Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-29 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 29., csütörtök 3. „Útszéli” állapotok Bélapátfalván Amíg megköt majd a beton... Az áldatlan állapotok netalán a szervezetlenségben gyökereznek? (Folytatás az 1. oldalról) Az idei tavasz legelejétől a gépkocsivezetők káromkodnak Bélapátfalván. Hetek, hónapok, évek óta nehezíti biztonságos közlekedésüket az út szélén cementre várakozó teherautók olykor több kilométert is kitevő sora. A cementárak március végi emelése rég nem volt titok a mindenre elszánt építkezők népes táborában: a legtájékozottabbak hovatovább még azt is tudni vélték, hogy a határidőre befizetett kiutalás haladékot jelent az elszállítás időpontját illetően. Sokak szerint ez okozza a galibát. Mások szerint a szervezetlenség. Félő, hogy ez utóbbiaknak lesz igazuk. Gyomaendrődről, vagy a Jász- Nagykun-Szolnok megyei Kőte- lekrőlis érkeztek fuvarosok. Vác- ra vagy Hejőcsabára mehettek volna még: Bélapátot választották. Igaz, egyikőjük sem tudta, mire vállalkozik. Talán hamarabb elindultak volna... Százötvenva- lahányadikok voltak a sorban, mire befutottak a Bélkő lábához. Már este nyolcra készül ugrani az óra mutatója, s csak ezekben a percekben jutottak a bejárati kapu közelébe. A bebocsáttatás reményének közelébe. Miközben járműveikkel lefoglalják az egyébként is szűkre szabott forgalmi sáv csaknem felét. Eleinte csak az egyik, mind gyakrabban pedig már a másik oldalon is. Állítólag akadt már autó, aminek lesodorták a bal oldali ajtaját, s csak a szerencsén múlott, hogy nem esett kár emberéletben is. A hatósági jelzőtábla 700 méteren át tiltja a gyár közelében az előzést. Dilettantizmusnak tűnik ennyire alábecsülni a kocsioszlop hosszát. A pilóták egyike az egykori tervezőt okolja: — Ma egy áruházat sem építenek föl parkoló nélkül— mondja —, nem öregbítette hát szakmájának jó hírét, aki épp a cementgyárhoz nem tervezett szervizu- tat... Lábam alá pillantok, a buszmegálló járdakövezetére. Nem aszfalt, nem is beton: kő! Félök- lömnyi, meg dió nagyságú zúzott kő. Mintha nem is a cementgyár porát szidnák azok, akikért készült. Hajlok rá, hogy higgyek a j umbósapkásnak... A Heves környéki fiatalember máshonnan fogja meg a dolgot: — Százhatvanegy teherautót mondott? Számoljon csak utána, uram! Ezerötszáz tonnányi szállítási kapacitás várakozik itt napi huszonnégy órán keresztül. Szorozza csak ezt be az elmúlt napok, hetek, hónapok óráival... Nem felháborító-e ennyi kocsit, ennyi embert állásra, hiábavaló várakozásra kényszeríteni, ha egyszer dolgozhatnának ív?Én magánfuvarozó vagyok, s azért lettem vállalkozó, mert tudok és akarok is dolgozni. Ennyi géppel akár egy hegyet is megmozgathatnánk estig — ahelyett, hogy itt egymás idegeivel játszunk, s egyik cigarettát gyújtjuk meg a másikról. Vagy talán azt gondolja valaki, hogy felszámíthatom az ügyfelemnek az itt eltöltött potyaidőt? Tanácstalanul hüppögök. Sem építész, sem szervezési szakember nem vagyok, de valahol azért érzem ezeknek az embereknek az igazát. Tudom, hogy jogos a felháborodásuk. A cementgyárban állítólag mindig tele vannak a tárolók. A műszakváltás rövid szüneteit nem számítva, az árukiadás is folyamatos. Nem értem hát a hónapok óta tartó áldatlan állapot okát, csak éppen sejtem, hogy az valahol azért mégiscsak a szervezetlenségben gyökerezik... H. G. M. Gyöngyösön a légszennyezés ellen Kerékpárostüntetés Március 30-án pénteken 15 óra 30 perctől kerékpáros-tüntetés indul a gyöngyösi Fő térről, hogy a 3-as út városi szakaszának levegőszennyezése ellen tiltakozzon. A demonstrációt az SZDSZ, a Fidesz, a Természetvédelmi Klub és a Zöld Párt helyi szervezete indítja, s Komenczi Bertalan vezeti, aki 16 óra 15 perckor a malomipari vállalat előtti autós gyakorlópályán (ahol a Vörös Hadsereg út a 3-as útra fordul) beszédet mond. A tüntetés útvonala: Fő tér — Jókai út — Vörös Hadsereg út — malomipari vállalat — 3-as út — Mérges út — Április 4-e út és végül a Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskola. Ez utóbbi helyszínen, az iskolában 17 órától előadások hangzanak el a légszennyeződésről, mint a globális válság részéről. Az érdeklődők hallhatják Kaslik Gyula egyetemi hallgatót, Willt- ner Willibald főorvost és Szalai György egyetemi hallgatót. Bibliák a határon túlra A romániai magyar protestáns és unitárius egyházaknak 62 ezer példány Károli Bibliát juttatott el szerdán a Református Sajtóosztály, a Magyar Bibliatanács és a Magyarországi Református Egyház könyvkiadója. Az akció a Biblia Társulatok Világszövetsége anyagi támogatásával a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának — mint segélyszervezetnek — a közreműködésével történt. Az öt teherautó rakományát képezték még: mintegy ezer kötet vallásos irodalom és különböző, a Református Sajtóosztály gondozásában megjelenő folyóiratok legfrissebb számai, 3000 példányban. 3 havi átlagkeresetnyit Térítés a vállalat megszűnésekor A vállalatok megszűnésekor a sorkatonai szolgálatukat töltők, illetve a szülési vagy fizetés nélküli gyermekgondozási szabadságon lévők eddig hátrányos helyzetbe kerültek. Ezért a március 12-től hatályos minisztertanácsi rendelet módosította jogaikat — tájékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban az MTI munkatársát. Ezentúl, ha egy vállalat jogutód nélkül megszűnik, s így munka nélkül maradnak az előbbi körbe tartozó dolgozók, a munkáltatónak 3 havi átlagkeresetüknek megfelelő összeget kell részükre kifizetnie. Az összeg alsó határa a munkaviszony meg- szűnésekori minimálbér háromszorosa. A rendeletet — bár március 12-én lépett hatályba — mindazokra alkalmazni kell, akiknek a sorkatonai szolgálata, szülési vagy gyermekgondozásra kapott fizetés nélküli szabadsága február 10. óta szűnt meg. A rendelet hatályba lépését megelőző időre vonatkozó, s a jogutód nélkül megszűnt munkáltatót terhelő fizetési kötelezettséget a Foglalkoztatási Alapból teljesítik. Mindazok, akiket ez utóbbi érint, a lakóhelyük szerinti megyeszékhelyen, illetve a fővárosban működő munkaügyi szolgáltató irodánál kérhetik a támogatást. (MTI) Bűnbakságra kárhoztatva Nem tudom, ismerik-e Mark Twain világhírű művét, a Koldus és királyfit. S ha igen, emlékeznek-e arra, hogy a regényben szerepel egy sanyarú sorsú kisgyerek. Nem, nem az egyik főszereplőre gondolok, hanem arra a fiúcskára, akinek semmi más dolga nincs, csupán az, hogy más helyett viselje el a verést. Mert a hercegnek, a trón várományosának meg kell tanulnia ezt-azt, mindent, amit egy jövendőbeli uralkodónak tudnia illik. Igen ám, de mi van akkor, ha mégsem akarja megtanulni? Világos, meg kell büntetni. Csak hát ez nem egyszerű, mert hogy jön egy alattvaló ahhoz, hogy pofon üssön egy királyi csemetét? No, e probléma áthidalására találták ki a következő variációt: csatasorba állítottak egy hasonló korú gyereket, akinek ott kellett lennie a királyfi mellett, s amikor utóbbi valamely kérdésre rossz választ ad, akkor az előbbinek lekennek egy hatalmas pofont. Elmés megoldás, mindenki jól jár. A királyi saijnak nem esik bántó- dása, az oktatók levezethetik indulataikat. A kis bűnbak meg majd csak megszokja a verést... Nem vagyok benne biztos, hogy a magyar sajtó valamikori irányítói Mark Twaintől lesték-e el a szükséges tennivalókat, az azonban bizonyos, hogy módszereik kísértetiesen emlékeztettek a regénybeli — fentebb ismertetett — eljárásra. Mert mi is történt, ha egy kínos ügy — véletlenül — napvilágot látott, ha egy elképzelést nem sikerült megvalósítani, ha egy magas helyen kigondolt rendelkezést nem fogadott egyöntetű bólogatás? Úgy van, kitalálták: bűnbakot kerestek. S erre a nem túlzottan hálás szerepre nem volt alkalmasabb, mint éppen a sajtó. Az agitációs és