Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1990. március 30., péntek Győzött a honvágy Wie „Detari“ unti „Hadm im Oettingen Fuß Von VirteH Whiter A szakállas Szabó András, alias Zsuzsi. Mellette az oettingeni csa­pat edzője Zsuzsi férfi. S mielőtt megin­dulna fantáziájuk, vagy netán valami rosszra gondolnának, mindjárt el is árulom, hogy Zsu­zsi nem más, mint Szabó And­rás. Csakhogy anyakönyvezett neve az őt ismerők körében is sokaknak idegenül cseng. Bez­zeg a becenévről egyből beug­rik, hogy kiről is van szó. A „ke­resztelőt" az Agrokernél tartot­ták még akkor, amikor gépko­csivezetőként dolgozott itt. An­nak idején hódított nálunk a hosszú haj, s mivel András is messzire elkerülte a fodrászt, szép sörény nőtt a kobakján. így ragadt rá a Zsuzsi név. A fut- ballpályákon is így hívták, a szurkolók is így azonosították be az apró termetű csatárt. Makiáron, Novajon rúgta a labdát, majd nyolc évet húzott le a füzesabonyiaknál. Ifiként be­került a megyei válogatottba, s sokak szerint akár az élvonalig vihette volna, ha... Ha például a sörkerti ötórai bulik helyett az egri közös edzéseket látogatja. 1987-ben játszott abban a novaji együttesben, amely az MNK- ban legyőzte többek között a Bélapátfalvát, a Recsket és az Egert, s csupán a Fradi állta az útjukat. Ám annak ellenére, hogy hazai pályán 3-0-ra, a fővá­rosban pedig 11-0-ra kikaptak, óriási szenzáció volt a kiscsapat a nagy FTC-vel vívott párharca. Most ismét a novajiak megyei­ben szereplő együttesében ját­szik. Ám előtte egy olyan ka­landban volt része, amelyről a következőt mondta: — Semmit sem nyertem, és semmit sem veszítettem. A történet a következő. 1987- et írtunk. Zsuzsit a kíváncsiság — hát hogy is fogalmazzak — nyu­gati határunkon túlra sodorta. Egészen az NSZK-ig. Csábította a jobb és biztosabb megélhetés. Kamionra vágyott, ám végül a futballpályán kötött ki. A láger házmestere — mert hogy ilyen is van — hívta fel az oettingeni körzeti bajnokságban focizó csapat edzőjének a figyel­mét arra, hogy van egy magyar fiú, aki azt állítja magáról: tűrhe­tően bánik a labdával. Nosza, a következő edzésre meghívták. — Nem sokat kérdezgettek M emlékszik vissza —, inkább ad­tak egy szerelést, és beálltam a többiek közé. Mi tagadás, a hosz- szú kihagyás, a semmittevés után kegyetlenül éreztem magam a gyepen. A futásnál majd kilyu­kadt az oldalam, úgy szúrt, sza­kadt rólam a veríték, s minden percben azt vártam, hogy vége legyen a gyakorlásnak. No, de nem szaporítom tovább a szót, felajánlották, hogy játszhatok a csapatban. — Gondolom, nyulat lehetett vol­na veled fogatni, hiszen elfoglaltsá­got találtál magadnak, nem kellett egész álló nap a lágerben kuksolnod. — Aki nem kóstolt bele a disz- szidensek életébe, el se tudja képzelni, hogy mennyire egy­hangú, szürke lehet az első hóna­itokban. Az unalom megőrjíti az embert. Fejenként harminc már­kát kaptunk egy hétre, ebből gyakorlatilag a cigarettára és a borotvahabra, pengére futotta. Persze az ennivaló külön járt. Mivel igyekeztünk megfogni az utolsó pfenninget is, én például nem borotválkoztam. — Miért beszélsz többes számban? — A barátnőm is, aki jól be­szél németül, velem tartott. Amikor hazajöttünk, összeháza­sodtunk. — Mindvégig lágerben