Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-06 / 55. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1990. március 6., kedd ..... ^__í______£__'_' -' ____í-i_■ • - -" ■ - t" G AZDASÁG — TÁRSADALOM m— m s m A Fai/ hát KÉPERNYŐ L.UV 1 fVI m m m ELŐTT Tárgyilagosság? Érdeklődve vártam a Stúdió ’90 február 27-i különkiadását, azt az 50 perces „összegzést”, amelyet A „Petőfi-kaland” címmel vetítettek. Kíváncsiságom nem véletlen, ugyanis nemcsak a rendező szerkesztőt, Mata Jánost ismerem, hanem az elmúlt nyáron a Morvai-csapat tagjaként magam is ott szenvedtem a szibériai Barguzinban, bízva abban — nem minden előzmény nélkül —, hogy a település temetőjében valóban nagy költőnk földi maradványaira bukkanunk. Azóta — talán nemcsak látszatra — nagyot változott a világ, e témakörben azonban csorbítatlanok a régi indulatok, a maradiak népes táborának tudományos köntösbe bújtatott, kissé ügyetlenül parfümözött cselvetései. A produkció megteremtője kétségkívül rafináltabb hadako- zók közé sorolható. Először csatlakozott a poétánkról elnevezett bizottsághoz, lelkesen hangsúlyozva — többek előtt —, hogy már korábban is fantáziát látott ebben a hipotézisben. Annál is inkább, mert információit a Szovjetunióból, a helyszínhez közelről szerezte. Később azonban — ez sem meglepő manapság — gyorsan megváltoztatta nézeteit, s most már a másik oldalról „bombázott.” E kettősség tükröződik abban a munkában, amellyel százezrek véleményét óhajtotta befolyásolni. Demokrácia lévén a szándék jogosultságát aligha vitathatjuk, legfeljebb etikai töltését hiányolhatnánk. De ki törődik mostanság efféle apróságokkal? Voltaképpen arra vállalkozott, hogy a legutóbbi kontroli- expedíció — persze csak részben minősíthető ennek — munkálkodásáról számol be. Kétségkívül felsorakoztatta — olykor az indoklásról sem feledkezve meg — a nemegyszer szubjektivizmustól fogant kételyeket. Ugyanakkor az is igaz — nem tudom, akarta-e? —, hogy számos képpel igeneit a mecénás-vállalkozó személyiségének, megté- pázhatatlan kitartásának. Innen öszvér jelleg. Lelke rajta, végtére is kevesen léphetik át saját Rubikonjukát. Tőle távol állt az ilyesfajta nekibuzdulás. Ez se lenne baj. Az mégis zavaró, hogy a néző továbbra is tanácstalan, hiszen még iránytűt sem kapott bármiféle tájékozódáshoz. Legfeljebb annyi világos, hogy semmi sem dőlt el, hogy a sokszor vagdalkózó csetepaték nem enyhülnek, hanem fokozódnak. Ezzel mindnyájan tisztában voltunk, vagyunk. Minek akkor a televíziós sok hűhó? Semmiért? Pécsi István Kereszttűzben? Nem szeretnék mostanában a televíziósok bőrében lenni. A választási kampány tetőfokán sugározhatnak ők akármilyen műsort, úgysem hiszik el nekik, hogy nem vezetik hátsó szándékok őket. Az árgus szemek előtt a Klinika bizonyára az egészségpárt reklámja, vagy például Ahol a zöldhangyák álmodnak című alkotás a környezetvédők kedvéért került a képernyőre. Ha túl sok kritikus riport sorakozik egymás mellett, akkor az ellenzék, vagy az ellenzék ellenzéke malmára hajtják a vizet, ha pedig néhány kedvező jelenséget mutatnak be (ha nagy néha találnak ilyet), biztos el akarják odázni a rendszerváltást. Szóval, nehéz ügy ez. A politika mindent átfog, egész életünkről szól. Ezért aztán enélkül a televízió olyan, mint a hajó víz nélkül. Másrészt joggal élnek a gyanúperrel a különböző politikai szervezetek, mert hosszú éveken, évtizedeken át nagyon sokféle sanda politikai akarat és késztetés húzódott meg a műsor összeállítása mögött. Figyelembe kell azt is venni, hogy hol tart a szavazatokért folyó versengés, s az igen kiélezett szakaszába érkezett. Ilyenkor valóban kellemetlen, ha valamilyen régi vagy új megfontolásból lejáratnának vagy felmagasztalnának elvtelenül valamilyen irányzatot, áramlatot, s ezen keresztül egy pártot. Jól tudjuk már, hogy mire képes a sajtó, vagy divatos szóval a tömegkommunikáció kiélezett történelmi helyzetben. Tudjuk az értékét 1848-ból Länderer és Heckenast nyomdagépének, 1956-ból a Magyar Rádiónak, vagy 1989-ből a román televíziónak. A nagy, lelkes forradalmi pillanatok „tömégkommuniká- ciója” egységes, amikor egyet akar a nép, s ennek a közös szándéknak az eszközei legendássá is válnak. A demokrácia, vagy a demokrácia felé vezető út hétköznapjai kátyúsabbak, mert az élet, s ezáltal a politika is sokszínű. A békés átmenet (vagy csendes forradalom), amelynek részesei vagyunk, nem a látszategység, hanem a vélemények elkülönülésének, tisztulásának időszaka. Ezért az igazsághoz vezető út része. Nehéz is, könnyű is egy sokarcú (demokratikus) világban élni, amelyben el kell tűrni azt, hogy nagyon sokan sokfélét gondolnak. De itt Voltaire mondása járhat a fejünkben, aki úgy fogalmazott, hogy beszélgetőtársával ugyan mélységesen nem ért egyet, de az életét adná azért, hogy véleménye nyilvánosságot kapjon. Egy ilyen alapállással talán véget lehet vetni a folytonos gyanakvásnak, amely Damoklész kardja a televízió feje fölött. Ez lenne az 1990-es valódi tömegkommunikációs forradalom, az újságírói tisztesség lázadása. Mert akkor a műsorok mögött nem kellene örökké hátsó szándékokat kutatni. Gábor László Nytlík már a magyar kikerics Nyílik már a magyar kikerics Baranyában, a villány- nagyharsányi Szársomlyó hegy lejtőjén. Ez a fokozottan védett kis virág a világon másutt nem él szabadon, (latin neve: col- chicum hunga- rium) (MTI-fotó: Kovács Attila) Nem mindennapi foglalkozást mondhat magáénak Molnár Zoltán, egri sárkányrepülő-készítő. Az angol BCAR építési előírásoknak megfelelően, a Légügyi Hivatal felügyelete mellett, Apolló márkanévvel évente mintegy 30 darab gyalog- és motoros sárkány hagyja el a kis műhelyét. Az itt ' gyártott típusok nagy részén tanulták meg az alapokat e sportág hazai kedvelői. Az Apollók ismertek Ausztriában, Jugoszláviában, ahová exportjuk is megkezdődik. A szakember a repülés sportágért tett munkálkodásáért nemrég a F. A. I. (azaz Nemzetközi Repülő Szövetség) diplomáját is megkapta. t Nagy Béla az ötvözött alumíniumcsövet szabja, amely a szárnyváz lesz Kakuk Zoltán a vi torlamerevítő egyik részét formálja ?©LLQ KHUKIO I A diploma... (Szabó Sándor felvételei — MTI) m A merevítő sodronyok minősítése Egercsehi is rázúdult... Nem könnyű az önállóság Gazdaság es társadalombiztosítás Múltunk kutatói s jelenünk krónikásai, amikor a gazdaság változásait összegzik, elemzik — minden bizonnyal számos figyelemre méltó információhoz jutnak az olvan, talán kisebb érdeklődéssel kísért területről is, mint például a hazai társadalombiztosítás. Ez utóbbi egyfelől feltétlenül tükrözi a foglalkoztatás fejlődését, másrészt a végzett munka megítélését, az egyes tevékenye ségek elismerését. Amíg a valamikor meglehetősen éles szervezeti szektorálás elkülönüléseket is kifejezett, illetve tulajdonképpen csak a szakszervezeti tagság körére terjedt ki, az SZTK megalakulásától kezdve mindinkább elmosta ezeket a határokat. A termelő, szolgáltató szféra jelentősebbé válására utal a biztosítottak négy évtizeddel ezelőtti egyharmados arányánál ma sokkal nagyobb tömege, amelyből már a mezőgazdasággal foglalkozók s a magánszektorban dolgozók sincsenek száműzve. Vagyis elvileg mindenki számíthat a gondoskodásra, születésétől haláláig. Miközben a kétségtelen összefüggésekről beszélgetünk Kocz- ka Józseffel, a Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság első számú vezetőjével, az iméntieket, szervezetük korábbitól különböző gazdálkodásával is kiegészíti. Amíg régen — magyarázza — az egyes vállalatok járulékbefizetéseinek, illetve a dolÍ ;ozóik kereseteiből hasonló cél- al levont összegek együttes pénzalapjából — költségvetési kiegészítéssel vagy levonással — fedezték az SZTK. kiadásait, az egybegyűlt forintok az intézmény számára tőkésedés nélkül, passzívan vettek részt az állami pénzforgalomban, jelenleg már az utolsó fillérig aktívan élnek. A költségvetéstől elvárt társadalombiztosítás is vállalkozással, törvényesen garantált értékpapírok kamataival gyarapíthatja anyagi javait, hogy területén a maga eszközeivel tompíthassa a kíméletlen inflációt, hosszabb időre is megőrizhesse ellátásainak reálértékét. Az említett önállóság azonban — amelynek