Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 15., csütörtök 3. Amerikából hazatért színdarab Kossuth vagy Széchenyi? Széchenyi István és felesége, azaz Sziki Károly és az Amerikából érkezett vendégművésznő, Cserei Erzsébet Kossuthot lehetetlen meggyőzni... (Sziki, Cserei, Horváth, Balogh) Ma este ünnepi díszelőadás Díszelőadással köszöntik ma a New York-i Magyar Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház művészei a forradalom ünnepét. Az Amerikában élő Varga Lász- ló:Kossuth vagy Széchenyi? című drámáját mutatják be a Megyei Művelődési Központ dísztermében este fél 6 órakor. A mű ősbemutatóját New York-ban tartották tavaly novemberben, Magyarországon elsőként Egerben állították színpadra. Napjainkra igen aktuálissá vált kérdést boncolgat a szerző. Melyik vajon a helyes út? A fokozatos reformoké, vagy a fegyveres harctól sem visszariadó, „holnapra megforgatjuk az egész világot” szemléletű forradalmi- ságé? A két nézőpontot két nagyformátumú politikus, a „fontolva haladó” legnagyobb magyar, Széchenyi István, illetve a nemzet lelkét lángra lobbantó Kossuth Lajos képviseli. Bár a szerző tartózkodik attól, hogy vitájukban állást foglaljon, műve középpontjába Széchenyi grófot állította ( Sziki Károly alakításában), akit emberi gyarlóságoktól sem mentes, sokat vívódó, nemzetéért felelősséget érző államférfiként ábrázol. Kossuthot (Réti Árpád) olyan népvezérként mutatja be, aki a tömegek hangulatát manipulálva gyakorol nyomást a kormány politikájára, honfiúi lángolásában a politikus számára kötelező józan mérlegelésről is megfeledkezve. A két nagy férfiú ugyan megpróbál békét kötni, ám nézeteik és vérmérsékletük között akkora a szakadék, hogy ez lehetetlennek bizonyul. Ezért kiált fel a darab végén kétségbeesetten Wesselényi Miklós (Horváth Ferenc alakítja), hogy: "A nemzet vezető nélkül marad!” A darab érdeme, hogy újra reflektorfénybe állítja Széchenyi alakját, és új vonásokkal gazdagítja a Kossuthról korábban kialakított sztereotip képet. Az 1848-as idők irányzatai közötti konfliktusok felelevenítésével jelenünk kusza politikai állapota miatt is aggódik a szerző, aki kereszténydemokrata magyar maradt több évtizedes emigráció után is, New York felhőkarcolói között. Az előadásokra külföldi vendégművész is érkezett: az off- Broadway sztárja, Elizabeth de Charay, azaz Cserei Erzsébet, aki a New York-i előadásokon is megformálta Cressence asszonynak, Széchenyi feleségének a figuráját. Olyan nőalakot állít elénk visszafogott színészi eszközökkel, aki mindig is másod- hegedűs szerepbe kényszerült férje mellett, de önként vállalta, türelemmel viselte ezt a helyzetet, hiszen tisztában volt vele, hogy nem mindennapi embert adott társául a sors. Az alkalmi társulat tagjaként Deák Ferencet Balogh András formálja meg, a szolgálókat Nagy Enikő és Tasi István alakítja. Az egri előadást Sziki Károly rendezte. Ők vállalkoztak arra, hogy hazai talajban is meggyökereztessék ezt az idegen földön született, de magyar szívvel íródott alkotást. Koncz János Vegyes fogadtatás egy alulról indult kezdeményezésre Szövetségben a falvak A községek vízháztartásának javításáról, az ezzel kapcsolatos teendőkről folytatott eszmecserét a közelmúltban Hevesen, a Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulatnál Inzsel Ottó, a Magyar Faluszövetség elnöke. Eme alkalommal kértük meg, tájékoztassa olvasóinkat arról, hogy milyen céllal hozták létre ezt a szervezetet, vannak-e már hasznosítható tapasztalataik. — Szövetségünk 1989 októberében alakult meg — mondta elöljáróban Inzsel