laktatok? — Nem. Ä sportklub főnöke elintézett nekünk egy száz négy­zetméteres lakást. Igaz, tök üres volt, ám a csapattagok úgy be­rendezték, hogy például tíz fotel és öt dohányzóasztal jött össze az adakozásból. Ekkor már heti há­romszáz — háromszáz márkát kaptunk, de azért, hogy játszot­tam, semmi sem ütötte a mar­kom. — Mesélj valamit a fociról! Már említetted, hogy a csapat a körzetiben játszik. Milyen az iram, milyen a hozzáállás, milye­nek a létesítmények? — A novajiak a saját szemük­kel is meggyőződhettek minden­ről, amikor'88 szeptemberében kint vendégeskedtek Oettingen- ben. Ha a színvonal nem is éri el a mi NB III-as nívónkat, az iram legalább ennek megfelelő. A já­tékosok munka után járnak edzésekre, s talán mondanom sem kell, hogy ennek ellenére profi szemléletűek a labdarúgás­ban is. Hogy érzékeltessem. Az egyik edzésen lazítani akartam, és a páros futásnál odaszóltam a társamnak, hogy langzamer, vagyis lassabban. Úgy nézett rám, mint borjú az új kapura. Egyszerűen nem értette meg, hogy miért akarok sumákolni. Ekkor fogtam fel, hogy a magya­rok miért tudnak külföldön fo­cizni. Ha nem húzzák az igát, egyszerűen kilökik őket a sorból. A létesítmények? A községben négy és fél ezren élnek. Három füves pálya van, s ebből egy kivi­lágítható. De hogy a kép teljes le­gyen, azt is hozzáteszem mind­ehhez, hogy a faluban hét foci­csapat szerepel valamilyen baj­nokságban. Még a legkisebbek is minden hét végén utaznak, mert meccset játszanak. — A gyerekek szívvel-lélekkel dolgoznak? — Volt szerencsém néhány­szor edzést tartani a kicsiknek. Biz’ isten, némelyiküknél a labda is nagyobb volt. Ugrásra készen várták az utasításaimat, látszott a szemükön, hogy képesek lettek volna akár egy hegyet elhordani. Hát igen, ez utánpótlás. — A bajnokságban neked hogy ment a játék? — Mivel két hónapot kellett vámom a játékengedélyre, elő­ször az öregfiúknál futballoztam. Ott igazán kiélhettem magam, hiszen én azért még a harminchat évemmel nem vagyok öreg róka. A standard csapatban, balszélső­ként egy teljes bajnokságot ját­szottam végig. Tíz gólt szerez­tem, és még ennél is több gól­passzt adtam. A helyi újságban írtak is rólam és egy román fiúról egyoldalas cikket. Engem elne­veztek „Détárinak”, a román srácot pedig „Raducanunak.” A cikk után két területi csapat is megkeresett, de én akkor már tudtam, hogy hazajövök. — Másfél év elég volt a „sza­bad életből”? — Nézd. Nem panaszkodhat­tam. A környezetem befogadott, volt lakásunk, kocsink. De győ­zött a honvágy. Rájöttem, hogy nem tudok kint élni. A másfél esztendő alatt sokan meglátogat­tak Magyarországról, s szinte ki­vétel nélkül mindenki azt mond­ta, hogy maradjak. Persze, mon­dani könnyű. Csomagoltunk, il­lően elköszöntünk és hazajöt­tünk. — Tortúra? — Különösebb nem volt. No jó, erkölcsi veszteség ért, de ezt bekalkuláltam. — A focitól továbbra sem sza- kadtálel. Tudom, hogy tavaly ősz­szel műtötték, és ezért néhány fordulót ki kell hagynod tavasz- szal. A novajiak újoncok a me­gyeiben. Van esélyetek a bentma- radásra? — Nehéz kérdés. Ha a saját fejében mindenki rendet tenne, és lelkiismeretesen készülne a mérkőzésekre, akkor ellensú­lyozni tudnánk azt a hátrányun­kat, hogy újoncok vagyunk, s legfeljebb három-négy megyei