tapasztalatairól szeretett volna csak tájékozódni eredetileg az újságíró — természetesen az eddiginél lényegesen nagyobb felelősséget, gondot is jelent. Koczka József hangsúlyozza: ha léteznek is a szobán forgó összefüggések a gazdasági élettel, például a napjainkban végbemenő szerkezeti átalakulás, a születő sokféle szervezeti forma semmiképpen nem okozhat ellátási zavarokat a társadalombiztosításban. Csakis átme-. netiproblémákat hozhat egy-egy vállalat megszűnése vagy megújulása, a gazdasági munkaközösségek, korlátolt felelősségű társaságok alakulása, a magán- szektor gyors térhódítása. Ha az üzemi kifizetőhelyeket csupán megosztó — a számaikat növelő — kft.-knél kisebb egységek, a néhány vagy éppenséggel egyszemélyes cégek is létrejönnek, az egri igazgatóság, valamint gyönßyösi kirendeltsége vállalja magára mégoly nagy erőfeszítések árán is a tobbletfeladatokat. Amiből egyébként mostanában elég bőven jut. Hiszen amíg tavaly csupán kft.-kből 60 volt megyénkben, már az idei első hónapban 32-vel nőtt a számuk, s az elmúlt évi valamivel több mint félezer egyéni gazdálkodó tábora is mintegy ötödével nagyobb. Míg a kisiparosok, kiskereskedők ugyancsak a legutóbbi esztendőben 1315-tel növelték, s 617-tel csökkentették létszámukat, 1990 nyitó heteiben pedig — februárig — megint százötvenegyen váltottak működési engedélyt. — Rugalmas munkaidő-beosztással immár félnapokigbenn vannak dolgozóink a hivatalban — érzékelteti az igazgató jobban is a megváltozott körülményeket —, sötét van kinn, amikor nálunk, már vagy még, ég a villany az irodákban. Persze, nemcsak a felsoroltak miatt. Átalakuló gazdasági életünk velejárója sajnos a munkanélküliség is, ami ma önmagában a 200 körüli ember sef élyezésén túl az ellátásra vonatozó méltányossági kérelmek egész sorának elbírálását, családi pótlék s egyebek folyósítását is jelenti megyénkben. A gyakoribb létszámcsökkentések más módja a foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjazás, amelyen a szolgálati idő és az egyéb szükséges feltételek függvényében ugyan anyagilag kétségkívül könnyítenek a vállalatok, de intézésük így is nehéz. Az ilyenformán távozókon, s a rokkantsági nyugdijat igénylőkön kívül ugyanis igen sokan normálisan is befejezik szolgálataikat. Számosán pedig az újabban már a férfiakat is megillető özvegyi nyugdíjatkénk. Az elmúlt év januárjához képest jelenleg a felsoroltak együttesen már ezerrel vannak többen. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy egyedül a bezárt egercsehi bányától 200 kérelem van intézés alatt. A megsokszorozódott igények óhatatlanul is késleltetik az ügyeket, akit például orvosi bizottság elé idéznek, már legalább másfél hónapot kénytelen várakozni csupán erre. A biztosítottak kellemetlenségeinek mérséklésére — az elíátatlansági idő áthidalására — igyekszünk előleget adni, de sajnos, ez sem megy azonnal, bárhogyan iparkodunk. — Mi vezethet kedvezőbb tapasztalatokhoz? — Nos, hogy ismét csak a gazdaság és a társadalombiztosítás kapcsolatára utaljak, egyrészt a mi területünkön is szükséges a technikai fejlesztés, a mindennapi munkában jobban használható géppark hozhatjavulást. Másrészt az egyszerűbb jogi szabályozás, a valóságos önkormányzat kialakulása — a vállalatok és a dolgozók képviselőinek részvételevei megvalósuló irányítás — illetve az ónálló egészségügyi biztosító intézet létrejötte jelenthet változást. Nem utolsósorban pedig a mostaninál jóval nagyobb fegyelem, kiváltképpen a gomba módra szaporodó kisebb gazdálkodó szervezetek járulék- fizetési készségének növekedése. Mert el kell mondanom, hogy bizony elég sokan megfeledkeznek kötelességükről, s emiatt a mi „kintlévőségeink” is tetemesek. Hiányzó pénzösszegeink még nehezebbé teszik az ellátást, s ha nem lesz jobb a helyzet, kellemetlenebb zavarokkal is számolhatunk. — Talán hangsúlyozni sem kell: ez utóbbi, amit egyáltalán nem szeretnénk: S aminek megakadályozásához a társadalmat szolgáló igazgatóság — magának a társadalomnak a nagyobb megértését, komolyságát, segítségét is igényli. Gyóni Gyula Sárkányrepülő készítő •s M,