propagandaosztály — ott a Duna partján lévő „Fehér Házban” — legenyhébb rosszallásának számított, ha az adott értekezleten a „na, ezt jól elszúrtátok” című nótába kezdett bele az a valaki, akinek az újságírók megrendszabályozása jutott osztályrészül. A négyszemközti elbeszélgetésekkor — a „raport” szó persze sokkal inkább illik ezekre az egyoldalú eszmecserékre — az „elszúrtátok” kifejezést gyakorta felváltotta egy másik, ami ugyancsak az „el” igekötővel kezdődik, csak sokkal durvább igével végződik. Hogy aztán a dolgokat ki izélte el, arról a sajtóbelieknek egészen más volt a véleményük — az idő mellesleg őket igazolta —, csak erre az égvilágon senki sem volt kíváncsi. Ment minden szépen, mint a karikacsapás: egy elhibázott döntés, egy pofon a sajtónak... Akárcsak a regénybeli kisfiú, az újságírók is afféle pofozógép szerepkörre voltak kárhoztatva. Az ütéseket el lehet viselni, megszokni azonban aligha. Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy midőn változtak az idők, s eltűntek a „nagy pofozkodósok”, kissé fellélegzett az újságírók tábora. Végre nincs igaztalan vádaskodás, végre azt és úgy lehet papírra vetni, amit és ahogyan kell. A változások okozta eufórikus öröm persze — s ezt kár lenne eltagadni — vadhajtásokat is eredményezett. A sok évtizednyi (el)nyomás alól felszabadult sajtóban negatív jelenségek is felbukkantak. Hogy erről ki miként vélekedik, arról fogalmam sincsen, nekem azonban meggyőződésem, hogy mindez törvényszerű velejárója az átalakulásnak, s hogy rövidesen ezen a területen is normalizálódik a helyzet. Sajnos elképzelhető, hogy ebbéli véleményemet nem mindenki osztja. Manapság ugyanis megint egyre többet és egyre többek vádolják a sajtót. Megint jönnek a pofonok. A különbség csupán any- nyi, hogy most több helyről és több alkalommal. S hogy nem az újságírók csinálják a politikát? Nos, ez senkit sem érdekel. A fontos az, hogy legyen kire mutogatni, legyen kire hivatkozni. A sajtó mindent elbír. Nem, nincs szándékomban azt mondani, hogy a toliforgatók földre szállt angyalok. De nem is angyalbőrbe bújt ördögök. Nem olyan vásott gyerekek, akik akkor is megérdemelnek egy pofont, ha éppen nem tettek rossz fát a tűzre, mondván, ha ma nem is csináltál semmi bajt, majd csinálsz holnap. Ismétlem, a pofonokat el lehet viselni, megszokni azonban sohasem. Csakúgy, mint az „örök bűnbak” szerepkörét. Halvány sejtelmem sincs arról, hogy Mark Twain sajnálta-e az ártatlanul megbüntetett fiúcskát. Én azonban fölöttébb. Az igazságérzetem azt súgja, hogy időnként a királyfik is megérdemelnek egy jókora taslit... (sárhegyi) Rendelhető helikopteres vagy repülőgépes városnézés is Légitársaságot alapított az IBUSZ Danube Air néven 7 millió forintos alaptőkével saját légitársaságot alapított az IBUSZ Rt. az osztrák Viennair Polsterer Jet és a Repülőgépes Szolgálat közreműködésével. Az osztrák — magyar együttműködés eredményeként létrehozott cég székhelye Budaörs. A társaság 6 — 14 személyes JET- gépeket, a belföldi repülőterek elérésére alkalmas kis utasszállító repülőgépeket és amerikai gyártmányú helikoptereket tud ügyfelei rendelkezésére bocsátani. A Danube Air gépei a nagy utasszállító gépektől eltérően rendkívüli légi mobilitást biztosítanak Európán belül, de kívánságra akár azon túl is. Az osztrák partner számítógépe a rendelés felvétele után két perccel vissza tudja igazolni a rendelkezésre álló gép adatain és az útvonalon kívül a légifuvar árát is. A megrendelt repülőgép a rendeléstől számított egy órán belül már igénybe is vehető. Az IBUSZ a Budapest V., Vörösmarty tér 5. szám alatti Légi- forgalmi Irodájában és a Ferihegy I. IBUSZ-kirendeltségén vesz fel rendelést helikopteres vagy repülőgépes városnézésekre, belföldi vagy külföldi kirándulásokra, illetve üzleti utakra Európa bármely országába, vagy a tengerentúlra. (MTI) Várhatóan áprilistól igényelhetnek hitelt — A kis- és középvállalkozásokat támogatják — Kedvezményes kamatozással — Munkahelyteremtést is kínál Hosszas előkészítés után nemrég a Minisztertanács vállalkozói alapítványt hoztak létre. Ehhez különböző pénzintézetek, így a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Takarékpénztár és több kereskedelmi bank, továbbá az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Magyar Gazdasági Kamara, az OKISZ és a KIOSZ is csatlakozott. Nagy dolog ez, hiszen a környező országok között elsőként Magyarországon élnek az említett lehetőséggel. Céljáról és jelentőségéről dr. Hájer Emíliát, a Pénzügyminisztérium főmunkatársát kérdeztük: — Az alapítvány a kis- és a középvállalkozásoknak nyújt támogatást hitel formájában — mondta. — Az előbbi esetében csak akkor, ha a foglalkoztatottak száma nem haladja meg a hatvanat. A középvállalkozásoknál pedig, ha nem lépi túl a 150 főt. Nem támogathatók viszont azok, akiknél a hazai, illetve a külföldi részesedés meghaladja az 50 százalékot. — Tulajdonképpen mindenféle vállalkozásra igényelhetnek pénzt az alapítványtól? — Kétségtelen, ám mindezt pályázat útján a bankoknál. A hitel 3-5 évre szól, és kedvezményes, 16-19 százalékos kamatozással nyerhető el abban az esetben, amennyiben a vállalkozók a szükséges feltételeknek megfelelnek. Azoknak, akik ennek révén hitelhez jutnak, a visszafizetésre egy, illetve két év türelmi időt biztosítanak. Az alapítványnak egyébként 9-13 fős kuratóriuma van, amely első ülését március 29-én, csütörtökön tartja. — Mit várnak ettől a lehetőségtől? — Miután a holnapnak szól, így mindenképpen a kis- és a középméretű vállalkozók számának növelését, azok élénkítését várjuk. Egyben munkahelyteremtést is kínál. Miután az alapítvány nyitott, így további hazai, sőt külföldi érdeklődő csatlakozását is várjuk. — Bővebb, részletesebb felvilágosítást hol kaphatnak az alapítványra kíváncsiak? — A Vállalkozásfejlesztési Irodánál Budapesten, az V. kerületben a Deák Ferenc u. 5. szám alatt, amely az alapítvány székhelye. Egyébként a Fővárosi Bírósághoz beadtuk nyilvántartásba vételre, így áprilisban várhatóan már igényelhetnek hitelt az érdeklődő vállalkozók az alapítványtól. (m. k.) Hevesi emlékművita Válasz az SZDSZ levelére A hozzám és a Népújság Szerkesztőségéhez is eljuttatott (az SZDSZ hevesi szervezete által írt) levelükre a következőket válaszolom: Az SZDSZ helyi szervezete még fiatal, talán ezért nem tudják, hogy folyamatban van a II. világháború áldozatai emlékművének felállítása. Ennek része a szovjet emlékmű áthelyezése is. E folyamat keretében április 2 után három alkotó műveiből választhatja ki a lakosság azt az egyet, amely végül is Hevesre kerül. Egyben az új, valamint a szovjet emlékmű helyét illetően is várjuk a város polgárainak véleményét. A szovjet emlékmű valóban nem művészi alkotás, mégis — többekkel együtt — kegyeletsértésnek tartom az emlékmű letakarását, azért, mert a kőtömeg alá tizenhat — a helyi harcokban elesett — orosz katona holttestét helyezték, feltehetően arra gondolva, hogy ott örök nyugalomra lelnek. Az akkori idők uralkodó hatalmainak eszméje, a fasizmus, az európai ember, az európai kultúra létét fenyegette. A hevesi emlékmű alatt nyugvó emberek is ennek megakadályozásáért adták életüket. Ezzel — úgy gondolom — kiérdemelték a túlélők, az utódok tiszteletét is. Gondoljuk el: ezek után hogyan fogadnák a Szovjetunióban mondjuk azt, ha mi, magyarok, a Don-kanyarban az ott elesett katonáinknak szeretnénk emlékművet állítani...? Feltételezem, hogy a fentiekre nem gondoltak, s kegyeletsértésük nem volt szándékos. Feltételezem, hogy az új emlékmű megválasztásában, helyének és a szovjet emlékmű jövőjének eldöntésében is higgadt véleményükkel segítenek. S mindezzel városunk környezetének, a városlakók belső nyugalmának megőrzéséhez járulnak hozzá. Kontra Gyula Heves Város Tanácsának elnöke