szintű játékosunk van. Ha össze­fogunk, bent maradunk, ha nem, csak saját magunkat okolhatjuk a sikertelenségért. Budai Ferenc Csak röviden... Az egri Túrakerékpáros és Természetjáró Szabadidős Sportegyesület április 3-án, ked­den 17 órakor tartja alakuló köz­gyűlését az Ifjúsági Házban. + A labdarúgó NB III. Mátra- csoport ifjúsági bajnokságának állása: 1. SBTC 18 17­1 79-12 51 2. GYSE 18 14 2 2 76-15 44 3. Gödöllő 18 13 1 4 48-29 40 4. HKVSC 18 13 1 4 48-29 40 5. Jászberény 18 11 3 4 61-32 36 6. Eger SE II. 18 9 5 4 38-23 32 7. T.sz.miklós 18 9 2 7 49-31 29 8. St.Kohász 18 9 2 7 52-35 29 9. Szolnak 18 7 2 9 31-29 23 10. Romhány 18 7 2 9 28-32 23 11. B.gyarmat 18 5 2 11 19-48 17 12. Volán-Rákóczi 18 4 4 10 28-37 16 13. Bag 18 4 212 18-48 14 14. Nagybátony 18 3 3 12 21-50 12 15. Apc 18 3 1 14 22-88 10 16. Nézsa 18­- ­10-88 10 + A Gyöngyös körzeti ifjúsági csapatbajnokság utóbbi néhány fordulójában a lőrinci fiatalok magabiztos játékkal fektették két vállra ellenfeleiket. Előbb az MSZB, a Karácsond, majd a Gyöngyösi 2. Sz. Általános Isko­la együttesét verték 3-0-ra. To­vábbi eredmények: Mátrafüred I.-Markaz I. 3-1, Mátrafüred I.- Karácsond 3-0, 214-es DSK- Markaz 1.3-2,214-es DSK-Mát- rafüred I. 3-2, 214-es DSK- MSZB 3-1, 214-es DSK-Gyön- gyösi Gézengúz 3-1, MSZB- Mátrafüred I. 3-1, Gyöngyösi Gézengúz-2. Sz. Ált. Isk. 3-0, 2. Sz. Ált. Isk.-Karácsond 3-0. A bajnokság következő összevont fordulóját április 1-jén rendezik a Gyöngyös városi sporttelep edzőtermében. Petresék csak a magyar bajnokságban ”... Minden adu a franciák kezében volt „A francia csapat mazurkája", „Magyar keringő a kékeknek", „Gall rapszódia” — ilyen címekkel számolnak be a csütörtök reggeli francia lapok a 3:1 arányú francia győzelemmel végző­dött budapesti válogatott labdarúgó-mérkőzésről. A francia sportláp, a L’Équipe összegező véleménye: „Készen állunk a nagy kalandra" — vagyis Piatini válogatottja számára az őszi-tavaszi, vereség nélkül befejezett sorozattal véget ért a csapatépítés az F.B-selejtezőkre, s az egy üttes egyre jobban ösz- szekovacsolódik. A lapokban kevés értékelés van a magyar válogatott teljesít­ményéről, de a Liberation sajnálkozva jegyzi meg Mészöly Kál­mánról, aki a válogatottnak rövid időn belül már sokadik veze­tője: nehéz ma Magyarországon szövetségi kapitánynak lenni... A bírálatok általában azt állapítják meg, hogy a magyarok az el­ső félidőben még tudtak küzdeni, de a második 45 perc már tel­jesen a francia fölény jegyében zajlott le, s a francia válogatott számára nem jelenteit gondot a győzelem kivívása. A beszámo­lók túlnyomó része így elsősorban nem is a találkozóval, hanem Platini csapatépítő munkájának elemzésével foglalkozik. A Í.É- quipe szerint a francia válogatott győzelme egy pillanatig sem volt kétséges, s „minden adu a franciák kezében volt". „Az Egyesült Államok elleni győztes mérkőzés után éreztem, hogy még csak az út elején já­runk, s korántsem mondhatjuk el magunkról: kialakítottuk a jövő ütőképes válogatottját” — mondta keserűen Mészöly Kál­mán szövetségi kapitány a szer­dai 3:1-es vereség után. Eszerint a szakvezető is érezte, hogy a ma­gyar labdarúgók egy minden csa­patrészben erősebb ellenfelet kaptak, s a franciák ellen még a döntetlen