Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1990. március 26., hétfő Felnőnek a gyerekek Hivatásos nevelőszülőkként formálnak új nagycsaládot Lapunkból sem ismeretlen már a mesébe illő erdőszéli ház Gyöngyös kertvárosában. A kedves történet most csupán visz- szacsal Kiss Józsefekhez, akik annak idején ötfelől jött apróságoknak teremtettek új nagycsaládot otthonukban, hogy kiröppenni készülő tulajdon leányuk távollétében is megőrizzék a gyerekszoba sajátos melegét. — Kerek hat esztendő telt el azóta, hogy rászántuk magunkat az akkor még országosan is úttörőnek számító vállalkozásra — emlékeznek a hivatásos nevelőszülők. — Nem kapkodtuk el a dolgot, többször is felkerestük az egri GYIVI-t, válogattunk az emberkék között, s így most már elmondhatjuk, hogy a kísérlet sikerülni látszik. Kata, Jancsi, Józsi, Feri, Andi jól összeszoktak, s bennünket is megszerettek. Testvéreknek tartják már egymást, főiskolás Áginkat nővérükként várják haza. Anyuci, apuci lettünk nekik is, ügy hízelegnek, mint a legnagyobb, aki végig itt nőtt fel velünk. Biztató a tanulásuk. Ötükből három akár az egyetemig eljuthat. — Egyszóval jól választottak, nem bánták meg? — Ügy érezzük, hogy helyesen döntöttünk. S korántsem a pénzért, az anyagi támogatásért, amit kapunk a kis „jövevények” után. Hiszen, ha éppen nem is kevés ez az összeg, önmagában mit ér a mai drága világban? Ha valóban nagy „üzlet” lenne, bizonyára több családot is érdekelne a megyében, nemcsak tizennégyet, s talán az intézet nevelői is követnék a példát... Minket egészen más szándék vezetett. Claire Szilárd száz alkotását láthatta a hazai közönség egy hónapon át a Vigadó Galériájában. Akvarellek, könnyed technika és a megmunkált vas, a megtört üvegcserép szélső határai között mozog, hat, él, lélegzik, közvetít leiket-lelkületet az a szorgalom és tehetség, amelyet Szilárd Klára, egykori magyar ügyvéd lánya lelkesedése, életereje mozgat. A tárlat előterébe állított alkotásokon a buja, csaknem trópusi növényzet, virágok tobzódó zsúfoltsága a szembeszökő a jeru- zsálemi környezetben! Valóban ilyen Jeruzsálem? A perzselő mediterrán fényben es csak azért, hogy a legszebb arcát mutathassa a világnak? És nekünk, akik annyi mindent tudunk és nem tudunk a keresztény vallás Szentföldjéről, a zsidó történelem és a jelen csodálatos keverékéről? Kérdezem-kérdezném a belépés utáni percekben, hogy aztán rögtön választ adjon kérdésemre a művésznő azokkal a sivatagi képeivel, ahogy az álom és a kaprázat hevületében a sárga Mindketten négy-négy testvér mellett nevelkedtünk, s szerencsére ez a füredi ház is olyanra sikeredett, hogy nem konghat üresen. Célt, értelmet ad életünknek a gondoskodás, kimondhatatlan öröm a sok boldog, hálás szempárral találkozni nap-nap után, s körülülni az asztalt. lla asszony — nem tagadja — egy kicsit a nagyobb szabadság után is vágyott, amikor meglehetősen hosszú, negyedszázados érdekes, változatos kórházi szolgálatát a főállású házimunkára cserélte. Aztán nagy vágyából jószerével csak a függetlenség jutott számára, meg az ebéd utáni órácska pihenő. Valójában naphosszat talpon van. Hatkor ébred, reggelit készít, uzsonnát csomagol, takarít, főz, mos, vasal, varr, stoppol, köt. Örül, ha a televízió főműsorához leülhet. S mellette elkél, bizony, hogy szükséges a