Ottó. — Jelenleg 130 tagot számlálunk, amelyek között főképp kistelepülések vannak, de akad olyan nagyközség is, mint például Izsák. Lényegében a miénk alulról kezdeményezett szervezet. — Azért elhangzott létrehozása idején olyan vélemény is, hogy tulajdonképpen a Hazafias Népfront erőltette ezt a szövetséget a falvakra... — Az igazság az, hogy a népfront segítette a megteremtését, de valójában a községek akarták, mint érdekeiket védelmező szervet. A tanácsrendszer ugyanis ennek nem volt képes megfelelni. De az Urbanisztikai Társaság tagozata sem. A falvakban a tanácsi önkormányzatok szövetségében sem látnak fantáziát. Hozhatok ugyanakkor külföldi példát: a Bajor és az Osztrák Faluszövetség már jól kiépített, s kellőképpen tölti be feladatait. — Itthon milyen volt az Önök szövetségének a fogadtatása? — El kell ismernem, meglehetősen vegyes. Az állami szervek a tanácsi önkormányzatokat támogatják. Mostanában pedig a pártoknak áll a világ. — Gondolom, a képhez az is hozzátartozik, hogy bár alulról indult kezdeményezésként említette a szervezetüket, ám eddig mindössze 130 település jelentkezett. Ez ellentmondásnak tűnik, nemde? — Nézze, a tanácsi önkormányzatok szövetségét a hatalom segíti. Ugyanakkor néhány helyen — ráutaló módon — megtiltották a falvak csatlakozását hozzánk. Egyszerűen közölték: nem kapnak támogatást, ha belépnek a faluszövetségbe. — Mi az, amivel ténylegesen vonzóvá tehetik szervezetüket a községek előtt? — Mindenekelőtt az érdekvédelemmel. Ennek két síkja van: országosan a törvény-előkészítő munkában való részvételünk, az a törekvés, hogy véleményünk nélkül ne születhessenek a falvakat érintő döntések. Helyi, területi szinten az egyeztetés, az élénkítés a legfontosabb feladatunk. Emellett bizonyos szolgáltatásokat is kíván nyújtani tagjainak a szövetség. Vízvezeték-fektetési munkák szervezését, jogi-gazdasági tanácsadást a községek vállalkozásaihoz, a környezetvédelmi teendők segítését, például a szemét-, szennyvíziszap-kezelésben, a komposztálásban, stb. Elsődleges célunk: rendezettebb, emberibb környezet kialakítása a településeken! — Ha már szóba került az érdekvédelem, e téren mennyire számíthatnak Önökre például azok a falvak, amelyeket társközségi formákba kényszerítettek ? — Szerintünk az alapegységnek a helyi önkormányzatnak kell lennie! Meg kell tehát szűrni a társközségi formát. Persze, nem egy tollvonással, ahogy az „összeházasításuk” történt. Minden helység lakói maguk döntsék el, akarnak-e közösködni és hogy kivel. Ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos kérdésekben együttes megoldások szülessenek. Nagyon lényeges, hogy a megye ebben segítő, koordináló, (Fotó: Perl Márton) szolgáltató szerepet töltsön be, ne pedig diktáljon! Az a helyes, ha mindenütt az ott élők, a lakosság szempontjait veszik csak figyelembe. — A leendő önkormányzati rendszerrel kapcsolatban sokan aggódva említik: miként oldható fel afalvak egyenlőtlenségemiatti ellentmondás. Erről mi az elképzelése a faluszövetségnek? — Kétségtelen, egy 150 lelkes község — sok nyugdíjas lakóval — önmagát nem tudja eltartani. Úgy gondoljuk, az állam kötelessége megadni minden településnek az esélyt a fejlődésre. Ebben a szövetségünknek az a szerep jut, hogy az ilyen anomáliákat jelzi, s követeli, szorgalmazza a mielőbbi kedvező megoldást. — A hevesi vízgazdálkodási társulatnál tett látogatás és megbeszélés nyilván nem egyedi eset... — E társulatoknak sokkal nagyobb a múltjuk, mint azt hiszik. E cégek nem vártak az államra, cselekvésükkel a helyi lakosság akaratát fejezték ki, a maguk