Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. március 10., szombat A verbunkoszene országos hírű képviselője volt Rózsavöltm Márk megyénkben H ózsavölgyi Márknak (1789 — 1848), a magyar verbunkoszene kiváló alakjának, az első csárdás komponálójának neve nem ismeretlen a zenehallgató és -értő közvélemény előtt. Arról azonban már-valószínűleg alig tud valamit az olvasóközönség, hogy e zeneszerzőt, mint országjáró muzsikust, megyénkhez is több szál fűzi. Az első adat, amely a nagy hegedűművész kapcsolatát bizonyítja, 1826-ból való. Ebben az évben Veszprémben ismerkedett meg a városban zenét tanuló Papszáz Ignáccal, aki a Heves és Külső-Szolnok megyében, Ti- szaigaron élő földbirtokos, Papszász József fia volt. Ignác fia 1828-ban már a Veszprém megyei Muzsikai Intézet tanára volt, s maga is szerzett zenedarabokat. Rózsavölgyi — Papszász Ignác meghívására — többször heteket, hónapokat töltött Tisza- igaron. Ugyancsak többször megfordult ebben a helyiségben Lavotta János és Csermák Antal, szintén neves zeneszerzők is. Rózsavölgyi 1832 nyarán Párádon járt, fürdőzés céljából. Pihenése közben két magyarnótát is komponált, amelyet a nemes parádi vendégeknek ajánlott. 1835-ben országos hangver- senykörútja egyik állomásaként Egerben is megfordult. A kaszinóbeli nagy sikerű fellépéséről, amelyért két arany tiszteletdíj ütötte a markát, Frankenburg Adolf hosszabb cikkben számolt be a „Honderű” című folyóirat hasábjain. Frankenburg többek között ezeket írta a sikeres hangversenyről: „Hallottam Rózsavölgyit (eredetileg „Rosenthal; mint haliám, veszprémi) a'pihenőóra alatt mesteri ügyességgel és lelkes hangulatban írt darabot a táncterem közepén, számos minden rendbéli hallgatótól körülvéve eljátszani. A darabok egy lassű magyar és egy verbunkosból állottak. Zajos taps foga- dá és követé mindegyikét.” 1845 júniusában, igaz, hanyatló egészséggel, ismét felkereste Egert, ahol ismét szívesen fogadták. Ekkor több napot időzött a város falai között. Fellépéséről Csapdossy Alajos írt tudósítást, a Pesti Divatlapba. Először június elsején adott műsort, amelyről a tudósító többek között így írt: „...Folyó hó elsején nagy hangversenyt adott Rózsavölgyi, Steone és Verkál urak által; az elsőnek minden darabjai ismételtetett, a második jeles játéka szinte hangulatra ragadá a szépszámú közönséget, mely szűnni nem akaró tapssal fogadá a derék Rózsavölgyit.” Június 19-én a papnövendékek fogadták „kies sétakertjükben”, s egészségére számos poharat is ürítettek. Június 17-én ismét hangversenyt adott; ahol több műbarát is közreműködött. Rózsavölgyi különösen nagy sikert aratott az „Álom”, a „Nagy ábránd”, az „Ugrás” és a „Kesergő” című darabjaival. Ä jeles művész többet már nem járt városunkban. 1848. június 23-án Pesten, nagy szegénységben halt meg. Elhunytéról nagy barátja, Petőfi „Rózsavölgyi halálára” címmel verset írt. Megyei látogatásai helyi zenei múltunk szép hagyományai közé tartoznak. Szecskó Károly Idegennyelvi kísérlet a Szilágyiban Egész nap csak angol! A nyelvtanulás mellett jut idő a kikapcsolódásra is. Például a szilá- gyis diáknapon! (Kép és szöveg: Molnár Zsolt) Egy régi elképzelés halad a megvalósulás útján az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Az ötletről, a kezdeményező gondolatról, s a feltételek megteremtéséről kezdtük beszélgetésünket Finta Istvánnal, a tanintézet igazgatójával. — Ha körülnézünk a környező megyékben, a legtöbb helyen van két tannyelvű gimnázium. Engem az angol érdekel, és tíz évig voltam szakfelügyelő. Ahogy jártam-keltem a megyékben, folyton azt kérdezték tőlem a kollégák, hogy Egerben miért nincs ilyen jellegű képzés, hiszen kitűnő angoltanáraink vannak? Akkor még nem voltam olyan helyzetben, hogy tehettem volna ennek érdekében bármit is. Amikor kineveztek igazgatónak, azzal a javaslattal álltam a megyei tanács művelődési osztálya elé, hogy a Szilágyihoz csatoljunk egy két tannyelvű gimnáziumot. Ez pénzügyi akadályokba ütközött, viszont lehetőséget kaptunk arra, hogy indítsunk angolból egy intenzív, nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamot. Ehhez a módszert és a formát mi dolgoztuk ki. Országosan is egyedülálló kísérletről van szó. A megyei művelődési osztály ösztönzésére, a minisztérium tudtával jött létre. Az Oxford University Press biztosította a tananyagot. Hiányzás helyett — Némi értetlenséget, idegenkedést tapasztaltunk a kísérlettel szemben — mondja az igazgató -, annál is inkább, mert a gyerekeket „ki kell emelni” két hétre a tanulási folyamatból. Ha jól