pedagógus férj szakmai segítsége, ügyes, szorgos keze is. No és amit maguktól a gyermekektől kapnak! — Ha a körülményekhez képest meg is adunk nekik minden lehetőt, a legkevésbé sem szerettük volna oktalanul elkényeztetni őket — beszéli a családfő. — A most tízesztendős négy kis barnaság is már elég régóta egy sor feladatot önállóan végez. Ugyanekkor számos közös tennivalón osztoznak. Nagy köny- nyebbség számunkra, hogy például egyikük a rendszeres tisztálkodást, másikuk a tolltartók, táskák rendjét ellenőrzi, illetve a konyhai dolgokban van az anyjuk mellett. S azzal is jókora gondot levesznek a vállunkról, hogy az autóbuszos iskolába járáshoz sem kell már nekik kísérő. homok ijesztő egyhangúságából felemelkednek a párizsi emlékek, a párizsi, utcák házai, és ott lebegnek az Ég és a Föld között. Talán azért is ez a gyötrő-rejtel- mes látomás, hogy az emlékeket újraszülje, átalakítsa. Egyáltalán: megjelenítse azt a földrészt, ahol a művésznő végül is megtelepedett, miután megjárta a második világháborút (a holocaustot éppen csak sikerült elkerülnie), majd Svájc, Zürich után jött Tel-Aviv. Onnan is tovább városról városra, hogy a templomok ablakait benépesítse színeivel, formáival, a belső szabadság, a belülről vezérlő hang utasításainak megfelelően. A környezet, a tájak szuggesztív nyomás alatt tartják ezt a vándor-embert, aki bárhol megjelenhetik, mint itt, nemrég Pesten is, és teszi-mond- ja a magáét. Hogy mennyit és hol tanult? Már elkezdte 1940-ben Jaschik Álmosnál, Gallé Tibornál, Koffán Károlynál, Bernáth Aurélnál, aztán folytatta Géniben, Zürichben, majd Párizsban. Amit felfoghatott, elleshetett Szilárd Klára: Triptichon — Tudják, hogy a sok kis szájba sok minden kell, nem maradhat üres a pince, padlás, a kamra, s egyetlen hűtőláda sem — folytatja a feleség. Részt vesznek hát ők is a földművelésben, a kerti munkában, versenyben szedik a gyümölcsöt. Kedvük van a nyúltenyésztéshez, egy-egy erdei gyűjtőútra, gombászásra kimondottan élvezettel készülnek mindig. Persze — amint látni —, nyilvánvalóan nem csupán ilyenféle komolyabb elfoglaltsággal telik itt az idő. A csemeték — akiknek szinte a hangj ukat sem hallj uk birodalmukból, amíg beszélgetünk — játszanak is bőséggel. Ha a szobába szorulnak, leggyakrabban talán a legó kerül elő, a felhajtva bordásfallá alakuló ágyon függeszkednek, tornásznak a fiúk, s a lányok is mindig kitalálnak maguknak valami testhezállót. Míg jobb időben — sorolja Jancsi, Feri — odakinn hintáznak, bicikliznek, futkároznak. Jól elférnek a pompás udvaron, kertben, s a ház előtt is. — A szabadban azért inkább a nagyobb kirándulásokat, a nyaralásokat szeretjük — lelkendezik a mindig mosolygós Kata —, minden vakációban megyünk valahová. Jártunk már a Balatonnál, legutóbb pedig a bolgár tengerparton. Szeretjük az üdülőt, de még inkább a táborozást, amikor az utánfutós sátorban lakunk. Mert így a legigibb! Jólesik a találkozás a derűs tekintetekkel. Érthető, ha Kissék- nek is ez jelenti a legtöbbet. Gy. Gy. technikában, megpróbálhatott életérzésben, az átalakult benne, úgy lett sajátjává, hogy a személyes jegyek, az egyéni látásmód, az a bizonyos kifejezési szándék határozottá váltak. És mint ahogyan az idegennek nehezen kiejthető nevet, ezt a Szilárdot soha nem vetette le, nem hasoní- totta mássá sem