módján. Döntően falvakban végzik a munkájukat. A szövetség célkitűzése, hogy — folytatva eddigi tevékenységét — velük együtt érje el: minél kevesebb helységben legyen gond az ivóvíz hiánya, a belvízrendezés megoldatlansága, a szennyvíztisztítás elégtelen volta! Ugyanígy a mezőgazdasági melioráció munkáiban is komoly segítséget jelentenek a társulatok. — Amiről eddig szó esett, az valóságos választási program. Miért nem lépett a politika porondjára pártként a Magyar Faluszövetség? — Ez nem volt szándékunkban. Úgy véljük, politizálni enél- kül is eredményesen lehet. A választási törvény ugyanakkor csak a pártoknak adott lehetőséget. Ezért csatlakoztunk a Hazafias Választási Koalícióhoz. A jelenlegi csatározásokkal kapcsolatban egy félelmemnek is hangot kell adnom. Ma még túl sokan hirdetik programjukban, hogy minden eszközzel a falvak felvirágoztatásán lesznek. Tartok tőle, hogy később ebből a rengeteg ígéretből kevés teljesül majd. Elég ha csak azt mondom, Budapesten egy 18 tagú párt alakult, azzal a kizárólagos céllal, hogy a községeket akarja képviselni. Olyanok akarják ezt, akik tán nem jártak még faluban... Mondja, hát akkor ne lenne szükség a szövetségre? Szalay Zoltán Beleremegett még a császári trón is! Március 15: van mire emlékezniük a hatvaniaknak Kevesen ismerik Hatvan és a város lakossága szerepét, áldozatvállalását annyira, olyan mélyen, mint Demény-Dittel Lajos amatőr kutató, aki mellesleg számtalan helytörténeti pályázat különböző drjaival, illetve a munkájába foglalt ismeret- anyaggal hívta fel magára a figyelmet. Friss találkozásunk egybe esett a március 15-re való készülődés lázas munkájával, ennek ellenére módját ejtettük, hogy néhány, úgymond „historikus csemegét” tálaljunk olvasóinknak az 1848-49-es forradalom eseményei kapcsán. Kezd- 'jük ott: az akkori Hatvan hogyan is vonult be a szabadságharc történelmébe? — A város hűbérurának intézője sok-sok túlkapást követett el a lakosság terhére, többek közt a kistermelők borait is elkoboz- tatta. Ez és egyebek okán tiltakoztak már 1847-ben Heves megye vezetésénél, s természetesen nagy örömmel fogadták a márciusi forradalom hírét, amely végleg eltörölte a földesúr és a jobbágy közti különbséget. Hatvani szekeresgazdák hozták különben a hírt a pesti heti vásárról, s a helyi prépost, a későbbi kultusz- miniszter, Horváth Mihály pedig beszédet tartott híveinek templomában, okosan elmagyarázva a forradalom kitörésének körülményeit. Ezt mindjárt követte a március 20-i tanácsülés, amelyen elhangzott a fiatalok 12 pontja, amit később népgyűlésen hirdettek ki az egész hatvani nép előtt. Ennek köszönhető továbbá, miszerint a gyöngyösi nemzetőr százlóaljban szép számú hatvani rukkolt be, hogy harcoljon a forradalom végső diadaláért... — Egy esztendővel később, 1849-ben ismét érdekkeltő események színhelye volt a város. Főszereplője Csányi Gergely, Hatvan bírája, aki a Kápolnánál állomásozó Pörtenberg Ernő tábornokot hat óránként értesítette a Gödöllőnél állomásozó Schlick hadmozdulatairól. Tud még további intimitásokat? — Hogyne! Ugyanez a bíró, lelkes Kossuth-párti, álnévre szóló útlevelet állított ki például a városon átutazó Beck Vilma bárónőnek, aki aztán Németországból fegyvereket vásárolt a magyar szabadságharcosoknak... De sokkal nagyobb jelentősége volt magának a hatvani csatának, április másodikán, amikora Gáspár Andrásé zredes vezette VII. honvéd hadtest, a lengyel légió segítségével megfutamította Schlick altábornagy III. osztrák hadtestét. Húsz-húsz ezer katona állt itt egymással szemben, s Hatvan város lakosságának sok-sok segítő áldozat- vállalása is befolyásolta a csata kedvező kimenetelét! — Említette imént, hogy a vértanúságot szenvedett Leiningen Westenburg Károly utolsó napló- bejegyzése, amely kivégzését közvetlenül megelőzte, szintén emléket állít a hatvaniak hazaszeretetének. Pontosan miről van szó? — Ahogyan kutatásaim során kibontakozott előttem, az április másodikán lezajló győztes hatvani csatát követő napon Leiningen Westenburg jelentést tett parancsnokának, Wisoczki tábornoknak, aki akkor egy tehetős, háromgyermekes hatvani polgárnál lakott. Ez alkalommal a ház legkisebb, alig tizenöt éves leánya, virágcsokorral lepte meg a firssen kitüntetett Leiningent, ami olyan mély benyomást tett a hős hadfira, hogy a halála előtti utolsó estén is e leányka arcmásának emléke derengett föl benne, s az élményt naplójában mindannyiunk számára megörökítette... — Van-e még valaminő fontosabb nyoma a hatvani csatának a történettudományban ? — Nyugodtan állíthatom, levéltári forrásokra utalással, hogy például Kossuth Lajosban e győzelem hírére fogalmazódott meg a függetlenség kihirdetésének gondolata, miközben maga a csata nyitányává vált egy olyan győzelemsorozatnak, amelybe beleremegett még a császári trón is. Sőt! Magával hozta Win- dischgratz főparancsnok azonnali leváltását... Akik most, március 15-én együtt emlékeznek Hatvan főterén az 1948-49-es forradalomra, jusson eszükbe mindaz, amit Demény-Dittel Lajos révén íme felidéztünk. A helybélieknek nem kell restelkedniük, inkább büszkék lehetnek hőseikre, s városukra, amely így írta be nevét az egyetemes magyar történelembe. Moldvay Győző Vezetőképzés ÚJ tematika Felkészülés az európai integrációra A szakértők szerint hazánkban a vállalatok vezetői nem eléggé felkészültek sem a cégek napi irányítására, sem az ehhez szorosan kapcsolódó, egyre nagyobb hatékonyságot kívánó piaci munkára. Ezért határoztak úgy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban, hogy idén lényegesen több energiát fordítanak a vezetők gyakorlati munkájában hatékonyan alkalmazható ismeretek terjesztésére. A társaságba tömörült tagvállalatok szakemberei segítséget kaphatnak az 1992-ben esedékes európai integrációra való felkészüléshez is. Ez utóbbi program részeként kerül sor március 19-e és 22-e között Esztergomban arra a 4 napos szemináriumra, melyet a magyar vezetők számára tartanak „az egyesült Európáról”. A szemináriumot az SZVT a nyugatnémet RKW (Német Gazdaság Racionalizálási Választmánya) szervezettel közösen rendezi. Az előadássorozat témakörei felölelik az európai belső piac megváltozott keretfeltételeinek bemutatását, az alkalmazható alternatív stratégiákat, valamint azokat a tervezett konkrét intézkedéseket, melyek befolyásolhatják a magyar vállalatok piacra jutási esélyeit. Ugyancsak a hazai vezetők ismereteinek bővítését szolgálja az a kezdeményezés, amelynek keretében a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság több más intézménnyel és szervezettel együtt vállalkozóképző és üzleti tanácsadó kft-t alakított. Ebben az angol nyitott egyetemi oktatási módszereket alkalmazzák a vezetők továbbképzésére. Az első tanfolyam, amely a menedzsertevékenység hatékonyságának fokozását tűzte ki célul, várhatóan már a jövő hónapban megkezdődik. A vezetőképzés eredményesebbé tételét szolgálták azok a tárgyalások is, amelyeket a napokban folytatott a társaság azokkal a hazánkban tartózkodó osztrák szakértőkkel, akik azt mérték fel, hogy milyen segítséget nyújthatnának nyugati szomszédaink a vezetési kultúra színvonalának emeléséhez. (MTI)