megnézzük, önmagában ez a hiányzás nem olyan sok, hiszen ha a diák mondjuk háromszor két hétig influenzás lenne, ugyanez a helyzet állna elő. A merev keretekhez szokott iskolákban persze kételkedéssel fogadják ezt a vállalkozást. A kísérletnél rendkívül nagy gondot okozott a helyiségek hiánya. Megtaláltuk ugyan az ideális körülményeket, de ez az iskola egész kiscsoportos, fakultációs rendszerét felborította. A matematika, a technika, a rajz, a számítástechnikai csoportoknak máshol kellett termet keresni. — Gondolom, hogy ez az oktatási forma az első lépés a két tannyelvű középiskola irányába? — Jövőre szeretnénk bővíteni a nyelvvizsga-előkészítőt németből is. Természetesen nem lehet az angolhoz hasonlóan elindítaFinta István igazgató: „Jövőre a némettel is megpróbálkozunk” ni, mert nincs annyi jó előképzettségű diák. Célunk, hogy létrehozzunk egy nyelvtanító bázist. Olyan tananyag- és szakmai ismeretbeli koncentrációval rendelkezünk, amely pénzbeli kifejezése több százezer forint. A tanári tapasztalatok értékét (két kiváló nyelvészünk van) nem is lehet pénzben kifejezni. Végső célunk az iskolai nyelvtanítás megerősítése és a két tannyelvű gimnázium. Az előbbihez kapcsolódva: az új tanévtől szeretnénk angolból egy speciális tagozatot indítani, ahol a hallgatók heti nyolc órában foglalkoznának a nyelvvel. Arra is van remény, hogy angol és amerikai tanárok segítsék munkánkat. — Épülnek-e kapcsolatok az országhatáron kívül? — Elég nehézkesen megy, de ha a feltételek adottak lesznek, kialakulhatnak külföldi kapcsolataink is. Hollandiába, ahol a kommunikáció nyelve az angol, hamarosan kiutaznak a gyerekeink, és hasonló meghívás érkezett Ausztriából és Olaszországból. Szó van amerikai pedagógus érkezéséről is, de a szervezési nehézségeket egyelőre anyagi gondok táplálják. Lakást, tisztességes fizetést kell biztosítani, de nem tudjuk, hogy fedezetére ki vállalkozik. Magasra tették a lécet, de... — Hogyan birkózott meg a tantestület — a diákokkal egyetemben — a magasabb követelményekkel? — Tanítványaink között akadnak olyanok, akiknek bizony gondot okoz a hiányzás, ám többségük felkészültsége szinte naprakész. Ketten közülük például már az első, illetve a második kurzus után sikeresen vizsgáztak. Általában azok pályázták meg ezt a tanfolyamot, akik, ha nem is nyelvvizsgaérettek, de tudnak annyit, hogy e néhány hét után sikerrel vegyék az akadályokat. Nemcsak a megyeszékhelyről járnak hozzánk, hanem vidékről is, akiket erre az időszakra kollégiumban helyezünk el. A Szilágyiban gondolkoznak azon, hogy ezt az intenzív rendszert hogyan építhetnék be a négyéves képzésbe, s ezek szerint az első osztályban emelt óraszámban tanítanák az idegen nyelvet, a másodikat vizsgával zárnák. A gyerekek a többi tárgyból a két esztendő alatt osztályozó vizsgát tennének. Harmadiktól pedig visszaállnának a „hagyományos” iskolai rendbe. A megvalósításhoz sokféle engedély szükséges, hiszen az ilyen képzéshez meg kell bontani az intézmény szerkezetét is. Bízunk abban, hogy a nehézségek ellenére is jó úton haladunk. Reméljük, hogy továbbra is számíthatunk azok segítségére, akik már eddig is sokat tettek a siker érdekében. Az igazgató „édesgyermekével”, az intenzív nyelvi képzéssel szemben elfogult. Ezért megkérdeztünk néhány résztvevőt: Rüll Csabáné tanár: — Tizennégy évig tanítottam angolt, s vezettem főiskolás csoportokat az egri 2-es gyakorlóiskolában. A bevált, jól begyakorlott munkát cseréltem fel a bizonytalan újért, mert sok fantáziát és érdekességet látok benne. Nem is csalódtam. Nagyon jó hangulat alakult ki tanár és diák között. Naponta 10 órában keményen dolgozunk, még sincs stressz, mint az iskolában. Kitűnő a tananyagunk, de még így is nagyon sok pluszt kell nyújtanunk Bóta Sándor kollégámmal együtt az egyes órákon, hogy felélénkítsük a gyerekeket. Gyakran használjuk a videót, az írásvetítőt, a magnót, és új játékokat találunk ki. Kalló János harmadikos gimnazista: — Számomra nemcsak ez az új képzési forma jelentett először nehézséget, hanem egy új közösségbe való beilleszkedés is. Szeretem az angolt, s ezért arra is elszántam magam, hogy a harmadik osztályt itt folytassam, a Szilágyiban. Négyhetes kurzus után próbaképpen Miskolcra és Budapestre is beadtam nyelvvizsgára jelentkezési lapomat. Nagyon megörültem, amikor mindkét helyről értesítettek, hogy megfeleltem a követelményeknek. Mindezt — úgy érzem — nemcsak a kitűnő felkészítésnek köszönhetem, hanem tanáraimnak és diáktársaimnak is, akik megkönnyítették beilleszkedésemet az új környezetbe. %