is bravúrnak számított volna. Mészöly erre a találkozóra két újabb idegenlégióst hívott meg Détári Lajos és Kovács Kálmán személyében, de mint bebizo­nyosodott, ők sem tudtak csodát tenni. A szakvezető a mérkőzést követő sajtótájékoztatón azon­ban nemcsak az igen gyengén futballozó Détárit, hanem Ková­csot és Bognárt is megrótta, ami viszont kevéssé érthető, hiszen az utóbbi két, Franciaországban szereplő játékos az első félidő­ben több veszélyes helyzetet dol­gozott ki, mint társaik együttvé­ve. A kudarc után ismét csak a ré­gi, elcsépeltnek számító megál­lapítást lehet ismételni: amilyen a bajnokság, olyan a válogatott. A francia csapat tagjain ugyanis meglátszott, hogy az európai él­vonalhoz tartozó klubokban sze­repelnek hétről hétre, s minden egyes hazai találkozón is bizo­nyítaniuk kell képességeiket. A magyar bajnokság viszont nem készteti nagyobb erőfeszítésre még a közepes képességű labda­rúgókat sem, és aki „két egyene­sei” rúg a labdába, már milliós árfolyamon árulhatja magát. Ennek ellenére elvárható len­ne, hogy ha technikai készségben nem is, legalább erőnlétben ele­get tegyenek a magyar játékosok a nemzetközi követelmények­nek. A franciák elleni találkozón alig akadt olyan versenyfutás a labdáért, amit ne a vendégek nyertek volna meg. Újra bebizo­nyosodott, hogy Petres, Limper- ger, Palaczky, Máriási és társaik legfeljebb idehaza „sztárok”, a válogatottakkal szembeni elvárá­soknak egyelőre nem felelnek meg. Nehéz helyzetben van a szak­vezetés, hiszen jó csapatot meg­felelő tudású játékosok nélkül reménytelen vállalkozás építeni. A magyarok legközelebb április 11-én, Salzburgban lépnek pá­lyára a vb-döntős osztrákok el­len. Azok ellen, akik szerdán idegenben legyőzték a spanyolo­kat (3:2)! Tehát a következő el­lenfel sem képvisel gyengébb já­tékerőt, mint a franciák. Michel Piatini nagy reménye­ket táplálhat, miután a gallkaka- sos együttes színeiben egy új, te­hetséges nemzedék tűnt fel. Igaz, az idei Mondialét a franciák nél­kül rendezik, de a szerdai mérkő­zés alapján elmondható, hogy ez a csapat ott lehetne a világ leg­jobb 24 együttese között. NB-s eredmények Női focishow A hét végén az egri Kemény Ferenc Sportcsarnokban külföl­di csapatok részvételével nem­zetközi női labdarúgótornát ren­dez az Egri Lendület Sportegye­sület. A viadalra meghívást ka­pott a jugoszláv bajnokság lista­vezetője, a ZNK Sombor, a szlo­vák bajnok, T. J. Color Koseca, a nyugat-berlini pontvadászat első helyezettje, az FC Lübars Berlin. Az előzetes várakozások parázs csatákat ígérnek szombatra és vasárnapra. Az egri lányok azzal a nem titkolt szándékkal lépnek majd pályára, hogy a három év­vel ezelőtti győzelmüket megis­mételjék, és ismét az élen végez­zenek. Á torna küzdelmeit díj­mentesen tekinthetik meg az ér­deklődők. Röplabda Magyar Kupa Eger SE — Budaörs Ma délután fél ötkor a városi körcsarnokban az Eger SE élvo­nalbeli női röplabdacsapata Ma­gyar Kupa-mérkőzést vív az NB I. B csoportjában szereplő Buda­örssel. Ä győztes csapat a követ­kező fordulóba jut. Teke Első az Agria SC II. A megyei teke-csapatbajnok- ság utóbbi három fordulójában az alábbi eredmények születtek: Agria SC II.