Svájcban, sem Izraelben, sem Franciaországban, úgy viszi-cipeli előre, egyre magasabbra azt a lelki batyut, amit a magyar Alföldön szerzett egy nagy műveltségű ügyvédfa- muiában. Többször visszakanyarodunk szemlénk során a sivatag felett lebegő párizsi utcák képéhez, és szinte csak mellékesen fogjuk fel azt a jellemzési készséget, amely- lyel Szilárd Klára a meglátott embereket megörökíti: ahogyan a törvényszéken viselkednek érdektelenek és érdekeltek, fiatalok és öregek; ahogyan a jemeni- ták rábámulnak a világra, miközben keresik vándorlásuk igazát, vagy terhűknek könnyítését. Külön témája és milyen megindító A Pajtás megújult utóda Megjelent a Gulliver Gulliver néven új színes gyermekmagazin került a hírlapárusokhoz. Az egykori, nagy példányszámú Pajtás című lap megújult utóda a 10-14 éves korosztályhoz szól. Az újság kéthetente, 32 oldalon jelenik meg. Kiadja: a Gulliver Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Emlékeztetve az utókort arra, hogy miként fékezték az alkotószellemet, támogatták a talpnyalást... A dogmatizmus múzeuma Az utóbbi időben Jugoszláviában is gyors ütemben tüntetik el a szocialista realizmus műemlékeit. A nyugat-szerbiai Valjevo városkában eredeti ötlet született: múzeumba kellene gyűjteni és kordokumentumként megőrizni a letűnt korszak jelképeit, emlékeztetve az utókort arra, hogy miként fékezték az alkotószellemet, támogatták a talpnyalást, a bálványimádatot, kritikátlanságot, hivatalos lelkesedést, stb. A Politika Ekspres című belgrádi újság véleménye szerint a szocialista realizmus múzeuma nemzetközi jelentőségű intézménnyé válhatna. A szocialista realista alkotásokat — írta a lap — intő példaként meg kell őrizni, mert meggyőzően fogják bizonyítani, hogy párthatározatokkal és politikai nyilatkozatokkal nem lehet művészetet csinálni. Nem szabad megengedni, hogy a művészettörténetben fehér folt keletkezzen. Egyelőre senki sem tudja, sikerül-e valóra váltani a valjevói- ak elképzelését. részvéttel ábrázolja a terhes nőket, akik ajövőt hordozzák öntudatlan méltósággal és magától értődő természetességgel. És mintha mindez csak bevezetőnek készült volna ahhoz az elmélkedési sorhoz, ami ízelítőt, kóstolót kínál a végtelen érzékeltetéséből. A szikrázóan tiszta égbolt igazi nagy szerelmese ez az asszony, akit mágnesként vonz a kimeríthetetlen élmény: figyelni, csendben ismerkedni a csillagokkal. Azokkal a fényekkel, amikről mi, mindennapi szürke halandók olyan keveset, a semminél alig többet tudunk. A Nap máglyaként lobog felettünk, gyújtja indulatainkat, kinyittatja a szemünket, felerősíti belső látásunkat is, hiszen a fény meg- oldja-szétolvasztja a sötétség bilincseit. A színekkel egyébkent is mesterien bánó művész az elázat minden fegyelmével élvezi ezt a látványt, ezt a nekünk és értünk is létező, szóló, harsogó sokadal- mat. Az ég a mindenség előszobája, hírnöke és hírverése, és nekünk többször, ha nem még sűrűbben, az lenne a feladatunk, hogy olvasgatnánk ebből a számunkra, rólunk írott képeskönyvből. És míg a nyugalmas órák után, a szemlélődés rendjé- ből-rendszeréből kilépve búcsúzom ettől a szürrealista, lélekbúvárló tartománytól, hálásan gondolok azokra, akik az országba behívják az ilyen alkotókat. Már csak azért is, hogy a pillanat helyi emberkéi, a ma is éppen érvényes status-rendszer apró művészfigurái elgondolkodhassanak azon, hogy emberi és művész-énükben akad felülvizsgálni való. Főleg az a provincializmus, az a kisszerűség, amellyel a magasabb értékrendet igyekszenek elkerülni, és úgy mércévé tenni magukat, az alkotásaikat, ahogyan azt eddig egy szellemiekben kíméletlen és érzéketlen hatalom általuk is előírta. íme, egy sokat szenvedett asszonyművész tanúságtétele a lélek, a szellem primátusáról. Az meg külön döbbenetes tény, hogy mindezt a legszerényebb eszközökkel, a felismerés legteljesebb nyilvánvalóságával cselekszi. Farkas András Figyelemmel és érdeklődéssel kísérem azokat a megnyilatkozásokat, amelyek napvilágot láttak, „legyen-e egyetem Egerben?” témakörben. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezekben a megnyilvánulásokban sok az érzelmi, indulati, hangulati elem, és kevés a ráció, a konkrét javaslat, elképzelés. Az valamennyi felelősen gondolkodó számára vitán kívül áll, hogy mit válaszoljon arra a kérdésre, legyen-e Égerben egyetem, vagy sem. A válasz egyértelműen igen! Most van újból reális lehetősége ennek a városnak arra, hogy megteremtse az egyetemi szintű képzés lehetőségeit, tárgyi és személyi feltételeit. Az azonban ma már nem elegendő, hogy csupán lelkesedjünk, legyen egyetem, mert az milyen jó, felemelő, nagyszerű, mennyire hasznos városunknak! Világos, megvalósítható választ, teljesíthető koncepciót kell adni arra is, hogy milyen egyetemi szintű képzést akarunk. Önálló egyetemet-e, vagy valamelyik egyetemnek egyetemi karát kívánjuk létrehozni. A főiskola valamennyi tanszékén, vagy csupán néhány tanszéken kép- zelhető-e el az egyetemi szintű oktatás? Bölcsészettudományi, idegen nyelvészeti vagy természettudományi képzés lesz-e egyetemi szintű? Általában egyetemet, egyetemi szintű képzést nem lehet megvalósítani. Koncepció, reális elképzelés kell tehát, amit fel lehet és fel kell vállalni azért, hogy végre Egerben is az egyetemi szintű képzés megindulhasson. Célszerűnek tűnik az egyetemmé válás elképzeléseit a közvéleménnyel is megismertetni. Ha van koncepció, akkor azt nem szabad titokban tartani, ha pedig nincs, mielőbb ki kell dolgozni! Legyen-e egyetem Egerben? — címmel folytatott polémiában sajátosan központi helyet kapott az oktatási igazgatóság épülete. Nem kevesen úgy fogalmaznak, hogy csak akkor lesz egyetemi szintű képzés Egerben, ha az oktatási igazgatóság épületét a főiskola részére teljes egészében átadják. Úgy vélem, az egyetemmé válás és az oktatási igazgatóság épületének hasznosítása két, egymástól teljesen független téma. Nem szerencsés ez a „csúsztatás”. Külön érdemes megvizsgálni, mérlegelni az oktatási igazgatóság hasznosításának lehetőségeit. Milyen Eger városi, megyei feszültség enyhítésére lenne alkalmas? Tapasztalatból tudom, közel tízéves gyakorlat tényeivel bizonyítom, hogy az épület egyidejűleg több funkció jo színvonalú ellátására alkalmas úgy, hogy egymást nem zavarják. Nézzük először a nyolcvan férőhelyes kollégiumi kapacitás hasznosításával összefüggő, Hotel Duett Kft.-vel kötött megállapodást. Az volt az elképzelés, hogy főszezonban — májustól szeptemberig — svéd turisták gyógy-idegenforgalmi céllal veszik igénybe. Az épületben szállást, étkezést és kulturális programot kapnak, gyógykezelésre pedig a megyei reumakórházba járnak át. A svédek azt ígérték, hogy a gyógykezeléshez szükséges gépeket, berendezéseket a kórház részére biztosítják, használatát a hazai rászorulók részére is lehetővé teszik. Olyan modern eszközökről volt szó, amelyekre a megyei kórháznak évtizedek múltán sem lesz pénze. Az év szeptemberétől májusáig terjedő időszakban pedig a kollégiumi férőhelyeket a Heves megyei mozgásszervi betegek szanatóriumi szintű gyógykezelésének szolgálatába lehetett volna állítani. Heves megyének mindössze negyvenágyas reumaosztálya van. Ézzel a megoldással azt a már szinte tarthatatlan állapotot, amely szerint 6 hónapot kell megyénkben a mozgász- szervi betegeknek sorban állni ahhoz, hogy a reumakórházba bejussanak, 3-4 hétre le lehetnek csökkenteni. A tantermeket és a tanári szobákat jelenleg teljes használatra a főiskola megkapta. Ha az egész épület a főiskoláé lesz, akkor sem rendelkeznek majd több tanteremmel és tanári szobákkal. A harc tehát jelenleg a kollégiumi kapacitásért folyik. Az oktatási igazgatóság tantermeinek hasznosítására azonban más javaslatok és megfogalmazódtak. így például az egyik megoldás, hogy a szomszédban lévő két középfokú tanintézet megosztva, idegennyelv-okta- tásra kapja meg a tantermeket. Ez több mint 10 tantermet jelent, s lényegesen oldaná a közgazda- sági szakközépiskola és a Szilágyi-gimnázium igen súlyos tanteremgondjait, és csökkentené a demográfiai hullámból fakadó feszültségeket. Az intézmény alkalmas önálló, vendéglátóipari szakmunkás- és szakközépiskolai feladatok megoldására is. A szállodai rész fent említett funkciójával tanszállodai, a konyha és az ebédlő tankonyhai, tanéttermi feladatokat is képes megoldani. Már több mint egy éve eredményesen működik a 2 ezer ember ellátását szolgáló üzemorvosi rendelés az intézetben, és nem zavarta az egyéb feladatok megvalósítását. Többször javasoltam az illetékeseknek, hogy az oktatási igazgatóság könyvtára legyen a megyei tanács könyvtárának szerves része, annak szakkönyvtára. Rá lehetne építeni egy sor olyan közművelődési feladat megvalósítását, mint például író-olvasó találkozók, felolvasóestek, kiállítások, stb., amelyek számára az oktatási igazgatóság kitűnő feltételeket biztosított már eddig, és biztosíthatna a jövőben is. Többször javasoltam azt is, mind a főiskola, mind a tanács illetékeseinek, hogy a volt MSZMP megyei és városi bizottságának épületét teljes mértékben adják át a főiskolának. Az épület lehetőségei, a főiskolához való közelsége sokat javítana a tanárképzés rendkívül mostoha tárgyi feltételein. Az, hogy a vázlatosan ismertetett elképzelések közül mi fog megvalósulni, az most döntően a helyi tényezőkön múlik, mindenekelőtt a tanácsok bölcsességén. Ne az indulatok, az érzelmek, az illúziók jelenjenek meg az egyetemmé válás érdekében és az oktatási igazgatóság hasznosításának javaslataiban, hanem a józan ész, a realitások. Dr. Vasas Joachim Beregi szőttesek mívelője A Szovjetunió ukrán tagköztársaságában, Beregen él a híres szőttesek kutatója és mívelője: An- tonikné Poló- nyi Katalin, az Ukrán Népművészet Érdemes Mestere. A beregi népművészetet különleges virágmintái és kézi munkával készült szőttesei tették ismertté öt kontinensen. (Szabó Sándor felvétele - CC ///// » / MTI) ■ / ZZ /' W Kiállítás a pesti Vigadóban Táguló egek
