Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 12., hétfő PF 23. 5. Üzen a szerkesztő Finomszerelvénygyár Vállalati Szakszervezeti Tanácsa, Eger: Önök tiltakozó levelet fogalmaztak, s mint írják, 1300 dolgozó aláírásával eljuttatták Németh Miklós miniszterelnökhöz. Megtiszteltek minket is azzal, hogy nekünk is megküldték, aktualitása miatt esetleges közlésre. Ezt is írják: „Dolgozóink megdöbbenve tapasztalják, miközben az állam, az APEH és más pénzintézetek a zsebünkben a fillérek után is kutatnak, a költségvetési szférákban nem tapasztalunk takarékoskodást. Miközben a termelő vállalatokat üjabb és újabb elvonásokkal, korlátozásokkal sújtják, a minisztériumokban, tanácsoknál jelentős bérkiáramlás valósul meg.” Majd néhány bekezdéssel később, emeltebb hangon: „A türelem végső határán vagyunk! Ne éljenek vissza ezzel, ne kényszerítsenek bennünket a végső eszköz igénybevételére!” Komoly hang ennek a korszaknak komor napjaiból. Meg is értjük az okfejtést. És mégis türelemre kérjük — a magunk részéről is — önöket. A dolgok mintha mégis mennének előbbre. Ha nem is a kívánt iramban. Egy-egy jelenség, esemény azt jelzi, hogy a megterhelésnek most vagyunk a sűrűjében, és ez a sok fronton folyó, itt-ott láthatatlan, de már egyre láthatóbb pozícióharc ebben a társadalomban kezd kirajzolódni. A kérdés többszörösen az, mennyi erkölcsi tőke, milyen elosztásban áll a jelenlegi kormány szolgálatára, hogy minél fájdalommentesebben tudja levezetni ezt a folyamatot az új államiságig, az új parlamentig, az új kormány létrehozásáig. Az elszámoltatás keserves fejezete mintha már megindult volna. Ki, mit ment át március 25. utánra? Ezt kérdezi ki-ki magától és másoktól is ebben a mindenképpen változó korszakban. Vagy még újabb váltókat írat alá velünk a történelem? Akkor is a türelem, a végiggondolás a legjobb tanácsadó. Benne élünk egy átlátható szakaszban, s ha vannak is nehezen emészthető kísérőjelenségek, azért az idő jó irányban dolgozik. Többeknek: A krónikus hajhullás ellen küzdőknek leírjuk a feltaláló pontos címét: Simon Mátyás, 3200 Gyöngyös, Bajcsy-Zsi- linszky körút 47. Személyesen szombaton és vasárnap kereshetik fel. Aki levélben érdeklődik, az küldjön felbélyegzett válasz- borítékot a fenti címre. Ugyancsak többeknek: Az egri kispréposti palota az év elején került a városi tanács kezelésébe, február elsejétől már megtekinthető hétfő és kedd kivételével mindennap, 10-től 16 óráig. Dr. N. A. Kérését, amelyet a város vezetésével is közölt, nyilvánosságra hozzuk: „A Csebokszári-lakóte- lep nevét változtassák Hevesi Sándor-lakótelepre. Hevesi Sándor városi főmérnökként igen sokat tett Eger városrendezéséért és a műemlékekért.” Ez így igaz, mi, Egerben évtizedeket elélő elfogult lokálpatrióták ezt elfogultságunk mellett ellenőrizhető tényekkel is bizonyítjuk. K. L. Politikai töltésű verses keservét kemény nyolc strófába szedte, csak az a baj, hogy a tartalom nem új, formai megmunkálása pedig nem érdemesíti arra, hogy megjelentessük. Mert ha az ember vagy a szóló próféta odaáll a többiek elé az igét hirdetni, a hang is, a lényeg is legyen új és egészséges. Küldjön más vonatkozású írásaiból. „Az éremnek két oldala van” E mottóval írt levelet szerkesztőségünkbe — név és cím nélkül — egy szülő, melyben a február 27-én megjelent Hátrányos helyzetűek... című cikkemre reagál. Mivel soraiban „kedves apukának” titulál, szeretném mindjárt fölvilágosítani: „anyuka” vagyok, még ha számára nem is olyan kedves... A levélíró sajna, teljesen félreértette cikkemet, s szándékomat. Én nem támadtam sem a munkásokat — ha figyelmesen olvassa lapunkat, meggyőződhetett róla: hányszor, de hányszor ragadtam tollat érdekükben, védelmükben —, sem a munkás szülők gyermekeit. Ez utóbbi az ominózus cikkben fehéren-feketén megfogalmazódott. Ő viszont levelében egyenesen megvádolja az értelmiségieket, hogy „összeköttetéseik révén úgyis bejuttatják csemetéjüket az egyetemi vagy főiskolai padba.” Csak egy telefon, s a mérnök, a gyógyszerész, az újságíró, stb. fia, lánya máris nyerő — veti a szemünkre. Kedves Szülő! Mivel nem árulta el nevét, nem tudom, Ön apuka vagy anyuka, de biztosíthatom, annak idején nekem sem volt „keresztapám”, s fiam gimnáziumi felvételénél sem kerestem egy árva kiskaput sem. Élje el saját erejéből mindenki a hőn áhított sikert. Soraim épp azért születtek, hogy végre ne legyen megkülönböztetés, mindenki egyenlő eséllyel indulhasson az életnek. A munkások gyermekei is, akiknek szülei a maguk területén éppoly képzettek lehetnek — mint az Ön szavaival élve — a „magasiskolások”. Végül: „nem állok magasan felette a munkás- osztálynak”, mint azt Ön véli levelében. Ellenkezőleg: ismeretlenül is becsülöm Önt, s még jobban tisztelném, ha levelét aláírta volna... Tisztelettel: Mikes Márta „ ^ Az ÉPTEK-ZÖLDÉRT Gyöngyös, Karácsondi úton üzemelő Házépítők Boltjában egyes építőanyagok 10-50 %-os árengedménnyel kaphatók 1990. március 31-ig. Országos verseny — angol nyelvtanból Az Országos Pedagógiai Intézet általános iskolások részére minden évben tanulmányi versenyt hirdet angol nyelvtanból. A megyei döntőre nemrégen került sor, ahol a következő eredmények születtek. A 7. osztályosok közül első: Balázs Mariann (Eger, 4-es iskola), Molnár Eszter (Gyöngyös, 3-as iskola), 2. Korcsik Natália (Eger, 4-es isk.), Krüger Krisztián (Éger, 4-es isk.), 3. Tóth Rita Linda (Eger, 2- es isk.), 4. Horváth Orsolya (Eger, 12-es isk.), Dománszky Klaudia (Eger, 8-as isk.), 5. Makrányi Zsófia (Gyöngyös, 3- as isk.). A nyolcadik osztályosok közül első: Tóth Sarolta (Eger, 4-es isk.), 2. Kissik Katalin (Eger, 4-es isk.), Csizmadia Orsolya, Kiss Judit (Gyöngyös, 3-as isk.), 3. Szilasi Viktória (Eger, 8-as isk.), 4. Rüll Ildikó (Eger, 2-es isk.), Lakatos Zsófia (Gyöngyös, 3-as isk.), 5. Kelemen Ágnes (Eger, 4-es isk.). Az országos versenyre mindkét csoportból öt dolgozatot küldtek tovább, s azokból választja ki a zsűri a legjobbakat, akik megyénket képviselik majd a rangos versengésen. Köszönjük Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az ÉMÁSZ-kirendelt- ség egercsehi dolgozóinak a február végi, március eleji ítéletidőben végzett áldozatos, gyors, szakszerű munkájukért, a lakosság áramellátásáért. Kormos Ferenc Bátor Legyenek tekintettel a gyerekekre A Népújság március 5-i számában jelent meg egy cikk: Tilos, de... címmel. Ezúton szeretnénk közölni, hogy a várakozni tilos táblát a bölcsődevezető kérésére tették ki, több éves huzavona után. Az említett szakaszon biztosítjuk ugyanis a gyermekek számára a tejet, a kenyeret, egyéb élelmiszert, és nagyon sok esetben nem tudnak bejönni a teherkocsik, mivel az űt mindkét oldalán személygépkocsik parkíroznak. A bölcsőde konyhája napi 180- 200 adagot főz, és kénytelenek az asszonyok az említett tiltó tábla mellől becipelni a több mázsás árut. Több vállalattal vagyunk kapcsolatban éppen azért, hogy az apróságok naponta friss gyümölcshöz és más élelmiszerhez jussanak. A Fü- szért járműve nem a kora reggeli órákban jön, mégsem tud az intézmény elé behajtani. Erről a panaszos is személyesen meggyőződhet. Kéijük, legyenek tekintettel ránk, vegyék figyelembe a mi problémáinkat is a tiltó táblával egyetemben, és ne parkoljanak tovább az épület előtt! Köszönettel: a Semmelweis Bölcsőde dolgozói Eger A hatvani művelődési központban a helyi környezetvédők egy kiállítás keretében mutatták be azokat az anyagokat, amelyek megjelenése egyre jobban veszélyezteti az egészségünket. A mezőgazdaságban, az iparban, a háztartásban használatos vegyszerek s azok csomagolóanyagai, ha a felhasználás után megfelelő tárolóhelyre kerülnének, kevésbé szennyeznék környezetünket. A tárlat arra is figyelmeztet bennünket, hogy életünk csak úgy válhat jobbá, szebbé, ha megóvjuk természeti értékeinket is. (Szabó Sándor felvételei — MTI) Mérgezőlomok Nyílt levél az Egervin vezérigazgatójának Tisztelt Váradi János Úr! A Népújság február 6-án megjelent számában olvashattunk egy cikket, Nem szűnik meg az Egervin címmel. Ebben Ön nyilatkozott a vállalat súlyos helyzetéről, gondjairól, bajairól és a szándékukban álló „megoldásról”. Kijelentései a már amúgy is kiábrándult, és a vezetés iránt okkal és joggal bizalmatlan dolgozók körében mélységes felháborodást váltottak ki. Ennek indítéka többek között az a szándékos félrevezetés, ahogyan a bajok okát — melyek most már nem kendőzhetők el—próbálja beállítani. A tényleges okok azonban a pazarló gazdálkodásban, a kontroll nélküli, rendkívül gyenge vezetői munkában, a vállalati tanács mindent megszavazó elvtelen, összefonódástól terhes gyakorlatában keresendők. Mindezekről lehetne hosszasan írni, a birtokunkban lévő tények alapján. Elkeseredve kérdezzük Öntől, Váradi úr, hogy volt képes ezt a nagy hírű vállalatot, melyet elődje negyven éven át — dacolva minden nehézséggel — oly eredményesen felépített, kivívta ország-vüág elismerését, rövid három év alatt a tönk szélére sodorni, és olyan helyzetet teremteni, hogy fennáll a vállalat megszűnésének veszélye. A vállalat sorsáért, jövőjéért aggódó dolgozók, nem nézhetjük tétlenül a vállalat kiárusítását. Követeljük az ezzel kapcsolatos tárgyalások azonnali leállítását. Az önös, a szűk klikkérdekektől meg kell védeni az állami vagyont, a közvagyont. Az új tulajdonformákra való áttérés csakis a nyilvánosság teljes bevonásával történhet. Azok részesüljenek a vagyonból, akik munkájukkal, tudásukkal azt létrehozták, folyamatosan gyarapították! A vállalat jövőjéért érzett felelősségtől áthatva követeljük mindazok felelősségre vonását, akik elégtelen, rossz munkájukkal, pazarló intézkedéseikkel előidézték ezt a helyzetet. Haladéktalanul történjen mega szükséges személyi konzekvenciák levonása, beosztásra való tekintet nélkül! Követeljük a munkavállalói képviseletre épülő önkormányzati rendszer, a munkástanács létrehozását. A jelenlegi vezetést, ide értve a vállalati tanácsot is, nem tartjuk legitimnek. Közismert, miképpen választatta ezeket meg — ellentmondást nem tűrő módon, a demokratizmus minimális mértékét maximálisan felrúgva — a letűnt párt városi első titkára. A nehézségeket sokféleképpen le lehet, és le is fogjuk küzdeni. Azokra kell támaszkodnunk, akik a vállalatért élnek, megszabadulva azoktól, akik elképesztő fifikával és arroganciával fordítják saját javukra a vállalat vagyonát. Teszik ezt kft.-sítésnek álcázott elherdálással, avagy külföldi tőkének felajánlva a legértékesebb objektumokat. Ez utóbbival tönkretéve az egri történelmi borvidék áldozatos munkával kivívott hírnevét is. Téved Váradi úr, ha azt hiszi, ön most megtalálta a megoldást: a vállalati vagyont kimazsolázva, leértékelve, és a külföldi tőkének ily módon felajánlva, valóban el lehet érni azt, hogy a megteremtésében ténylegesen résztvevő dolgozókat és a magyar államot is rövid idő alatt megszabadítsák tulajdonától, amely ezek után nem kis részben a szűk vállalatvezetői kör magántulajdonába megy át. Ebből azonban nem kérünk, és minden erőnkkel megakadályozzuk! Meggyőződésünk, hogy a vállalat helyzetéért néma hitelt és a kamatot — ahogyan Ön ezt tette —, hanem egyértelműen a vezetést, a hatékony, az értő vezetői munka hiányát kell okolni! Az Egervin dolgozói J _ V Az Egri Csillagok Mgtsz, átalánydíjas rendszerben üzemelő ZUK típusú gépkocsijára vezetőt keres Erdőtelek, Tenk térségéből. Érdeklődni a tsz. Eger, Attila úti géptelepén, telefon: 11-950.