-Egri Vasas 5-3 (2428-2397), Hevesi SC-Kilián SC7-1 (2335-2207), Gyöngyösi Dózsa-Vilati SE 7-1 (2214- 2121), Egri Vasas-Gyöngyösi Dózsa 6-2 (2406-2348), Agria SC II.-Hevesi SC 6-2 (2159- 2102), Gyöngyösi Dózsa-Kilián SC 6-2 (2179-1973), Egri Vasas- Hevesi SC 5-3 (2308-2306), Vi- lati SE-Agria SC II. 5-3 (2206- 1833). A Kilián SC-Vilati SE mérkőzést később játsszák. A bajnokságot az Agria SC II. vezeti 28 ponttal, második az Egri Vasas 23, harmadik a Gyöngyösi Dózsa ugyancsak 23 ponttal. Asztalitenisz Karácsond — Tokod 8-8 NB III-as csapatbajnoki mér­kőzés, Tokod. Karácsond: Gy: Sándor 3, Csintalan 2, Zurián 2, Szabó 1. A tartalékosán felálló kará- csondiak vendégként is közelebb álltak a győzelemhez. Pontszer­zésükkel megerősítették helyü­ket a „Márton”-csoport közép­mezőnyében. Petőfibánya — Ózdi Kohász 11-5 NB III-as csapatbajnoki mér­kőzés, Ózd. Petőfibánya: Gy: Kovács 4, Here 3, Nagy 3, Szilágyi 1. A baj­nokság első két helyezettjének összecsapásán a jobban összpon­tosító vendégek megérdemelten nyertek. Röplabda Hatvan — Esztergom 3-1 (-10, 9, 7, 9) NB Il-es női mérkőzés, Esz­tergom. Hatvan: KOVÁCS T., BONDARENKO, Augusztin- né, Páncsics, Braun, SÁF­RÁNY. Cs: Bucholcz. Edző: Kovács István. A napokban a megyeszékhe­lyen rendezték meg a Neumann János Gimnázium és Szakkö­zépiskola tornatermében a ko­sárlabda megyei diákolimpia ösz- szecsapásait. A 7-8. osztályo­sokból álló csapatok vetélkedé­sében a fiúk között az 1-es szá­mú, míg a lányoknál a 4-es szá­mú általános iskola csapata bizo­nyult a legjobbnak. Örvendetes dolog volt a gyöngyösi 1. számú iskola, a Füzesabony és a Béla.- pátfalva együttesének a megjele­nése. A színvonalról Szeleczky János, a megyei kosárlabda-szö­vetség általános iskolai kosárlab­dasportjáért felelős szakembere úgy nyilatkozott, hogy már bizo­A Keresztfalvi sérülése miatt tartalékosán játszó hatvaniak a vártnál nehezebben gyűrték le ellenfelüket. Legközelebb szom­baton 10 órától a Dabas együtte­se vendégszerepei a Zagyva-par­ti város József Attila Művelődési Otthonában. Teke Agria Bútorgyár — Tiszakécs- ke 6-2 (2569-2367) NB Il-es csapatbajnoki mér­kőzés. Agria: Kun 414, Jéger 424, Vajda 406, Kádár 452, Kiss 454, Tóth 419. A bútorgyáriak új rekorddal adták át a múltnak a korábbi pá­lyacsúcsot. Legközelebb a So­moskőújfalu és a St. Síküveggyár együtteseiből egyesült St. Sík­üveg-Somos csapatához látogat­nak. Petőfibánya — St. Síküveg 6-2 (2396-2389) Petőfibánya: Németh 408, Bállá 440, Pelyhe 367, Safranka 398, Sarankó 385, Marstein 398. Áz egységesebb csapat benyo­mását keltő bányászgárda érté­kes két pontot szerzett, s ezzel to­vábbra is az élmezőnyben szerepel. nyos jelei tapasztalhatók a mini­kosárlabdázás áldásos hatásá­nak. Az eredmények. Fiúk: 1. Egri 1. Számú Ált. Isk. (Dudás, Far­kas, Ágoston, Bíró, Örsi, La- bancz, Bóta, Kalmár, Pásztor, Zimány, Veres, Lakatos. Edző: Szeleczky János.), 2. Egri 12. Sz. Ált. Isk., 3. Gyöngyösi 1. Sz. Ált. Isk., 4. Füzesabonyi 2. Sz. Ált. Isk. Lányok: 1. Egri 4. Sz. Ált. Isk. (Nagy J., Sípos, Kissik, Ró­zsa, Csáti, Juhász, Nagy R., Ta­más, Siller, Bánfalvi, Csomós. Edző: Aranyosi Gábor), 2. Egri 1. Sz. Ált. Isk., 3. Gyöngyösi 1. Sz. Ált. Isk., 4. Bélapátfalvi Ált. Isk. Diákkosáriabda Élen az egri 1 -es és 4-es iskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom