­hatja a terhestomával kapcsola­tos tevékenységünket. A szülés­re való felkészítést nőgyógyász és gyógytornász kollegina vezet­te 1989.júniusáig. 4. ) A kézi vezérlésre gondo­lok, amikor arról nyilatkozom, hogy a kórház vezetése, a megyei tanács és a párt bele akart szólni a dolgomba, még a szakmába is. A munkahelyi döntőbizottság és a munkaügyi bíróság döntésevei szemben áll a munkáltatói jog­kör gyakorlására 1987.decem­ber 29-én kiadott mb.főigazga- tói értesítés, mely szerint az osz­tályvezetők munkáltatói jogköre az alábbi jogosultságokra terjed ki: az általa irányított területen belül történő nem fegyelmi jelle­gű átirányítás, áthelyezés. A számtalan konkrét eset közül csak azt az egyet említem meg, amikor főorvos úr 1987.decem- ber elején az akkori megyei ta­nács elnökéhez rendelt, egyik másodfőorvosom munkahelyi beosztása miatt. De a városi pártbizottság ideológiai titkárá­val történt beszélgetésen jelen volt a kórház egyik igazgatóhe­lyettese is. Abban azonban egyetértek Önnel, hogy „ágyszám problé­mával” küszködik az osztály. A végzett műtétek, a lezajlott szü­lések számának „havi bontás­ban” történő bemutatása felesle­ges — bár ez is naprakész —, hi­szen mindig teljes évet értéke­lünk. Megjegyezni kívánom, hogy a megyei kórház és a városi kórházak szülészeti osztályának előző havi eseményeit a területi szülész főorvos minden hónap 15-ig köteles jelenteni az Ön osztályának és az Országos Szü­lészeti és Nőgyógyászati Intézet­nek. Furcsa gusztusa lehet, hogy olyan adatokat kér a megyei szakfőorvostól visszamenőleg, ami minden hónapban az aszta­lán is olvasható lenne, sőt a me­gyei népmozgalmi adatokat az On osztálya szolgáltatja féléven­ként nekünk is. 6. ) Szakmai tevékenységünk méltatására szolgáljon az Orszá­gos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet főigazgatójának a minő­sítése. (Az írás hiteles. A szerk.) Ha Ön figyelmesen olvasta volna el az évi jelentéseimet, a mellékletre sem volna szükség. Nemcsak a saját véleményem, ami az osztály munkásságának úgynevezett „kemény paraméte- re”-in'alapul, (szülés körüli mag­zati veszteség, anyai halálozás, császármetszés gyakorisága, szü­lészeti szövődmény, előzetes császármetszés utáni hüvelyi • szülés, stb.), a klinikai színvona­lat is megüti. 7. ) A hetedik pontban feltett kérdésnek első része kizárólag privát ügy. A vezetésvállalás időszakában történt események logikája alapján könnyen érthe­tővé válik bárki számára is annak eldöntése, hogy feleségem miért vonhatta vissza pályázatát. Kérdése további részére a tisz­telt városi bíróság adja meg a vá­laszt. Dr.Farkas Márton az orvostudomány doktora Az én filmem I JL J8L Mégiscsak jól tette Milos For­man, hogy a csehszlovák új hul­lám elismert rendezőjeként, mégiscsak úgy döntött a hatva­nas évek végén, hogy elhagyja hazáját. Minden bizonnyal, ha otthon marad sohasem forgatha­tott volna, olyan pazar, látványos filmet, mint az Amadeus. Mély­ségben, az emberi konfliktusok ábrázolásában talán igen, de lát­vány és tartalom együtt így... Eh­hez először is rengeteg pénz kell, és amerikai profizmus. De sza­baduljunk már meg végre attól a nagyon középkelet-európai sok évtizedes fanyalgástól, amely af­féle savanyú a szőlő alapon „le­szól” minden attraktív produkci­ót. Milos Forman olyan filmet csinált, amelyben — szerintem — benne van az amerikaiak minden nagyvonalúsága és pazar alapos­sága, s ennek ellenére a film még­is európai. Az a környezet, a sze­replők, a téma, a miliő és a Salie­ri-Mozart konfliktus feldolgozá­sa. A film alapját egyébként Peter Schaffer kitűnő darabja szolgál­tatta, amelyben a zeneirodalom­ból ismert konfliktust a közép­szerű, de nagyon szorgalmas, igyekvő udvari karmester és a konvenciókat semmibevevő, ösztönszerűen minden szabályt és kötöttséget semmibevő Wolf­gang Amadeus Mozart szembenállását emelte az általá­nos emberi tragédia szintjére. Pár éve láttam a darab színpadi feldolgozását Tordi Gézával és Gálffi Lászlóval a fővárosban. Semmi sem indokolja, hogy egy színpadi feldolgozást egy film­mel hasonlítsunk össze mégis... Úgy vélem, a Forman-féle fel­dolgozásban nem egyszerűen ar­ról van szó, hogy a zeneszerző­ként középszerű Salieri félté­kenységében és irigységében a szárnyaló tehetségű rivális, Amadeus halálát okozza. A filmbeli Salieri ugyanis amellett, hogy szenved a középszerűség­től, a közvetlen környezetet is megelőzve ébred rá riválisa zse­nialitására. E kettősség motiválja Salieri ellentmondásos cseleke­deteit. Valójában hogy történt? Amadeust tehetsége és szertelen természete vitte sírba, vagy való­ban közrejátszott ebben a közép­szerű ármánykodása? Aligha lé­nyeges. A film — szándéka sze­rint Salieri tragédiája, a közép­szer tragédiája lett volna... Ezzel magyarázható, hogy — az alapszituáció szerint — har­minckét év múltán a lelkiisme- retfurdalástól bolondokházába jutott udvari karmester elbeszé­léséből tudjuk meg a történetet. Ekkép Salieri aránytalanul sokat monologizál a filmben. Valami­képp mégsem tudja ellensúlyoz­ni az Amadeust bemutató része­ket. Részvétünk ugyan a közép­szerű, de minden figyelmünk és odaadásunk, a konvenciókat nem tűrő zabolázhatatlan, s ek­kép az egyébként liberális hata­lommal is szembekerülő Mozar­té. Az operarészletek parádésak, a filmbeli színpadi jelenetek le- nyűgözőek, a kosztümök elbű- völőek. Igaz, hogy némileg isme­retterjesztő film lett az Amade­us, de igazi Mozi. Három és fél órán át tart, s egyszerűen kihagyhatatlan. (jámbor) „Szoftver-hardver egy kézben Az 1983-ban alapított Microsystem ötödik évében 1 milliárd fo­rintos forgalmat ért el. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi személyi számítógép piacon a szövetkezet részesedése mintegy 30 százalékos. Egy év alatt több, mint háromezer személyi számítógépet helyeznek üzembe. Jelentős a szövetkezet szoftverforgalmazása is. Gépeikkel együtt, illetve attól függetlenül is forgalmaznak vásárolt, és saját fej­lesztésű programcsomaokat. A magyarországi üzlet-szervizhálózat és értékesítési rendszer mellett fejlődésük súlyponti területe a hard­ver és szoftverexport beindítása, illetve növelése. Csendélet (MTI-fotó — Nagy Z. László) A Microsystem Kft. épülete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom